Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-11-10 / 45. szám

Nyíregyháza, 1912. niül, éYtolyam, 45, szám. vasárnap, BOYember 10. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. 'ftiNzatési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TBR 6. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyill-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A pártfogó egyesület népgyülése. A Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület az általa létesített tea-kimérés megnyitásával kapcsolatban november hó 3-án népgyűlést rendezett a városháza nagytermében. Ugy tervezték ugyan, hogy a népgyűlést a városháza ndvarán tartják meg, — a hideg idő miatt azonban a városháza nagytermébe vonultak fel, mely szorongásig megtelt érdeklődőkkel, úgy, hogy a szomszédos szobákat is megkellett nyitni, így is sokan a folyosóra szorultak. Megjelentek a népgyűlésen Kovács István táblabíró, kir. törvényszéki elnök, az egyesület elnöke, dr. Bodnár István ügyvéd, a pártfogó egyesület ügyvivő alelnöke, Halasi János ügyvéd, az erkölcsvédelmi szakosztály alelnöke, Májerszky Béla kir. tan. polgármester, Fejér Imre vármegyei tiszti főügyész, Petrovics Gyula apát-plébános, a városi tanács tagjai s még számosan a gyermekvédelem barátai közül. Ott volt gróf Vay Gáborné, a gyermekvédelem ügyének egyik legbuzgóbb pártfogója és támogatója is, ki egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy a nemes eszme iránti meleg érdeklődésének újabb és újabb tanújelét adja. A népgyűlést Kovács István elnök nyitotta meg. Általános vonásokban vázolván a pártfogó egyesület működését, felkérte Paulik János nyíregyházi evangélikus lelkészt beszédének megtartására. Paulik János lelkész a tőle egyébként megszokott ékes-szólással a következő beszédet mondotta el, melyet úgy tartalmánál, mint kidolgozásánál fogva egész terjedelmében közlünk a következőkben: A gyermekvédelemről. Jelige: Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be. És aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott. (Jézus szavai. Márk ev. 9. 37.) Mélyen tisztelt közönség! Szent örömben dobban meg szívem, mikor most Önök elé állok, hogy a Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület megbízásából itten egy olyan tárgyról szóljak, amely kedvenc ideáljaimnak egyikét képezi s amelynek megvalósúlásában én a társadalmi jólét növekedésének egyik feltételét látom. Aki a mai kornak szellemi mozgalmaiba betekint, azt örömmel töltheti el az a nagyfokú érdeklődés, mely a gyermekvilág felé irányul s az ifjú nemzedék testi és lelki nevelését minél intenzivebbé igyekszik tenni, aminthogy ez az érdeklődés az iskolai paedagógiát tényleg ma már ezerágú, terebélyes fává növelte. Gyönyörű hajtása ennek az érdeklődésnek az a tevékenységi irányzat, mely az elhanyagolt, erkölcsrontó befolyásoknak kitett, vagy talán már egyenesen elesett gyermekeknek a megóvását, megmentését s talpra állítását célozza; amely mozgalom hova-tovább mind szélesebb hullámokat vet s azt a reményt kelti, hogy csakhamar kellő színvonalra jut s áldásos eredmények virágaival hinti be majd a társadalmi élet mezejét. A gyermekvédelem az tudniillik. A szerencsétlenekről s az elhagyatott gyermekekről való gondoskodás vágya és törekvése régen megtalálható az emberiségben. De míg a múltban ez a szent munka inkább az egyháznak, vagy egyes kegyes lelkeknek, emberbarátoknak s az általok alapított intézeteknek önként elvállalt feladatát képezte; addig újabban ez az eszme mind szélesebb köröket