Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-10-06 / 40. szám

46-í

k szám. J#myméK. 1912. október 6. 7 részt pedig a főalakot igyekeztem közelebb hozni tervemben a nézőhöz és pedig azért, mért súlyt kívánnék helyezni annak hü portraitszerüségere is. Az emlékmű koronájául a szabadság geniusát tettem meg. Igy a főalak és a vele vonatkozásban levő csoportozat között harmonikusabb az összefüggés, mint ha az előbbit magas piedesztálra állítanám egymagában; másrészt képzeletem szerint a körvonalai sokkal lágyabbá, tömegei pedig élvezhetőbbé válnak. Alaprajzával az emlékmű a legjobban beleilleszkednék a kontemplált helyzetbe; tetemes magasságával uralná azt • és homlokzatával természetesen a városháza felé fordulna. Az egész emlékmüvet a felső csoporttal együtt kitűnő minőségű, szürkés-sárga szinü hazai kőből faragtatnám, mig Kossuth Lajos ulakja valódi ágvubronzból lenne megöntetendő. * A biráló bizottság, mely minden komolyan figyelembe vehető pályaműre megtette megjegyzéseit, a kivitelre elfogadott pályaműre a következőket jegyezte meg: „Betlen Gyula pályamüve eredeti felfogású. Újszerű és szepen mintázott a koronázó része s igen ügyes az egész mü silhouette-je. Ez a munka a legkevesebb módosítással, eszmei tartalmának érintése nélkül fejleszthető ugy művészi, mint szellemi követelményeket kielégítő szoborművé.* A biráló bizottság a többi beérkezett pályamű közül 1C00—1000 koronával díjazta a Kallós Ede, Gárdos Aladár és Kara Mihály pályaterveit; 500—500 koronával a Kolozsváry Szeszák Ferencz és Cser Károly terveit és ugyancsak 500—500 koronával megvásárolta a Kisfaludy-Stróbl Zsigmond és Somogyi Sándor terveit. . A szoborbizottság a biráló bizottság dön tése alapján megadta a megbízást a szobormű kivitelére Betlen Gyula szobrász-művésznek, kikötvén, hogy a juri müvésztagjainak a résziétekie vonal kozó megjegyzéseit a kivitelnél figyelembe venni tartozik. Igy a főalak karjait a törzstől távolabb kellett elhelyeznie, mint a pályaterven volt; a kilépő jobb lábat szintén; mi altal a főalak mozdulata erőteljesebb, határozottabb lett ; a szobortalapzat hátsó részét pedig élénkebbé kellett tennie a stilizált turul és védő szárnya alá vett tört ágyú odahelyezésével. A szobormű kiviteli mintáinak készítését a bíráló bizottság folytonos figyelemmel kisérte s az egyes részek agyag-mintái csak azoknak elfogadása u!áa voltak a kőfaragóhoz és az öntőbe juttathatók. A szobor alapozásához ez év tavaszán fogott hozzá a Nyíregyházi Cementáruipar Rt. Hatalmas beton alapot kellett készíteni a nagy süly elbírására. A Spiegel Frigyes és Englerth Károly építeszek által tervezett bástyaszerü emelvényt Müller Rezső budapesti kőfaragó, a mellékalakok kőszobrász munkáit Gabav Sándor kőszobrász készítették kitűnő budakalázi kőből. Magát a kilenc métermázsa sulyu főalakot a budapesti Érc-szobor Öntődében öntötték. A szobormű nem volt felállítható az eredetileg tervezett időre, mert a szokatlanul esős augusztus és szeptember az összeállítási munkákat erősen befolyásolta és hátráltatta. A leleplezést ezért kellett elhalasztani az eredetileg lervezett szeptember 19-ről szeptember 29-re. Ami még szerencsének bizonyult, mert szeptember 19-én is kellemetlen szeles esős időjárás volt, mig 29-én a legkedvezőbb napfényes időben ment végbe a leleplezés. A magyar püspökségről. Az ^ 912. julius 10-rőI kelt újságok egyértelműen és lelkesen hirdették a görög ka'holikus magyar püspökség eljövetelét. Történelmi dátum. Egy haladó nemzet históriájában jelentós mozzanat. Gyönyörű perspektíva bontakozott az uj fának tövénél. Látiuk a multat és bepillantottunk a jövőbe. A multat a lelkesedés, a kitartás jeleben, a jövőt szépnek igérgeiőnek. Ünnepe volt az a nap minden görög kitholikusnak, ki vallását és hazáját szereti, de ünnepe volt az a magyar nemzetnek is, mert abban a magyar nemzeti eszme diadalát is láthatta. A magyar kormány amikor e püspökséget