Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-07-21 / 29. szám
14 2 7-ik szám. N Y I R V I D E K 1912. julius 7. \ És lőn erre a felfedezésre nagy fényesség agyain koponyájában s a képzettársulás révén előkerültek sorra az én édes kedves budapesti emlékeim, amikből csak néhány szemenszedett aranyos bohoságot mutatok be ; „Aber, Árpádka, ne legyél olyan Meresztett ! 3 „Hol áll az megírva, hogy én minden további nélkül fizessek száz forintot egy ostoba kalapért ?" „Én nagy barátnéja vagyok a zenének." „Kisasszony, ne engedje a Zoltánkát kalap nélkül a fején szaladgálni!" Ez csak egy csepp a végtelen tengerből, s ilyen csodabogarakkal találkozom napról-napra tudományos, szépirodalmi és hirlapi cikkekben egyaránt. Vannak „magyar" társaságok, ahol félművelt embernek tartják, aki „si" kötőszó után „conditionnel"-t használ; laíiu professzorok elszörnyülködnének, ha valaki a „vérszemet kapott" mintájára Cicero szent nyelvén azt mondaná, hogy „oculos sanguineo.s cepit", bugris magyarnak mondanák azt is, aki az anyakönyvvezetőt németül Mutterbuclileiter-nek mondaná, mert szent és sérthetetlen a francia, a latin, a német nyelvnek minden aprólékos szabálya, szent a többi nyelveké is, csak a magyar grammatikát, a magyar synfaxist pofozhatja mindenki, ahogy neki jól esik. Igy aztán nem mondja már senki, hogy a „világért sem", hanem inkább „ne adj Isten", mivelhogy tóiul „ne daj bozse" ; „nagy csütörtök" helyett is csak „zöld csütörtök" járja a „Gründonnerstag" mintájára. Ha a kis gimnazista összezavarja a második meg a harmadik konjugációt, akkor latinból elégtelent kap; ellenben a magyar igeragozásban és igevonzatban való abszolút tájékozatlanság számára bőven terem a tudományos és irodalmi babér, nem is szólva nyelvünknek olyan finomságairól, amelyeket igazában e;ak a született magyar érez, az is csak akkor, ha fülét még ki nem kezdte a métely. „Vigyázzál! el ne ess !" hallatszik be hozzám most is az utcáról oly elszántan és öntudatosan, hogy szeretnék kirohanni és olyan patáliát csapni, amilyen, legalább igeragozás miatt, még nem volt a világon, de eszembe jut, hogy az illető szárazdajka, aki harmadik személyben igy folytatja „vigyázzék, kicsike, el ne essen !" ha tudományos ambíciói volnának, az Akadémia nyelv- és széptudományi osztályának koszorúzott kiadványai alapján bizonyíthatná, hogy ő beszél helyesen, nem én. Sőt, sőtebb, legsőtebb a fejemhez verhetné a szász-zoltánoknak, ignotusoknak nyelvészeti alapelveit, amelyek szerint kiki ugy beszél ahogyan a csőre nőtt, lévén az kinek kinek legegyénibb, legérintethetetlenebb joga. Köztudomásu, hogy a fent tisztelt társaság nyiltan vallja és hirdeti, hogy uj magyar nyelv van keletkezőben, melynek nem Arany János vagy Hermann Ottó nyelvérzéke, hanem a magyarul beszélő és író ídegenfajuak géniusza szabja meg a „karakterét." Ne neked, magyarom! Maholnap Berzsenyistül, Vörösmartystul, Arany Jánosostul mehetsz Grönlandba vagy Patagóniába eszkimónak; azt a nyelvet pedig, amelyen a „Romlásnak indult" meg a „Toldi" íródott, majd megadjusztálják itthon saját használatukra azok, akik a Nagy Krivántól a Quarnercig, Pressburgtól Kronstadtig élőszóval és írásban prédikálják, hogy a magyar kulturát, irodalmat és nyelvet még ezután kell megteremteni. Igen, a nyelvet is; mert miként Szász Zoltán hirdeti a Nyugatban, az a magyarság, melyet eddig helyes magyarságnak tartottak, paraszti magyarság, a jövő azonban azé az uj magyarságé, amelyet a városokban ír és beszél a nem magyar születésű művelt társadalom. Persze a régi, immár levitézlett magyar nyelvnek nemcsak a ragozási és szófüzési szabályai parasztosak, hanem a kiejtése is faragatlan. Ezen is segíteni kell, és fognak