Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-11-10 / 45. szám

14 2-ik szám. JÍYIRVIDÉK. 1912. november 17. szűkös anyagi eszközeikkel s talán még szűkösebb erre fordítható idejükben megtehetnek. Dehát elégséges-é az? Elégséges-e, hogy e téren csak néhány ember fáradjon? Csupán az ő ügyük-e az és nem-e az egész társadalomé, mely e munkának az eredményét élvezendi? Az a nézetem, hogy ebből a nemes munkából mindenkinek ki kell vennie a maga részét, mivel a haszna is mindenkit illet. Igenis, mindnyájunkat illet s érint az, hogy utcáinkat koldusok, csavargók, vagy tolvajok lepik-e el, vagy pedig munkaszerető, tisztes emberek ! . . . . És bár megengedem, hogy nem minden embernek van arra kellő ideje, tudása és pénze, hogy ebben a nemes munkában intenzivebb részt vegyen, de azért mindenkinek módjában áll az, hogy ezt a munkát támogassa; a jobbmódú pénzével, az okosabb eszével s a szegényebb legalább jóakaratával, hogy ahol veszélyt lát, arra az illetékes köröket figyelmeztesse s az ifjú nemzedéket attól megóvni igyekezzék. A munkaadók, a gazdák, az iparosmesterek egyaránt jó szolgálatokat tehetnek ennek az ügynek, ha alkalmazottaikat komoly erkölcsi elvek szerint nevelik, a rossz társaságoktól óvják, s óvják különösen attól a rakoncátlanságtól s durva hejehujától, amely sokszor már utcáinkon is oly szemérmetlenül megnyilatkozik. „Az aratni való gabona sok, de az arató kevés", — mondja Krisztus urunk egy helyütt, s ez a szava a gyermekvédelem ügyére is ráillik. Az állam, tudjuk, törvényekkel s miniszteri rendeletekkel igyekszik a gyermekvédelem ügyét szabályozni és propagálni. Helyes! De még többet kell tennie, mint amennyit ez ügy érdekében idáig tett. Egy olyan hatalmas szervezetté kell azt kifejlesztenie, mely az egész társadalmat behálózza, amelynek aztán necsak egyes arra önként vállalkozó egyének, hanem rendes, szakképzett, azt egyenesen élethivatásuknak tekintő tisztviselők legyenek a munkásai; mert csak akkor lehet majd ettől a mozgalomtól igazi s mélyreható eredményeket várni, ha egy szervezett hadsereg áll a végrehajtására, vezérekül a rendes tisztviselők, harcosokul pedig a nagytársadalom nagyszámú önkénteseinek a segédcsapata. S ennek érdekéből, szerintem az államnak a mainál nagyobb áldozathozataltól sem szabad visszariadnia, mert hiszen a meghozott áldozat bőven megtérül az e munkából reája háramló erkölcsi haszonban. Sokan persze mindjárt megriadnak, ha kiadásról van szó. Ámde ha panaszkodunk, amint hogy sokszor okunk is lehet panaszra, a reánk sulyosodó közterhek miatt, ezek a terhek nem fognak könynyebbülni az által, ha az elhanyagolt ifjúság részére folyton rendőri közegeket, javító intézeteket és börtönöket kell szaporítanunk, hanem csak úgy, ha a nemzetnek munkás, becsületes és igyekezetükkel az állami közvagyont gyarapító tagokat fogunk nevelni. Kívánatos azért, hogy mindazok, kiknek a törvényhozásba beleszólásuk van, illetékes helyen ezirányban szavukat fölemeljék, s ezt a nemescélú mozgalmat még szélesebb alapokra fektetni segítsék, hogy ne maradjon az csak egyesek terhe, hanem legyen az egész társadalomé. Örömmel említem azonban, hogy bár ez a munka ma még csak a kezdetén áll, már is sok szép eredménynyel dicsekedhetik. A Szabolcsmegyei Pártfogó Egyesület is számos gyermeket vett már gondjaiba s részesített pártfogásának áldásaiban s hiszem, hogy még többet fog részesíteni, ha a közönség nagyobb mérvben jő segítségére. Néha igazán kedves jelenségekkei is találkozunk e téren, a kihelyezett gyermekeknél. Egyik-másik gyermek amint más körülmények közé kerül, egészen átalakul. A piszkos, hanyag gyermekből: tiszta, szorgalmas gyermek lesz. Egynémelyik annyira megtudja magát kedveltetni nevelő szüleinél, hogy azok el sem akarják őket maguktól bocsátani. Nemrégiben is azt mondotta egy tisztes, gyermektelen házaspár, mikor a tizenötödik életévét elért fiút elakarták tőle helyezni: „Ne fizessenek nekünk az urak semmit, csak hagyják itt nekünk ezt a gyermeket, hisz úgy szeretjük, mintha a saját fiunk volna!" . . . Egy másik család pedig, mikor meghalt a neveltje, még a koporsójában is levétette s könnyeivel áztatta arcképét sokszor korán elköltözött kedveltjének. Néhány epizód ez a sok közül, a melyek azt tanúsítják, hogyha talán e téren sok nemes törekvés esik