Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-10-06 / 40. szám

2 40-ik szám. JÍYOTISÉK 1912. október 6. mindennap százszor és ezerszer jobban érzem, fájóbban siratom elvesztésedet! Hiszen Te azt mondottad, hogy „Az Isten nem halt meg, bárha oltára körül a hivek meggyérültek is." S ime, tizennyolc év alatt — amit te építettél: — üres lett a templom; amelynek lángját te szítottad: — elhagyott lett az oltár; s a ki hívő volt, s a kit hitében Te tartottál meg: — ma már az is hitevesztetten kesereg! Gyilkos párttusák, késhegyig menő harc, lobogó szenvedelmek, s az egymás iránti mérhetlen gyűlölet dúlják s darabolják szerte árván hagyott nemzeted ! Csoda-e hát, ha a szenvedelmeknek ebben a fertőjében, a kétségbeesésnek ezekben a szomorú perceiben Te érted kiáltunk?! ha Tégedet hivunk?! ha „az ámítások ködének szétfoszlását" a Te bölcsességedtől, a „hívők tömörülését" a Te elnémult szózatodtól várjuk ?! Csoda-e, ha álmokat látunk, ha jelenéseket várunk: — hogy megszentelt sírod fölött megpattan majd a föld, s jönni fog az Ige, szálldos majd a hir, s még egyszer elérkezik az a szent „üzenet"?\ . . . ... Az én imádott szűkebb pátriám: Szabolcs vezérnek ősi foglalása, s annak szívetája: Nyíregyháza városa most emléket állítottak Neked. A fölkelő s a lehunyó nap sugárözönében tündöklő, bronzba öntött alakod immár előttünk áll. Mögötte a szabadság géniusza, amint előtte láncát töri a rab, s életét kínálja az önfeláldozás. Durva anyagban gyönyörűbb gondolatot nem örökíthetett meg művészi kéz. De ami „ércnél maradandóbb" s a legnagyobb érték előttünk, az mégis áz, hogy ez a symbolum a jövőben oltár lesz előttünk; oltár, amelyhez a Te szent példád után indulva, minden földi gyarlóságot eldobva magunktól, megoldott saruval járulunk. És ha szivünkben Te hozzád méltóan lobog majd polgári hitvallásunk Istensége: hazánk fügis kijelölte, hogy abban oly tevékeny szerepet játszszék. Mi rokonszenveztünk Önnel és nemzetével ama perc óta, amelyben az Ön nevének hangja és ügyének hire partjainkhoz ért; s az a rokonszenv és tisztelet, amely az erényt es hazafiságot megilleti, még inkább fokozódott, amidőn ahhoz a testvéri szeretet érzülete is járult. Engedje meg, hírneves testvér, hogy gratuláljunk Önnek a szabadkőmivesi szövetségbe való belépéseért; e társaságba való belépéseért, mely humánus eredeténél fogva a legrégibb és a legelterjedtebb; gratuláljunk e társaságba való belépéseért, amely mig egyfelől oly emlékezetes régiségeért, másfelől oly tiszteletreméltó környezetében, emelkedett szellemű céljaiban s áldásos és jótékony munkásságu eredményeiben ; örülök belépésének e társaságba, melynek tagjai vannak a világ minden részében vallás • felekezeti és politikai pártkülönbség nélkül. Miután ön egy ilyen ősrégi és tiszteletet parancsoló családnak tagjává lett, annak jótéteményeiben és örömeiben való részesülése alkalmából őszintén üdvözöljük. Az isteni gondviselés ugy látta jónak, hogy Ön egy nagyon szigorú tanítótól nyerjen oktatást — és pedig egy igen szük iskola-szobában — Budavár falai között,*) hogy ott tanulja meg azt a nyelvet, mely közvetítője legyen az Ön ékes szózatának, melylyel az angolszász fajt *) Vonatkozás Kossuth fogságára, mialatt az angol bibliából és Shakspeare müveiből az angol nyelvet megtanulta. getlenségének rendíthetetlen s törhetetlen vágya: — akkor bizton hiszem, hogy az átok ereje elvész, a széthúzás, a pártoskodás s a gyűlölség megszűnik, s annál a szent oltárnál egymást megértve, egymással megbékülve, mindnyájan találkozni fogunk! Géczy Grézu. A leleplezés ünnepe. Lobogó díszes utcák