Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-07-14 / 28. szám

14 2 7-ik szám. N Y I R V I D E K 1912. julius 7. \ istentisztelet, melyen Csók György miskolci lel­kész prédikált. Kedden este 6 órától a szokásos elő értekez­let tartatott meg. Ennek során a gyűlésre már csaknem teljes számban megjelentek elhatároz­ták, hogy néhai Zelenka Pál volt püspök sír­ját Miskolcon az egyházkerület díszes emlékkel jelölje meg s nyomban gyűjtést indítottak, mely íövid fél óra alatt 1000 koronán felüli össze­get eredményezett. A gyűjtés tovább folytatá­sát az egyházmegyékre bizzák. Az előértekezlet végeztével a gyűlés lapjai a Korona szállodában gyűltek össze a szoká­sos ismerkedesi lakomára. A közgyűlés szerdán reggel a templomban tartott istentisztelet után a diszmagyarban elnöklő Szent Iványi Árpád kerületi felügyelő megnyitó beszédével vette kezdetét. A meg­nyitó beszéd ez alkalommal a politikai helyzet sivárságára utalással a legszűkebb keretek közt maradt. Az evangélikusok régi kívánságát: az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásának kérdését is csak érintette, de konkrét indítványt nem tar­talmazott. A beszéd végén meleg elismerő .szavakkal méltatta a kerületi felügyelő a kerület uj püspökének működését. A megnyitóra Geduly Henrik püspök vála­szolt ; megköszönve az elismerő szavakat s a közgyűlésen személye iránt megnyilatkozott rokonszenvet, újból ígéretet tett, hogy püspöki működésében ezután is tőle telhetőleg minden teren a békés megértés fogja vezerelni A gazdag tárgysorozat ügyei kerültek ezutáa sorra. Az elnökség tapintatos vezetése s az ügyek minden irányú keilő előkészitese sima lefolyást biztosítottak azok számára. A püspök tapmtata lehetővé tette azt is, hogy a tot ajkú egyházközségeket felölelő liptói egy­házmegye feltei jusztése a kerület egyik mult évi határozatával szemben nem csak szenve­délyes vitákat nem idézett fel, hanem kölcsö­nös megnyugvásra intéztetett el. Délelőtt 11 óra tajban a gyűlést rövid időre felfüggesztették, mely idő alatt az egyházme­gyék elnökségeiből álló kijelölő bizottság tette meg jelöléseit azokra a tiszti és bizottsági állá­s-okra, melyeknek mandátuma lejárt. Szünet közben a nyíregyházi egyház villásreggelivel látta el a közgyűlés tagjait. A gyűlés ujabbi megnyitása után ejtettek meg a választások és pedig az egyik kerületi jegyzői állás kivételével egyhangúlag. A kijelölő bizottság az eddigi lisztviselőket és bizottsági tagokat, a lemondás folytán megüresedett egy­házkerületi törvényszéki birói állásra pedig Baila Jenőt, a nyíregyházi egyház felügyelőjét — No . . . csak ugy lassan meg vagyok én is. — Aztán nem köll ám nagyon busulni ! Ha valami baj van, itt vagyok én ! Bizon, okosan tetted, hogy hazajöttél. Talán még kezdhetsz is itt valamihez. Nem, nem ! Nekem muszáj visszautaznom ! Ej, az a te nyughatatlan véred ! De min­dig ilyen voltál . . . Pedig te is ott tarthat­nál már, ahol én! Volna leányod, aztán annak ilyen vőlegénye. Már kész mester és dolgos, takarékos emter ... No de jól van ugy, ahogy van ! Isten reüdelése minden! Ezzel a kenetteljes mondással aztán aludni is tértek. Szabó János elhatározta, hogy majd csak holnap fogja fölfedni mérhetetlen gazdag­ságát. Addig csak hadd dicsekedjék a bátyja a magáéval. Csak elrontaná az örömét véle. Másnap már korán reggel fölkeltette Gábor és egy pohár seprő pálinkával kínálta meg: — Ezt kóstold meg! A magam termése ez is! A magam borából főztem! Hiszen te nem is láttál még mindent, hogy mim van. Elviszlek most a szőlőmbe. Olyat se láttál még! Kivitte a szőlődombra, amelyet kockákra daraboltak a szőlőkertek. Itt dicsekedve tárta szét a karját. — Látod ezt a darabot ? Ez az enyém ! Mind csupa uj ültetés! Négyezer forintot is kínáltak már érte ! — Hm ! Négyezer forintot ? — De bizony ! Csakhogy ötért sem adnám — talán! A milliárdos szomorúan merengett el a rég nem látott vidéken, a Tiszán, a füzeseken, a síkságon és a kéklő hegyeken. Aztán meg­szólalt : hozta javaslatba. A közgyűlés magáévá tette a jelöléseket. A névszerinti szavazásnál Dómján Elek sátoraljaújhelyi lelkész került ki győztesen az egyik kerületi jegyzői állásra. Déli 1 óra után négy mellékkocsival vitte ki a kisvasút a közgyűlés tagjait a Sóstóra, hol a közebéd volt. A vendégek, kiknek száma meghaladta a 150-et, elragadtatással nyilatkoz­tak a Sóstó örvendetes átalakulásáról. Akik pedig a Sóstót és az erdőt még eddig nem ismerték, azok annak szépségeit nem győz­ték eleget dicsérni, nem lévén elkészülve arra, hogy az Alfö'dőn ilyen erdőt találjanak. Nem kevéslrbé megvoltak elégedve a felszolgált éte­lekkel és a kiszolgálással is. Különös érdeket kölcsönzőit az az előre megbeszélt körülmény, hogy egyetlen felköszöntő sem hangzott el. Az erre irányuló előzetes tájékoztatást min­denki örömmel vette tudomásul. Délután a kerületi törvényszék, majd 6 óra­kor a kerületi lelkészegyesúlet tartotta ülését, mely elébbin egy felebbezett fegyelmi ügy ke­rült tárgyalásra, az utóbbin pedig az alapsza­bályokat állapították meg s a tisztikart alakí­tották meg, elnökké Geduly Henrik püspököt választván meg. Másnap, csütörtökön a közgyűlés folytatása következett s egyfolytában tartott délutáni 2 óráig, imikor az összes targyakkal végeztek. A közgyűlés tagjainak nagy része a dél­után 4 órakor induló vonattal, más resze este, egy része pedig pénteken reggel utazott el Nyíregyházáról egy szépen, simán és eredmé­nyesen lefolyt közgyűlés emlékeit vivén magukkal. A wlens nemzetközi eucharisztikus kongresszus. (Dr. Cs. L.) A haladás egyik szimptómája a ntm?etköziseg. Nfgy eszmék, fontos gazda­sági érdekek egyedeket, államokat, világrészeket hozrak mo?gásba. Tárgyalásukra kiválóságok gyűlnek össze egy táborba és megszületik a nemzetközi kongresszus. Természetvizsgálék, or­vosok, a világbéke apostolai a kulturált államok centrumaiban ütnek sátort. A faji, nemzetiségi válaszfalak összeonlanak, fehérek és feketék, európaiak és amerikaiak, keresztények és po­gányok egy nagy tömegben vannak. A nemzetközi kongresszus tehát a modern, nivelláló élet gyermeke. Herkules e gyermek, mely a nagy problémák Atlashegyét hordja vallain. Nagy erejét a tárgy jelentőségétől és az előkelőségek, a megjelentek számától veszi. — Te! Mibe kerülne, ha én ezt az egész dombot meg akarnám venni? A bognármester elmosolyodott: — Ugyan ! Belékerülne az százezer forint­ba is. — Hát, ha én az egész földet meg akar­nám venni! Mindért . . • mindent! A Tiszát is, meg azokat a kék begyeket is. Szabó Gábor uram nevetve ütötte hátba: — No te még mindig megmaradtál a régi bolondnak ! . . . Kevés volna ahhoz még egy millió is — Hát akkor tiz millióért mennyit lehetne megvenni? Hát száz millióért? Hát ezer mil­lióért ? Szabó Gábor most már nem is hederített rá. Érrezte, hogy e gyermekes bolondságok nem méltók az ő bognármesteri tekintélyéhez. Tehát gyorsan másra terelte a beszédet: — No, de menjünk odébb. Még hadd mu­tatom meg a pincémet. A tavalyi bor is benne van még. De benn ám! Nem sürget a pénz­szükség ! . . . Harmadnapon azt mondta a milliár­dos, hogy most már vissza kell utaznia. "Gábor marasztalta egy darabig, aztán kiadta a rende­leteket: — Útravalót kell készíteni neki. Sonkát, kolbászt, szalonnát ... Jó lesz neki odahaza! Maga kisérte ki a venathoz és mikor ősz­szeölelkeztek örökös búcsúzásra, gyöngéden két tiz forintos bankót csúsztatott a tenyerébe, mondván: — Nesze öcsém, de megbecsüld ám! A milliárdos zsebredugta a husz forintot és hálásan rebegte: — Köszönöm, édes bátyám ! Minden elfogultság nélkül meg kell álla­pitanunk, hogy a nemzetközi eucharisztikus kongresszus többi társait messze túlszárnyalja, így pl. 1908-ban