Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-11-17 / 46. szám
45-ik szám. J Sf tj RYIDÉK. 1912. november 10. 287 róva. A kereseti adó IV-ik osztálya pedig teljesen beleolvad a jövedelemadóba. Eddig a III. osztályú kereseti adó a bevallott vagy alapulvett tiszta jövedelem 10% a volt. Az általános kereseti adó ezzel szemben az összjövedelmet azoknál, kik 800 koronán felül de 1000 koronát meg nem haladó keresettel birnak 1%; 1000 koronán felül, de 2000 koronát meg nem haladó keresetet 2°/ 0: s 2000 koronán felül 3°/o adóval adóztat meg. S különös dolog, hogy ennek a szokatlan nagy mérséklésnek dacára nem fogja el öröm azokat, kik ezzel az adóval meg voltak róva, hanem épen ellenkezőleg szinte általánosan nyilatkozik meg az adók felemelésétől való aggodalom. Történik pedig ez azért, mivel a törvény nemcsak fenntartja az eddigi adóbevallási kötelezettséget, de azt büntető sanctióval is ellátja s kötelezővé teszi a segéd adatok (lakásbér, boltbér, haszonbér stb ) bemutatását. Megengedi továbbá az üzleti könyvekbe való betekintést is, de csak két esetben, ha t. i. azt a fél maga ajánlja fel, vagy ha a bemutatott bejelentés aggályosnak mutatkozik, de mindkét esetben gondoskodva van róla, hogy a titoktartás megőriztessék. S innen van az, hogy a polgárok nem az adókulcs nagymérvű leszállítását nézik, hanem amiatt aggodalmaskodnak, hogy ezentúl a keresetet ha nem is fog kelleni teljesen bevallani, kevesebbet lehet belőle eltagadni, mint eddig. Mert a jövedelem eltitkolás sehol sern volt oly általános, mint a III. osztályú adónál. Ha azok után a jövedelmek után kellene megítélnünk a nemzet keresetképességét, melyeket adóalapul bevallottak, azt kellene hinni, hogy a nemzet egész kereső osztálya a legszükségesebb létfenntartó eszközöket sem képes megkeresni. Hogy pedig a múltban a jövedelem eltitkolás általánossá vált, tette azt a tulmagas adókulcs. Az állam a keresetnek 10%-át igényelte adó fejében, pótadókkal meghaladta volna az a jövedelem 20%-át is Igy például, ha valakinek 1000 korona jövedelme volt tényleg, s azt bevallotta, fizetett eddig 100 korona III. osztályú kereseti adót, 35 korona általános jövedelmi pótadót, 5 korona betegápolást, a vármegyei és községi pótadókat, s igy minimális számítással fizetett 200 korona adót, s igy lehet érteni, — ha menteni nem is — hogy a jövedelmét jóformán nem vallotta be senki. Az általános kereseti adó felmenti a polgárságot a valósággal ellenkező, s ezen adó erkölcsbe ütköző bevallástól. Fenntartja továbbá az 1909. évi IX. törvénycikk az autonom adóztatás elvét is. Az ídókivetést, ugy mint eddig, az adózó polgárok köréből alakitott bizottságokra bizza. A változtatás annyiból áll, hogy a bizottságok száma a szükséghez képest több lesz s hogy a kivetés évenként s nem három évenként fog történni. A helyes adóigazgatás alapfeltétele, hogy az adókivetés az év elején befejeztessék, ez biztosítja adó administrátió nyugodt, zavartalan menetét, s azt, hogy adózók idejekorán megismerhetik az általok fizetendő adó összegét. Mert az adó kivetése előtt, az uj adófizetők fizetésre nem is kötelezhetők, s igy megtörtént majdnem évenként, a múltban, hogy az adókivetés az év harmadik negyedébe is elhúzódott JP az egész évi adó egyszerre vált esedékessé. Ezen kiván segíteni a törvény, több kivető bizottság alakítása által. A végrehajtási utasítás 29. §-a a bevallásról a kővetkezőkben rendelkezik: „Az általanos kereseti adó a feleknek a bevallása alapján, illetve vallomás hiányában hivatalból állapittatik meg. A bevallasi kötelezettségen