Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-10-06 / 40. szám

8 40-ik szám. JVyíhyidék 1912. október 6. nos olvasóhelyisége van, ezek között a legtágasabb az u. n. Volkshaus, a csöndes Waisenhausstrasseban. Komoly kőépület hatalmas széles ablakokkal. A földszintet az ingyenes több osztályra osztott olvasóhelyiség foglalja el, hol ruhatári szám váltása után (a ruhatár természetesen díjmentes) bárki helyet foglalhat v < lamelyik asztalnál és tetszés szerinti újságokat, könyveket, mulattató és tudományos műveket olvashat. Fent az első emeleten már 30 pfennigért kell váltani egy napra szóló jegyet, de azért aztán a legelső kaszinó minden kényelmét végig az ember. Libériás inas, bársony függönyök, dohányzó és nem dohányzó termek bőrkarosszékekkel és állandóan 800 újság és 300 ezer kötet kézi könyvtár, melyben szabadon kutathat a látogató, csak mindent köteles rendesen helyére visszahelyezni. Számos példát hozhatnék föl a német és svéd olvasóhelyiségek — különösen Stockholmban — áldásos működéséről. De lássunk egy hazai példát is. A Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület néhány éve Nagybecskereken ingyenes olvasóhelyiséget és közkönyvtárat létesített. Az egyesület legutóbb kiadott Évkönyvében örömmel emlékezik meg ezen „legvirágzóbb kultúrintézményükről". A látogatok száma a társadalom legkülönbözőbb osztályaiból felülmúlta az ötezret. A nők azonban még mindig félénken látogatták az olvasóhelyiseget, egy évben mindössze csak 71-en. Ez a nagybecskereki ingyenes olvasóhelyiség mintául szolgálhatna egy Nyíregyházán rövidesen felállítandó olvasóhelyiség számára. Az olvasóhelyiség fentartására vonatkozólag a következő szives értesítést nyertem Somfai János szerkesztő úrtól, az egyesület fáradhatatlan főtitkárától: .Ingyenes olvasóhelyiségünket egy két szobás bérhelyiségben tartjuk, amelynek évi bére 400 korona. Az olvasóhelyiséget bárki látogathatja. Naponként nyitva van d. u. 5-től este 10 ig, (ami viszonyainkat tekintve, helyesebb lenne d. u. 3-tól este 9-ig), vasárnaponként d. u. 2 tői este 10-ig. Az olvasóhelyiség látogatói a helyiségben olvashatják az általunk járatott összes folyóiratokat, képes lapokat és használhatják a helyiségben elhelyezett mintegy 2000 kötetből álló könyvtárunkat. Azonkívül téritvény ellenében díjtalanul haza is vihetnek könyvet olvasni. Olvasóhelyisegünk berendezése könyvszekrényekből és olvasóasztalokból áll." Íme látjuk, hogy minden megerőltetés nélkül szerény eszközökkel is megvalósítható ezen nagy fontosságú kultúrintézmény. Nyíregyháza város a legszebben haladó vidéki városok közé tartozik, hol a város vezetősége a legtiszteletreméltóbb liberalizmussal karol föl minden kultur törekvést. Tudomásom van, hogy erősen dolgoznak a vármegyei muzeummal egybekapcsolt nyilvános köDyvtár alapitásan. De mig ez a nagyszabású intézmény megvalósul évek múlnak el és akkor sem hiszem hogy pótolhat majd egy népies olvasóhelyiséget. Talán fölösleges részleteznem, hogy mily nagy jelentőségű, mily fontos lépés a kulturális haladásban, ha egy város nyilvános olvasóhelyiséget állit föl, hová bárki minden előleges kötelezettség minden tagsági dijak stb. lefizetése nélkül szabadon beléphet és néhány percet zavartalan olvasással eltölthet. Hiszem hogy ha a Szabolcsvármegyei Bessenyei-Kör, mely évrő-évre nagyobb és jelentősebb kulturmunkát fejt ki' megteszi a kezdő lépéseket a város vezetőségénél, ugy hamarosan megnyílhat Nyíregyházán az első ingyenes olvasóhelyiség. Mily szép lenne, ha nem sokára egy csinos, tiszta füstmentes helyiség valahol a piac közelében állana rendelkezésére a zavartalanul olvasni vágyók részére, hol az egyszerű polcokon elhelyezett újságok ép ugy hívogatnák be a kávéházba siető ifjú urat, mint a kifáradt munkást, aki nem lesz majd kénytelen verítékkel megkeresett filléreiért silány és elfogultan izgató újságot vásárolnia, ahol bármely nrihölgy ép ugy találna egy rövid fél órára megfelelő szórakozást, mint az a szerényebb igényű bolti leány. Hiszem és bizton remélem, hogy Nyíregyháza város