átvitte, meghálálhatatlan érdemet szerzett és kiszámíthatatlan jótéteményt gyakorolt a magyar állami eszmének. A vallási áhítatot és a nemzeti öntudatot ugy kapcsolta össze az emberi érzésben, hogy az Isten imádása a hazaszeretetet is bearanyozza. Törvényt kodifikált, melynek első paragrafusa, hogy a hazában csak az a jogosult, ami magyar. Öntudatos cselekedet. Minél büszkébb egy nemzet a maga múltjára, minél értékesebbek előtte őseinek tettei, annál több energiával tör arra, hogy ősei vérétől megszentelt földet ne ellenségek tapossák, de nyelvükben, érzésükben magyar lelkek lakják. És e püspökség, amikor felébreszti és ápolja az öntudatos vallásosságot, ápolni is fogja a nemzeti öntudatot is és megszenteli azt a benső hangot, mely azt hirdeti, hogy Isten és hazaszeretet nélkül nincs számunkra itt hely. E nagy koncepcioju intézmény kiváló gondoskodást igényelt és érdemelt. Azt hittük, hogy az intézkedések sora megszakítás nélkül addig jön, mig csak a magyar kulturának fenye az uj püspök koronáján fel nem ragyog. A magyar nemzeti misszió e hatalmas intézménye elé — ugy látszik — az a szeszélyes politika akadályokat gördített. Nem tudja a püspökség működését szabaddá tenni. Nyugodtan szemléli a nemzetiségi terror vétkes munkáját, a párttusák fegyvereinek csörgését és engedi diszkreditálni azt az intézményt, amelyet első pillanattól hivatott vezérrel kellett volna útnak engedni.' Csak a taktikázás sodorta oda a dolgokat, hogy az oláh időt nyert a magyar földön a magyar állami eszme ellen lázítani és-még jogsérelemről panaszkodni. Csak a taktikázás vitte oda a dolgokat, hogy most a felekezeti szűkkeblűség féltékenykedik, a rövidlátás vétót mond, egy sáros falu idegen kezek befolyása révén az érdekelt papság és hivek harmonikus törekvesével szembe tud szállni. A magyar püspökség nemzeti ereje ma abban van, hogy hol lesz a székhely és ki lesz e püspökség koronájának első viselője. A környezet feltétlen nevelő hatását tagadni nem lehet. A gyermek ifjúi jellemének kialakulását az otthon és az iskola légköre és fegyelme állapítja meg. A magyar püspökségre sem lesz indifferens, vájjon bölcsője egy falu porában l'og-e ringni, vagy egy egyetemi város kulturközpontjában látja-e meg legelőbb az Isten szent napvilágát? Ma a városok népesednek, a falvak néptelenednek, ma minden a centrum felé törekszik — gyönge kísérletezés tehát egy élni vágyó intézményt a porba vissza húzni. Az eredményes működés második tényezőjéül a leendő püspök személyét kell megjelölnünk. Éles látás, kormányzói bölcsesség, tudás, lelkesedés és tapintat a legmagasabb fokban megkívántatik az uj püspök személyében. Szervezni, valami ujat produkálni, nem minden ember képes. És bizony, a rózsák mellett tövisek is lesznek, melyeket a megsértett és kiraboltnak hitt románok bőven fognak szórni. Vezetéshez, irányításhoz szempontok kellenek. Köznapi fejjel lehet kenyeret keresni, lehet dikciózni, korteskedni — de nagy eszméket megtestesíteni, irányítani és irányelveknek érvényt szerezni még máról holnapra sem lehet. A magyar püspökség fejleményei — meg kell vallani — ma nem a legrózsásabbak. Tudvalevő, hogy a görög katholikus magjwrok országos bizottsága és az érdekelt papság óhajára a magyarországi katholikus püspöki kar állásfoglalása után, a magyar kormány székhelyül Debrecent szignálta. A kálvinizmus vezető férfiái azonban nem nézhették e térfoglalást, nyilván az egyetem protestáns szellemét féítve, eleve tiltakoztak e jelöléssel szemben. Ekkor egy taktikai hiba Hajdudorogot léptette előtérbe. Tény és nyilvánvaló az is, az érdekeit papság a jövőjét, az existenciáját veszélyeztetni iatva, Nyíregyháza mellett foglalt állást. A magas kormány Nyíregyházát is akceptálta, de bizonyos tekintetek <miatt fél megoldani a kérdést. Nyitva áll tehát az ut ismét — vissza a faluba ! Az érdekelt papság most monologizálja: mikor fejlett intézményeiket, intézeteiket elveszted, mit ér az intellektuális nyereség, mikor az existencia feláldozását követeli ? Mit ér az a nyájas mosoly, mely mellett a karok fosztogatnak ? Az érdekelt papság ma sem pihen és 9/i

