Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-10-06 / 40. szám
41-ik szám. JSftÍRVIDÉK. 1912. október 13. 9 jog kérdése, úgynevezett társadalmi lapokban ne legyenek tárgyalhatók. Ezután dr. tíalzmann Ottó kir. ügyész terjesztette elő a vádat, föntartva azt lapunk felelős szerkesztője ellen. Dr. Prok Gyula védő ügyvéd mondotta el ezután védőbeszédét, melyből a következőket közöljük: A megvádolt „Nyirvidék" a vidéki hírlapirodalomban szokatlan életkort, — immár 32. életévét töltötte be, melyből 25 esztendőnek — hivalkodás nélkül legyen mondva — közelismeréssel kísért periódusa védencem felelős szerkesztői működéséhez fűződik. Csupán a 25. esztendő történetére kívánok visszapillantást vetni, s nyomatékosan konstatálni azt, hogy ez alatt az idő alatt változtak kormányok, változtak ellenőrzésre hivatott , ügyészek s ebben a kaledioszkop-szerü változásban soha semmiféle arra hivatott közegnek eszébe sem jutott, hogy az öreg, a mindig konzervatív hajlamú, de feltétel nélkül a liirlapirás eszményi tisztaságára törekvő „Nyirvidék"-et akár jogtulhágással, öt meg nem illető jogok gyakorlásával, akár oly cikkek megjelenésével megvádolhatták volna, melyek csak távolról is összeütközésbe jöhettek volna akár a köz-, akár a magánélet tisztult ethikájával. Pedig voltak viharos idők is. Az a muló zivatar, amely Magyarország alkotmányát fenyegette 1905. évben végigszáguldott a magyar közéleten a „Nyirvidék"-et sem találta készületlen, sőt fürge volt a közélet oly jelenségeinek ismertetésében és bírálatában, amelyek a nemzet szent kincseinek megvédését célozták s amelyek akkor mélyen belenyúltak abba a hatalmas eszmei világba, amit közönségesen politikának szoktunk tartani és hirdetni. Tudom azt, hogy a „Nyirvidék" tiszteletre méltó múltja dacára 5000 forintok okából nincs jogosítva arra, hogy hasábjain oly cikkeket születtessen meg, melyek „politikai tárgyak körül forognak." De legyen szabad tiszteletteljesen felhívást intéznem Magyarország egész jogászi karához a végből, hogy meghatározza nekem és minden társadalmi lap szerkesztőjének, hogy mi a politika, különösen mi annak ma a tartalma, továbbá mik tehát a politikai tárgyak s melyek nem azok, s hol van az megnyugtatóan éles határvonal, amelyet tiszteletben tartva a társadalmi lap szerkesztőjét mentesiti a biróság üldözésének fenyegető veszélyétől. Talán nem mondok újságot, ha azt állítom, hogy Aristotelestől kezdve Concha Győzőig minden állambölcsész más és más meghatározását adta a politika fogalmának. Ez a fogalom-meghatározás látja el azután tartalommal ugy magát, az elméleti, mint a gyakorlati életben megnyilvánuló politikát is. Ez pedig változó koronként, s amit Aristoteles politikának és politikai tárgyú állami életjelenségeknek látott, az sokkal kevesebb, mint amennyit máma pl. dr. Concha Győző lát. Kérdés az, hogy az állam, mint élő és szerves organizmus működési körébe minő társadalmi s általában a közösségből folyó életnyilvánulásokat von be ? Minél tágasabb hatáskört biztosit magának az állam, az egyén a társadalom, mindenkori életviszonyai szerint változó célok és feladatok megvalósítására alkalmas eszközök és intézmények tömegéből, annál inkább tágul a politikának a fogalma, tartalma, s a politikai vonatkozású tárgyak .sokasága is. Ebből a kétségtelenül igaz alapelvből kiindulva, megállapíthatjuk azt a tényt, hogy az 1848. XVIII. t.-c. megalkotója egészen mást látott magában a politika fogalmában és tartalmában, mint a kifogásolt vád, pedig az időhatár a történelem folyamatában elenyésző csekélység s legfeljebb Magyarország állami életének ezen idő alatt gazdag változata az, ami a fogalmaknak szinte átmenet nélküli változásait szülte. De éppen ezért lehetetlen oly fontos közéleti tényezőnek, mint a sajtó és annak részei sorsát annyira önkényes labilis s törvényes meghatározás hiányában nagyon is eseti jellegű bírói cognitió tárgyává tenni. Nem lévén semmiféle kötelező jogforrásban az 1848. évi XVI11. t-c. 30. §-a által megtorlásra kitett politika fogalma körülírva; ezért a politika tárgyának birói belátástói függő megállapítására vagyuní utalva. