Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-15 / 52. szám

Nyíregyháza. 1912. XXXIil. efíolyam, 02. szára. ¥asárnap : december 15. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerke-flctősép: és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó l fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Olvasóinkhoz. A JMYÍRVIDÉK. harmincharma­dik évfolyamát ez idén betöltve, büszkén vallhatja, hogy hivatásá­nak: a köz érdektelen szolgálatának min­dég hűségesen tett eleget. Most egy lépést tesz előre. December 5-tői kétszer jelenik meg hetenként szombaton és szerdán este. A haladó kor követelményeinek kifolyása ez a lépés és hiszszük, hogy általános helyesléssel log találkozni. Az előfizetési dijat mindössze (a pósta-bélyeg és kihordási díj­többletnek megtelelő) évi 2 koro­nával emeltük 1913. január 1-től kez­dődőiég. Ez évi decemberben díj­talanul adjuk a szerdai számot ugy régi, mint most jelentkező előfizetőinknek. Kérjük a jövőben is munka­társaink, előfizetőink és hirdetőink szives támogatását a JÍTÍBSODÉE szerkesztősége és kiadóhivatala. k kamara szétválasztásához. Levél h szerkesztőhöz. Irta: Szávay Gyula. Tisztelt szerkesztő ur volt szives ne­vemre elküldeni a „Nyirvidék" dec. 1. számát, bizonyára azzal a figyelmes cél­zattal, hogy megismerkedjem a fent irt cim alatt abban foglalt cikkel és vála­szoljak rá. Bár kerületemben több mint negy­ven lap jelenik meg s jót vagy rosszat a kamaráról majd mindegyik ir, ugy hogy ha mindegyikre válaszolni akarnék, cikkirással kellene tölteni napjaimat, ami terméketlen túltermelés lenne, — ezt az invitálást azonban udvariatlanság volna el nem fogadnom, szívesen elfogadom tehát s elmondom véleményemet. Cikkíró kifogásolja, hogy az iparosok maguk akarnak kamarát s a kereskedő­ket nem hivják csatlakozásra. Véleményem az, hogy az iparosok­nak iparuk van, s hiába is csalogatja a cikk a kereskedőkhöz közös munkára őket, — ugy jobb az, ha az iparosok is alakítanak külön kamarát Nyíregyházán és a kereskedők is, mert igy két kamara lesz, két teljes berendezéssel, személyiek­ben és anyagiakban egyaránt. Csak — mint aki életemet kamarai tapasztalatok­ban éltem le — arra figyelmeztetem az uj kamarákat, hogy jól kielégítsék az összes igényeket, mert két év múlva, amikorra sok miuden kiderül, a külső városrészek önmaguknak ismét uj kama­rákat kívánnak és pedig ipari részről is kettőt (kisiparit és nagyiparit) kereskedő részről is kettőt (külkereskedelmit és bel­kereskedelmit.) Mert a kamarák igy sejtmegoszlás módjára szaporodnak s mi sem mu­tatja elárvult iparunk és kereskedelmünk elmaradottságát, mint az, hogy államisá­gunk ezredik évében még mindig csak husz kamarával s ugyanannyi kamarai titkárral rendelkezünk. Vannak ugyan másfajtáju és más el­nevezésű helyi intézmények, melyek a jótékony májusi esőtől, tyold- és napfo­gyatkozástól kezdve a szentatya ünnep­redukálásán keresztül a bostoni világ­kongresszus napirendjéig mindent rövide­sen maguk intéznek el s azonfelül a lucerna-magvakat is megregulázzák, de ezek az intézmények nem elégítik ki az igényeket azon egyszerű oknál fogva, mert elnevezésük nem „kamara." Találó hasonlatot mond tehát a cikk, mikor kijelenti, hogy uj színház és uj kamara kell Nyirdgyházának, mindakettő uj-szinészekkel. Csak az a baj, hogy a színészeknek a színházban kellene játszaniok és nem a kamara ügyében. És különösen nem a karzatnak. Mert, hogy komolyra fordítsam a szót, s hogy tovább szőjem a cikk be­kezdő részeinek komolyan induló igaz­mondásait, tényleg: a kamara egy-egy nagyobb területen az osztályok érdek­képviseleti szerve. Nem közadakozó intézet, nem helyi egyesület, nem kijáró ügynökség, nem népámitó szólamgyár és tósztkarmester­kedés. Nem, hanem valami nagyon ko­moly, puritán és egyszerű, küzdő és gon­dolkozó intézmény, a nagy Élet egy sze­rény kis munkása, munkaszervezője. Egy-egy kis összefüggő országrész gazdasági lelkiismeretének iparosok és kereskedők érdekét együttesen lemérő és kifejező szólása. Aki vigyázva nézi emellett a többi gazdasági érdeket s a többi nemzetek törekvéseinek, eredményeinek grafikon­vonalait. Diplomáciai képviselete a munka zász­laja alatt egyesülők ezreinek, kit törvény jogosit fel, hogy az élet legalsó szintjén levők érzését, szavát, panaszát és óhaját közvetlen vigye fel a legmagasabb polc >n intézkedőkhöz. És onnan lehozza a születő inten­ciókat, a pongyola tervekben, még csak irányelvekben csírázó törvénytervezeteket, rendeleteket a legalsó sorra és a köz­vetlen érdekelteket az intézmény révén bevezeti magába a törvényalkotás mun­kájába, beleszólást engedve nekik, mi­előtt az anyag törvényjavaslattá érle­lődnék. Majd a törvények alkalmazásánál fut el minden ügyben, melynél az érdekelt reá hivatkozik, a jogszolgáltató fórumok­hoz és magyarázataival kialakítja az egy­séges kereskedelmi és iparjogot, a küz­delmek gyalogjáró talajáról sarkban tartva a szobatudományt. A vám- és külkereskedelmi politika, a hitelélet, a forgalmi utak és eszközök, az ipari termelés, a belkereskedelmi köz­vetítés, a szociális surlódó-terület, a szak­nevelés, a törvényhatósági élet külön törvénykezései — mind öntik magukból az eleven szálakat, melyek alulról és fe­lülről ott csomózódnak össze a kamarák levegőjében s várják megoldásukat. És stílusos igazi munkájának vég­zése közben ahol lehet egyéneken is se­gít, helyi érdekeket is mozgat, háztartás­vitelére szedett illeték filléreinek megta­karításaiból közadakozást is végez, fiukat nevel, iskolákat gyámolit s a lokális hiú­ságok tósztkoncertjeire is eljár. Akkor azután jönnek homályos ten­denciájú magántudósok s a helyi érde­kek szemüvegén át görbe tükröket mu­togatnak a tájékozatlan gyermekeknek és azok nevetnek a torz képen. Ez kérem könnyű, de ez nem intelligens. Ez kar­zatjáték. Mert nézzük csak meg, hogyan egé­szülnek ki azok a helyi leveretések az egészséges analógiában. A cikk a debre­ceni érdekeket játsza ki, mint amelyek­nek pártolása leköti a kamarát és a debreceni virágzások példáival illusztrálja az elhanyagolt Nyíregyháza háttérbe tolását. „Szabolcsi mértékhitelesítő központ, felsőkereskedelmi iskola Nyíregyházán — úgymond — debreceni érdekekkel ütkö­zik össze." Es felvonultatja Nyíregyháza egyik tiszteletreméltó kereskedelmi egyesületét, hogy az végzi azt, amit a kamara el­mulaszt. occasió vásár megkez­dődött erekes Pa! áruházában Nyíregyháza. Telefon 147. Uridivat, kalap és fehérnemű különlegességek. Occasió árak!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom