Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-10-06 / 40. szám

40-ik szám. JSffíKSTIDÉK.' 1912. október 6. 3 megoldása végett szüksége volt, aki annak, amit kora tőle várt, a szükséges várakozás mérve szerint tudott megfelelni. A magyar nemzet ezeréves múltjában voltak időszakok, amelyek nehéz feladat elé állították a haza sorsának intézőit s erős próbára tették bölcsességük s tetterejüket. De kiválik ezek közül is a 19-ik század első fele, ugy a megoldásra váró feladatok nagysága, mint azok sokfélesége s rendkívüli horderejénél fogva. Tagadhatatlan, hogy miként való megoldásuktól függött a haza sorsa, a haza jövője. S a nagyok és kiváiók között, akiket az isteni gondviselés azokban a nehéz és vészterhes időkben a haza ügyeinek intézésére rendelt, a legnagyobb és legkiválóbb Kossuth Lajos volt, méltó arra, hogy megkülönböztetett hálával és kegyelettel viseltessünk iránta. Im a mi halárík és kegyeletünk jellege, — hulljon le rola a lepel! A lendület után, melyet a szabadság és függetlenség ujabb biztositékainak megalkotásával tanúsított a rövid lélegzetű 1790/91-iki törvényhozás, ismét a sötétség korszaka következett. A királyi akarat folytonos ellentétben, szüntelen tusában állott a nemzet akaratával, melynek csak imént uj törvénnyel erősített jogai a gyakorlatban nem érvényesültek. A nemzet nem fejlődött, nem haladt, nem művelődött. Voltak ugyan a haaápak jelesei, akik igyekeztek felrázni a nemzetet tétlenségéből, de munkájukat nem koronázta siker. Ekkor Kossuth Lajos állott a küzdők élére s honszerelmének hóditó hevével, ragyogó tollának s meggyőző ékes szólásának ellenállhatatlan erejével felébresztette a szunnyadó erőket, egyesitette a szerte húzókat, lelket lehelt a nemzet testébe, hitet a lelkekbe, közvéleményt teremtett s megtanította akarni a közvéleményt. Kifakasztotta a népjogok virágait s hosszú idők mulasztásait jóvátéve, az előrehaladt korszellem kívánalmai szerint megalkotta az uj Magyarországot. A királyi akaratot a nemzet akaratával egyesítve, megalapozta azokat az intézményeket, melyek a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy elveit voltak hivatva valóra váltani. Letörte a jobágy bilincsét, hogy a hon szabad polgára legyen s ki eladdig röghöz kötött szolga volt, — magas polcra emelte s felszentelte az addig csak szolgához illőnek tartott munkát s a társadalom áldásos tenyezőjévé s az állami élet. egyik hatalmas oszlopává avatta. Felszabadította a hitet, hogy szabadon szálljon istenéhez, fel az eszmét, a gondolatot, a szót, az irást, hogy a közvélemény hatalmas szavára érvényesüljön ami helyes, igaz és jó. foglaltatik az, ami a valódi szabadságnak és tüinden vallásnak a forrása. A szabadkőmivességnek nagy világossága Isten örök igéje ! Ez mindig tárva áll az oltáron. Ez biztosítéka minden valódi szabadságnak ; forrása és fenntartója minden haladásnak. Ez olyan világosság, mely az azt követő népet az értelmi függetlenségnek olyan dicső magaslatára emeli, amelyiől semmiféle zsarnoki kéz le nem ütheti. Épen azért mindazok a despoták, kik hatalmukat a nép tudatlanságára és babonájára alapítják, természetes ellenségei a szabádkőmivesi intézménynek s mindig azok is fognak lenni. Igen, mert hiszen jól tudják és tudhatják, hogy az nyitva áll mindenki előtt, ki arra érdemes, még udvaroncaikat sem véve ki, akik láthatják, bogy semmi sem történik az állam biztonsága ellen! Nem a íitokszerűség az, amitől ők félnek. Ök nem mernek tagjai lenni olyan társulatnak, amely az egyenlőséget hirdeti, s legfőbb parancsnak az isten igéjét tekinti. Ezek a zsarnokok nem a sötétségtől félnek, hanem az értelem fényétől, a felvilágosodástól; nem a szabadkőmivessf g kabalisziikus jelvényeitől rettegnek, hanem alattvalóik felvilágosodásául és műveltségétől. Nagy félelemben vannak ott, a