kezd megihletni; a társadalom kezdi belátni, hogy a gyermekvédelem nem lehet csak szűkebb köröknek a feladata, hanem az övé is, amennyiben annak eredménye is őt közelről érinti, sőt annak sikeres végrehajtásán vagy elhanyagolásán egyenesen az ő jó vagy balsorsa fordul meg. S nagyon helyes a társadalomnak ez a felfogása s nagyon időszerű e tekintetben való sorompóba lépése. Oh mert talán fölösleges is azt hosszasabban bizonyítgatnom, hogy a magvetéstől függ az aratás, hogy a gyermeknemzedék mivoltától függ a társadalom jövője, s minél erőtelenebb, testileg és lelkileg elkorcsosultabb az ifjú nemzedék, annál kevésbé lehet tőle nemzetfenntartó és fejlesztő erényeket várni. Én örömmel szemlélem a társadalom lelkiismeretének ezen megmozdúlását, mint igazi kulturális haladásának egyik jó jelét, s elismeréssel adózom a Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesületnek s a benne működő egyéneknek, hogy megérezték a társadalmi lelkiismeret ezen dicséretes megmozdúlását s magukévá tévén a gyermekvédelem szent ügyét, annak részére e vármegyében is igyekeztek egy kis mentő szigetet megalkotni. Oh ki ne látná be, hogy erre nagy szükség van? Nagy szükség van különösen napjainkban, amikor annyi romboló erő tombol körülöttünk s már a gyermeki lélekben is eltiporják gyakran az ártatlanság fehér liliomát. Sok helyütt a sorscsapás, mely megfosztja az ártatlan gyermeket szüleitől; másutt a könnyelmű, iszákos, vagy talán a nehéz megélhetési viszonyokkal küzdő szülőnek a hanyagsága, jobb esetben rá nem érése; harmadik helyütt a korszellemben felburjánzott rakoncátlanság veti rá magát, hol ilyen, hol amolyan alakban, a gyermeki lélekre és rombol, és pusztít benne, és taszítja idő előtt a romlásba, vagy legalább elsorvasztja benne azokat az érzelmeket, amelyeken a tisztes és boldog élet felépül ... Oh jaj, mi lesz a gyermekből, ha szíve idő előtt megférgesedik ? Mi lesz a társadalomból, ha csenevész plánták képezik fenntartó oszlopait? . . . Aki a társadalom javát akarja, annak akarnia kell azt a munkát is, melyet ez az egylet tűzött célul zászlajára s mely a veszélynek kitett ifjú nemzedék megmentését célozza. * De hogyan induljon meg s hogyan menjen végbe ez a munka? — fogják kérdezni talán. Hála Istennek! már megindult s jó nyomokon is halad. Jó nyomokon halad abban, hogy a társadalmi felkarolásra szorúló gyermekeket nem a világtól elzárva, hanem kint a társadalomban igyekszik nevelni és neveltetni, elhelyezvén őket egyes tisztes családoknál, hogy így az élettel való érülközésben, születési és jövendő viszonyaiknak megfelelő környezetben nevelődjenek az életre; és csak a gyengébb, beteges gyermekeket helyezi el az e célra hívatott intézetekben. Helyesnek mondom ezt az eljárást azért, mert azt tapasztaltam, hogy az ifjú nemzedéknek egyes kaszárnyaszerű intézetekben való neveltetése sok kívánni valót hagy hátra éppen az életrevalóság s az életbe való beilleszkedni tudás szempontjából. Miután azonban ez a mozgalom ma még a kezdetén áll, nem csudálható, ha bizonyos hiányai is vannak. Hiányait különösen a) munkásainak elégtelenségében, b) s szervezetének fogyatékosságában látom. Mert hiszen kérdjük csak: kik végzik, kik látják el országszerte s vármegyénkben is ezt a munkát? Néhány jólelkű ember, akik összeállanak s megteszik az elhagyott gyermekek érdekében azt, amit A átmeneti és téli kabátokat valódi 19* angol szövetekből kés'it J Diiatcitiekben folyton Táltozatos újdonságokI Kerekes Pál utóda Nyíregyháza. Telefon 197.