Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-08-04 / 31. szám

4 31-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. augusztus 4. , Helyesebb Jett volna, illetve lenne szerintem az is, ha a szobor a városházai előtti tér közepén ugyancsak a tkptár uj palotája felé fordítva állíttatnék fel. Az is helyesebb volna, amennyiben a szóba hozott változtatás nehézségekbe ütköznék és nagy anyagi áldozattal járna, ha a szobor nem arccal a városháza felé, hanem megfordítva állíttatnék fel* Ezt a végzett alapozási munkálatok mellett még most is könnyen megvalósíthatónak tartom — és ezzel nagyon el volnának enyésztetve .zok az okok, melyek a szobornak tervezett elhelyezése ellen felhozhatók. Ez által a szobor hátsó része igazán csak a városháza előtt, tehát kistéren állók, vagy közlekedők felé lenne fordulva és a szobor sokkal jelentősebben venné ki magát, ha nem a városháza falának volna állítva, hanem a városházra szolgáltatná, a szerintem alkalmas hátteret! Lássák, szóljanak a kérdéshez a jobban értők — én ezt a kérdést szerény véleményem nyilvánításával csak jobban megvilágítani kívántam. Ha véleményem a közfelfogással találkoznék, a szobor elhelyezésén való változtatás — vélekedésem szerint még nem késő. K. I. Lélek analisisok. Két leány beszélget . . . (Délután 5 ora van; színhely: behízelgő Ízléssel berendezett uri szalon, ajtaja parányit van nyitva, hogy csak egy finoman ápolt, keskeny női kéz bújhat át rajta, de kellemesen sétaihatnak át a fényszallagok, vegyülhetnek a szomszéd fogorvosi műteremből betüremlő chioroform, kokain gőzölgések a szalonkából kitüremlő parfüm illatokkal, de különösen a beszélgetések lopódznak be a fülembe, én ülök ugyanis a szomszéd teremben fogfájásommal kevert malasztos lelki hangulattal, a szalonban pedig ketten : Sunyi és Tutus, ahogy már ők egymást nevezik). Tutus (magas, imposans, szép arc, de az egészen végig árnyalódik valami nagy várakozás, folytatásra várás, aminek kezdete messze viss anyui a múltba s előre ágaz a jövőbe, határozottan idegenszerű). Sunyi (alacsonyabb, bájosabb, bizalmat keltőbb). • T.: Hát igen, hát megmondom neked s ez kétségbe ejt, mert fcrfiatlan, mert gaz, mert nemtelen tőle, hogy négy hete már csak minden másodnap, két hete már csak minden negyednap, egy hete már nem is irt s tegnap megérkezett s még el sem jött . . . S.: (finoman mosolyogva, nagy megértéssei, guny nélkül) : S mi ebben a kétségbeejtő ? T.: Hát nem érzed, hát nem tudod, hát el is mered képzelni, hogy azok után az ábrándszövögetések, azok után a szép álmodások és jövő megállapodások után, mikkel egy évnek minden percét teleitattuk, hiszen a mi udvarunknak, a te udvarodnak, az ő udvarának minden fája, minden bokra, minden fűszála; hiszen az utcának minden kőkockája, ahol együtt ültünk, ahol együtt álltunk, ahol együtt szálltunk el gondolatainkban, boldogságunk tanyája. S most, most (csendesen sir). S.: (óvatosan mellé suhan s átöleli): na, na, na te kicsi kis bolondocskám, hát meg fogom neked most magyarázni, de simán, szelíden, hogy egy cseppet se fájjon, mert minden kihozakodott igazságnak fájdalmas szúrásokat kell okoznia, én pedig féltem a te ábrándokkal teleültetett szivedet, a te mese alakokkal megtöltött fejedet, féltelek téged. T.: (abbahagyja sirását s erősen vár). S.: (anyásan). S most idejövök hozzád, mert érzem, hogy sokat segíthetek rajtad, sokat könnyithetek a te lovagokkal beültetett phantasiádon, a te mese testekre, földöntulra fordított gondolataidon; mert nézd Tutuskám, megsimogatlak s igy tárom fel, hogy amiket te magadba rajzolsz, amiket te vársz, álmodsz, töprengsz, agódsz, azok nem földi dolgok, vágyak, álmok. Miért adsz minden percnek egész jövődre kiható tartalmat, minden alaknak egész jövődet tarkitó színeket; miért álmodsz s miért nem élsz? . . . T.: Nagyon igazad lehet, de nem egészen értem, mit mondasz ? S.: Nézd kicsikém, de könyörgöm hozzád, nem egy anya beszél, nem is egy világlátott, tapasztalt banya, de talán egy olyan leány, aki könnyű látásával inkább belelát a dolgokba s soha sem keresett rendkívülit ott, ahol a legközönségesebbek szoktak fé