bölcs és buzgó vezető férfiai nem sokáig haboznak és a nemes célhoz méltó buzgalommal fognak hozzá egy nyilvános és ingyenes olvasóhelyiség felállításához ! Leffler Béla. Néhány szó zeneoktatásunkról. Most töltötte be a Nyíregyházi Zenede fennállásának ötödik evét. Ez alkalomból a zetiedejéi;könyvet adott ki (fennállása óta immár másodízben) melyben részletesen ismerteti az 1909-től—1912-ig terjedő legutóbbi 3 tanév történetét s egyben behatóan foglalkozik vezető cikkében zenei életünk öt év (egy lusztrum) alatt elért nagy fejlődésével, a vidéki s helyi speciális zenei viszonyokkal. E cikkből érdekes tartalmánál fogva közöljük az alábbi részleteket. .Bármely intézmény csak akkor felel meg feladatának, ha célját folyvást szem előtt tartva, fejlődésre törekszik. A stagnálás, egy helyben maradás egyjelentőségü a hanyatlással, visszafejlődéssel. Egy zeneiskola fejlődését is a fokozatos fejlődés követelményei: a szükséglet, helyi viszonyok s a rendelkezésére álló anyagi és szellemi erők irányítják. Nem egyszer kell előítéletekkel, a helytelen irányban vezetett közvéleménynyel szembeszállania, egyesek magánérdekből eredő rosszindulatával s más akadályokkai megküzdenie, mig meg nem szilárdul s mig a társadalom csakugyan életszükségletének nem tekinti működését. De a társadalom csak műveltségi fokának megfelelő intézményt létesíthet, tarthat fenn. Ha tehát ily intézmény fejlődésre törekszik, célját csak ugy érheti el, ha a társadalom e fejlődésre elő van készítve. Tehát képeznie kell a társadalmat, ízlését, felfogását nemesíteni, irányítani. Ebben áll a kulturális jelentősége bármily intézménynek, tehát egy zeneiskolának is. Tapasztalatból állíthatjuk, hogy egy téren sem kell több előítélettel, nagyobb akadályokkal megküzdeni, mint a zenetanítás terén. Sehol sem burjánzik fel annyira a charlatanismus, a kontárkodás, mint e téren. A közönség egy — bár csekély — része még ma sem helyez súlyt arra, hogy gyermekeitalaposan képzett, művészlelkű tanárokra bizza: hanem olcsó *kontárokkal taníttat. Ami nem is csoda, mert zenére boldogboldogtalan taníthat anélkül, hogy bárki kérdőre vonná, sejt-e valamit a zenéhez? nem is említve azt, hogy a tanításhoz a zenei tudáson kivül (legyen az bár oklevéllel is tanúsítva) egyéb paedagógiai ismeretekre is szükség van. Ezek a hivatásnélküli zenetanítók a zenetanitásnak s a zenei fejlődésnek kiszámithatlan kárára vannak, mert nem hogy kepeznének. hanem számos igazi tehetséget fojtanak meg a csirájában a hazai zeneművészet nagy veszteségére. Minden hivatásos zenetanár tapasztalhatta, hogy a hívatlan zenetanitoktól átvett növendékekkel töabet kell foglalkoznia s még sem mutathat fel oly eredményt, mint a saját kezdőnövendékeivel is. Mert a rossz hangvételt., kéztartást, helytelen vonóvezetést jóvá formálni nehéz, fáradságos, sőt sokszor lehetetlen is Előadást, jó izlést csak az arra hivatottaktól sajátíthatják el a növendékek. De leginkább megnehezíti a képzett zenetanár boldogulhatását azon figyelmen kivül nem hagyható körülmény, hogy a hívatlanokkal szemben, az általuk lenyomott tanitásdijak mellett hátrányban van, mert ily dijak mellett alig képes szellemi tőkéjére fordított befektetéseinek keljő gyümölcsöztetését elérni. Elismerjük, hogy a nemes verseny a közjónak csak javára szolgál. Ámde a zenei kontárkodás, felületessög által előidézett hajsza a zenekultúra ügyének nagy kárára van. Különösen áll ez a vidékre. Ugy hat ez, mint az üzleti étetben a tisztességtelen verseny. A laikus, tájékozatlan szülő tehát ilyenkor csak ugy Ítélhet helyesen gyermekei zenei taníttatása felett, ha a sajtó szakszerű, elfogulatlan kritikájával helyes irányba tereli a közvéleményt. Megelégedéssel és hálával konstatálhatjuk, hogy működésünk kezdete óta mindig akadtak lelkes zenebarátok, kik a sajtóban is felemelték szavukat a helyes zenepaedagógia elvei szerint való tanitás érdekében. De a legnagyobb propagandát érdekünkben mégis azon szulök csináltak és csinálnak, kik gyermekeiket előbb nem hivatott tanárokra bizván, több évi sikertelen