hol nincs mitől félniök. Innen van, hogy századokon át a szabadkőm ivesi intézményt törvényen kívül helyezték Európa több nemzeténél. Portugáliában a mult század végén egy pápai bulla eretnekeknek nyilvánította a szabadkőmiveseket és az inkvizíció Az emberi és polgári jogokat kiterjesztette a magyar haza minden lakójára, nem nézve vallást, nem nézve nemzetiséget, csak azt tartva szem előtt, hogy ha nem kiváltság a haza szeretet, a jog se legyen kiváltság tehát. Megvalósította a közteher viselés elvét, hogy a mi áldozatot a haza fentartása és védelme igényel, hozza meg mindenki egyaránt. Ámde Kossuth Lajos nemcsak azért magaslik ki korának jelesei közül, mert mindnyájukénál nagyobb része van abban, hogy Magyarország újjászületett, de kimagaslik főként azért, mert akkor, amikor nemzetnek és kiralynak a nagy alkotásokat létesítő akarata sajnosan megszűnt s ármány és cselszövés igyekeztek megsemmisíteni, amit az egyetértés megalkotott: az ő hivó szava, felháborodott igazság érzetének ellenállhatatlan ékesszólása, hazafiúi lelkének törhetlen erélye teremtette azt a dicső hadsereget, mely hősi küzdelmet vívva a haza jogai és szabadságáért, diadalt-diadalra, babért-babérra halmozott s megmutatta a világnak, hogy a magyar nemcsak a békés alkotások terén tud haladni a korral, de van ereje arra is, hogy jogát é3 alkotmányát megvédelmezze. Ha szabadságharcunk hős honvédéi a rettenhet len bátorság, ritka vitézség s páratlan önfeláldozás reményeivel tündökölnek: hála és dicsőség illeti azt a férfiút, ki a döntő pillanatban szive-lelke lángolását egy nemzet sziveleikébe tudta átplántálni, akaratát egy nemzet akaratává tenni s biztosítani azt a hatalmas erőkifejtést, mely a jog és igazság harcát fenséges küzdelemmé avatta s a iánk törő hatalom könnyűnek vélt diadalát meghiúsította. Hős honvédeink örök érdeme, hogy „Él magyar, áll Buda még," mert az ő hősi erőfeszítésük s az abban megnyilatkozott nemzeti őserő kényszeritette a hatalmat arra, hogy egy idegen nagyhatalomnak rajtunk aratott győzelme dacára később a jogfolytonosság útjára lépjen s a nemzettel való megegyezést keresse. Ha Kossuth Lajos akaratának törhetlen ereje, a dicső vezérek és hős katonák nem tesznek a hatalomnak is emlékezetes és tanulságos bizonyságot arról, mire képes jogai és szabadsága védelmében a magyar: ugy alig érjük meg az alkotmány helyreálltát, mert a történelem azt tanítja, hogy csak az a jog és szabadság érvényesül, melyet szűkség esetén kellő erő érvényesíthet és oltalmazhat. Amit Kossuth Lajosról idáig elmondottam, elég arra, hogy nem egy, de sok névnek biztosítson történelmünkben örök fenmaradást. Csonka volna mégis a halántékára font babérkoszorú, ha elfelejtkezném azokról a szolgákborzalmaival ijeszlették a kit e szövetség tagjának gondoltak. Spanyolországban 1737-ben, 1740-ben és 1751-ben halálos büntetést, sőt bitófán való kivégzést szabtak a testvérekre. Midőn 1807-ben a francia csapatok bevoultak Spanyolországba, a páholyok újból összejöhettek Bonaparte József oltalma alatt, ki nagymester volt Franciaországban. A Nagypáholy éppen abban a teremben laitotta összejövetelét, amelyet azelőtt halálos ellenségeik, az inkvizíció tagjai foglaltak el. A Bonaparte-dinasztia bukása után újból üldözték a szabad kőműveseket. Sőt azt mondják, hogy 1827-ben két testvért Granadában ki is végeztek. Ausztriában alig ismerik a szabadkőművességet. Oroszországban 1786-ban Pétervárott és Moszkvában alapítottak páholyokat Sándor cár uralkodása alatt, ki 1803-ban maga is szabadkőműves lett, de Miklós cár idejében a szabadkőművesség fényére mély sötétség borult s az uralkodik most is. Magyarországban is 1785-ben több páholy volt. Hogy milyen lehet a helyzete szövetségünknek abban az országban, amely szintere volt közelebbről amaz óriási