Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-07-21 / 29. szám
14 2 7-ik szám. N Y I R V I D E K 1912. julius 7. \ A nőipariskola ügyét a tekintetes városi képviselőtestület figyelmébe ajánlva, kiváló tisztelettel maradtunk. Nyíregyházán, 1911. évi december hó 24-én, a nőegyleti közgyűlés nevében s annak megbízásából : Özv. Básthy Barnáné s. k. nőegyleti elnök, Korányi Endréné s. k., dr. Flegmann Jenőné s. k. nőegyleti alelnök, Kovách Flelcné s. k. nöipariskolai felügyelő biz. elnök, Leffler Sámuel s. k. örökös nőegyleti titkár, Jóba Elek s. k. h. titkár, dr. Kerekes Pál nőegyleti jegyző. • * * A kérvényt csütörtök délután tárgyalta a szakosztály és Trak Géza tanácsos előterjesztésére egyhangúlag 2000 korona városi segély megszavazását javasolja a képviselőtestületnek. Ez az öszszeg az, a mellyel — nagy anyagi áldozatok mellett — fent képes tartani a Nőipariskolát. Hisszük, hogy a képviselőtestület is egyhangúlag fogja megadni a kért segélyt és akkor a Nőipariskola szeptember 1-én újból megkezdi működését. I gazdasági irányú nőnevelésről. Az emberi társadalmat javítani törekvők igen élénken foglalkoznak ujabban a nőnevelessel. Maga a nőnevelés nemcsak megérdemli, de joggal meg is kívánja, hogy feléje fordítsuk tekintetünket és próbáljuk eddigi irányából uj irányba terelni. Kezdik felismerni a nőnevelés apostolai, hogy a nőnevelésnél a gazdasági irány lesz a követendő. Ennek a határozott jeleit vesszük észre abból is, hogy a gazdasági tárgyak tanítását kezdik bevezetni fokozottabb mertékben a leányiskolákba és a háztartás tanításában is a gazdasági gyakorlatiasságot tartják szem előtt. Sajnos, nálunk általánosságban a nőnevelés terén csak halvány kezdetekkel találkozunk és jelenleg teljes tapogatódzásban élünk. Érezzük a mai állapotok türhetetlenségét és érezzük azt, hogy tennünk kell valamit és a nőnevelést uj irányba kell terelnünk, de a célhoz vezető biztos ut nincs kitűzve és az eszközök is ismeretlenek még. Hogy a mai nőnevelés nem felel meg a modern kívánalmaknak és a XX. század fejlett Vagy hét lovas volt az udvaron, mindannyian lobogó gyolcsban, kivarrott ruhában. Három legfiatalabb leugrott a lóról s ment fel a lépcsőkön. Sarkantyús kordován csizmájuk pengett, csikorgott a kőlépcsőkön, karikásuk a nyakukban volt, mindegyiknek az övében 3—4 lovas pisztoly. Egymásután lépett be három Bogár fiu, Imre, Jakab és Miska. Gyönyörű szállegények voltak, egyforma magasak, tiszta barna arcúak, kicsiny fekete bajusszal, árvalány hajas pörge kalapjukat kezükben tartva. Beniczky ismerte őket. Hát hiába, az ilyen tanyán lakó uraságok okosabbnak tartották, ha önként (?) adnak keveset, minthogy erőszakkal vigyenek el tőle sokat. Enni, inni való volt az csak amit az ilyen „jó úrtól" kértek, ritkán, nagyon ritkán egy pár forintot. — Mi baj Imre ? — Nincs baj nagyságos uram. Csak azt a negyven tinót hoztuk vissza, amit ma egy hete loptak innen. Hallottuk, hogy a Nagyságos ur Bogárékra gyanakodott. Nagyon restelte apám s megparancsolta, hogy a föld alul is keritsük elő. Nem onnan kellett, csak a gombosi rév melletti füzesből. — Hisz az messze van. — Hátha az Óperenciás tengeren tul kellett volna menni. Na de hamarabb utói értük, azért kellett csak hat nap. — Imre! A kiadó násznagy az embereim közt van? — Nem volt násznagy uram. De arról már mi gondolkodunk, hogy itt ne akadjon násznagy. Kistelekiek útközben kapták el a tinókat. — Jól van Imre, menjetek az ispánhoz. Tudod, a többi az ő dolga. gazdasági élete követelményeinek, annak oka abban rejlik, hogy egyrészről a nők igen nagy hányada nem kap megfelelő nevelést a szülői házban, másrés ít pedig az iskolai nevelés és oktatás teljesen