0-ben még mindig Nyíregyházát vagy Debrecent akarja székhelyül. A Szabó főrend által kibocsátott felhívásra a kérvények igv oszlanak meg : Nyíregyháza 70, Hajdudorog 3. De hát ki tudja a jövőt? Ki tudja, mi lesz erősebb, a nemzeli érdek-e, vagy az alap nélküli féltékenykedés ? Egy bizonyos, hogy a magyar püspökség meg van, melynek ereje van akkora, hogy kiheveri az esetleges fogyatkozásokat. Egyben azonban nemzeti és igy közérdek marad az utolsó pillanatig küzdeni amellett, hogy e misszióra hivatott hely ne dugassék el a világ elől. És lehetetlen is, hogy az a magyar kormány, amely ily nagy áldozatra kesz, reménytelen kísérletezéssel megelégedjék. Lehetetlen, hogy a közérdekkel szemben egy község erdeke, a természeti jog parancsával szemben az ősökre való visszaemlékezés tudjon érvényre jutni. A nemzeti érdek mond ez ellen vétót, melynek szava mindenkor és mindenkire kőtelező egyaránt. V. G. Nyíregyházén. A legfontosabb művelődési intézmény, valóságos kulturális áldás, ha egy városnak nyilvános könyvtára és mindenki számára szabad, lehetőleg ingyenes olvasóhelyisége van. A város valamennyi lakosa, férfi és nő egyaránt érdeklődik a napi események iránt, a pihenésre szánt időből szívesen szentelne néhány percet az olvasásra, de nincs mindenkinek módjában, hogy újságot járasson. Ha jár is újságja, azt lehetőleg a maga egyéni politikai és vallási nézete szerint választja meg, s igy fölfogása az egyoldalú és elfogult értesítések alapján csak szűk körben mozog és legtöbbször türelmetlenné fajul minden más iránnyal szemben. A polgárok nagy része igaz, hogy ugy segit magán, hogy beiratkozik valamelyik egyesülatbe, kaszinóba és annak az olvásótermét keresi föl, vagy ami a leggyakoiibb a kávéházba megy. De ezek csak csekély töredékét képezik városunk lakosságának, a nőket nem is említve. Ugy látszik mi még ott tartunk, hogy nem sokat gondolunk a nők szellemi kívánságaival, hanem megelégszünk, ha csak a vagyonilag vagy más tekintetben kiváltságos nők részesülnek szellemi élvezetekben. A nyugati államok valamennyi nagyobb városában találunk nyilvános olvasóhelyiséget, hová bárki minden fölösleges jegyváltás és igazolás nélkül beléphet és tetszés szerint választhat a rendben elhelyezett újságok és folyóiratok közül. Különösen Németországban fejlődött ki legmagasabbra ezen áldásos intézmény. Berlinben például 1891-ben nyilt meg az első nyilvános olvasóhelyiség. Szűk pincehelyiségben primitív festetlen asztalok előtt kényelmetlen padokon ültek az első látogatók: munkások, diákok, bolti lányok. Ma ennek a társaságnak pazar berendezésű központi olvasóhelyisége van Berlin szivében a Spittelmarkton, ahol 10 pfennig belépő dijért az ember egész nap olvashat és szabadon válogathat a világ majdnem vaiamennyi újságjai között. Azon kivül számos kisebb olvasóhelyiséget tart fenn a külvárosokban, hol már csak 5 pfennig a belépődíj. A központi olvasótermet átlag naponta 1000-en keresik föl. A legideálisabb a teljesen ingyenes olvasóhelyiség. Ilyeneket tartanak fent Németországban Die Gesellschaft für Verbreitung von Volksbildung, die Gesellschaft für ethische Kultur és a Comenius-Gesellschaft. Hogy csak néhány példát említsek ezen társaságok nagyszerű és áldásos működéséből! — Igy az első társulat '2480 vandorkönyvtárat alapított és majdnem 5000 népkönyvtárat támogat évente könyvvel és folyóirattal. Gharlottenburgban 1898-ban nyilt meg a nyilvános könyvtár és olvasóhelyiség; ma már nagyszerű helyiségeket kapott a város iskolájában és szines üvegekkel borított tágas hatalmas olvasótermében nem egy órát töltöttam el s alig tudtam oly könyvet és folyóiratot kívánni, amit az udvarias alkalmazottak azonnal elém be nem hoztak volna. Drezdának 12 nyüvá-