Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-08-04 / 31. szám

3 31-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. augusztus 4. az értékét, ha köles s csibehurmagot keverünk hozzá, valamint ha egy fejkáposztát teszünk ki. Nem szabad elfelejteni az etetőhelyre néhány lapát durva homokot kitenni, valamint róka és menyétcsapdákat is. Láthatjuk mindezekből, hogy a fogoly igenis hasznos madár s igy ennek védelmezésében a gazdának is kell résztvennie, ha nem is szenvedélyes vadászember, mert a foglyok védelmezésével tulajdonképpen: gyomot irt. -k— Még nem késő!*) Magam is tagja vagyok ugyan az u. n. Kossuth-szobor bizottságnak és igy talán kifogásolható az az eljárásom, hogy a szobor-bizottság döntése alá tartozó kérdésben, a szobor-bizottságon kivül és akkor szólalok fel, amikor az általam említendő kérdésben a szobor-bizottság immár döntött és döntései, illetve Ítélete, amint azt a városháza előtt végzett betonérozási és most már deszkával eltakart további munkálatok tanúsítják végrehajtás alá is került. E szerint elkésettnek mutatkozó és nem egészen illetékes helyen való felszólalásomat és ebben kifejtendő véleményemnek ez úttal való nyilvánosságra hozatalát menthetővé teszi az a körülmény, hogy a szóban levő szobor-bizottság ülésére való meghívás én hozzám nem mindenkor jutott el, amikor pedig eljutott, ugy emlékezem kétszer, olyankor jutott el, amikor e helyen való felszólalásomnak tárgyát képező az a kérdés, hogy a szobor milyen elhelyeztetést nyerjen, nem képezte tanácskozás tárgyát és igy csak a közeli napokban, Szabolcsvármegye egyik előkelőségével való beszélgetésem során jutott tudomásomra, hogy a Kossuth szobor főalakjának, következésképen Kossuth Lajos szobor alakjának felállítása a városháza előtt, arccal a városházára fordulva — terveztetik. *) E közérdekű cikket a lap összeállítása közben kaptuk, sajnálatunkra ez okból nem közölhettük vezető heiyen. Szerk. — Lehetetlen. Kerített helyről. Jól vigyáztatok. — Ki gondolt volna ilyet Kecskemét varos kellő közepén. — Merre vitték ? — A kert keritéséből két oszlop kőtől kiszedték az összes deszkát, ép ugy a kerttől az udvart elválasztó kerítésből is. És csak ugy kisétáltatta valami ügyes 'ókötő. Én aludtam az istállóban és semmi, semmi zajt nem hallottam. — Na az akasztás után m°gyünk utánna. Ha a pokolból is előteremtem a feketémet. Olyan lovam még nem volt. * Megnyílt a megyeház nagy kapuja. Az első kocsin ült az alispán, a jegyző és Baila Kálmán. A másikon is hivatalos személyek. A harmadikon két pandúr közt Bogár Imre, a kocsi körül fegyveres pandúrok. A kocsik lépésben mentek. Ahogy a szekerek közt elhaladtak, azokról virágokat, koszorúkat szórtak a harmadik kocsira, ugy hogy Bogár Imre és a két pandúr a virágoktól alig látszott. Ebben a tekintetben az erkölcsök még ma sem javultak. A rettenetes Vitálisnak és a még rettenetesebb edelényi gyilkosnak is adtak ebből az elismerésből, sőt a sirjaikra is hordtak virágot, mig meg nem unták. Az akasztófa alatt állott Bogár Imre, a hóhér rögtön kész az utolsó toalettel. A hóhér már teszi a kötelet, amikor a túlsó buckán egy lovas jelent meg. Szép formájú fekete lovon ült. — Isten veled Imre bátyám ! Kiáltotta messze csengő hangon. Az elitélt felütötte fejét, megismerte legkisebb öccsét, mindnyájunk által legjobban szeTeljes tisztelettel viseltetem az e kérdésben döntő bizottság véleménye iránt; ez a tisztelet és a mások véleménye előtt való meghajlás ösztöne azonban nem hallgattathatja velem el a saját, s egyben az előbb említett illustris egyéniség véleményének, más alkalom hiányában, ezen a helyen és uton való nyilvánitásál, mely közös vélemény abban alakúi ki, hogy a Kossuth-szobornak a már említett állapotban, a főalaknak arccal a városháza felé, arra való nézéssel tervezett felállítása — nem egészen ment a kifogástól és nem felel meg, legalább szerény vélekedésem szerint a szobor helyének körülményeihez fűzhető műérzéknek. A mint értesülve vagyok és a mint erre már vonatkozással voltam is, a főalaknak arccal a városháza felé fordításával, illetve ezen helyzetben való felállításával, a szobormű és illetve annak főalakja e szerint háttal lesz a közelben álló róm. kath. egyház (templom) felé, a mely helyeztetés szerény vélekedésem szerint az eszményi tekinteteknek meg nem felelő. Hogy félreértés és félremagyarázásnak ne tegyem ki magamat, már előre, nyomban felemlitendőnek tartom, hogy nem egyéni érzületből alkotom meg ezt a véleményemet, se nem abból az állapotból kiindulva, hogy felekezetileg a róm. kath. egyház kötelékébe tartozom, hanem abból az eszményi felfogásból, a mellyel bármely hitfelekezethez tartozó egyén gondolkozik akkor, a mikor az istenség eszményére emlékeztető alkotása előtt áll és abból kiindulva teszi szemlélése tárgyává azt a dolgot, szobrot, épületet, vagy akármely alkotást, amely az Isten háza előtt áll! Ennek szerintem valamely tér díszítésére szolgáló egyetlen építmény, egyetlen szobor sem fordíthat az eszményiség szempontjából kiindulva hátat. Kivétel talán hasonló eszményíségre emlékeztető alkotásra volna, annak szymbolikus feltevését kölcsönözve ezzel a retett testvért, Jakabot. Mosolygott s kezével intett bucsut és a másik pillanatban már szorította nyakát a kötél: — A lovam — kiáltotta Balla — ott van Bogár Jakab alatt. Három-négy pandúr rohanni akart Jakab felé, több pedig lőni akart. — Megállj — ordított Balla — ne lőjetek, mert lovamat találhatjátok, ti pedig — fordult a készülődök felé — ne menjetek, hisz Jakab jó lovas éá az én lovamat utói nem érhetitek. A lovam meglesz, csak lassan arra megyünk, amerre Jakab megy. Útközben ráakadunk. Akkorra Bogár Jakab megfordult s elvágtatott. Csakhamar csak a felszálló porfelhőből látszott, hogy Szabadszállás felé vágtat. * És Bogár Jakabról többé nem hallott senki. Hova tünt el, hogy élt, megfért e azután a tórvényn

