Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-10-06 / 40. szám

6 40-ik szám. JSÍY wm&L 1912. október 6. Sátoraljaújhely r. t. város: Dicső emlékezetű díszpolgárának — Sátoraljaújhely r. t. város közönségé. Nagykálló község: A szavak és tettek láng lelkű bajnokának — Nagykálló község közönsége. Nyírbátor község: Hazánk áldott emlékű nagy fiának — Nyírbátor hazafias közönsége. Ujfehértó község: A szabadság lánglelkü bajnokának — Ujfehértó község közönsége. A .Fészek" művész klub: Kossuth Lajos emlékének — A „Fészek" 1912. szept. 29. Kir. bíróságok: Kossuth Lajos emlékének — a nyíregyházi kir. tőrvényszék, ügyészség és járásbíróságok testülete. Ügyvédi kar: Kossuth Lajosnak, a magyar ügyvédi kar örök büszkesegének — A nyíregyházi ügyvédek. Orsz. 48-as függetlenségi Kossuth párt: A második honalapitónak — Az orsz. 48-as függetlenségi Kossuth párt. Vármegyei 48-as és függetlenségi párt: Kossuth Lajos halhatatlan szellemének — A vármegyei 48-as függetlenségi párt. Városi függetlenségi párt: A hazaszeretet és a nép jogai lánglelkü Apostolának — A nyíregyházi 48 as és függetlenségi párt. Városi Nemzeti Munkapárt: Kossuth Lajos emlékezetének — A nyíregyházi Nemzeti Munkapárt. Nyíregyházi szociál demokrata párt: Kossuthnak — A nyíregyházi szociál demokrata párt tagjai. Nagykállói függetlenségi párt: A legigazibb magyarnak — A nagykállói függetlenségi és 48-as párt. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesület: Kossuth Lajos emlékének — Szabolcsvármegyei gazdasági egyesület. Nyíregyházi jótékony Nőegylet: Kossuth emlékének — A nyíregyházi jótékony Nőegylet. Nyíregyházi izraelita Nőegylet: Kossuth Lajos emlékének — A nyíregyházi izraelita Nőegvlet. Bessenyei Kör: Kossuth Lajos emlékének — A Bessenyei Kör. Nyíregyházi Gasino: Kossuth Lajos emlékének — A nyíregyházi Casino. Polgári Olvasó Egylet: A magyar nép Atyjának — A nyíregyházi Polgári Olvasó Egylet. Kereskedők és Gazdák Köre: Kossuth Lajosnak — Kereskedők és Gazdák Köre. Kereskedő Ifjak Egylete: A magyarok legnagyobbjának — Nyíregyházi Kereskedő Ifjak Egylete. Kisvárdai Gasino : Kossuth Lajosnak — A Kisvárdai Gasino kegyelete jeléül. Ipartestület: Kossuth Lajos emlékének — A nyíregyházi Ipartestület. Gazdaszövetség: Kossuth Apánknak — A nyíregyházi Gazdaszövetség. „Szabolcs'' páholy: Kossuth Lajos — a nagy magyar szabadkőmives emlékének a „Szabolcs" páholy. Vasutasok Szövetségének Fiókja: Kossuth Lajos emlékének — A magyar szent korona országi vasutak szövetsége. Mozdonyvezetők: Eszméd örökké élni fog — a nyíregyházi máv. fűtőházi mozdonyvezetők kara. „Nyírvidék" : Kossuth szellemének — A „Nyírvidék" szerkesztősége. Főgimnáziumi tanári kar: Kossuth Lajos emlékezetének — Á nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium tanártestülete. Főgimnáziumi ifjúság: A szabadság örökéletű bajnokának — \ nyíregyházi ág. h. ev. főgimnáziumi ifjúság. Polgári leányiskola: A szabadság nagy apostolának — Á nyíregyházi községi polgári leányiskola. Nyíregyházi polgári fiúiskola: Kossuth Lajosnak — A nyíregyházi községi polgári fiúiskola. A koszorúk elhelyezése után, mely teljes egy órát vett igénybe, a dalárda énekével a szép ünnepély véget ért. Délben 1 órakor a Korona szálló emeleti termében közebéd volt, melyen 160-an vettek részt. Az első felköszöntőt Geduly Henrik püspök mondotta, óriási hatást keltve. A szép pohárköszöntő igy hangzott: Tisztelt Uraim! Az igazi nagyság nem önmagának él, hanem miközben lelke a magas eszmények gyertyalángját követve, egyre előbbre tör, egyre szédítőbb magaslatokra tekint alá a sikerek befutott útjára, ő maga voltakép emésztő tüz áldozatává lesz: belső, emésztő tüzé, amely égeti — gonddal, hevülő lelkesedéssel a nemzetért, a hazáért, a társadalomért. Ha valakiről áll e