sora s diadalkapu a Széchenyi-uton fogadták Kossuth Ferenczet, ki már szombaton este érkezett meg, hogy jelen legyen apja emlékének szentelt ünnepünkön. Kossuth Ferenczet és kíséretét szombaton este Mikecz Dezső alispán, mint a szobor bizottság elnöke, Májerszky Béla kir. tanácsos, polgármester s dr. Meskó László orsz. képviselő s nagy és előkelő közönség várta s fogadta az állomáson. Mikecz Dezső alispán üdvözölte itt Kossuthot, ki meleg szavakkal mondott kőszöuetet s azután a város diszhintójába szállva. dr. Meskó László kíséretében behajtatott a városba, dr. Meskó László házához, ahol vendégként megszállott. Vasárnap reggel az ünnepély a programúiban megjelölt pont 11 órakor vette kezdetét. A tágas Kossuth-tér egész területét zsúfolásig megtöltötte a közönség. A megjelent vendégek s a díszruhás notabilitások a szobortól oldalt felállított díszsátorban foglaltak helyet. Az ünnep a dalegylet szép énekével, a Himnusz-szal vette kesdetét, mely után Mikecz Dezső alispán, mint a szobor bizottság elnöke a következő magas szárnyalású beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt : „Régóta táplált vágyakozása megy teljesedésbe a mai napon Szabolcsvármegye lakosságának ! Ama gyászos emlékezetű nap óta, melyen a nagy száműzött idegen ország ege alatt örök álomra hunyta le szemeit, melyen megszűnt dobogni a sziv, melynél lángolóbban e hazáért egy sem dobogott; megszűnt működni az a hatalmas agyvelő, melynek legkisebb sejtecskéje is a magyar haza javára végezte csodálatos működését, mindnyájunk szivében élt a mélységes el nem némuló vágyakozás: leróni a hazafias kegyelet áldozatát Kossuth Lijos halhatatlan emléke előtt s emléket állítani neki Szabolcs vezér ősi földjén, melyhez mint a szent folyó vizéhez az indus brahmin, az élet szennyétől megtisztulni járjon minden lakója e főidnek. lázba hozta ; de az Uj-világ derült, mosolygó ege alatt ön egy más nyelvet tanult meg szerető testvérek vezetése alatt, egy olyan nyelvet, mely nem szorítkozik csak egy nemzetre, vagy a föidtekének csak egyik részére; mely olyan útlevelet állit ki, amelyet a zsarnokságnak semmiféle rendelete meg nem semmisíthet; egy olyan nyelvet, amely mig egyfelől a szemhez és fülhöz beszél, ugyanakkor egyenesen a szívhez hatol és megnyitja a szeretet forrását; felébreszti a lelkiismeretet, — ha alszik — barátot szólít é^ biztosit, amidőn arra szükség van. Ez a nyelv a szabadkőmivesség nyelve. Üdvözlöm önt, hogy tagja lett egy olyan társaságnak, mely az erkölcsiséget, testvéri szeretetet, jótékonyság gyakorlását és az igazságot vallja első alapelvéül, s ezeket hirdeti; mely az Istenben való hitet, a halhatatlanság reményét s az egyetemes emberiség iránti szeretetet ápolja; melynek erkölcsi tanai az Isten örök igéjéből vannak merítve; melynek feladata segíteni a gyámoltalant, felemelni az elesettet, vigasztalni a szerencsétlent; melynek alapszabályai: a szeretet, hűség, engedelmesség, kötelességteljesítés Isten, önmagunk, hazánk és embertársaink iránt. Üdvözlöm Önt, hogy tagja lett egy olyan társaságnak, mely karjait a barát nélküli idegen nyaka körül fonja, s érezteti vele, hogy az idegenek között édes otthonra talált ; legyen üdvözölve, hogy tagja lett egy olyan tostületnek, mely pártfogásába veszi az árvát és özvegyet; testvérként bánik el azzal, kinek támaszra és segélyre van szüksége. Valóra vált tehát immár a mi óhajtásunk: alig néhány perc múlva előttünk fog állani ércalakja annak, kinek alkotásai ércnél maradandóbbak, ki ércnél erősebb kötelékekkel fűzte magát hozzánk. Ünneplő érzéssel várjuk e magasztos pillanatot s velünk