Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-07-21 / 29. szám
14 2 7-ik szám. N Y I R V I D E K 1912. julius 7. \ kelni tudja azt a munkát, amelyet a nő a háztartásban végez, aktor meg fognak változni a viszonyok és jóra fognak fordulni a körülmények. Csak egy érzeketltn, Ízléstelen és durva lelkű férfi nem tud megbecsülést, elismerést és szimpátiát érezni egy gondos, szorgalmas, munkás és hozzáértő feleség és anja iránt, aki a háztartást alaposan érti, abban megtakarításokat eszközöl, a házi teendőket mintaszerűen végzi el, az egész házat és rnDek környékét példás rendben és tisztaságban tartja és a gyermekek nevelését kellő tudassal, érzékkel és tapintattal teljesiti. Egy ilyen asszony mellett élni és ilyen családi életben tartózkodni öröm és boldogság. Ha az asszony az életfenntartás és házirend szempontjából szükséges teendőket elvégezte, keressen magának olyan irányú foglalkozást, amely a női lelki élet szükségleteit elégíti ki, gyönyörködtet és felemel. Foglalkozzék zenével, énekkel, költészettel, szépirodalommal, virágkertt szettel stb., amiben leginkább kedvét találja. Vonja bele ebbe az eszményi kcrbe a férfit és gykönyörködjenek, szórakozzanak, élvezzenek együtt ebben a lelki élet íelüditésére és megtisztítására irányzott munkakörben. így nemesedne meg a gondolkozás, érzés, lelki élet és erkölcs. így juthatnánk el egy igazán eszményi világba, hol boldog lenne féríi, nő és család. így érhetnénk el azt, hogy a férfiak nem félnének és rettegnének a házasélettőt, hanem igyekeznének minél előbb családot, boldog, elégedett és nyugodt otthont alapítani. Hogy ezek a ma fennálló állapotok megváltozzanak, oda sok tényező együttes megváltozása szükséges. Meg kell változnia az uralkodó társadalmi közfelfogásnak és közérzésnek ; meg kell változnia a férfinemnek és nőinemnek; egészségesebb és tisztultabb erkölcsi érzésnek kell kialakulnia ; el kell hagynunk a flancot, fényűzést, nagyzolást ; egyszerűbbekké, természetesebbekké és takarékosabbakká kell lennünk; le kell szállítanunk idényeinket; vissza kell térnünk a józan, észszerű polgári életmódhoz ; meg kell becsülnünk a fillért, mert a fillérből lesz a koiona és a gazdasági élet és gyakoriat követeimenyei szerint kell átalakítani az összes iskolákat, amelyekben a haszontalan elméleti ismeretek tömege helyett több természettudományt és több gyakorlati és hasznos dolgot kell tanúsítani! Bár ébredne minél előbb mindezek tudatára a társadalom! A tél. (G.) Még a derekán sem vagyunk a nyárnak, a nagy meleg még csak most következik, még szerte a hazában kasza pengéstől s munkás nép zajától hangos a mező, s a természet pihenésének bekövetkeztéig még hosszú idő esik; — s nyárnak derekán, forróság közepett egyre jobban megüti lelkemet a gond, s minden napmultával dermesztő ridegségében egyre növekedni s kegyetlenségében egyre fokozódni látom a ránk jövő telet. S bár gyönyörű termés Ígérkezik, bár az országnak számban legtekintélyesebb osztálya a gazdatársadalom előreláthatólag jó eredmény nyel fogja lezárni számadásait, mégis — azt hiszem — évtizedek óta nem fenyegette az országot oly komoly veszedelem, mint ez idén: — a nyomor. Csaknem egy teljes éve már hogy a hosszú idő óta egyre sulyipsbodó pénzválság tetőpontjára jutott. És ez a már hónapokkal ezelőtt is tűrhetetlennek s elviselhetetlennek tartott állapot — paradaxonnak látszik, de — egyre fokozódik. Sőt arra illetékes egyének nyilatkozatai szerint a közel jövőben nemhogy enyhülés lenne remélhető, de ellenkezőleg. — ha már egyáltalán lehetséges, — a feszültség növekedésére kell és lehet következtetni. Hogy ennek a rettenetes pénzválságnak mi, vagy mik az okai, az áldatlan politikai helyzet-é, avagy a tulspekuláció, a most folyó vagy a rettegett világháború-e, avagy más, a sajtó által annyit vitatott, de a bizonyosság erejére addig még soha nem emelt fikció? — annak kideritése s pontos megállapítása ezúttal csak mellékes szerepet játszik; a döntő fontosságú ellenben az a feltétlen bizonyosság, az a szomorú valóság, a pénzválságnak elmaradhatatlan, sőt már ma is látható eredménye: vagyonok megsemmisülése s existentiák pusztulása. A tűrhetetlen pénzválság tagadhatatlanul minden térre kiterjedőleg érezteti ugyan romboló hatását, azonban legrettenetesebb dulását mégis a vállalatok terén, tehát épen ott látjuk, ahol és amely gazdasági ág a javaknak legnagyobb forgalmát, az existentiáknak legdúsabb tápláló erét szolgáltatja. Az építőipar pedig úgyszólván teljesen megvan bénitva. Soha ily kevés számú ház nem épült még Nyíregyházán, s a kőmives, ács, festő, lakatos és bádogos munkások százai és százai szorongó aggodalommal gondolnak a télre, amely még messze van ugyan, de kérlelhetetlenül egyre közeledik s az ország munkásosztálya túlnyomó részének nem a pihenőt hozza, de a szenvedést, a