Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-22 / 54. szám

54~ik szám. JftÍRYIDÉK. 1912. december 22. 5 •llenben az ezen eleső bevétellel szemben a .áros által kérelmezett felemelése a sorompókiái szedett kővp?etvámnak a vármegyei közigazgatási bizottság ellenkező állásfoglalásához lépest nem engedélyeztetett. Minthogy pedig a kővezetvámalapnak részint az eddig megépített utak épitesi költségeire felvett kölcsönök törlesztésere szükséges annuitások, részint a fenntartási és kezelési költségek miatt a kiadásai nem apadnak, sőt a munkabérek és anyagárak emelkedése folytán szaporodnak s a költségek a költségvetésbe felveendők, a mutatko2Ó költségvetési hiány fedezetéről — más forrás hiányában a város házipénztárának költségvetésében, tehát községi pótadóból kellett gondoskodni. A kiadások kőzött a vasút részére járó beszedési jutalék csökkenése a beszedendő kövezetvám csökkenésének természetes következménye. A közúti fuvaros vállalati dija a megtartott ajánlati verseny eredménye szerinti szerződésből kifolyólag volt felemelendő. A makadám-utak fentartási költségeit a tényleges szükség folytán kellett felemelni. Emelendő volt a kőutakat gondozó utcaseprők száma és két szemétgyűjtő talyiga költségéi beillesztendők voltak szintén a tényleges szükség szerint. Megjegyzendő, hogy ugyanilyen arányban emelkedtek ezek a kiadások a házipénztár költségvetésében a házipénztár terhére is. Hyilt levél Kállay András úr őméltóságához. Méltóságos Uram! A Méltóságod főszerkesztősége alatt megjelent „Szabolcsi Hírlap" első számát részemre is kézbesítették. Talán azért, hogy ekként én is tudomást szerezzek az uj lap megindulásáról, talán azért, mert a lap második cikke a város képviselőtestülete, pénzügyi szakosztálya és polgármestere mellett engem is támadni akaró közleményt tartalmaz. Ha nem olvasnám a lap homlokán a Méltóságod nevét és ha a „Beköszöntő" cimü vezelőcikk nem azt tűzné ki a lap jelszavául, hogy „irni csak igazat szabad", válaszra sem érdemesíteném ezt a közlefényében, mintha ezüslből lennének. A röpülő angyalsereg diadalkiállással sietett oda s a pásztorok is hosszú ugrásokkal rövidítették meg uijokat A mint beérkeztek a városba, ugy láttak, hogy az angyalok SGl'Ggö u város kapujahoz közelfekvő istálló felett gyülekezik. Rozzant külsejű, szalmafedelü, puszta kövekből épült falakból álló szerényes épület volt az egész. Fölötte állott a ragyogó csillag; mindig több meg több angyal gyülekezett oda. Némelyek leültek a szalmatetőre, má-ok a hegyre vivő meredek ösvényre telepedtek le, vagy röpködve lebegtek a ház felett. Messze a magasban világos lett az égbolt a ragyogó angyalszárnvaktól. Űgyanabban a pillanatban, midőn kigyúlt a csillag a hegyi városka felett, fölébredt az egész természet, mit a Capitoliumon lévők is azonnal észrévettek. Kellemes édes szellő járta át az eget, jóleső illatok szálltak mindenfelé, a fák suttogtak, a megállt Tiberis megkezdte morajló folyását; a csillagok felragyogtak és a hold ismét ott állott az égen és bevilágította az egész mindenséget. A felhőből megjött a két galamb is s a magasból lerepülve raszallott a császár vállára. A mint ez történt, Augusztus császár büszkén kelt föl a földröl, barátai és rabszolgái pedig nyomban térdre borultak előtte és kiáltották : „Salve Caesar ! A védőszented ime megnyilatkozott; Te vagy az az Isten, a kinek templomot emelünk a Capitolium hegyen." & hódolat, melylvel a boldog emberek a császárt