;zkelni; a percek kicsikém csak arra valók, hogy a hozzáfűzött és velők termett gyönyörűségekkel, mint szappanbuborékokkal szálljanak tovább s nem szabad azoknak beüleszkedni, mert azok reárakódnak a szivedre, beleivódnak az agyadba és megfulladsz tőle te kicsi-kicsi kis galambocskám. T.: De istenem, hát miből támad az embernek szépséges ábrándvilága, miből alapoztatik le a mi szerelmünk ezek iránt a férfiak iránt, miért rajongnak azok értünk, hát nem a lelkünk az, te kis megtévelyedett filosophus s nem az ő lelkük az, ahova kölcsönösen le van rakva egy eltöltött év, hónap átálmodott ábrándvilága, hát nem ez a gyönyörű ábránd álomvilág az alapköve ama vonzalomnak . . . S.: (komolyan, nagy jóakarattal) Nem és ezerszer nem. Legnagyobb terhe az életnek a folytatásra várás. A percnek kihabzsolása adja az életet; mily gyötrelmesen, unalmas lenne, ha csak egy napig is kellene valamiben elhabzsolni. A férfi, a te megálmodott kis fiúd is örömmel szökken el a perceknek csókjain s ha előveszik az élet gondjai, örömmel hagyja maga mögött a csókoknak perceit. Ne várd el tőle, ideális kis bogaram, hogy folyton szájában tartsa összes csókod izeit s folyton agyában tartsa összes ábrándod láncolatát s ha majd előveszi a vágy utánad, (átöleli) akkor előtte vagy a magad szépségében; minek neki a mult, ott. vagy magad: tea valóság. T.: S ha már nem leszek szép, ha öreg leszek ? . . . S.: Akkor már öreg lesz a vágyaitok, öreg lesz a fiisseségtek, akkor jól fog esni már az öregségtek. T.: Ah értem már, de félek érteni. S.: (majdnem suttogva). S ha ez elhagy s jön a második, harmadik, vagy akárhányadik férfiú, érted — mert ez a legtermészetesebb rendje a világnak — megsejti, mert magad sem tudsz szabadulni tőle, a te ábrándokkal teli világodat, el fog menekülni tőled, mint aki vihart sejt s fut előle. T.: És te, te, hát te is igy cselekszel, mint ahogy beszélsz. S.: (most látszik a legkomolyabbnak lenni). Látod Tutuskám, ahogy igy becsületesen ok tatlak, meg kell vallanom, bizony én értem még nem jött el senki, de sejtem, sőt érzemtudom, hogy el fog jönni valaki, nem álom, lovag, hanem ember s el fog vinni engem nem az ábrándkisasszonyt, hanem a leányt, nem álomasszonynak, hanem feleségnek, nem öl a kíváncsiság, hogy ki és milyen : valaki és valamilyen ... (Valaki benyitott a műterembe, feltámasztották erőszakkal ajkamat, valami hideg vas nyúlt a számba s tépni kezdte az arcom, fülem, kezem, hátam, csak a fogamat nem, én padig majd megbolondultam a gyönyörűségtől, mintha levegőben repülnék . . .) Dr. Dániel Sándor. A jövedelmi adóról. Folyó hó 22-én kezdődött Dabreczenben Szabó Károly miniszteri osztálytanácsos elnöklete mellett 10 kir. pénzügyigazgatóság előadói bevonásával egy több napra terjedő ankett, melynek célja az 1909. évi X. t.