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az 1848. évi XVIII. t.-c. keletkezése óta nagy idő telt el, amely alatt Magyarország is ielentékeny haladást telt nemcsak gazdasági és állami élete fejlődésében. A 48-iki idők közszellemét a jelen idők közszellemétől egy egész tenger választja el, amit akkor a sajtóval szemben korlátnak véltek helyesen felállítani, azt a mai közszellem magáénak nem tartja többé Épen ezért nehéz a bíró feladata, midőn a jelen esetben politikai tartalmat és ezzel büntethetőséget kell megállapítania. Annál is inkább, mert a sajtótörvénynek uem volt és nem is lehetett célja, hogy az úgynevezett társadalmi lapoktól elvonja még lehetőségét is annak, hogy a mindenkori társadalmakat mozgató és uralgó kérdéseket —- amelyek végső analizisban magával az állam kormányzásával, annak mikéntjével, vagy annak a mindenkori idők szelleme szerinti fejlődésével, öntudatos változásaival kapcsolatban állanak — megírás és közlés tárgyává tegyenek. A törvény szellemével harmóniában meg kell tehát állapitanunk azt, hogy a társadalmi jellegű lapok csak oly tárgyait ismertetésétől vannak eltiltva, amelyek az állami feladatok megvalósítására irányuló törvényhozási cselekvényekkel a napi s pártok szerint tagolt szellemben loglalkoznak, illetve ezekkel a való élet elevenségeivel vannak szoros kapcsolatban. Rövidebben talán akként lehetne meghatározni, hogy nem terjed a joguk arra, hogy az állam vezetést, ebben a mozgató napi kérdéseket vonatkozásban szereplő személyekkel a pártpolitika levegőjén keresztül tárgyalhassák és közöljék. Szemben ezzel akár történeti, akár még elvontabb bölcseimi alapon való elmélkedés még ha a legközvetlenebbül észlelhető állami életnyilvánulás legaktuálisabb jelenségeit is tárgyazza nem az a politika, amelyet a sajtótörvény kötött feltételek után prosperáló lapok részére reselvál. Ki tagadná azt, hogy például szabad a tanügy minden ágazatát és részletét bírálnom. Lehet ennek reformjáról írni. Lehet az állam védöerejét bírálnom a most meghatározott eredővel vagyis történeti és bölcseimi alapon. Pedig mindkettő evidenter állami feladat és politikai terrenum. Szabad bölcselkednem a választói jogiról, ismertetnem mai természetét s reformjának eLméleti irányait megállapítani. Szabad már a történelem bírálatának átadott idők szereplőinek bevonásával ily reformról meditálnom. De nem szabad bírálat tárgyává tennem a reform forgatagában benlevő pártok kialakult irányát, célzatait, szándékait s általában azokat a jelenségeket, amelyek a reform megvalósulásában akár objective, akár subjuctive érvényesülni fognak. Első tekintetre is nyilvánvaló, hogy a támadott cikk történelmi eredőbe visszafutó állambölcsészeti elmélkedés. Általánosságban mozgó gondolatvilágával — ha már a magyar állam mai constructiójának főbb szervei levonásából indul is ki — nem haladja meg az elméleti okoskodásnak s ekként a szabad gondolatközlésnek határait. Nem von be sem pártot, sem semmit és senkit, ami a gyakorlati és folyamatos politikai életben, vagy az állam szerkezetében elhelyezkedve van. Nem az a politikai tárgyak körül forgó cikk, amelyre a sajtótörvény 30. §-ának első bekezdése utal. A választói jog problémája ma a közélet középpontjába van helyezve. Büntetlenül tárgyalja azt mindenki, társadalmi és magáncélú csoportosulások, csak épen az öreg „Nyirvidék* legyen az, amely ennek a problémának igazán emelkedett szellemben való tárgyalásáért büntető uton üldözésre érett meg, A „Nyirvidék" sem múltjában, sem jelenében