nélkülözést rejtegeti. Az a szomorú perspektive, melyet a gazdasági tantételekre egyenesen rácáfoló, s a pénzdrágasággal egyenes arányban fokozódó általános drágaság csak még kietlenebbé, még sötétebbé tesz, alig orvosolható, alig enyhíthető. Az eredmény bekövetkezését, a nyomor dulását, s annak nyomán a személyek és a vagyonok elleni bűncselekmények bizton bekövelkezendő elszaporodását azonban karba tett kezekkel, tétlenül néznünk nem szabad. Itt a tizenkettedik óra s meg kell tennünk mindent, ami a nyomor enyhítésére csak megtehető. A kormányra, a testületekre s legelső sorban a közigazgatásra hárul a feladat, hogy a megelőzés nehéz és felelősségteljes de egyúttal köteles munkáját magukra vállalják. A közigazgatásra azáltal, hogy a helyzetet a kormány előtt feltárja s azt adókedvezmények nyújtására, kamatmentes kölcsönök adására a városoknak és községeknek vállalkozásaikban való támogatására, legfőbbképen azonban munka és kereseti alkalmak nyújtására birja. Ezenkívül feladata a közigazgatásnak az, hogy már most eleve gondoskodjék mindazon szociális és népjóléti intézmények (népkonyha, melegedő helyek, olcsó fekvőhelyek stb.) felállításáról, amelyek a bekövetkezendő nyomorúság enyhítésére alkalmasak és szükségesek. Nyíregyháza városa az elmúlt télen az építkezéseknek egész sorozatát vette tervbe e nyár folyamára. így ez évben volt felépítendő legelsősorban a téglagyár, azután a vasúti vendéglő, a laktanya kibővítése, az iparos tanoncotthon, stb. stb. s mindezek megépítését, — amelyek pedig elegendő munkaalmat szolgáltattak volna, — a súlyos pénzválságra tekintettel jobb időkre hallasztotta. Ezzel szemben Kolozsvár város közönsége hasonló helyzetben és körülmények között, felismerve a munkanélküliség szomorú következményeit s azzal szemben a városnak, mint par excelence erkölcsi testületnek feladatát és kötelességét azzal az indokolással, miszerint nagyobb gazdaság; értékveszteséget jelent azoknak a kis existentiáknak megmentése, kik hibájukon kivül az elpusztulás, a megromlás és megsemmisülés biztos veszélyének lesznek kitéve, mint a városra háruló kamatkülönbözet, elrendelte, hogy a városi munkák mind ez év folyamán végeztessenek el. Annyira helyes és indokolt pénzügyi szempontból Nyíregyháza város határozata, éppen olyan nemes és éber szociális érzékre vall Kolozsvár közönségének intézkedése. És én nem kétlem, hogy az én városom közönsége is a maga részéről sietni fog megtudni mindazt, amit a helyzet sanálása érdekében helyesnek és szükségesnek tart. Levél az új magyarságról. Kedves Barátom! A bosszúságot, keserűséget csak oly nehéz titkolni, mint akár a szerelmet vagy a főnyeremény okozta önelégültséget, bizakodást, jókedvet. Bátran kockáztatom ezt az állítást, mert tapasztalatból beszélek. Valamikor, a jó Isten a megmondhatója mikor, hány esztendeje, mindenből ami bántott, ami keserített, vagy ami jókedvre derített, valami firkálmány lelt, s nem is voltam igazán egészséges, ha nem iriam, vagy nem Írhattam arról, ami a szivem táját, vagy az agyamat foglalkoztatta. Jött aztán egy idő, amikor Schiller Tell-jével azt mondottam magamban : „Nehéz szíven nem könnyít a szó" s elkezdtem hallgatni mélységes feneketlen hallgatással — évekig. De hiába! Azt elértem, hogy a toll szinte vendégül gyámoltalankodik az ujjaim köa; de hogy a hallgatást, a látszólagos nemtörődést második természetemmé tudtam volna előléptetni. arról szó sincs. Bizonysága ennek jelen epistolám, melyen — ha tetszik — kacaaj, — ha tetszik — bosszankodjál, de én megírom. Azon kezdem, hogy a napokban unottan, kedvetlenül kezembe veszek egy újságot s kezdem olvasni a vezércikkét. Hát egyszer csak kiesik a számból a pipa, én utána se kapok, csak meresztem a szemem egy mondatra, mely szószerint így vala nyomtatva: „Tisza István gunyáron adta el Magyarországot Ausztriának." Először elég ügyetlenül azt gondoltam, hogy sajtóhiba ungorkodik velem s Gunyár bizonyosan valami bihari falu, ahol Auffenberg Mór Tisza Istvántól elnyerte Magyarországot a „magyar csendes"-nek nevezett pénzügyi művelet gyakorlásának kapcsán s hogy Gunyár maholnap fogalommá lesz, mint akár Mohács, vagy Chlopy ; de a véletlen hamar nyomra segített. Van két kaftános szomszédom; nem régen kerültek hozzánk Oroszországból. Éppen mikor az ablakom alatt mentek el, az egyik ezt mondotta klasszikus németséggel és mélységes meggyőződéssel : 9cvelef thausnd Gildn iz e sphottprejsami magyarul igy tolmácsolható : .tizenkétezer forint potomár*. Hogy mire vonatkozott ez a megjegyzés* az engem akkor se érdekelt, most se érdekel,, a fődolog, hogy a fejtöréstől egy pillanat alatt megszabadultam. Világos mint a nap: gunyár annyi mint Spottpreisl Napernyők minden kivitelben a legnagyobb választékban kaphatók nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 653-41 52