Kölnben tartott eucharisztikus kongresszus körmenetén 100,000 ember vett részt. A hatalmas tömeg elvonulása öt órát vett igénybe. A montreali (Kanada) kongresszus hálaadó sz. miséjén 200,000 ember volt a meg­jelentek száma. A tavalyi madridi gyűlés fény, pompa tekintetében elhagyta idősebb testvéreit! Enn]i fenyes példa után nem csoda, ha a monarchia mindkét államának katholikusai lázas tevékenységet fejtenek ki az ez évi vvieni kon­gresszus sikere érdekében. A kongresszus fő­védnöke az Apostoli király. Védnökei a kir. hercegek, a monarchia kardinálisiai. Ugy a vvieni főbizottság miként a budapesti középponti rendezőség alakuló gyűléseket tartottak. A magyar alakuló ülést május 18-án Izabella főhercegnő nyitotta meg, melyen a püspöki kartagjain kivül Apponyi, Eszterházy, Dessewffy, Zichy családok, számos közéleti kitűnőség jelent meg és epyuttal kimondottak az egyházmegyén­ként való szervezkedést, a főpásztor elnökön kivül alelnököket választottak. Az egri egyház­megye területére gróf Dessetvffy Miklósné és gróf Almássy Imrenyer\ek mandátumot. Dessewffy Miklósné grófnő az alábbi felhívást bocsátotta ki szabolcsmegyei és borsodmegyei előkelő ismerőseihez: Vencsellőn, 1912. junius hó 25. A XXIII. nemzetközi eucharisztikus kon­gresszus Ö császári és apostoli királyi Felség legfőbb védnöksége alatt f. év szeptember hó 12—15. Wienben fog tartatni. A magyar bizottság Ö Fensége Izabella fő­hercegasszony fővédnöksége alatt ez év május hó 18-án Budapesten tartott alakuló ülésén az egri főegyházmegye területére egyik alelnökké engem választott meg, megbízott, hogy a leg­magyarabb egyházmegyében a kongresszuson való részvétel érdekében akciót fejtsek ki. Fel­buzdulva a szent ügy még szentebb célján, el­vállaltam a tisztet, mert biztatott a remény, hogy a magyar katholicizmus hagyományos áhítata, az Oltári-szentség iránt tanúsított, dicső ősöktől örökölt kultusza vállalkozásomat meg­könnyíti, eredményessé fogja tenni. Ismerve nemes intencióit, tisztelettel fel­kérem, hogy a kölni, a montreáli, a madridi eucharisztikus kongresszusok nyomdokain diadal­masan haladni kivánó gyűlésen részt venni, ebbeli szándékát lehetőleg julius hó 10-ig a magyar csoport rendező bizottságánál (Országos Kath. Szövetség Budapest, IV. Ferenciek-tere 7. I. em.) bejelenteni, jó hírnevünket közel­érintő törekvést erkölcsileg és anyagilag támo­gatni, adományát a fenti cimre megküldeni méltóztassék. A világ katholikusainak eme gyűlésének ismertető füzetét mellékelve, szíves pártolását ismételten kérve, vagyok gr. Dessewffy Miklósné. Bizonyosra vehető, hogy ennyi buzgalom­mal és körültekintéssel megszervezett mozgalom a magyarok ezreit fogja Wienbe vinni. A fő­pásztorok szózata, a lelkészek buzdításai párat­lanná fogják tenni a vvieni gyűlést. Fölséges látvány lesz, mikor a földi hatalom leborul az Eucharisztia előtt, a mikor a megszámlálhatat­lan sokadalom ajkain megzendül a sz. zsolozsma, egy szív és egy lélek lesz az óriási hivő sereg. Mikor a katholicizmus bámulatas egysége és ennek ily pregnáns megnyilatkozása előtt levesszük kalapunkat, egy szebb, nemesebb jövő képe rajzolódik le szemeink elé és hisszük az idealismus feltámadását, az evángeliumi szere­tet, testvériség diadalát. így e kongresszus közelebb hozza a nem­zeteket, az elválasztó falak kártyavárként — ha mindjárt csak egyidőre is összeomlanak, s ma­gas trónusára ül az általános emberszeretet, a filenthrópia. Igaz lesz az írás szava: ,Ki sze­reti az Istent, szereti felebarátját." _ A vármegye közgyűlése. f c A törvényhatóságok politikai megbízha­tósága, különösen a virilis intézmény behozatala óta, végtelenül lehanyatlott. Mert (csak nagyon röviden akarunk erre rámutatni) mi itt Szabolcs­vármegyében is, néhány esztendők lefolyása alatt is a színváltozások olyan csodaszerüen

Next

/
Oldalképek
Tartalom