kivül hagyta eddig a gazdasági életre nevelés gyakorlati szempontjait. Egy polgári, vagy felsőbb leányiskolát végzett leány tudhatja valamicskét a magyar irodalmat és költészetet, a magyar történelmet, földrajzot, természettant, vegytant, tudhat egy kis zenét, éneket, tornát stb., de a gyakorlati életről és a nehéz megélhetésről az iskolában nem szerez ma fogalmat és igy elhagyva az iskolát és férjhez menve, nem is tudhatja azt, hogy miképpen kell és lehet a gyakorlati életben a létért a kemény harcot eredményesen megküzdeni. Nem tudja különösen azt, hogy miképpen kell gyermeket nevelni, mert ezt nem is tanítják, ez iránt érzéket és tudást nem oltanak bele. Pedig merem állítani, hogy a mai társadalmi bajok legnagyobbika az, hogy nincs ma megfelelő és helyes házi, családi gyermeknevelés. Enélkül pedig a mintaszerű iskola sem érhet el sokat, mert az iskola csak kiegészítheti, folytathatja és helyesbitheti a megfelelő és helyes irányú családi nevelést, de sohasem helyettesitheti és pótolhatja azt. A mai gazdasági és társadalmi állapotok megjavításának, a jobblét elérésének egyik legbiztosabb módja a helyes irányú gazdasági nőnevelés. A mai leányokba a munkásság ösztönét és szeretetét kell belenevelnünk. Evégből meg kell őket ismertetni a gazdasági élet minden oldalával és összes apróságaival, bele kell őket vezetnünk képzeletben egy derűs, kedves és boldog családi életbe és meg kell mutatnunk nekik azt, hogy hogyan lehetnek ők egy ilyen családi életnek a ragyogó napjai és tündöklő ékességei. Feltétlenül szükséges lenne azonban először az, hogy a férfiak felfogása és érzéke megváltozzék. Ha ez megtörténik, akkor hamar elfogjuk a célt érni, ha pedig ez nem következik be, akkor a legjobb akarattal, a legszorgosabb munkával és a legnagyobb rátermettséggel is csak félmunkát végezhetünk. Az embernek, mint az élőlények legtökéletesebbikének és a teremtés koronájának az a célja, hogy olyan boldogságot, elégedettséget és jólétet teremtsen magának, amilyent csak tud. Keressük az ehhez vezető eszközöket. Először is meg kell- értetnünk az emberekkel azt, hogy a boldogság, elégedettség és jólét nem abban áll, hogy valaki nagyon nagy vagyonnal, sok pénzzel rendelkezzék. Szerintem a boldogság a lelki élet nyugalmában, összhangUgy, este felé beállított Beniczkyhez a kiskőrösi csendbiztos vagy 9 pandúrral. Aki az előtt vngy 11 évvel olyan alaposan elverette az öreg Bogárt. — Miért nem jöttél délre? Érdekes vendégeink voltak. — Nem lehetett. A Bogár bandát űztem, hajtottam. De nagyon jó lovaik vannak most. Nem tudom, hogy kitől kerítették. — Meddig hajtottátok? — Délután 3 óra lehetett, mikor abba kellett hagynom. Azt hiszem, alig van közte egy, akinek ne adtam volna emlékül ólomgolyót. Most valahol a lajosmizsei tanyák közt borogatják az egymás sebeit. — Kutyabajok azoknak öcsém. Két óra tájban itt voltak; három itt volt a szobában is. Ismerem. Bogár Imre, Jakab és Miska volt. A többi kint várt az udvaron. Haza hozták a negyven tinót; tudod, amit te hiába nyomoztál. — Tyű az árgyilusát, nem lehet a. — Dehogy nem. A tinók már a helyükön vannak. Megnéztük Tóth Móric öcsémmel. Mind a 40 itt van. — Hisz akkor ők lopták el, hogy visszahozzák. Sok pénzért. — Nem a. Kínáltam is, de nem fogadtak el egy réztallért sem. — Átkozott dolog, hogy igy elkéstem. Most a markomba szedtem volna mind a nyolcat. Az öreg Beniczky gúnyosan mosolygott. — Hiszen elérheted — szólt ártatlan arccal. — Hogy, hogy? — Hát olyan hosszú ut után csak nem engedhetem el evés, ivás nélkül. A csendbiztos kezdte magát rosszul érezni. — És? — Még most is esznek, isznak. jában és teljes egyensúlyában áll. Ezt létrehozni nem kell nagy