Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-07-21 / 29. szám

nyíregyháza, 1912. III111. éYfolyam, 29. szám. vasárnap, julius 21. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. <H5Bwtéii faltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YAROSHÁZ-TBR 6. SZAM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A noíparískola. Mint már jeleztük több izben a nyíregyházi jótékony Nőegylet által fenntartott Nőipariskola válságcs anyagi helyzetbe került. A nőegylet nem bírja fenntartani segítség nélkül. — ugy, hogy elhatározta a kényszerítő körülmények hatása alatt, — hogy ha nem kap a várostól megfelelő anyagi támogatást, szeptemberben nem nyitja meg a Nőipariskolát. Hogy mennyire komoly volt ez az elhatározás, bizonyítja az, hogy 28 éven át volt buzgó igazgatónője Kégly Seréna, kisasszony nyugdíjaztatta magát. A Nőegylet a városhoz fordult segélyért és ez irányban a következő kérvényt nyújtotta be a képviselőtestülethez: Nagyságos hir. tanácsos Polgármester ur! Tekintetes városi Képviselőtestület! Városunkban az első „Nőipariskolát" a „Nyíregyházi Jótékony Nőegylet" 1885. évi szeptember hóban nyitotta meg azzal az elhatározással, hogy azt szakszerű berendezés, szakavatott tanítónők alkalmazása, a felügyelet szigorú gyakorlása által a hazai hasonirányu intézetekkel egyenlő polcra is emelje. A nőipariskola felállítására akkor égető szükség volt, mert 1885-ben még városunkban nem létezett olyan intézet, mely az elemi iskolát végzett polgárleánykáknak alkalmat nyújtott volna arra, hogy a drága időt, — melyet az átmeneti korban felhasználni a boldog jövő alapleltétele — valóban vonzó és értékes munkával is töltsenek el, szeressék meg a becsületes munkát s ez által nem csupán fogyasztó nőkké, hanem a családi életben áldáscs tényezőkké, munkás és takarékos egyénekké váljanak; készüljenek elő komolyan az életre s ennek nemcsak mulatságot nyújtó örömeiért, hanem a csendes boldogságot nyújtó fáradságos munkájáért is tanuljanak meg lelkesedni. Mert minél jobban felfogja minden nő a maga hivatását és azon állásban, ahová őt a gondviselés helyezte, fáradságot nem ismerő foglalkozással, gondos takarékossággal igyekszik a családra eső teher felének elviselésére, annál boldogabb lesz a családi élet s erősebb, vonzóbb a vágy annak alkotására, a boldog családok összesége pedig alkotja a boldog hazát! Ilyen szent eszmék lebegtek előttünk, midőn 26 évvel ezelőtt a „Nőipariskola"-t megalkottuk. Bátran, félelem nélkül nyitottuk meg annak ajtait, mert erősen biztunk minden illetékes tényezőnek ügyünket felkaroló kötelesség teljesítésében. A nemes város azonnal saját helyiségébe fogadta be az iskolát, mely az első évben már 47 növendékkel kezdte meg egy képesített ipartanitónő vezetése alatt áldásos működését. A jövő évben azonnal megnyitotta a második tanfolyamot, t. i. a fehérnemű és ruhaszabási osztályt; a harmadik évben pedig már a felsőruha varrást is behozta a működési körébe. A társadalom élénk érdeklődéssel kisérte az iskola minden mozdulatát. Öröme lelt annak szép fejlődésében, hasznos munkájában, jól képzett, főleg az iparoskörhöz tartozó remek munkásaiban és magas színvonalon álló tanévzáró kiállításaiban. Szívesen vett részt a vezetőség által rendezett mindazon előadásokon és estélyeken, melyek az iskola ellátására, beruházására és fejlesztésére irányuló pénznek előteremtésére rendeztettek. Azonban csakhamar be kellett látnunk azt, hogy két, sőt három tanítónőt minden alaptőke nélkül, pusztán a csekély tandíjra és a társadalmi pártfogásra utalva rendszeresen díjazni nem lehet. A dologi kiadások ellátása sem fedezhető a semmiből! Azonnal az államhoz folyamodtunk támogatásért és kétszeri sürgető kételmünk eredménye még ma is csupán annyi, hogy évenként 1000, azaz Egyezer koronánál többet nem kapunk. Ilyen körülmények között, tekintettel főleg arra is, hogy a mi városunkban azóta alakult kulturegyesületek bőven ellátják a műélvezetre szomjas közönséget művészi nivón álló estélyekkel s kiszorítják a helyi erőkből összealkotott jótékonycélu estélyeket és concerteket s ez okból nem juthat javadalmakhoz az erre reászorult nőipariskola. Egyszóval lehetetlenné teszik az iskola fentartási költségeinek társadalmi uton való beszerezhetését. Elhatározta tehát a Nőegylet közgyűlése, hogy nőipariskoláját minden létező berendezéssel együtt a városnak ajánlja fel