Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-04 / 49. szám

2 45-ik szám. 1912. november 10. jobban támogatja a jövendő nemzedéket, a jövendő anyákat., s jövendő katonákat: — a ma még kicsiny, tehetetlen, nagy tömegekben sorsukra hagyott, nem ápolt és nem gondozott s talán nem is vezetett — gyermekeket! Tizenkilencz évszázadnak — gondolatainkban szinte át sem repülhető s hirtelen meg sem mérhető ideje viharzott azóta el, s a demokratikus eszmék korszakában amikor a jogok és kötelességek egyenlőségének hirdetésétől hangos a szemhatár, szinte érthetetlen, s egyben megdöbbentően szomorú jelenség is az, hogy a gyermekvédelem ügyének messze kiható fontosságát érdeméhez képest, kellően mindeddig nemcsak a társadalom nem fogta föl, nem értette meg, hanem különösen az, hogy maga az állam, s' a törvényhozás sem karolja föl azt annyi szeretettel, s annyi gondoskodással, mint amennyit annak jelentősége feltétlenül megérdemel. Nem titkolom, — se nézetemnek ott és akkor, ahol és amikor annak helye és szüksége lesz, kifejezést is fogok majd adni, — hogy a gyermekvédelem mai rendszerének nem vagyok barátja. Én a gyermekvédelmet állami érdeknek, s ebből folyólag a védelem eszközeinek s feltételeinek megállapítását nem társadalmi, hanem kizárólagos, és hozzáteszem : — elsőrangú állami feladatnak tartom. Ha a háborús veszedelmekre tekintettel az egész államhatalom minden rendelkezésére álló erejével, a magánjogok és közszabadságok elkobzásának árán is a fegyveres erő mellé áll, lehetetlen, hogy az áldozatoknak teritett asztaláról a gyermekvédelem ügyének úgyszólván semmisem jusson.Lehetetlen, hogy akkor, amidőn egyetlen hadihajónak építése számtalan milliókba kerül, ugyanakkor az ország 18 gyermekmenhelyének kötelékében gondozott, mintegy negyvenezer gyermek egész évi ellátási költségeire mindössze néhány százezer koronát spendirozzanak. Megengedhetetlen, hogy az állam a megtévesztett külföld előtt az „első gyermekvédő állam" büszke elnevezésének minden diadalát akkor arassa le, amidőn kellő számú javitó, nevelő, foglalkoztató s egyéb intézetek és intézmények hiányában a már teljesen elzülött, s a már züllésnek indult, avagy annak még csak kitett, de még megmenthető gyermekeknek, s gyógyítható hülyéknek és bénáknak, vakoknak és siketnémáknak ezrei csavarognak; amikor fiskális szempontoktól vezéreltetve gyermekeiket az arra érdemes szülőktől is könyörtelenül elveszik, amidőn saját kötelességét a társadalomra áthárítani törekedik, s a gyermeket gondozó idegen anyának a mai elviselhetetlen drágaság mellett is egy gyermek eltartásáért az állam mindössze csak havi 10 korona éhbért fizet!.., Amennyire állami feladatnak, állami kötelességnek tartom azonban a gyermekvédelem ügyét, éppen annyira károsnak tartanám, ha az állami munkálkodás köréből teljesen kirekesztetnék a társadalmi tevékenykedés. Ennek a kél functiónak egymást kiegészítve kell szolgálnia a gyermekvédelem ügyét, s amig az anyagi eszközök megteremtésének kötelessége az államra, addig az ellenőrzés és az erkölcsi védelem feladatának, a társadalomra kell hárulnia. A társadalomnak, ennek az élő, mozgó, közvéleménjt alkotó és irányító organizmusnak kell a gyermekvédelem ügyét legelső sorban felkarolnia, az eszmét mérlegelnie, a régi, s a mai korba nem illő, a házasságon kivüli viszonyból való származáshoz fűzött, s a gyermekvédelem ügyének érvényesülését egyenesen megbénító előítéleteit lerombolnia, a gyermek jogát, érdekeinek védelmét, szabad érvényesülésének lehetőségét a köztudatba beoltania, s a közszellem erejével a törvényhozást az igazi gyermekvédelem eszméit és céljait szolgáló törvények alkotására kényszerítenie. És itt jóleső örömmel kell az igazsághoz hiven megállapítanom, hogy ebben a városban, melynek törekvő népe oly számos esetben adta nemes gondolkozásának, s áldozatkészségének tanújelét, az állami kötelességek teljesítésének hiányát, a társadalomnak néhány vezető, s a gyermekvédelem ügyéért rajongó egyénisége pótolni törekszik, s az ő vezetésük alatt álló pártfogó egyesület szűkös anyagi erővel, de annál több buzgalommal igyekszik segítségére lenni mindazoknak, kik arra valóban rászorulva vannak. A pártfogó egyesületnek nemes,és minden elismerésre méltó tevékenysége s buzgalma azonban az egész társadalom támogatása nélkül csak kétes értékű, s a legjobb esetben is nélkülözni kénytelen az erőnek, a hatalomnak azt az intenzivitását, mely az eszméért összefogott társadalomnak egyesülésében rejlik, s amely erő a kitűzött cél elérésének egyedüli biztositéka. A gyermekvédelem ügyének támogatása tehát mindannyiunknak erkölcsi s hazafiúi kötelessége, sőt ez a