üdvözölték, oly hangos voit, hogy az öreg Sibylla is fölébredt látomásából es meghallotta azt! Fölkelt ülőhelyéből a szikla szélén s a férfiak közé lépett. Olyan volt, mintha egy sötét felhő emelkedett volna ki a mélységből és a hegy csúcsához közelednék. Rémületes volt vénségében. Ápolatlan ^ia fürtös csomókban ményt. Tapasztalásból tudom, hogy az ilyen támadó közleményeknek a legtöbb esetben az a valódi, bár be nem vallott céljuk, hogy a választ provokálják s ezzel a lapnak reklámot csináljanak. A Méltóságod személye azonban, ki iránt mindig megkülönböztetett tisztelettel viseltettem s a lapnak hirdetett jelszava, még is arra birnak, hogy Méltóságod szives figyelmét felhívni bátorkodjam a Méltóságod és társai tekintélye alatt megindult lapban, mindjárt az első számban megjelent közleménynek a lap kimondott jelszavával való homlokegyenest ellentétes voltára. Méltóságos Uram! Sem időm, sem kedvem nincsen ahhoz, hogy „A város másfélmilliós konverziója" cimü közlemény alaptalanságát és bámulatosan merész következtetéseinek tarthatatlanságát pontról pontra kimutassam Engedje meg tehát Méltóságod, hogy csak röviden jelezhessem, hogy a kérdéses közleménynek egyetlen egy állítása, sem felel meg az igazságnak. Nem igaz az, hogy Nyíregyháza város a másfélmilliós folyószámla kiegyenlítésére 60 éves törlesztéses kölcsön felvételét határozta el. Nem igaz az, hogy a város által felvenni elhatározott, törlesztéses kölcsön annuitásai 6 és háromtized, avagy 6 és fél százalékot tennének ki. Nem igaz az, hogy az árfolyam veszteségek 270—280,000 koronát tennének ki. Nem igaz az. hogy a város 1.730,000 kor. törlesztéses kölcsön felvételét határozta el; de nem igaz az sem, hogy 1.780,000 koronás törlesztéses kölcsönről volna szó. Nem igaz az, mintha egy évvel ezelőtt a pénzpiacon olyan „paradicsomi állapot" lett volna, hogy akkor ,96—98-as árfolyammal" ,5, vagy legfeljebb 5 és egy negyed százalékos annuitással" törlesztéses kölcsönt lehetett volna felvenni. Nem igaz az, hogy a város folyószámla hitel alakjában eddig fennállott függőkölcsöne „bármikor" felmondható lett volna a hitelező pénzintézetek részéről. Nem igaz az, hogy csüngött le fejéről, tagjai görbék voltak, mint a fának kérge, sötét bőr takarta testét teli ráncokkal. Egyenesen a császár felé sietett, az egyik kezével megragadta karját, a másikkal pedig a távol keletre mutatott. „Láss 1" parancsolá; a császárnak felnyíltak szemei és látott. A láthatár föl tárult szemei előtt és messze keletre belátott. És vájjon mit látott ? Látott egy szegényes istálót barna falak között s annak kinyílt ajtajában térdeplő pásztorokat; benn az istálóban látott egy fiatal anyát térdelni kicsiny csecsemője előtt, a ki ott feküdt a zizegő szalmán! Ekkor Sibylla nagy, csontos ujjával oda mutatott a szegény gyermek felé : „Ave Caesar" szólt, gúnyosan kacagva, „ott van az Isten; a kinek templomot építenek majd a Capitolium hegyén!" Augusztus, mint egy őrülttől, visszarettent tőle ! Sybillát azonban megszállotta a hatalmas jóslási ihlet, homályos szemei fölragyogtak, teste kiegyenesedett, kezeit az ég felé kitárva, oly tiszta, erős hangon kiáltott, hogy talán az egész világ meghallotta szavát. Kimoödá a jósigét, melyet mintha a csillagokból olvasott volna ki: ,Itte hegyen a Világmegváltó temploma áll majd, Antikrisztus vagy Igaz! Élni fog ő örökké!" E jóslat elmondása után Sibylla otthagyta a megrémült férfiakat, lassan ment lefelé a hegyről és eltűnt. Augusztus ped.g másnap szigorúan megtiltotta a népnek, hogy az ö számára templomot emeljenek a Capitoliumon. Ennek helyébe ő maga építtetett egy szentélyt az „Urnák a született istengyermeknek" és elnevezte azt az „Ég oltárának", „Ara coeli". a város a folyószámla hitelt indoklatlanul vette volna igénybe, mert jó részben a már akkor fennállott drágább kamatú váltó kölcsönök kiegyenlítésére, másrészt az elhatározott beruházásokra fokozatosan vette igénybe a szükségletek szerint. Nem igaz az, hogy a Sóstó fürdői építkezésekre a város 400.000 koronát fordított. Nem igaz az, hogy a város a téglagyárat a folyószámla hitel terhére létesítette, aminthogy nem igaz az sem, hogy a még csak ideiglenes berendezésű téglagyár a téglaárakra szabályozó hatással nem volna. Nem igaz az, hogy ha valaki komolyan akarja, nem tudná kikutatni, hogy minő kiadásokra fordíttattak a függő kölcsönök. Méltóságos Uram! Igy folytathatnám véges-végig a közlemény valamennyi állításán keresztül. Nem csudálható azonban, ha ilyen előzmények után a kérdéses hírlapi cikk azzal a szellemes tanácscsal szolgál, hogy a város a törlesztéses kölcsön felvétele helyett, vagy kérjen a kormánytól kölcsönt, — vagy engedje pereltetni magát, mely esetben csak 5% kamatot kellene fizetnie a perköltségeken felül! A haza bölcse a sajtó számára csak egy szakaszos törvényt tartott szükségesnek : irni csak igazat szabad! Ezt mondja jelszavául a Méltóságod főszerkesztősége alatt megindult lap is. És ime, erre a törvényre és erre a jelszóra ugyanabban a számban már a közvetlen szomszédos hasábokon cáfol reá! Deák Ferenc nem mondotta, de egész életével még egy társadalmi törvényt is szentesitett: komoly dolgokban komoly embernek, csak komolyan szabad gondolkozni és beszélni. Komoly dolgokban a sajtónak is komolyan kell gondolkoznia és irnia, — ha azt akarja, hogy komolyan vegyék. Tudom, hogy ebben Méltóságod teljesen egyet ért velem. Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánítását. Nyíregyháza, 1912. dec. 19. Balla Jenő, városi pénzügyi tanácsos. Á város \\ milliós konverziója. A „Szabolcsi Hírlap" f. hó 18-án megjelent első számában „A város másfélmilliós konverziója" cimen hosszasan foglalkozik e kérdéssel, felületességgel és indolentiával vádolván meg mindenkit, a kinek e conversiohoz valamelyes köze van. Az uj lap beköszöntőjében örömmel 'olvastam, hogy a közjónak, a közügyeknek éber őre, pártatlan szószólója kiván lenni s hogy az ellenőrzés nagy munkájára vállalkozik. A programm ideálisan szép. A conversio ügyében irt terjedelmes cikk elolvasása után azonban, sajnos, azt kellett tapasztalnom, hogy ezen az ideális programmon már a legelső szám is rést ütött. H cikk nem az igazság jegyében született ! Cikkíró ur, ugy látszik, sajnálta a fáradságot, nem informáltatta magát kellően az ügy igaz állása felől. Ily felette fontos, közérdekű kérdésben találomra vet papírra számokat, vádat emel, anélkül, hogy egyetlenegy helyes, a valóságnak megfelelő számadatnak volna birtokában. Igy nem lehet közérdeket szolgálni. Közérdekű dolgokban, teljes tájékozatlansággal, a való tényállások absolut ismerete nélkül előkelő állású, vezető embereket és erkölcsi testületeket a nagy nyilvánosság előtt megvádolni nem helyes, sót az egyenesen bűn s ezzel a közjónak nem szolgálatot tesz, de határozottan ártalmára van. A nagyközönségnek ily formában való informálása nem egyeztethető össze a pártatlan igazságossággal.