átvételre, mert épen ma is meg van győződve arról, hogy a város jól felfogott érdeke követeli egy ilyen fokú iskolának a föltétlen fennállását. Az átvételre soha kedvezőbb alkalom nem volt, mint épen a jelen. A nemes város ugyanis elhatározta a textilipar megteremtését városunkban. E két intézmény rokon célt szolgálván, egységes vezetés mellett és ugyanazon egy épületben összakapcsolódva fenn is tartható és városunk javára biztositható. Midőn a nőipariskolát a nemes városnak átvételre ezennel felajánljuk, sajnálattal kell egyidejűleg határozottan kijelentenünk, hogy azt tovább a magunk erejéből fenntartani képesek nem vagyunk s át nem vétel esetén a közboldogulás nagy kárára és valljuk meg városunk erkölcsi emelkedésének kézzelfogható hátrányára, kénytelenek leszünk működését beszüntetni. A Bogarakról és másokról. — Fgy ügyész elbeszélése után. — Irta : Pataky István. I. A múltkor olvastam gróf Vay Sándor művei közt rgy cikket Bogár Imre, Dönti Peti és Balla Kálmánról. A két első lovas betyár, az utóbbi pedig a dabasi csendbiztos volt, aki a Bogár Imre bandájának elpusztítását tűzte ki célul s valóban ő is semmisilette meg. Eszembe jutott, hogy volt főnököm Tóth Mór, aki engem a világosság felé vezetett sokszor beszélt nekem a Bogár fiukról, akikkel a Kunszenlmiklóshoz tartozó kerekegjházi pusztán találkozott is és — nem mondta akarva, nem akarva — a csárdában töltött velük egy egész éjszakát. Az egyik betyárnak, Baski Gyurának oly szép bariton hangja volt, hogy legtöbbször el is feledte, hogy betyárok, nem kért vendégszeretetét élvezi. Ugy áll a dolog, hogy nemcsak egy Bogár volt, az Imre, hanem az öreg Bogár János, az apa és öt fia alkotott első izben egy bosszubandát és csak aztán, hogy Dönti Peti került közéjük, lett a banda, az utasok réme. Bogár Imre azonban rablóvezér sose volt és amig Dönti Peti közéjük nem került a Bogarak birgék, tinók, szóval élelmi szerek és csekélyebb értékű tárgyak elvételénél magasabb tevékenységre nem törekedtek. A Bogarak pedig azért léptek a törvényekkel ellentétben álló, a betyárság nem épen himes mezejére, mert az öreg Bogár János gulyást a csengődi gazdasági tiszt egy borjú miatt meggyanúsította és csendbiztos kézre adta. Az öreg Bogár azt mondta, hogy száradjon el a keze, ha látta is azt a borjut, majd a gyerekei életére esküdött, hogy ártatlan ebben a dologban. Öt szép fia volt az öregnek, a legidősebb akkor 14, a legfiatalabb 7 éves volt. A csendbiztos nem hitt neki, meg aztán talán más dolga nem is volt és a gyerekek előtt ugy összeverte, verette az öreget, hogy mint nyomorék került ki kezéből az öreg és rendes foglalkozását többé nem is folytathatta. A gyerekek ott sirtak, ríttak a csendbiztosnak, hogy ne bántsa az apjukat, de az rájuk sem hallgatott. Az öt gyerek sohasem feledte ezt a jelenetet, amikor előttük ütötték, verték az apjukat s mint véres roncsot adták a kezükbe. Csakhamar, de mégis későn kiderült az öreg Bogár ártatlansága. És amikor valaki mondta a hires csendbiztosnak, hogy ártatlanul verette össze az öreg Bogárt, azt felelte, amit ma sokan a cigány vádlottakra szoktak mondani: — Ártatlanul ? Dehogy. Egy gulyásról ezt sose lehet mondani. Egy gulyást ártatlanul sose lehet megverni. Mindig tett valamit amiért megérdemli a megverést. * Előbb ketlő, majd három, utóbb mind a hat Bogár kezdett dolgozni. Pandúrok üldözése, egyenkint megkeritése volt a céljuk. Mindegyiket megverték, megkérdezve a vegén, hogy jól esett-e ? Megmondva azt is, hogy ugy üssön meg ezután valakit, hogy ismét kézre kerítik. A hires csendbiztost sose tudták elcsípni. Annak a házát és a terményét gyújtották fel egy párszor. Ez igy ment sokáig, amidőn közéjük cseppent menydörgős ménkünek Dönti Peti, a kiszolgált katona. Ennek aztán amikor a legkisebb Bogár, a Jakab is 19 éves volt és a nótás Baski Gyura is közéjük került, első dolga volt a posta kocsira terelni a társaság érdeklődését. Erről majd később. * A Bogárverő csendbiztossal tőrtént megez az eset: Tóth Mór Tassláron Beniczky Mártonnál ebédelt még néhány más vendéggel. Ebéd vége felé az udvar felől nagy lódobogás hallatszotta Beniczky kinézett az ablakoD. — Ejha, a Bogarak. Eredeti angol vászon és liiszter ruhák mérték után készítve, nyári zephir ingek és rövid alsó nadrágok,szalma kalapok, utazó bőröndök, uti készletek a legjobban beszerezhető Kerekes Pál utódánál, Nyíregyházán. Telefon 197