erre rá nem szolgált, miért is védencemnek felmentését kérem. A kir. törvényszék ezután visszavonult s fél órai tanácskozás után Sarvay János tárgyalási elnök kihirdette a következő Ítéletet: Ö Felsége a Király Nevében! A nyíregyházi kir. törvényszék mint büntető biróság a Dr. Sarvay János kir. it. táblai bíró elnöklete alatt Pataky Istvárw és Dr. Svastits Géza kir. törvényszéki bírók, valamint Zoltán Béla kir. törvényszéki jegyző mint jegyzőkönyvvezető részvétele mellett a vádtanácsnak 1912. évi 2329. B. szám alatt kelt vádhatározatában Inczédy Lajos ellen sajtó rendőri vétség miatt foglalt vád fölött, a kir. törvényszék 1912. évi 6101. B. szám alatt kelt végzése folytán Salznaan Ottó kir. ügyész mint közvádlónak, vádlottnak és Dr. Prok Gyula ügyvéd mint védőnek jelenlétében 1912. évi október hó 3. napján Nyíregyházán megtartott nyilvános főtárgyalás alapján, a vád és védelem meghallgatása után a következőleg ítélt: A kir. törvényszék bűnösnek mondja ki Inczédy Lajos vádlottat az 1848. évi XVIII. t.-c. 30. §-ának 2-ik pontjába ütköző s a 31. §-a szerint büntetendő sajtó rendőri vétségben, amiatt, hogy a felelős szerkesztősége alatt megjelenő „Nyirvidék" cimü társadalmi hetilap, 1911. évi deczember hó 31-én megjelent 53-ik számában „Vármegye és képviselőházi reform* cim alatt oly közlemény tétetett közé, amelynek tartalma egészben politikai tárgyak körül forog, holott a nevezett lap, a politikai lapok részére meghatározott biztosítékot le nem tette és ezért az 1848. évi XVIII. t.-c. 31. §-a és a a Btkv. 92. §-a alapján az 1892. XXVII. t.-c. 3. §-ában megjelölt célra, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatatlansága esetén a Btkv. 53. §-ához képest tíz koronánként egy (1) napi fogházra átváltoztatandó husz (20) korona pénz, mint fö és 10 korona pénz mint mellékbüntetésre ítéli, a büntetés végrehajtását azonban a Bn. 1. §-a alapján felfelfüggeszti. Egyben kötelezi Jóba Elek nyíregyházi lakost, mint a „Nyirvidék" cimü társadalmi hetilap kiadótulajdonosát, hogy jelen ítéletet a lapja legközelebbi számában közé tegye. Kötelezi továbbá vádlottat a B. P. 480. §-a alapján arra, hogy az államkincstárnak az ezután netalán felmerülendő bünügyi költségeket közadók módjára vezetendő végrehajtás terhe alatt megfizesse, a bünügyi költségeket azonban az 1890. XLIII. t.-c. 4. §-a alapján egyelőre behajthatatlanoknak mondja ki. Az ítéletben ugy a közvádló, mint vádlott és ügyvédje megnyugodtak. Sport. Bajnoki football mérkőzés. Vasárnap, f. hó 6-án egy nagyjelentőségű küzdelem bevezető része fog" lejátszódni a bujtosi sporttelepen. A Nyíregyházi Torna és Vívó Egyesület representativ csapata mérkőzik első ízben Keletmagyarország bajnokságáért. Ellenfele a Szatmári Sportegylet kitűnő csapata bizonyára mindent el fog követni hogy a győztesnek járó két pontot megkaparintsa, viszont nem kételkedünk abban, hogy a mi fiaink lelkes játéka és tüzes ambíciója, meghozza színeink győzelmét. A bajnoki küzdelem megindulása előtt szükségesnek tartjuk röviden vázolni a Keletmagyarországi terület s a bajnoki küzdelem beosztását. Az ország bármely részén alakult és működő footbalt kultiváló egyesület a Magyar Labdarugó Szövetség fenhatósaga alatt áll. A szövetség a fenhatósága alatt működő egyesületeket területenként osztotta fel s az igy felosztott terűletek egy-egy kerületet alkotnak. Nyíregyháza a keletmagyarországi kerülethez tartozik a hova kivüle a Debrecenben, Nagyváradon, Ungváron, Szaimáron és Kisvárdán működő összes football egyletek tartoznak. A Keletmagyarországi kerület két osztályra van osztva, melyek közül az egyik a Debreceni Mészáros János " illan y; pő 1Z caÖ2mosó V ff.* é pT ü • • ^wi i Vaí berendezett JJ w^ri • iv«ív tisztító intezete November [-tői Kossuth Lajos-tér 5. (Baromfi piac) Bejárai a Zöidség-térröl is.