-c. végrehajtása tárgyában alkotott előadói tervezetet tárgyalás alá venni s ennek egyes pontjait megvitatni. A jövedelmi adóról s annak alaki és anyagi jogszabályáról részletesen beszámolni e helyen nem áll módunkban, azt a gyakorlat fogja majd megismertetni s meg is tekintve azt a nagy átalakulást, melyet az uj adórendszer pénzügyi közigazgatásunkban előidez, szükségesnek tartjuk, hogy e kérdéssel foglalkozzunk s erre alkilomadtán később is visszatérjünk. Az 1909. évi törvények között mint egy egészen uj adó, jelentkezik a jövedelem adó. Jövedelem adó tárgyat, tehát adóköteles jövedelmet képez az adókötelesnek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyó, akár őt megillető pénzbeli, vagy értékkel biró egyéb bevétele, amelyhez a saját házában, vagy illetmény kep, avagy ingyen birt lakásnak haszonériéke, továbbá akár a sajátjából felhasznált, akár illetménykép ingyen kapott gazdasági, üzleti és mas cikkeknek pénzértéké is hozzászámítandó. Ennek a nyers bevételnek a törvény szerint megengedett levonások után fenmaradó része alkotja a tiszta jövedelmet. A törvény 9—23. §-aiban felsorolja taxatíve is az adóköteles jövedelmet s igy a jövedelem adótárgyát minden kétséget kizáró része tességgel állapítja meg. A jövedelem adónak sajátossága, hogy az adókötelezettség megállapításánál elsősorban a személyi szempontok lépnek előtérbe, a tárgyi körülmények pedig csak másodsorban vétetnek figyelembe. Jövedelem adó alanyai ugyanis csak azok lehetnek, akik az állam hatalmi körébe tartoznak, vagy az állam területén huzamosabb ideig tartózkodnak s a belföldről származó jövedelemmel birnak. Alanyai továbbá a természetes személyeken kivül a jogi személyek is a jövedelem adónak, mint abból indult ki a törvényhozás, boaty a mai általános jövedelmi pótadó mindenkit terhel; minthogy pedig jelen jövedelmi adó az általános jövedelmi pótadó helyébe lép, ennélfogva azt ugy a fizikai, mint a jogi személyre kiterjeszteni kellett. Személyi szempontok érvényesülnek a jövedelmi adónál, mint az általános jövedelmi pótadónál csak az ingatlanra bekebelezett terhek vétettek figyelembe, addig a jövedelmi adónál levonhatók, illetve levonandók. 1. Az adóköteles által fizetendő adóssági kamatok, haszonbérek (lakásra eső bér kivételével) és egyéb magánjogi cimen alapuló terhek, mint: 1. Inségkölcsön kamata. 2. Szőlőfelujitási kölcsön kamata. 3. Mult évi haszonbér. 4. Egyéb tartozás vagy kölcsöntőke kamata. 5. Fizelett járadék mult évi kamata. 6. Életbiztosítási dij egy adózónál 200 koronáig s a családfővel együtt adózóknál 400 koronát meg nem haladó része. 7. Szolgálati járandó tagokat terhelő kiadások : aj szolgálati dij; b) nyugdíjalap járulék; c) meghatározott hivatali, illetőleg szolgalati kiadással terhelt járandóságoknál ezeknek a kiadásoknak összege. Utóbbi alatt értendők a biztositó intézetek által adott ügynöki jutalékra eső utazasi s szerzési dijak — stb, Régi forintos, uj két koronás. A régi egyforintosok bevonása és az uj kétkoronások kibocsátása körül valóságos iro dalom fejlődött ki az alatt a pár hónap alatt, amióta a csere processus folyik. Pró és kontra vitatják a monarchia összes gazdasági lapjai, vájjon az ujveretek kisebb ezüst értéke, de ugyanaz a vásárló képessége nem csökkenti-e a nemzeti vagyont, avagy gyarapodásnak nevezhető-e az, hogy az átveretéssel az állam mintegy 18—19 millió korona nyereséghez jut a szinezűst révén? Hogy melyiknek van igaza, nem érdemes vitatni, mert alighanem igy áll az eset, hogy egyiknek is igaza van, a másiknak is, viszont azt is elmondhatni ép oly meggyőződéssel, hogy egyiknek sincs igaza. Ez esetben pusztán arról lehet szó, hogy eddig X métermázsányi ezüstnek ennyi vásárló képessége volt. mig ezentúl ugyanannyi métermázsanyi ezüstnek több vásárló kepessége lesz. Ezúttal tehát senki sem veszteit a vásáron, mig az állam, —