Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-15 / 52. szám

'2 52-ik szám. JíJíMCDÉK 1912. december 15. Hát kérem: a megvádolt Debrecenijei! ugy ipari mint kereskedelmi téren egész serege van a derék testületeknek és egyesületeknek. Ipartestület, gyáriparos-testület, építőipari szövetség, iparos-kör, kisiparosokszövetsége, tizenhat szakmának különkülön ipartársulata, iparosifjusági egyesületek, szakszervezetek, munkásegyletek stb. stb., továbbá: Kereskedelmi Társulat, Kereskedelmi Csarnok, Országos Magyar Keresk. Egyesülés, Kiskereskedők Egyesülete, Kereskedő ifjak társulata, különféle kereskedelmi alkalmazottak és munkások szakegyletei stb., szóval ugy az ipari mint a kereskedelmi téren seregesen vannak az egyesületek s ott vannak jegyzőkönyveik: ezek mind munkát, tiszteletreméltó munkát végeznek, nem kérdik, övék-e az a munkakör, csak végzik, mert ha még tiz annyi volna a kareskedelmi és ipari kör és dolgozni akarna, dolgot találna, tizszerannyit, mint amennyit el tud végezni. De azért egy sem ül ki vele a piacra mint a pattogatott kukoricával és egy sem kérkedik, hogy ime én ezt a kamara helyett végeztem, mert mindegyik a magáért végezte s mig ők ezeket végezték, addig a kamara végezett mást, szintén a magáét. Ha pedig valamikor egymásra szorultak, megtalálták egymást, megtalálták különösen a kamarát, az igaz, hogy nem nyelvöltögető ujságnyelveken keresték. Amaz a sokat emlegetett Debrecennek bizony évek hosszú során át tartó munkával ki lehetett eszközölni egy ipari szakiskolát. Ez a protegált város a vásártér közepéből egy félmilliót érő telket és készpénzben egy másik félmilliót s azonkívül évenként 2000 korona ösztöndíjat áldozott érte. Igy egyéb intézményeiért is. A debreceni kereskedő társulat maga létesített s oroszlánrészben fentart egy nagy felső kereskedelmi iskolát, egy külön női felső keresk. iskolát, polgári iskolát, női keresk- tanfolyamot, esti tanfolyamokat. Nem protekcióból él az! És ezek a kieszközlések nem olyan észszerűen mennek, hogy valaki ir egy levelezőlapot, vagy egy hirlapi felszólítást a kamarához, hogy záros határidő alatt ezt és azt eszközölje ki s annak folytán a kamara különbeni felmondás és elszakadás terhe alatt ezt és azt záros határidő alatt s lóháton téve meg az utat, kieszközli A kieszközlések hosszú, emelő csigasorában a kamara csak egy csigaszem. Kívüle még nagyon sok helyi tényezőnek és pártfogó befolyásának kell öszszetett szimpátiákkal odahatni, hogy egy-egy dolog sikerüljön. A kamara csak egy a sok közül, lehet, hogy épen az, akinek szemer szava a mérlegnyelvet lebillenti, de ezt biztosaak hinni: tettetett naivság. Nemkülönben az, hogy a mértékhitelesítő központ és a felső kereskedelmi iskola Debrecen érdekeibe ütközik. Hiszi ezt valaki Nyíregyházán is? Mértékhitelesítő központot adjon a jó Isten minél többet a hazának, mi adunk mindenkinek, javalltunk Kisvárdának is, a nyíregyházi mértékügyi panaszokban pedig mindenkor eljártunk, még pedig sokszor eredmény nyel. De Nyíregyháza mértékhitelesítő központot a kamara utján nem is kért soha. Egy sor irás sem érkezett ide erről. A debreceni kereskedelmi iskola oly zsúfolt, hogy párhuzamos osztályaival tulajdonképen két iskola. Nincs tehát érdek, mely a nyíregyházi iskolát gátolná s ha talán a debreceni iskolának ez érdeke is volna, a kamara mint kerületi és nem helyi intézmény ezen a felfogáson tultenné magát. Az utóbbi - években két ilyen iskola is létesült a kerületben, a szatmári és szolnoki s mozgattuk a máramarosszigetit is. A nyíregyházi kereskedelmi iskoláról mindössze annyit tudunk, hogy hirlapi hirét olvastuk és nyíregyházi tagjaink szóbeszédben felemlítették a készülő mozgalmat; mi mint örvendetes hirt 1911. évi jegyzőkönyvünk 345 lapján fel is emiitettük s szóval is megmondtuk, hogy örömest várjuk majd a tettre szólító felhívást, segélyezési határozatainknál is — igy akkor, amikor a szolnoki uj iskolának 800 koronát megszavaztunk — az elmúlt évben is, ez idén is a közgyűlés szine előtt jelentettük ki, hogy minden oly iskolának, mely az érdekeltség vállain nyugszik, tőlünk telhetőleg biztosítjuk az arányos segélyezést — azonban : a kamarához az iskola ügyében semmiféle kérelem, vagy megkeresés nem érkezett s igy a cikkíró azon állítása, hogy „a kamara a kérelem dacára sem