Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-08-04 / 31. szám

2 31-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. augusztus 4. Az egyháztanács a kérvényt a legnagyobb örömmel fogadta, ugyanez lesz a kérvény sorsa a képviselőtestületben is. Az előkészítés elvégeztével pedig újévtől kezdve magyar szó fog hangzani oltárrólszószékről annak a közönségnek is, mely eddig csak a tót istentiszteletet látogatta, magyar ének hangzik fel azok ajakán, kik eddig tótul dicsérték az Istent. Ez már a munka befejezésének kezdete, s mi látjuk, hogy a teljes befejezés nem várat magára sokáig. Hogy már most idáig juthattunk, nagy érdemük van benne tanitóinknak, egyházfelügyelőnknek, lelkészeinknek, s különösen is Geduly Henrik püspök urnák, akinek bizonyára ez a legnagyobb elégtétel azokért az alaptalan, méltatlan vádakért, amelyek őt a fővárosi sajtó egy részéről a napokban érték, de amelyeket mi, — főpapunk törhetetlen hazafiságának ismerői, cáfolatra sem tartottunk érdemeseknek. A fogoly. Augusztus 1-én beköszöntött a vadászati idény és megindult, a tilalmi idő lejártával a foglyászás. A tilalmi idő nagyon szükséges a foglyok teljes kifejlődésére, mert a fiatal ivadék repülőképessége szeptember elsejéig nem fejlődhet ki teljesen. A foglyok az egynejüségben élő tyúkok családjához tartoznak, vagyis a kakas csak egy tyúkkal párosodik és vele a legönfeláldozóbb módon együtt végzi a keltetést és felnevelést. A kakas nemcsak ebből a szempontból gondos családapa, hanem éberségével oltalmazója a fészek biztonságának. Ha a foglyok egyszer párba álltak, akkor elválaszthatlanul együtt maradnak s együtt is építik meg a kezdetleges fészket, mire a tojó megkezdi a tojáslerakást. A fészeképités, amely sok madárnál ügyességgé, sőt művészetté fejlődött, a foglyoknak nem okoz nagy gondot, sőt a fészekhely kikeresésénél sem válogatósak. A legnagyobb gondatlansággal ereszkedik le a tojó valamely többékevésbbé védett barázdahelyen, ahol azután a fészeképités megkezdődik. A teljesen mesterkéletlen, nagyon egyszerű fészek majd határmesgyében, majd egy vízlevezető barázdában, majd pedig a gabonaföld, vagy lucernás egy földmélyedésében, avagy valamely lópata által hátrahagyott mélyedésben készül. A fogoly tojó akkor ott letelepszik és a mélyedést teknőszerüen kikaparja. Ha ez megvan, akkor néhány könnyen megszerezhető szalmaszállal vagy trágyadarabbal ugy ahogy kibéleli. A fészek további kipárnázásánál a kakas is élénk részt vesz, amennyiben száraz fűszálakat, valamint szalmát, trágyadarabokat összeszed és a fészekhez cipel. A fészken ülő tojó befejezi azután a további munkákat, amennyiben az összehordott anyagot testének két oldalán legyömöszöli és sokszoros nyomkodás és fordítás mellett a fészket kikerekíti. Ha a fogolypárt a fészeképitésnél megzavarják, akkor elhagyja a helyét és máshol még rosszabb fészket épít. A tojó minden második nap egy tojást tojik, összesen pedig 14—20-at. Fiatal tojók 12—14-et, öregebbek 18—20-at. Ennél többet nem igen tojik a fogolytojó. Szokott azonban előfordulni, hogy találnak egy fészekben 25—30 tojást is, ez azonban arra vezethető vissza, hogy két tojó használta. Minthogy a tojó ezeket a tultömöít fészekaljakat sem befedni, sem melegíteni nem tudja, ilyen esetekben hiányos keltetés esete forog fenn, aminek következménye, hogy csak kevés csibe kel ki, vagy pedig egyetlen egy sem, amint azt a talált fészkek igazolják. A keltetés 21 napig tart. Nagy hiba, ha a vadász a kakast, a családapát és vezetőt lelövi. Ismeretes, hogy legelsőnek ez emelkedik fel a tojóval együtt, mert a fiatalok még nem egészen röpülőképesek s igy nem érettek még a lelövésre. Szükségük van tehát még szüleik védelmére s a saját érdekünk s vadászataink sikerei megkívánják, hogy a fiatalokat ebben a védelemben részesítsük. Ittott panaszokat lehet hallani, hogy a fogolyállomány jelentékenyen csökken. És azt egészen természetesnek is kell találnunk, ha meggondoljuk mennyi ellenséggel kell megküzdeniük és milyen kevés védelemben részesülnek, nem is említve a hosszú és kemény teleket, amikor heteken, sőt hónapokon át vastag hóréteggel van boritva a föld, ugy hogy nem tudnak a talajhoz jutni, ahol mégis csak találnak mindig egy kis füvet, fűmagot, homokszemcsét stb. Sok gazda a foglyot a mezőgazdaság kártékony madarának tekinti, ez azonban teljesen téves nézet, mert a fogoly a gazdának legnagyobb segítségére van a gyomnövények ellen való küzdelemben s igy éppen ellenkezőleg hasznos madárnak kell tekinteni. Eöhrig háromszáz fogolynak a gyomrát vizsgálta meg s a következőket találta : Fiatal korukban csaknem kizárólag rovarokkal táplálkoznak, később pedig növényi eleség képezi főeledelüket, vagyis fümagvak. Rovarokat is esznek ugyan s az ormányosok között nagy pusztítást visznek véghez. A magvak közül leginkább gyommagvakat találtak és pedig a következő gyomoktól: csibehur, szarkaláb, madárköles, pásztortáska, köles, mezei atraczél, kigyószisz stb. Gabonamagvak csak elvétve és igen csekély mennyiségben találtattak. Háromszáz fogolygyomor közül csau harmincöt tartalmazott zabot, harminc árpát, harmincegy rozsot. Három esetben a gyomrok telve voltak ezekkel a magvakkal, míg a többi esetekben csak egyes szemek voltak a gyommagvak között találhatók. Azzal is vádolják a foglyokat, hogy a sföld levelek hegyeit lecsipkedik, ez azonban igen jelentéktelen mértékben felel meg a valóságnak. Ezekből láthatjuk, hogy a foglyok említésre méltó kárt nem tesznek gazdasági szempontból és egyáltalában nincs igazuk azoknak a régi hagyományoknak, amelyek a foglyokat mint na^ry kártevőket állítják oda. Sőt ellenkezőleg, a foglyok egész határozottan a hasznos madarakhoz tartoznak, teljesen eltekintve attól az élvezettől, amit a foglyászás a vadásznak okoz. Ebből a tényből azután az a kötelesség háramlik a gazdára mint vadászra, hogy a foglyokat nagyobb védelemben részesítse. Ez a védelmezés azonban legtöbbnyire helytelen módon történik. Az emberek tudniillik azt hiszik, hogy jól cselekszenek, ha a lucernások, herések és rétek kaszálásánál a feltalált fészkek körül bizonyos távolságban a füvet állva hagyják. Gondoljuk el most már ezeket a zöld szigeteket a lekaszált területen madártávlatból. Világos, hogy az összes ragadozó madarak épp ugy, mint a négylábú ragadozók egyenesen oda lesznek küldve, hogy ezeket a kis zöld foltokat átkutassák. Az ilyen védőmódszer a leghelytelenebli, amit csak elgondolni lehet. Ha tényleg védeni akarjuk a foglyokat kotlás ideje alatt, akkor április közepétől rendszeresen hajtsuk ki őket a rétekből és herésekből a gabonaföldekre, amit legjobb jól betanított kutyával megtenni. Itt azután biztonságban vannak. Ha azután ennek dacára találunk fészkeket a kaszálás alkalmával, vigyük haza a tojásokat és tegyük jó kotló alá. Természetesen ezek a védelmi eljárások megkövetelik a téli etetést kiegészítésül. Fentiekből kitűnik, hogy teljesen tévesen történik ez az etetés, hacsak gabonamagvak kiszórásából áll. Megfigyelték, hogy foglyok ily eleség mellett elpusztulnak, ezért adjunk nekik szénamurvát, amelyben fűmagvak is vannak s amely nemcsak célszerű, hanem olcsó eleség is. Fokozhatjuk gott s átkozta magát, amiért ezt az édes, édes teremtést kiragadta a szülői karjaiból s áldotta, áldotta, hogy ezt a két esztendőt oly boldoggá tette neki. De tenni