kötelesség mindaddig, amig azt az államhatalom nem az ügy fontosságához s jelentőségéhez mérten teljesiti: a társanalommal szemben egyenesen parancsoló szükséggé erősbödik. És ennek a kötelességnek teljesítése részünkről annál kevésbé nehéz, mert a támogatásnak eszközei az egyén sajátos képességeihez idomulnak, azok nem kizárólag anyagi eszközök, s mert — a melyen haladnunk kell — meg van mutatva az ut, az az ut, a melyet a gyermekvédelem ügyének egyik apostola ebben a klassikus gondolatban kifejezve ekként mutatott: „Mindenkinek módjában áll az, hogy ezt a munkát támogassa: — a jobbmódu pénzével, az okosabb eszével s a szegényebb — legalább jó akaratával" . . . Gréczy Géza. Egyszer csak hollá-kiáltás és recsegés hallatszott a hegyről; kövek és kavicsok gurultak a szakadékba és a fenyők a szent erdőben ugy inogtak, mint viharkor. Csakhamar megjelent egy sziklán, puskával a vállán, Andrea, a szilaj zergevadász Airolóból, Tessin kanton egyik olaíz falujából, és kalapjával integetett. — Ne menj az erdőbe! — kiáltották a lövészek. Andrea azonban nem értette meg. —- Ne menj a szent erdőbe ! ránk szakad a begy! kiáltá a biró. — Hadd jöjjön! •— felelt Andrea és őrült sebeséggel rohant le a szakadékon. Itt vagyok! — Elkéstél! — szólt a biró. — Még sohasem késtem el, válaszolta Andrea es odament a pályára, hatszor emelte arcához puskáját és hat középpontot talált. Most ő lett volna a győztes, de a lövészegyletnek megvoltak a maga szabályai, és nem szívesen látták azt a barna, idegen nepet a hegy túlsó oldaláról, hol bor terem és selymet szőnek. Az ellenségeskedés már ősi volt köztük s igy Andrea lövéseit nem számították. Andrea azonban odalépett a legszebbhez, a bíró leányához és udvariasan megkérte,hogy vele nyithassa meg este a táncot. A szép Gertrúd elpirult, mert jó szivvel volt Andrea iránt, mégis a főikérést vissza kellett utasítania, Ekkor elkomorodott Andrea és hozzáhajolva a fülébe suttogta, ugy hogy a lány egész vérvörös lett: — Az enyém leszel, ha tiz évig is várok rád. Nyolc óráig kellett átjönnöm a hegytetőn, hogy veled találkozhassam, ezért késtem el; de legközelebb idejében fogok megérkezni, még ha a begy gyomrán keresztül is kell jönnöm ! Vége volt az ünnepélynek és a táncnak is. A lövészek mindnyájan az „Arany Ló" előtt ültek és Andrea is velük volt; azonban a postamester Rudija ült az emelvényen, mert ő lett a mesterlövész, a szabályok értelmében, bár tényleg Andrea volt. Rudi ingerkedni akart. — Bizony Andrea, mondotta, te nagyszerű egy vadasz vagy; le tudod a zargét lőni, csak hogy az semmi, meg is kell azt kapni. — Ha lelőttem, már meg is kaptam, felelte Andrea. — Szép dolog! Barbarossa gyűrűjét már annyian eltalálták és még nem tudták megkapni ! — ellenkezett Rudi. — Mi az a Barbarossa gyűrűje? — kérdezte egy idegen, aki még sohasem voltGöschenenben. — Hát — felelte Rudi — ottan láthatod! És rámutatott a sziklafalra, ahol egy horogra akasztott nagy rézgyűrű függött. Majd igy folytatta: — Rőtszakállu Frigyes császár ugyanis ezen az uton ment rendszerint Itáliába; hatszor tette meg ezt az utat, megkoronáztatta magát és lakott Mi'ánóban meg Rómában. Es amidőn német-római császárrá lett, ezt a gyűrűt, erősítette a hegy német felére mintegy jeléül, hogy REICH ARNOLD Németország házasságot kötött Itáliával. Hi majd valaki — igy tartja a monda. — ezt a gyűrűt leemeli a horogról, akkor fölbomlik a házasság, mely ugy sem volt boldog. — Hát majd fölbontom én — szólt Andrea —, mint a hogy őseim felszabadították az én szegény hazámat Schwitz, Uri és Unterwalden zsarnokaitól. — Te nem vagy svájci? — kérdezte a biró szigorúan. — Nem, én olasz vagyok a svájci szövetségben. Erre megtöltötte puskáját és egy vasgolyót tett bele, C'lzott és lőtt. A gyűrű fölemelkedett; és a mint leakasztódott a horogról, földre hullott a Hohenstaufok, a Barabossa rézgyűrűje. — Éljen a szabad Itália! — kiáltotta Andrea és magasra emelte kalapját. A többiek azonban hallgattak. Andrea fölemelte a gyűrűt, átadta a bírónak s igv szólt: — Tedd el e gyürüt, emlékül rám és e napra, melyen igazságtalanok voltatok velem szemben. Azután odament Gertrudhoz és megcsókolta a kezét. Avval neki indult a hegynek és eltűnt; nemsokára ismét látszott, de azután elenyészett egy felhőben. Kis idő múlva m gint előtűnt, de magasabban. Ez azonban már nem ő volt, hanem óriás árnyéka a felhőn; és ott állott magasra emelt ököllel fenyegetve a német falu felé. (Folytatjuk.) O J v / pazar berendezésű uj ékszerüzletében található,Nyíregyháza, Rákócziutca 1. szám, Takarék-palota. IOOJI ijáiáékil ékszer. óra,ezüstnemüek és brilliáns áruk legnagyobb választékban csakis