interveniált az iskola érdekében a miniszte riumnál" — nem igaz, Tehát nem igaz: a mértékhitelesítő központ kérelmezése és nem igaz a kereskedelmi iskola kérelmezése. E kérelmet keressék meg a nyíregyházi közvádlók odahaza. Rokon rovatba tartozik a tanoncotthon ügye is. Nyíregyháza semmiféle formában, az ügy semmiféle stádiumában hozzánk nem fordult, közreműködésünkre nem reflektált. A város nagy alapkőletételi ünnepet rendezett, arra hívott meg. nem a város, hanem az ipartestület. Nem mentünk el, mert nem megyünk el enni olyan áldomásra, amelynél nem dolgozhattunk. Inkább egyenek meg (gondoltuk) minket s traktálják velünk a vendégeket. Udvarias táviratunk azonban ott volt. Ellenben: nem volt olyan megkeresése Nyíregyházának, melyet lelkiismeretesen és teljes jóindulattal ne intéztünk volna el, — mindent megtettünk textilipari iskolájának érdekében, kövezetvámügyekben sorozatos helyszíni tárgyalásokat tartottunk, államsegélyezéseket eszközöltünk ki. bőségesen osztottuk a nyíregyházi fiuk részére a különféle ösztöndijakat, egy-egynek, (mint Mótyvay Dezsőnek) szabályellenesen ismételten is. szakoktató tanfolyamainak segélyeket adtunk, kiállításaik és kongresszusaik ügyét szívesen segítettük előkészíteni, ipar és házi-ipari szaktanfolyamokat, majd közmühelyeket vezettünk be, posta, telefon, vásár, kéményseprő, munkásbiztositó, ipartestületi, szövetkezeti, épitő-ipari, adóügyi, menetrendi és minden lehető ügyeikben rendre eljártunk, vasúti panaszaik és óhajaik tekintetében pedig nemcsak a konkrét ügyeket intéztük tehetségünk szerint való igyekezettel, de a kamara egész vasúti politikájának, — mely az évi munkásság egyik legvaskosabb és legérdemesebb kötege épen a nyíregyházi kereskedők egyik választottja volt egyik vezérirányitója. Utazási naplóinkban kerületszerte a legforgandóbb név Nyíregyháza neve volt, ahol nemcsak szorosan vett hivatalos ügyekért, de félig hivatalos, félig társadalmi nexusban is — előadásokon, felolvasásokon — készséggel vállaltak szerepet a kamara tisztviselői már akkor, mikor némely irányadók indíttatva érezték magukat arra, hogy a kamarát is meglássák az Omke mellett s széptevéseikből a nagyobb részt juttassák az előbbinek. Az Oiszágos Magyar Kereskedelmi Egyesülés — melynek a Kamara nemcsak fegyverbarátja, de fizető törzs és igazgatósági tagja — tiszteletreméltó intézmény, melynek meg vannak a saját nagyon helyes közérdekű feladatai és azokban kiváló eredményei is; régóta tisztán látott dolog, hogy ez Egyesülés és a kamarák munkája soha nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő, egymást erősítő. Aki rivalitást akar éz intézmé nyek közé erőltetni, az a saját kis pecsenyesütéséhez szükséges tüzet ugyan fel tudhatja talán gyújtani, de azzal egyúttal a magyar kereskedelem közérdekei közé dob üszköt. Képtelen felfogás tehát, amint a cikkíró teszi, oly munkákat, amelyeket az ország összes ipar- kereskedelmi érdekképviseletei egyaránt nagy gonddal és buzgalommal törekedtek ellátni, egyetlen szervezet érdeméül kisajátítani! Nem hiszem ugyan, hogy a pártfogolt egyesület túlságos köszönettel adózzék cikkírónak az ilyen dicshimnuszokért, mint amelyekben például ezt mondja az OmkéTŐI: „Érintkezést tart lenn (?) az igazságügyminisztériummal a csődön kívüli kényszeregyezség törvényesítése iránt." „A balkán háború alkalmából a váltójog módosítását eszközölte ki. Ugyanezt (a váltójogot vagy a Balkánt?) Kapcsolatba. hozta az ünnepnapok csökkentésével." (Ezt még a római pápa sem tette.) „Létesítését kezdeményezi az egyes hivataloknak." (??) És a többi. De ha azután a „mit tett" rovatban azt sorolja fel mint kamaramentes unikumokat, vagyis mint olyanokat, melyekben a kamara szerinte semmit sem tett, az Omke pedig mindent, sőt annál is többet tett, igy például „a vándoripari törvénytervezet" ügyében — melyet a kamara augusztusi közgyűlésén már lereferált s utóbb tovább vezetett — mi mindent tett felfedezőleg, — továbbá hogy „az Omke. létesítette a vámpolitikai központot," holott' e kérdés egyik országos úttörője a debreceni kamara volt, az Omke-t és 'társait nem akarták bevonni s akkor a debreceni kaékszer. óra,ezüstnemüek és brilliáns áruk legnagyobb választékban csakis pazar berendezésű uj ékszerüzletében található,:; Nyíregyháza, Rákócziutca 1. szám, Taksrék-palota.