Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-07-14 / 28. szám

nyíregyháza, 1912. XXI111. éYíolyanj, 28. szám. vasárnap, július 14. A Szaboícsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjeicnik hetenként .egyszer vasárnapon. Söftztíési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TÉR S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 ftliér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A léi év végével kéljük hátlalékis előlizetőinket, hogy az előfizetési dijakat a megkü

ldött postai beiizetes

i lapokon poitómentesen mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Tiszteiette! kérjük liirdőbe, vagy lalura távozó előfizetőinket, hogy tudassák velünk lakásváltozt atásukat ieleíonon (139) vagy egy levelező-lapon annak megjelölésével, mennyi icleig lesznek, illetőleg maradnak távol, hogy a „Kyirvidéket" utánuk küldhessűk. Á yör. kath. magyar A 12-ik órában! Nem ismeretlen lapunk olvasó közönsége előtt, hogy az uj magyar görög katholikus püspökség felállítását, az ahoz fűződő nagy nemzeti érdekek szempontjából a legjelentősebb politikai tények egyikének tartjuk. A legnagyobb örömmel regisztráljuk tehát mi is azt a hiradást, hogy a római Curia most már nem csak elvileg, hanem — bulla alakjában — végérvényesen is hozzájárult az uj gör. katholikus püspökség s annak kapcsán a székelyföldi vikáriátus felállításához s ezzel véget vetett annak a szégyenletes állapotnak, mely módot és alkalmat adott a keleti ritust követő nemzetiségeknek arra, hogy egy, a íajmagyarságra nézve merőben érthetetlen szertartás örve alatt évről-évre a magyarság ezreit vonják be nemzetiségi aspirációik érdek szférájába. Igaz, hogy a bulla a magvgrság érdekeit még mindig mm elégíti ki teljes mértékben. Mert, hogy többet ne említsünk, még mindig lesznek — habár csak töredékesen is — véreink, akik földrajzilag távol esvén úgy az egyházmegye, mint a vikáriátus területétől, azokba be se oszthatók. Bizonyos azonban az is, hogy az uj magyar gör. katholikus püspökség engedélyezése annak dacára s különösen a hazai románokra nagy vereség s nyomán a legszebb, a legbiztatóbb perspektívája nyilik meg előttünk a számban is igen tekintélyes görög katholikus magyarság jövő fejlődésének . . . Ám a kérdésnek ez csak az egyik oldala. Nem kevésbbé fontos a másik. Nem hisszük, hogy akadjon elfogulatlanul itélő, intelligens koponya, aki előtt .már az első pillanatban tisztán ne álljon a kérdés, hogy az uj magyar gör. katholikus püspökség csakis ugy fogja megoldhatni azokat a nagy nemzeti és egyéb kulturális feladatokat, amelyek felállításához fűződnek, ha a püspökség székhelye oly helyen állíttatik fel, ahol megvannak mindazon kulturfeltételek, a melyek nélkül az uj magyar gör. kath. püspökség eredményes működése el se képzelhető. Eldugni e püspökséget valamely félreeső s minden magasabb kultura nélkül való helyen: egy jelentőségű a gyermekkitétellel. Másrészt, nem hisszük, hogy akadjon Nyíregyháza városának olyan szűklátókörű és szűkkeblű polgára, aki előtt tisztán ne álljon, mit jelent az e város fejlődésére nézve, ha az uj püspökség székhelye Nyíregyházán állíttatik fel. Éppen azért nem mulaszthatjuk el, ha most. mondhatni a tizenkettedik órában, egyrészt felvilágositáskép, másrészt hogy 1 elrázzuk e város polgárságának legjobb lelkiismeretét — teljesen autentikus forrásból — néhány tájékoztató megjegyzést fűzzünk azokhoz a közleményekhez, amelyekkel a fővárosi lapok egyike-másika e hiradást kisérte. Tény, hogy a pápai bulla a „SzentMiklósról nevezett hajdudorogi görög katholikus püspökség'

1 nevével jelöli meg a gör. katholikus magyarság részére engedélyezett uj püspökséget. Tény az is, hogy abban a küzdelemben, amit. a püspökség székhelyéért Nyíregyháza város és 'Hajdudorog vivtak, a legutolsó időkben, mondhatni a mult hét derekáig, Nyíregyháza város egyelőre lemaradt s ugy látszott, hogy nem annyira azon a sokat hangoztatott „történeti jogon", mint inkább bizonyos felekezeti tendenciák nyomása alatt, Hajdudorog viszi el Nyíregyháza elől a pálmát. Milliárdos Pereszleken. Irta: Nagy Endre. Ez a milliárdos Mr. John Sabo volt. ÚjZélandban volt neki vagy két millió hold földje, nem tudom, hány ezer farmja és hány millió juha. Hogy pénzértékben mennyi volt a gazdagsága, azt ő maga sem tudta. Lehet, hogy ezer millió, de lehet, hogy „csak" ötszáz. Ekkora vagyonnál egyre megy már az. Hatalmas volt, mint egy szuverén uralkodó és hírneves volt, mint egy győzelmes hadvezér. ... És e világhíres, dúsgazdag Mr. John Sabo negyven évvel ezelőtt becsületes néven Szabó Jánosnak neveztetett és boltiszolga volt Szatmáron. Lehetséges ez? Persze, novellában nem lehetséges, mert ott vakmerő kieszelésnek, túlzott képtelenségnek mondják az ilyesmit. De az életben igenis, lehetséges és elvégre — ezt is számba kell venni néha. Negyven évvel ezelőtt, amikor még boltiszolga volt Szatmáron, volt vagy száz forint megtakarított pénze. Ez a nagy összeg nem hagyta nyugton. Elcsavargott valahogy Hamburgig és onnan egy kivándorló-hajó elvitte UjZélandba. Ezt a területeit épp akkortájt kezdték betelepíteni és mindenki annyi földhöz jutott benne, amennyit körül tudott keríteni. Szabó Jánost ösztökélte a magyar paraszt sóvár földszeretete és szívóssága. Dacolt a pokoli hőséggel, a kegyetlen nélkülözéssel és fáradhatatlanul dolgozott éjjel-nappal. E mellett beérte kenyérrel, szalonnával és a mi fölöslege maradt, azt eladta. Es a mi pénzt igy szerzett, azon megint földet, mindig csak földet vásárolt. Hogy miképen válik igy az ember milliárdossá, azt irja meg az életrajzirója. (Ne aggódjunk ; a milliomosoknak mindig akad életrajzirójuk, amig élnek.) Mi csak érjük be azzal, hogy ötvenhat éves korában volt felesége, két felnőtt gyermeke és egy milliárdja. Azonkívül pedig minden izében erős, egészséges férfi volt. Ezt az embert még eddig csak a pénzszerzés acélozta, de a pénztékozlás el nem puhította. De vájjon boldog volt-e? Nem, nem volt boldog. Egyetlen gondolat motoszkált benne, de ez nem is hagyta nyugton egy pillanatra- sem. Tudniillik, mikor elszármazott Magyarországról, itt hagyta egyetlen testvérbátyját, Gábort, aki egy évvel volt idősebb nála. Akkor még bognárlegény volt szülőtalujokban, Pereszleken ; azóta tudakozódott már felőle az elöljáróságnál és megtudta, hogy most is ott lakik Pereszleken, de most már mester lett belőle és mindenképen jól megy a sora. No hát, arra vágyott még, hogy ezt a testvérbátyját fölkereshesse. Mert mit ért, hogy Eredeti angol vászon és liiszter ruhák mérték után készítve, nyári zephir ingek és rövid alsó nadrágok,szalma kalapok, utazó bőröndök, uti készletek a legjobban beszerezhető az egész világ irigyelte mérhetetlen gazdagsagát, ha a testvérbátyja nem tudott róla ? Gábor úgyis mindig haszontalan, akasztófáravaló léhütőnek tartotta. Hadd lássa hát mostan, hogy mekkorát tévedett. És ha fájni fog neki a beismerés, sebaj. Majd meggyógyítja néhány millióval, amit akár a mellényzsebéből is kifizet. Hiszen teheti; ha kedve támad, megteheti Magyarország leggazdagabb emberének. És nem azért volt milliárdos, hogy ezt a vágyát be ne töltse. Hajóra ült feleségével, két gyermekével, tömérdek szolgájával és elhajókázott Londonba. Itt azt mondta a feleségének, hogy egy kis dolga van nem messze innét egy keleti országban. Csak várják meg, egy héten megteszi az utat oda-vissza. Azután vonatra ült és dobogó szívvel indult útnak kelet felé — szép Magyarországba. Egyszer csak táviratot kapott Szabó Gábor pereszleki bognármester Londonországból. Ó maga nem igen tudta kiböngészni, de ott volt a hajadon leánya, hogy elolvassa. Alig hitt a fülének, amikor meghallotta, hogy testvéröcscse érkezik holnapután a látogatására. Hiszen már egyszer hallott hirt a Jancsiról, tudta róla, hogy valahol tul az Óperencián csavarog. De hát hihetetlen dolog az mégis, Kerekes Pál utódánál, Nyíregyházán. Telefon 197