is segíteni. Néhány évvel ezelőtt volt itt egy budapesti professzor a közoktatásügyi miniszter képviseletében. Attól hallottam ilyen forma uj magyar kiejtést: „Kulytúrális tekintetpen ely van maradva a magyarsák." — „Éo gáblfrüstükre csag ety khipflid eszem." — „Pározs éled a lexep a világon." Hiszen szép, szép. ha a felvidéki német, a bácskai sváb megtanul magyarul kotyogni; de hogyan lehet ilyen átkozott kiejtéssel magyar nyelv és irodalom tanítására jogosító diplomát kapni, amikor hasonló ferdeségü francia kiejtéssel már az alapvizsgálaton megreked a jelölt ? ! Ezekután felvetem a kérdést: nem volna-e már itt az ideje, hogy magyar nyelv-védő egyesületet alapítsunk? Talan még AuíTenberget is meg lehet nyerni ennek az eszmenek; hiszen ő mondotta legutóbb: „Ne páncst a mogyort!" Szerbusz öreg! Ölel régi híved: Elv.v Tamás. Lelek analisisok.* A tükörről. A világon legszebb szerepe a tükörnek van. Az építészet nagy remekei kezdve a Pharaók piramisaitól, az amerikai stil legújabb korbefeje zettségeig, a szobrászat remekei, az egyptomi múmiáktól a mai, részben gyűlölt, elátkozott, részben égig magasztalt modernség nagyon is kiforratlan állapotáig, a női szépség aktjai az első asszony telt, takaratlan idomaitól a mai ku'turasszony nagyon is be és kitakart, de nagyon sokszor és nagyon takart alakzatáig mindegyiknek szépsége t csak a futó por rajzolja be, csak a futó perc rögzíti meg, csak egy pár napnak villanó sugara tekinti meg, hogy aztán csak hideg emlékei maradjanak az esztetikai, de nem szép érzeteknek. Minden szépnek a szépsége csakis pillanatnyi benyomást hagy bennünk, az érzete csak addig tart, míg egy intenzitásra erősebb, illatokra kellemesebb, berőgzitésre kényelmesebb, hizelkedőbb, hozzánk jobban simuló szép-érzet tolakodik öntudatunk küszöbéhez, ez kikergeti a hűtlenül elhagyott másikat és az gyáván, szűkölve odasorakozik agyunk memoir szobájába az esztetikai emlékek régiségtárába, ha ugyan érdemes rá. Da van egy szép érzet, aminek az ize élném párolog, szine el nem halványodik, bennünk születik, velünk él és irgalmatlanul velünk paskolja végig az életét (és itt jön a tükör szerepe): ez a magunk szépsége. Bocsásson meg minden ember, ne tiltakozzék senki sem, alázatosan megbánom és viszzavonom az előbbi általánosító szavaimat, mindent magamra veszek, de most aztán diadallal vágom oda, hogy az én, előttem örökké maradandó szépségem, a magam szépségérzetének gyönyörű átérzése. Igaz, ha mindenki titkos csevegésbe elegyedik önönmagával kétszemkö zött és elérkezettnek látja az önönmagának való titokbevallások, megnyilatkozások idejének eljöttét, büszkén, mellét dobolva fogja bevallani: legszebb szépem, gyönyörű évem, de csík titokban, hogy senkise hallja. Unalmas csevegéseimért bocsássanak meg olvasóim. Az embercsatárok gyönyörű példányai világversenyekben produkálják szépségűket, az egyéni szép megnyilatkozások közül elliminiáltatnak a csúnyábbak es valamennyi kiválasztott szebbek közül egy, a legszebb jegyeztetik be a páratlanul pártatlan birák világot mustráló noteszeibe. De a szépet kereső birák itt sem állanak meg. Birokra eresztik az egyének legszebbjeit és az egész sornak csúnya, összegabalyodásából kimagaslik a sor-szépség és itt tovább hajhásszák a vetélkedő harcosokat, hogy mennél általáaosabb összemérésből, mennél tömegesebb próbavételből alakuljon ki egy ember, — faj, — nemzet — világszépség. Megint visszakerültem a tükörhöz. Ide vetem, hogy csak pái; napja kerültem szép városunkba. (Ez talán nem is objektív igazság, de nagyon jóleső elgondolás, hogy szép városban lakom, dolgozom, eszem, lustálkodom). Izgalmas témája e pár napnak, hogy mint mutassam be magam e városnak, hogy tessem és mily