mondás, áll arról a férfiúról, ezredéves történetünk arról a legendás nagy alakjáról, akinek szava ha kellett, harcra tüzelő trombita harsogó szava s ha kellett, évszázadokra kiható nagyszabású békemüvek akciójára buzdító szó volt, de igy, vagy ugy, mindig a magyar nemzet jogának, függetlenségének, ősi alkotmányának, ősi szabadságágának dörgő szózatává, ellenálhatatlan varázserejű tolmácsává, prófétai ihlető hirdetőjévé vált. Ugy összenőttünk vele — s mintegy öszszeforrt egész hazafiasan érző szivünkkel, lelkünkkel, költészetünkkel, népdalainkkal, művészetünkkel, jövő állami életünk, nemzetünk, jó vagy balsorsa iránt táplált minden, de minden érzelmeinkkel. Magunkat, lelkünk jobb felét és egész hazafias érzésvilágunkat, szent emlékeinket, hagyományos multunkat, szabadságvágyunkat, jövendőnk reményeit kellene megtagadnunk, ha őt megtagadnók. S mert ez igy van, — azért emelnek szobrot, ő neki szerte e hazában mindenütt s azért mondjuk, tudjuk és kiáltjuk: Minek félünk mi a jövőtől, lesz még ünnep e hazában ... áll Buda, él magyar még! Az ő emlékszobraiban üli a boldog találkozás ünnepét a szabadság és művészet géniusza. ... Mi a szabadság? Zászló, amely magyart magyarral összetartásra, egyetértő munkára, eszmények lelkes ápolására és áldozatkész követésére lelkesít. Légkör, amelyben tisztán, emelkedetten, zavartalan boldogsággal építjük az ezeresztendős haza további boldogságának várát. Vértedet, amelynek erőt és szilárdságot a nagy feladatok átértése, egyetértő felfogása, nagy események küszöbén lobogó lelkesedéssel egyetértően felkarolása kölcsönöz ... Mi a szabadság?.. . Levegő, — amely nélkül önálló nemzeti lét nem képzelhető és egy második ezredév viharai közt diadalmas megállásunk és egyszerre buldog haladásunk meg nem jvalósitható. . . . Nos, ezt a drága kincset, ezt — a a magyar haza születésével keletkezett és csak ennek — a mit Isten ne adjon soha — csak ennek halálával elenyészni tudó ősi kincset áldozod-é fel bármi pilianatny'i előnyért, csábitó Ígéretekért, tétova jelszavakért, reanK terpeszkedő bármily hatalom javáért?. . . Nem, soha! Akkor jöjjön inkább egy dicső halál, mintsem jöjjön dicstelen szolgaság! A cinben szabadság és művészet géniuszai oly mesterien fognak kezet, ime, az uj szobor erre fogja tanitni, erre fogja lelkesíteni Szabolcs fiait és Nyíregyháza polgárait, pártkülönbség nélkül, — ez a gyönyörű uj szobor, amely némaságával is beszél, mozdulatlanságával is mozgat, hevit, megindít, lelkesít! Uraim! Magunk emeltük magunknak ezt a Kossuth-szobrot, de mégis a bennünk élő nemzeti érzés és szabadságvágy kijelentéseként kell azt tekinteniök. És ha igy tekintjük, akkor nekünk mint egyes polgároknak, egyes férfiaknak, hálával kell megemlékeznünk Szabolcsvármegye és Nyíregyháza városa hazafiasan érző közönségéről, hogy egyről-egyre mindnyájunknak, bármely párthoz tartoznak és bármilyen érzelmű is köztünk a pártviszály vagy talán éppen azért épitett uj oltárt, ahol tüzet gyujthatunk és bennünk élő hazafias meggyőződés és lelkesülő szabadságszeretet eszményeinek, ahová eljártunk imádkozni, bizni, lelkesedni, reményt, jobb jövő iránti reményt féltve ápolni. Uraim! Legyen tisztelet, legyen hála, legyen hódolat ezért. És hogy legyen a legszebb hála, a legszebb elismerés, tegyünk ez ünnepélyes percben itt, a feh^r asztalnál is lelkesülő, magyar szivekhez méltó fogadalmat arra, hogy mi a szabadságért élünk, a szabadságban megmaradni, ha kell, a szabadságért meghalni is tudunk! Poharamat ürítem a nagy Kossuth Lajos szellemében a szabad magyar haza jövendő boldogságára! Ezután Somogyi Gyula Kos?uth Ferenczre emelte poharát, mire Kossuth Ferencz mély politikai vonatkozású beszéddel válaszolt, melyet — sajnos — nem volt alkalmunk megszerezni. Májerszky Béla polgármester