vagyon, sok pénz. Da kell az, hogy munkánkat lelkiismeretesen, szorgalmasan elvégezzük és azokat a javakat, amelyeket becsületes munkánkkal szerzünk, okosan, célszerűen és takarékosan használjuk fel, lehetőleg ugy, hogy még maradjon is belőle. Elérhetjük pedig ezt azzal, ha szem előtt tartjuk: „Nem azt kell beszereznünk, ami szükséges, hanem azt, ami nélkülözhetetlen." Ezt az életelvet én a családi életből hoztam ki magammal és helyes alkalmazásával elértem azt, hogy semmikor szükséget'nem szenvedtem és adósságot nem csináltam. Mag kall tanítanunk a férfiakat először Í3 arra, hogy méltányolják és becsüljük meg értéke szerint a nő munkáját. Ide eszményi férfilélek, mély értelem és finom érzék kell. Ha nehéznek, fáradságosnak, kenyérkeresőnek és fontosnak tartja a férfi a saját munkáját, merem állítani, hogy nem kisebb jelentőségű és fontosságú az a munka, amelyet a nő a háztartásban végez. Félre kell löknünk azt az ósdi felfogást, mely szerint a férfi minden, a nő semmi. A nő a férfivel egyenrangú tényező. Talán attól félünk, ha ezt elismerjük, a férfinem vezetőszerepen, tekintélyén és dicsőségén csorba esik? A férfiuem papucskormány alá kerül ? Szó sinc-; róla. A férfinem megmarad annak, ami. Elvégzi dolgát becsületesen és ezután is kenyérkereső és vezetőszereppel felruházott tényező lesz a gazdasági és társadalmi élet terén. Da meg kell adnunk a nőknek mindazokat a jogokat, amelyek a nőé kell hogy legyenek. Ha mi be tudjuk a nőt állítani a maga szerepe és kalibere szerint a gazdasági és társadalmi életbe, meg fog szűnni a feminiemus. Csakhogy ehhez eppen olyan okos férfiak, mint nők kellenek. Ha a nőket elégedett és okos családanyákká teszszük, akkor nem fognak kenyérkeresd pályák után futkosni és nem fogják ezeket a férfiak elől elhalászni, szintúgy nem fognak szavazati jogot követelni, hanem igyekeznek igazi női rendeltetésüknek megfelelni. Ha a XX. század férfiai ezt be nem látják, szét fog zülleni az egész társadalom. Előre mentünk észben, felvilágosodottságban, müveit • ségben és tudományban, de sajnos, nem mentünk előre érzelemben. Pedig a valódi boldogságot es elégedettséget se tudománynyal, se vagyonnal el nem érhetjük; a szívben lakik az, oda pedig csakis az érzések vezetékén keresztül juttathatjuk azt be. Ha lesz a férfinemnek elég érzéke és érzése ahhoz, hogy méltányolni, megbecsülni és érté— Hol? — Nem messze innen. Azt hiszem, hogy a kettős kereszt melletti füzesben vannak meghúzódva. Ott kell lenniök, mert az inasommal oda kértek egy kis szegszárdi vörösbort, de az inasom még most se jött vissza. Bizonyosan nem eresztik. Jó hangja vart a betyárnak, most Baski Gyurával duetteznek. — Majd beléjük folytom én a nótás kedvel.Lóra ültette embereit a Bogárverő csendbiztos s nagy dérrel-durral ellovagolt. Beniczkyné rászólt férjére. — Ugyan Marci, hogy tehettél ilyet épen most, amikor mi miattunk fáradtak el azok a fiuk. Beniczky nevetett. — Sose busulj édesem. A kettős kereszt keletnek van, bizonyos, hogy az én csendbiztos barátom nyugatnak fordul a tanyán kivül s meg sem áll a városig, ott is az első jó korcsmánál. Az inas csakugyan reggel került haza, még pedig pityókosan, látszott, hogy az egész éjjelt egyébbel töltötte s nem alvással. — Muszáj volt maradni nagyságos uram. Mikor a többi engedett volna, Baski Gyura nem engedett. Azt mondta, együtt daloljunk, mert én az ő testvére vagyok. — Mikor indultak el ? — Bizony négy óra volt akkor. D3 egy cseppig elfogyott, a bor. Lílkemre kötötték, hogy a nagyságos urnák, meg asszonynak mikor haza érek ő helyettük százszor csókoljak kezet. Hát ha tetszik engedni . . . — Jól van Miska fiam, de nem — egyhuzamban. (Folytatjuk.)