mitsem változtat az a körülmény, hogy az adóköteles jövedelem egészben vagy részben ideiglenesen adómentes, vagy hogy adóköteles jövedelem nincs." Vallomást tehát mindenki köteles adni, kit a törvény az alól fel nem ment. A vallomási ivet az adóköteles a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) díjtalanul szerzi be. Az általános kerese'i adó kivetésének első évében azonban a vallomási ivet mindenkinek, aki a magyar szent korona országainak területén lakik vagy tartózkodik és a hatóság előtt mint általános kereseti adóköteles ismeretes, tekintet nélkül arra, hogy azelőtt a kereseti adó III., avagy mint iparos, annak I. osztályában adózott e, hivatalból kell kézbesíteni. A következő években a vallomási ivet hivatalból már csak azoknak kell kézbesíteni, kik a megelőző évben általános kereseti adóval meg voltak rova. A vallomási iv hivatalos kézbesítésének elmaradása azonban, a vallomás kötelezettsége alól nem menti fel az adókötelest. A bevallásra kötelezve vaií, a nem önjogu, valamint a jogi személyeknél a törvényes képviselő ; ha pedig ilyen nincs, a társtagok együttesen ; minden más esetben az a személy, akit a jövedelem, illetőleg a kereset megillet. (Folytatjuk.) * Orvosok közgyűlése. A szabolcsvármegyei orvosok, mint az Országos Orvosszövetség fiókja szombaton e hó 9-én tartotta évi rendes közgyűlését a vármegyeháza kistermében Kállay Rudolf kir. tanácsos, kórházi igazgató főorvos elnöklésével. Kállay Rudolf szívélyes szavakkal üdvözölte a csaknem teljes számban megjelent tagokat. A napirend előtti felszólalások után áttértek a tárgysorozatra. A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után a szövetség elmuit évéről terjesztette elő jelentését Rosenberg Emil dr. tb. vármegyei főorvos, a szövetség agilis titkára, melyet alább közlünk : Mélyen tisztelt közgyűlés! Fiókszővetségünk egy évi működéséről kell ismét beszámolnunk és sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni, hogy az a lázas tevékenység, mely az utolsó években szerte az egész ország fiókszövetségeinél tapasztalható volt, mindinkább aláhanyatlott, megbénult. Ilyen eseményekben sivár és munkásság dolgában szegény volt a mi szövetségi életünk is a lefolyt évben. Mindnyájunkra és igy orvosi rendünkre is lidércnyomásként nagyon ráfeküdtek a mai kuszált politikai és szétvonó társadalmi állapotok. A megélhetés terhei is cudarul ránk nehezedtek, a mindenféle betegápoló-egyesülotek is nagyon megzilálták kenyérkereseti viszonyait a nem egyleti orvosoknak. Jajgatunk a szertelen drágaság miatt és mindezeken felül nyögünk az adók alatt és igazán csak a tisztesség érzete táplálja bennünk a jobb jövő remenyét, melynek türelmes elvárásában csak lankadatlanul tovább teljesitik az orvosok magasztos és humánus kötelességeiket a szenvedő emberiséggel szemben. Megérdemli hát ez az osztálya is a társadalomnak, hogy részére rangjának megfelelő, tisztességes és gondtalan megelhetést biztosítson. Tekintélyét önmaga óvja és gyarapítsa magának. És mit látunk ? Azt, hogy mennyire mostoha gyermekként bánik velünk az állam! Legjobban mutatja ezt a nem régen történt státus rendezése a tiszti orvosoknál. Vagy ott van az általam már többször érintett nyugdíjintézménye a községi- és körorvosoknak, melynek létesítését már négy éve kimondta a törvény, melyre né'.ve igaz, hogy az o. o. sz. közelmúlt kongresszusán a kormány képviselői újból nagyfontosságú kijelentéseket és Ígéreteket tettek. Hja, ugy látszik, mi már nem.csak „Gyűlölet", de „ígéret"-ország is vagyunk, melyben előbb