kisérlet és anyagi károsodás után, végre mégis zenedénkben tanittatják őket. Sajnos, még ma is akadnak szülők, kik nem a rendszeres, lelkiismeretes oktatásra helyezik a súlyt, hanem csupán azt keresik, hogy gyermekeik néhány dalt vagy keringőt ugy ahogy eljátszanak, nem törődve, vájjon megszerezték-e a zenei alapismereteket ? Pedig tudniok kellene, hogy aki alaposan tanul zeneim, — hacsak valami hallása, tehetsege van, — egy népdalt vagy keringőt tanitás nélkül, önmagától is képes eljátszani." Mikor e sorok elhagyták a sajtót, Fürediék még nem is számíthattak a zenedéjükben közelesen történt sajnálatos szakadásra. S kétszeresen találók ezek a jelen helyzetre. Hálát lanság lenne megfeledkeznünk arra a lankadatlan bámulatos munkára, melylyel Fürediék alig öt év alatt ugy szólván a semmiből virágzó zeneéletet teremtettek. Öt év előtt nagyon kevesen tudtak városunkban a komoly becsű zenéről, zeneiskoláról stb. Ők már e rövid idő alatt egy zenész generatiót neveltek s amellett műkedvelőinket egy gárdába csoportosították. Megteremtették a Zenekedvelők egyesületét, ambitiózus zenekarát. S az a szerete'teljes ragaszkodás mely működésüket kezdettől fogva kisérte, kell hogy megmaradjon, söt fokozódjék a megpróbáltatás nehéz napjaiban is. Az évkönyv erdekes és hasznos cikkeket tartalmaz ugy a szülőkhöz, mint a zenét tanuló ifjúsághoz, melyek méltán felkelthetik a laiku> olvasó érdeklődését is. A helyi könyvkereskedésekben bármely érdeklődő által dijtalauul megszerezhető az évkönyv. S mielőtt bezarnóiC j referádánkat, a zenede öt éves jubileuma alkalmából mi is idézzük az évkönyv ide vonatkozó kitételeit.* „A végtelen idők futásában öt év csekélyke mozzanat. De ne feledjük, hogy a mai idők gyors változatai mellett nem is sejthetjük, mily szokatlan, meglepő fordulattal köszönt be hozzánk a holnap. Nem egy vidéki zeneiskola panaszkodik még ma is évkönyvében a közömbösségről, az érdeklődés csökkenéserői. Annái nagyobb örömmel látjuk a mi kedves közönségünk mindinkább izmosodó érdeklődését. A nagy közönség szeretetteljes érdeklődése, ragaszkodása legszilárdabb biztositéka zenedénk jövendő felvirágzásának, második, harmadik és további lusztrumainak. S míjdan rég elköltözött lelkünk egy csillag sugárzó szeméből fogja nézni e díszes virágzást. Adja Isten, hogy ez iskola üde, ifjú erőben érje majd el élete 20-ik lusztrumát is, mit velünk együtt minden elfogulatlan, jó barátja a zenének, a kulturának, tiszta szívből kiván az önzetlen munkának, tiszta ügyszeretetnek s lankadatlan buzgóságnak.* Á „Nyirvik" sajtópere. Kállay András tollából és neve alatt a mult évi deczember hó 31-dikén, a lap vezető helyén „Vármegye és képviselő választási retorm" cim alatt újságcikk jelent meg a Nyírvidékben, amelynek tartalmát politikai természetűnek találta a debreczeni kir. ügyészség s ezért — sajtórendőri kihágás címén megindította az eljárást lapunk felelős szerkesztője ellen, minthogy a Nyirvidék, mint társadalmi lap, politikai tartalmú és célzatú közlemények közzétételére nincs feljogosítva. Ebben az ügyben e hó 3-dikán ment végbe a végtárgyalás a helybeli kir. törvényszék esküdtszéki nagytermében Sarvay János kir. táblai biró elnöklete alatt, Patalcy István és dr. Svastits Géza kir. törvényszéki birákból álló tanácsban. A közvádat dr. Salzmann Oltó kir. ügyész képviselte, a jegyzőkönyvet Zoltán Béla vezette. A vádirat előterjesztése s az inkriminált újságcikk felolvasása után Inczédy Lajos vádlott röviden csupán annak a kijelentésére szorítkozott, hogy a választójog kiterjesztésének, e kiterjesztés mértékének és módozatainak kérdését, illetőleg e kérdéseknek újságban való tárgyalását nem tartja politizálásnak, mert hiszen az ember legtermészetesebb és legközönségesebb joga az, hogy a maga sorsának intézésébe beleszólása legyen. Az 1848-diki törvényhozás, midőn a sajtótörvény megalkotásakor a politikai és nem politikai lapokra vonatkozólag bizonyos megszorításokat tett, semmi esetre sem gondolt arra, hogy olyan természetű kérdések, mint a szavazati Átüti Bit Hermánrss