ünnepelnek a mi örömmel hivott és szívesen látott vendégeink, akiket s közöttük első sorban Kossulh Lajos fiát: Kossuth Ferencz országgyűlési képviselő ur Önagyméltóságát és az egybesereglett ünneplő közönséget ugy is, mint a szobor bizottság elnöke, ugy is mint Szabolcsvármegye alispánja lelkem egész melegével üdvözölve, amidőn az ünnepélyt megnyitottnak nyilvánítom, egyidejűleg felkérem dr. Meskó László országgyűlési képviselő urat ünnepi beszédének elmondására.' A felhívásnak engedve dr. Meskó László, városunk orsz. képviselője lépett ezután a pódiumra s elmondotta itt következő mély vonatkozású ünnepi beszédét, az ő ismeretes ékes szólásával: Tisztelt ünneplő közönség! ,A magyar nemzet történelme hasonlatos az égbolthoz, melynek csillagai egymást múlják felül fényben, ragyogásban. Midegyik csillag nemzeti történelmünk egyegy nagy alakja, ki legelői járt abban, hogy megvalósítsa azt a feladatot, melyet az ő korának kellett betölteni. Minél sötétebb, minél sivárabb a jelen, a mult ragyogása annál fénylőbb, annál kápráztatóbb s minél mélyebben teikntünk a letűnt századok vészes, viharos, de dicsőséges történetébe: a mai kor törpesége, a régi korszakok fénye s dicsősége mellett annál szembeöílőbb, annál kirívóbb. A sok csillag kőzött, mely nemzeti történelmünk egén fényt áraszt s ragyogást, van kisebb és nagyobb, van tündöklőbb és haloványabb. De valamint a nagy mindenségben, bölcs elrendezés szerint, minden égi test betölti a maga előirt feladatát és segít fentartani azt az összhangot és egyensúlyt, mely biztositéka a világrendnek: ép ugy nemzeti multunk egymást követő nagy alakjai, egyenként ugyan más-mas korszak vezérei, valamennyien azonban nemzeti életünk oszlopai, akik cselekvésültkel a nemzet létét megalapozták, fenmaradását biztosították, haladását, fejlődését irányították, jövőjének utat mutattak, akiknek élettörténete a magyar nemzet története. Hála az isteni gondviselésnek, a magyar nemzetben rejlő őserő mindig megtermette számára azt a férfiút, akire az előtte álló feladat Jóllehet ez a társaság nem ismer el semmiféle vallásos hitformát., s nem enged meg vallási vitatkozást gyülekezetéiben, de azért mégis oly elveken nyugszik, amelyek minden igaz vallásnak az alapját képezik; és ámbár a politikai vitatkozásoknak helyet nem ad, de azért a valódi szabadság eszméjét kebelében ápolja, az által, hogy az emberiség természetes egyenlőségét, közös kötelességeit és közös rendeltetését hirdeti. A szabadkőmivesi intézmény mindig olt virágzott legjobban, hol az általános értelmiség világa leginkább el volt terjedve és a hol a polgári szabadság napja a legmelegebben sütött. A szabadkőmivesi intézmény sehol se virágzott annyira, mint Angliában és az Északamerikai Egyesült Államokban; s a polgári vallásszabadság elveit sehol sem értik jobban és nem élvezik bővebb mértékben, mint ezekben az országokban, és sehol sincs értelmesebb s boldogabb nép, n»int itten. Másfelől sehoi se részesült oly szigorú üldözésben a szabad kőmivesség, mint azoknál a nemzeteknél, ahol a zsarnokság vaskeze nehezedett a lealázott nép nyakára. A szabadkőmivesség mindig abban az arányban virágzott valamely nemzetnél, a mily arányban ki volt fejlődve értelmi műveltsége, vallás-erkölcse és szabadelvű kormánya. És ez nem a miatt van, mintha a szabadkőmivesség valamely határozott politikai elvet terjesztene, vagy egy megállított hitformát fogadna el, hanem azért, mert már a szabadkőmivesség tulajdonképeni alkotmányában, lényegében benne A legfinomabb franczia és amerikai Friedmarm Sándornál, cipő újdonságon kaphatók nyíregyházán. i^t