Dreadnougthokat kell építeni, ágyukat és katonákat kell állítani, sokat, rengeteget. De arról megfeledkezik a magas kormány, hogy oda bizony egészseges és jó anyag is kell, melynek gondozója és ápolója az oivos, kinek éppen ezért gondtalan megelhetése és öreg napjainak nyugalmas biztosítása igen fontos. Vagy azt hiszitek, hogy a pályaorvosok ügye elintéztetett és jogos kérelmük: teljesítve van, hogy ne úgynevezett „tiszteletdijat", de vegzett munkájuk után jól megérdemelt fizetést kapjanak ? Nagyon csalódnátok. Ráér az még valamelyik referens ur asztalfiában heverni. Hát kérlek, tisztelt barátaim! Ilyenek még most a mi viszonyaink. Nagyon sok, létérdekeinket veszélyesztető kérdésre kell még szövetségi életünkben kiterjeszkednünk és azok megoldásánál résen lennünk. Az elmuit évben az elnökséghez érkezett számos kérdésben nyujtottunk felvilágosítást és mutattuk meg a követendő helyes irányt és ugy személyi, mint szolgálati, működési ügyben felmerült nézeteltérések nyertek megfelelő elintézést. Számos átirattal érintkeztünk a központtal, éber figyelemmel kisérve mindig rendünk közös érdekeit, de soha sem mulasztottuk el azt sem, hogy közegészségügyi viszonyainkkal is gondosan foglalkozzunk, különösen szűkebb otthonunkban, a mi kedves vármegyénkben. Szaporodott fiókszövetségünk az elmuit évben négy taggal: Szabó Sándor Kisvarda, Pártos Zoltán Nyirbogdány, Róna Ferenc Demecser és Látrányi Sándor büdszentmihályi kartársakkal. Orvoserkölcsi sérelem vagy kihágás tekintetéből tényleges beavatkozásra nem volt szükség. Különben szövetségünk tagjai között a kollegiális összetartás és szolidaritás jónak mondható. Ennek növelését célozzák a havi társasvacsora-összejővetelek is, mert ti, kedves kartárs-barátok is, jól tudjátok, hogy csak a lelkes összetartás es vállvetett munkálkodás képezi alapját hatalmas erőszerzésünknek és igy válik orvosi rendünk is számottevő politikai tényezővé szeretett magyar hazánkban. Kérem jelentésem szives tudomásul vételét. A közgyűlés a jelentést Dohnál József vármegyei főorvos és dr. Pollatsek Sándor járásorvos hozzászólása után tudomásul vette és ennek kapcsán kilenc tagu bizottságot küldött ki kebeléből arra nézve, hogy állítsa össze mindazon követelményeket, melyek az Országos Orvos-Szövetség Központja, illetőleg igazgató tanácsa figyelmébe ajanltassanak, hogy azokra, mint az orvosok létérdekeibe vágó fontos dolgokra, törekedjék a kormány figyelmét felhívni. Ezután a pénztári jelentést hagyta jóvá a közgyűlés, amely után a felmentvényt a vezetőségnek megadták. Az indítványok során a szövetség elnökét felkérte a közgyűlés: járjon el az alispánnál, hogy a már régen várva várt fuvardijakat utalványozza ki. Ezzel a közgyűlés véget ért. A közgyűlés után az egybegyűlt orvosok a közkórházba vonultak ki, ahol az uj Röntgenapparátus, megfelelő tudományos magyarázatok és igen érdekes, tanulságos esetek kíséretében, Klekner Károly dr. sebészfőorvos mutatta be. Este 8 órakor társas vacsora volt a Korona szálló éttermében. Állítsunk fel gőzfavágótelepet! Jókor beköszöntött a tél és november első napjaiban jókora hóréteg fedte meg a földet. A napnak csalóka melege alig tudt^ felolvasztani a sűrűen lerakodott fehér pihéket és a jobbmódu és szegény emberek egyaránt aggódnak, hogy mi történik velük, ha a tél ily hamarosan beköszöntött. Kizárólag hazai gyártmányú Szőrme muflok és boák óriási választékban, minden kivitelben már megérkeztek és rendkívül olcsó szabott árakban kaphatók: nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Teleion 129. 615-52-6