is kútba, a nagy magvetésből nem egy magocska hull termékeny talajra is s gyümölcsöt hoz úgy a gondozottnak, mint a gondozónak is üdvére. Engedjék meg kérem, hogy befejezésül még egy másik epizódot is elmondhassak egy nagy gyermekbarát életéből. Egy londoni orvos: Dr. Barnardo, akinek neve ma fényes csillagként ragyog a humanizmus történetében, beszéli el emlékirataiban. Ő ugyanis látván a sok rongyos, elhanyagolt gyermeket London utcáin, feltette magában, hogy a mennyit lehet, összegyűjt belőlük valahol s szabad óráiban tanítgatni fogja őket. Erre a célra aztán egy szobácskát bérelt. Egy este — beszéli ő — mikor a gyermekek az iskolából már eltávoztak és Barnardo a mécsest eloltani s az iskolát bezárni akarta, egy tíz éves, rongyokba öltözött fiúcska esdve kérte őt, engedné meg, hogy éjjelre a meleg kályha mellett maradhasson. Barnardo szüleihez otthonába küldte a kis fiút, mondván, hogy ott bizonyára várják és aggodalmat keltene elmaradása. De sürgető kérdéseire mély megindulással hallotta az értelmes fiu emlékezetes válaszát: „Uram, nekem nincs sem apám, sem anyám; én sehol sem lakom!" .... Ekkor, e megdöbbentő tény hallatára és miután a kis fiú elmondotta szenvedéseinek megható történetét és elvezette őt a hozzá hasonló otthonnélküli utcai gyermekek egyik rendes búvóhelyére, ahol még hetven piszkos, rongyos és a nyomorúság minden jeleivel elhalmozott gyermeket talált: mély szánalom fogta el szívét s elhatározta, hogy egész életét az elhanyagolt gyermekek mentésére szenteli. És úgy is történt. S százezrekre rhenő gyermek és fényes gyermekvédelmi intézmények dicsérik működését e nemesszívü gyermekbarátnak. Mélyen tisztelt közönség! Gondoltak-e már arra, mikor meleg családi fészkükben, esetleg jól megterített asztaluknál üldögélve boldogan simogatják gyermekük fejét: hogy odakiint, a sötét láthatatlanban mennyi apró, ártatlan gyermek ténfereg éhesen és piszkosan; mennyi szívja magába az erkölcsi és testi romlás mételygombáit, amelyektől ha el nem pusztul testileg, a társadalomnak nyűgévé és veszedelmévé válik? Oh nem kell-e nekünk arra gondolnunk, hogy megmentsünk belőlük, akiket lehet s ami szülői szíveinkre, gyermekeink fejére ez által gyűjtögessük azt az áldást, amely az ilyen szent munkától Isten részéről ei nem maradhat. Hiszen Üdvözítő, Krisztus Urunk azt mondja: „Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott." Oh vajha a végítéletbeli arkangyal halottébresztő harsonájának erejével tudnám odakiáltani ennek a mai, sok tekintetben annyira aluszékony nemzedéknek: Ébredjetek! Értsétek meg az idők intő jeleit s tegyétek meg kötelességeteket ebben az irányban is; ne hagyjátok segéiyteleniil pusztulni az ártatlan gyermekeket, hisz minden múlasztás e téren önházatoknak s hazátoknak is fenyegeti biztonságát! Hölgyeim és Uraim! értsük meg az idők jeleit! Körülöttünk a testi és lelki nyomorúságoknak egész tengere zúg. S vajúdó korunknak nyugtalan szenvedélyei nagy megrázkódtatásoknak árnyékát vetik előre. Ezen megrázkódtatások árvizeit az a nemzet fogja legkönnyebben átlábolni, amelynek minél több életerős tagja lesz. Nekünk azért a jövő társadalom nemzedékét életerővel és egészséges erkölcsökkel kell igyekeznünk megtelíteni. S ennek egyik, nem kicsinylendő eszköze az a munka is, melyet a Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület folytat. Oh fogjon kezet e megye, e város közönsége, — s előre a mutatott nyomon! Isten áldása nyugodjék mindenkin, aki e szent törekvésnek támogatására siet! * * * A nagy hatást keltett beszéd után Dömötör György kisvárdai római katholikus plébános, az alkohol ellenes mozgalom egyik buzgó apostola állott fel szólásra. Beszéde elején reámutatott arra, hogy a Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület tevékenységének az alkoholizmus elleni része szoros kapcsolatban van a gyermekvédelemmel ; mert hiszen az elzüllött gyermekek elzüllési okai között a legtöbb esetben ott találjuk az alkohol káros hatását a szülőknél, sőt maguknál a gyermekeknél is. Örömmel üdvözli ezért az egyesületet, hogy az alkoholizmus elleni küzdelmet is zászlójára irta. tl nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagy választékban érkeztek Oicsö árak. Herpay Ernő uri diratáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona a. 5.