yel? nem tudja senk

i. Ha uri család gyermeke volt volna, ha ilyen gyanúba esett volna, éppen olyan legendás alakká vált volna, mint Sobri Jóska. Erről is fogok valamit írni, mert az Eötvös Károly visszaemlékezéseivel nem tartom lezártnak a szabolcsi legendát, annál inkább, mert nem való az,-hogy Tóth Mór csak annyit tudott volna Sobriról, amennyit ő tőle hallott. Tóth Mór Szatmárból nősült, felesége lánya volt annak a szabolcsi kormánybiztosnak, aki a beállott béke miatt helyét nem foglalhatta el. Szatmár, Szabolcs és Beregben sok jó ismerőse volt, e három megyét keresztül-kasul bejárta s igy módjában is volt egyes adatokhoz jutni. (Vége.) helyeztetéssel, hogy az az eszményi alak, például a feltámadás ábrázoló Krisztus, vagy a világ teremtőjének szobra — abból a valláserkölcsi eszményből lép elő és fordul tekintetével az előtte álló tér felé. De ilyen eszményi szobornak felállítása sem volna szépnek és sikerültnek mondható, ha a szobor, szabad tér helyett, egy közelben álló épület falának volna forditvsf, arccal arra nézve, mint a hogy Kossuth Lajos szobor alakja a városházának lesz fordítva. Ebből az eszményiségből kiinduló néző ponttól eltekintve szerintem helytelen a Kossuth Lajos szobrának már jelzett irányban és helyeztetéssel való felállítása azért is, mert nélkülözi a megfelelő hátteret is! A róm. kath. szentegyház (templom) vélekedésem szerint a felhozottakon kivül alakjánál fogva sem alkalmas háttér. Ugy látszik a szobor felállításának tervezésénél, az ebben döntő faktor némi tekintette] volt talán az általam elől felhozottakra is, mert a szobor elhelyezésénél fogva a főalak ugy vehető ki az alapozási munkálatokból, hogy nem is fog egészen a róm. kath. templom, illetve annak ajtaja felé háttal fordulva lenni, hanem némi eltéréssel inkább az orosi (most Bocskai-utca) felé. Azt pedig talán nem is szükséges bővebb fejtegetés tárgyává tenni, hogy egy szobor rosszul veszi ki magát általános szempontból is, ha az háttal van egy messze nyúló utca felé, és arccal egy épület falának fordítva, helyesebben kifejezve, falnak van állítva. A szobornak kérdéses elhelyezése szerintem azért sem szerencsés választás, mert a felhozott körülményektől eltekintve, az annak hátteréül szolgáló téren, azon keresztül vezető utcákon közlekedők csak hátulját fogják láthatni és csak közvetlenül a városháza előtt állók, vagy menők fogják azt arcban szemlélhetni — ami azt hiszem nem kielégítő megoldása a szobor elhelyezésének!! Anélkül, hogy ezúttal minden érvet felhozni is ezzel e lapok olvasóját tulmenőleg untatni akarnám, az előadott körülményekkel csak általánosságban kívántam e kérdést felvetni és mint egy a nagy közönség véleményét kikérni és döntése alá bocsátani, hogy nem helyesebb lett volna, illetve lenne, mert hiszen szerintem a kérdésen változtatni, még nem késő — ha a szobor, a Bessenyey szobornak megfelelően, háttal a róm. kath. lelkészi lak és Török-féle gyógytári épületek felé fordítva állíttatnék fel és arccal a Rákóczy Yay Ádám utcák közötti térre, a tkptár uj palotája felé nézve. Kinek-kinek képzeletére bizom a szobrot ebben a helyeztetésben szemlélni és birálni annak külső hatását. Lehet, hogy az attól való eltérésre a döntő köröket talán az a tekintet vezérelte, hogy a Török-féle épület alacsony,, avultságánál fogva most nem mutatkozik alkalmas hátterül, de ez csak átmeneti és remélhetőleg rövid időre szóló állapot, mert az a Török-féle ház sokáig nem maradhat meg jelenlegi állapotában — ám a szobor emberileg véve örök időkre tervezett mü, a felállításánál időleges körülmény tehát nem lehet irányadó.