kellett. Felültek lovaikra. Baski Gyura maga elé vette Juci holttestét, Bogár Jakab a nyereghez kötötte Dönti Potit s elindultak temetni. Bent a puszta szivében volt egy nem használt baromitató kut, a Dönti Peti holttestét belelökték. Ha megtalálják hát találgassák, hogy került oda. Most már mindegy. Aztán mentek tovább. A Szőrös Gulyás Antal legelője szélében állott egy rezgő nyárfa. Egyedüli fa, nagy, nagy térségen. A fa körül homok. Onnan a felső részt el-elhordja a szél, de csakhamar hoz helyette másat. A nagy fa nem bánja ha változik is alatta a homok. Az ő gyökerei már jó mélyre lenyúltak, kap tápanyagot eleget. De most mégis gyökerei érzik az éjjeli levegőt. Nagy területen leszedték a felső rétegeket. A szép holdvilágnál három ember ás-ás, most már a gyökerek közül szedik a földet. Talán elakarják pusztítani a fát. Nem, nem pusztítják el, hanem arra kérik a fát, hogy engedje gyökerei közt elhelyezni kedves halottukat s rejtse mindenki elől. Baski Gyura zokogva helyezi el halottját könyező társaival, aztán visszahányják rá a földet, elegyengetik a homokot. Keservükben nem is veszik észre, hogy a szabadszállási csendbiztos, négy legénynyol közeledik feléjük. Nem volt szokása a csendbiztos urnák a portyázgatás, hogy is lehetett volna 10 évig központ a szabadszállási tanyák, hanem valaki hírül vitte, hogy a Baski Gyura házában lövöldözés volt s most a ház tárva, nyitva van, a szoba és konyha csupa vér s erre elhatározta, hogy ki megy a tanyák közé. Dehogy ment ő a Baski Gyura háza felé, nem akart ő betyárt fogni, de a véletlen épen a rezgő nyárfa felé vezette. Pandúrjai miatt vissza nem fordulhatott, hát ment előre. A szép holdvilágnál már messziről látta, hogy a három betyár a nyárfa alatt guggolva mozog a földön. Lovaik a fa mellett kötetlenül állanak. — Mi az ördögöt csinálnak ezek ? dörmögi a csendbiztos. — Elvesztettek valamit — véli az egyik pandúr. El bizony valakit. Valami 70 lépésre voltak már a betyároktól. A csendbiztosnak sehogy sem tetszett, hogy nem veszik észre. Még majd nagyon közel találnak lenni egymáshoz. Okosabbnak találta, ha rájuk kiált. — Adjátok meg magatokat! A betyárok felugráltak, pillanat alatt lovaikon termettek s a nélkül, hogy lőttek volna, elindultak. — Ejnye ezek nem is lőnek — szólt a csendbiztos — akkor tehát: rajta! S megindultak a betyárok után s hogy megmutassák, hogy milyen komolyan veszik a dolgot, mind az öten lőttek. Csak ugy kapásból, célzás nélkül. Nem gondolták, hogy még találhatnak is. De bolond a golyó, belevágódik az emberbe. Először egy, majd egy másik betyár vágódott le a lóról s ott maradt fekve a földön. A harmadik betyár megállította lovát és visszanézett. — Gyura, Miska ! kiáltott. A két betyár fekve maradt, nem mozdult. A csendbiztos és emberei a nem várt sikeren megörültek és vérszemet kapva most már habozás nélkül robogtak előre, mintha annál a harmadik betyárnál puska sem volna. Bogár Jakab megfordította lovát és elvágtatott. * Eljött a leszámolás napja. Gyülekeztek a megyeháza körül a szekerek. Az mind tele lesz kíváncsiakkal, akik mennek megnézni, hogy végeznek, húznak akasztófára egy embertársukat, aki pedig két embernek megmentette az életét, ki nem oltotta senkiét, ha csak az izsáki postarablásnál nem, ahol a katonák ő rájuk lőttek s nekik is kellett visszalőni. Ott bizony ő is találhatott. Balla Kálmán a megyeháza melletti házban lakott. Öt óra tájban rohan be hozzá egyik pandúrja. — Csendbiztos ur. Az éjjel ellopták a feketét. Balla kipattant az ágyból. Napernyők minden kivitelben a legnagyobb választékban kaphatók Kohn Ignátz női-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 653-43-52