színekben mutatom be a várost magamnak, hogy tessék. Magammal könnyen végezek, — ezt az embert nagyon jól ismerem. — gyönyörű, hazug színekkel tudom bepárkányozni, gyönyörű hazug alakká tudom átöntetni a színekre fakult puha, fénytelen, az alakra vézna, teletlen dolgokat; de hogyan illusiáljak egy nagy közönséggel, amely megszeret, megátkoz, megsimogat, megtépáz, felemel, sárba dob, könnyekig megható ölelkezéssel vesz körül, kacajra fakasztó gyűlölet zuhannyal elkerget: előttem a tükör, látom vonásaimnak groteszkséget, gondolataimnak a fonákságát, meztelenségben is kicsi mpégét, s látom magam senkitől nem látva a tükör, szépségmerő gyönyörű eszközöm mindent megmutató simaságában, s gondolkozom, ugy gondolom, hogy legjobb lesz be sem mutatkoznom. # * * Egy szó az asszonyról is. Egy elismeri magyar poéta, talán Kóbor Tamás „Egy test egy lélek" cimü munkájában meggyőződéssel hirdette a plátói szerelmet, — a lelkek csendes összetaíálkozását, mely a férfi és a nő külömböző forró vérének lassú kiegyenlítődését épp ugy sőt jobban eredményezi, mint a forró csókok, mint a testek mámoros egybehullasa. Hogy milyen tarthatatlanok elvei, nem kutatom, hogy ez a nő vágyainak forrásával, vérenek lüktetésével tüzáradásával miit fér össze, ezt nem merem boncolgatni, de ugyan milyen memoire-t készíthetnének a fölöttünk álló, bennünket ravaszul, de biztosan túlélő, más fajú epigonok a világnak mai uráról: arról az ember — férfiről, aki megelégedett egy nőnek platói szerelmével. * * * Csak még egy pár szótl Eien kezdhettem volna, mert tollamra kerülő, üres gondolatok között —• ugyan a másoké — ez a legtartalmasabb, — de nem szeretném, ha azt hinnék hogy reklamirozok, hagyom ezt a végére. Ma amikor a s'.egény családapa aggódva és égnek meredt hajszálakkal látja ellenséges szárnyakkal közeledni: az unalmat; mikor a kávéház lompos, de reggelig egy helyben üllő fia harmadszor, Isten tudja hányadszor olvassa el a napilapokat és már szemlehunyva zokogja el az összes vezércikkeket a kulturaldozár zárva tartja az erszényét, nincsen miért, nincsen hova adnia, a fösvény milliomos a költségvetés szerint minden hét végén kiadandó pár pengő réz darabját dörmögve dobja a megpenészedett többihez. a nyárnak tunya melegségével egybeolvad a kliensek dohos légköréből kilépő ügyvédiéi, a páciensek tunya rajától megsíabaduit orvosnak lomha unalma; dühösen, de bánatosan kutat a színikritikus egy-egy szinésznövendék iie-oda szállóaktja után, — mondom, ha ilyenkor meghallja az ember, hogy egy merész csapat (Kereskedők Ifjak Egylete) lehívja Király Ernő, országos művészünk gárdaját jól esik odamennem e kis csoporthoz, és melegen hálásan gratulálni. Dr. Dániel Sándor. TANÜGY. Tudnivalók. Az országos szinészegyesület szinésziskolájának felvételi szabályairól. A jövő 1912/1913. tanévreaz iskolánk azon növendeke, kik az első évfolyamot sikerrel elvégezték, bizonyítványaik alapján 1912. augusztus hó 19-ifc napján délelőtt 9—11 óráig iratkozhatnak te a második évfolyamra. Későbben jelentkezők nem vetetnek fel. Az uj jelentkezők 1912. aogusztus hí 29., 30. es 31. napján jeleni,kezhetnek felvételre delulán 3—6-ig. A felvételi vizsgálat ideje a jelentkezés alkalmival fog az illetőknek tutamására adatni. Az iskolába felvétetnek olyan jelentkezők, akik a felvételi vizsgálaton a szinészpilyára hivatottságot mutatnak, kellő hang és színpadra alkalmas testalkattal bírnak, ha a fiuk legalább 17., a leányok legalább 16. életévüket betöltötték. Előképzettségül négy polgári iskolai rp "11 l'i nyakkendó'k, cipők, keztyük, uti bőröndök, Wffl* w ^ 111312112111 llfll ii@rpa¥ üírnoi |J J OJCSÓ &Z»alSm ur i divatáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u 5.