a vendégeket hitette, dr. Pröhle Vilmos Batlen Gyulát, a szobor alkotóját köszöntötte fel. Gyönyörű beszedet mondott Buttkay Gyula gk. főesperes s dr. Horváth József orsz. képviselő. A bankettel gyönyörű szépen sikerült ünne • pélyünk véget ért. * * • A szobor története. Az 1902. évi szeptember hó 19-én ünnepelte az ország Kossuth Lajos születése napj nak 100-ik évfordulóját. A nagy nemzeti ünnepben méltóképen vett részt Szabolcsvármegye es Nyíregyháza városa is. Reggel 9 órakor az összes templomokban istentiszteletek tartattak. Délelőtt 10 órakor a vármegye törvényhatósági bizottsága, 11 órakor pedig a városi képviselőtestület díszközgyűlést, tartottak, melyeknek egyetlen tárgya a nagy nap méltatása volt. Este fényes kivilágításban úszott az egész város. A délelőtti közgyűléseken hozták meg azokat a határozatokat, hogy a vármegye és a város közönsége együttesen emlékszobrot álli tanak Nyíregyházán Kossuth Lajosnak. A vármegye évi 500, a város évi 1000 koronát szavazott meg tiz éven át a szobort költségeire. Közeledvén a kitűzött tiz ev eltelése, a közvéleményben mind hangoíubban hangzott fel a kívánság, hogy a szobor elkészítésére a lépesek megtétessenek. Az 1910. év folyamán alakította meg a vármegye törvényhatósági bizottsága és a város képviselőtestülete a közős szoborbizottságot, mely junius 11-én tartotta alakuló ülését. Elnökül Mikecz DÍZSŐ alispán, alelnökül Májerszky Béla polgármester, előadóul Balla Jenő városi tanácsos választattak meg. Ugyanekkor mondotta ki a bizottság, hogy a szobrot akként óhajtja felállíttatni, hogy az az 19:2. évi szeptember hó 19-én, a Kossuth Lajos születése napjának 110-ik évfordulóján legyen leleplezhető. Egyidejűleg megindította a bizott ság a társadalmi gyűjtést és ujabb hozzájárulások megszavazása iránt folyamodott a vármegyéhez és városhoz. A társadalmi gyűjtés — sajnos — nem járt a remélt sikerrel. Jelentősebb áldozatkészséget tanúsítottak ugyan Nyíregyháza város tisztviselői, kik a saját körükben közel 1200 koronát gyűjtöttek össze, a szobor költségeinek túlnyomó részét azonban magának a vármegyenek és a városnak kellett ujabb hozzájárulásokkal biztosítani. A szobormű terveire a bizottság a pályázatot az 1910. évi szeptember hó 28-án bocsátotta ki. 'A pályaműveket megfelelő költségvetéssel és leírással az 1911. évi február ho 28 ig kellett benyújtani. • A pályázat, jóllehet a szobormű költségeire csak 45,000 korona volt előirányozva, dijakra pedig összesen 5000 korona, váratlanul szép eredménynyel járt. Nem kevesebb mint 33 pályamű érkezett be 32 tervezőtől. A beérkezett müvek között természetesen voltak olyanok is, melyek az első pillantásra kiselejtezendőknek bizonyultak Viszont voltak olyanok, melyek a % előirányzott költségeket messze, sőt többszőiösen felülhaladták, melyek tehát ez oknál fogva nem jöhettek komoly számításba, bár ezek között nem egy akadt, amely érdemes lett volna a megvalósításra. A bíráló bizottság, melynek tagjai a szoborbizottság elnökének vezetése alatt id. Kállay András, Szikszay Pál, Májerszky Béla, Mesko László, továbbá Bezerédj Gyula és Róna József szobrászművészek, Lechner Jenő és Sebestyén Arthur építészek voltak, két napi gondos vizsgálódás alapján hozta meg határozatát. Az első dijat, a kivitellel való megbízatást Betlen Gyula pályatervének ítélték oda. A pálya díj nyertes tervet készítője a következőképen irta le: „Legfőbb törekvésem volt Kossuth Lajos fenkölt alakját egybefűzve a szabadság szimbólumaival és a szabadságért életüket es vérüket áldozni kész magyarságot ábrázoló csoportozattal, kellő plasztikai erővel visszaadni olykepen, hogy a szobor ugy fő megjelenésével, mint a tömegek arányos elhelyezésével lehetőleg különbözzék az országban létező hasonló tárgyú szobormüvektől, más-