küzdelemnek, melyre a világ legmélyebb érdeklődéssel tekintett, azt megítélni nem tudom. De hagyjuk el e sötét képet s forduljunk a mi intézményünkhöz s annak a szabadkőművességhez való viszonyához, Amerikába, ahol a szabadság a nép öröksége. Még nálunk is azt az ellenvetést hozták fel, hogy a szabadkőművesség elvei összeférhetetlenek a nép jogával és károssak a népszabadságra. Van-e jobb felelet tokról, amiket hontalansága hosszú idején tett nemzetének, amikor otthon siri csend honolt, a külföldön csak Kossuth Lajos virrasztott nemzeti létünk gyenge világánál. Ha a cselekvés idejen az ő akaraía volt a nemzet akarata, a gyász és szenvedés idején egymaga volt ő az egész nemzet, most tul a hon határain, ahol szabadon hangozhatott a szó, az 6 tájdalmának hangos jajj szava töltötte be a szabadságszerető nemzetek szivet, hogy szeretet és részvét ébredjen szótmarcangolt nemzetünk iránt. A nagyvilágnak ő magyarázta meg, hogy a romokkal fedett magyar haza ügye a népszabadság kérdése s küzdelme az alkotmany és szabadságért vívott küzdelem volt. Lángoló szavával ő keltette fel irántunk a világ becsülését és csodálatát s nemzetében hitet és bizalmat ébresztett. S bár bölcsen óvakodott könnyelmű s bizonytalan vállalatokba sodorni nemzetét: ott volt mindenütt, ahol számára üdvöt és szabadulást remélt s a külpolitika minden alkalmasnak vélt szálát megragadta, hogy hazája sorsán segítsen. S a mikor a nemzet megegyezett koronás királyával s alkotmányunk érvénye visszaallott Kossuth Lajos megmaradt hontalannak, addig vallott elve álhatatos képviselőjének, élő tiltakozásként hirdetve, ami egész életével összeforrott, a magyar haza teljes szabadságát és függetlenségét. Vallott elvétől sem balszerencse, sem sorscsapás nem tudták eltéríteni. A mily nagy volt egykor az akaratban, a cselekvésben, az alkotásban, oly nagy volt később a tűrésben, a szenvedésben. Élte delelőjén fény, dicsőség el nem kápráztatta, élte alkonyán családi csapás, lelki és testi szenvedés meg nem törte. Elvei magaslatán megmaradt mindvégig rendületlenül, példát mutatva az utódoknak, hogy ha a kitűzött eszményért vivott küzdelmet nem is koronázza rögtőnös siker, magát az.eszményt nem szabad porba ejteni. Élte legvégén, pihenést igénylő ritka magas korban, mindvégig üde szellemének remek termékeivel önmaga szerzi meg a mindennapi kenyeret s a messze távolból is éber figye!em

r mel őrködve nemzete sorsán, egy-egy levéllel, egy-egy üzenettel száll síkra, valahányszor politikai hitvallásának valamely elve forog kockán, intve az ellenzéket, hogy vallott elvei megvalósítását mozdítsa elő akkor is, ha azzal ellenfele hadállását erősiti, mert bölcs utmutatása szerint el kell fogadni mindent, ami előre visz, de megtagadni mindent, ami hátra vezet. erre az ellenvetésre, mint az, hogy az a dicső szellem, amely függetlenségünket biztosította — szabadkőmüvesi szellem volt ? Van-e erősebb érv ez ellenvetés ellen, mint az a tény, hogy azt a tollat, a mely a függetlenségi nyilatkozatot irta — egy szabadkőműves testvér keze tartotta — s hogy az 56 aláíró közül 52 szabadkőműves volt ? S hogy a legjelesebb vitézeink többnyire mind szabadkőműves testvérek voltak ? Méltán kérdezhetjük, ki togfa fel jobban, vagy szerette forróbban a polgári szabadság elveit e hazafias kis seregnél, mely életét, vagyonát áldozta fel annak a megvédelmezésére ? ők megmutatták, hogy a szabadkőmüvesi erények s polgári kötelességek szépen kiegyenlítik egymást. Ha arra az arany urnára tekintek, amely Washington szabadkőműves testvérnek hajfürtjét tartalmazza (ajándékozva a Nagypáholynak lady Washington által s mely az én őrizetemre van bízva, mint ezidőszerinti nagymesterere), azok a fürtök arra emlékeztetnek, „aki első volt a háborúban, első a békében és első polgártársai S2ivében," — akihez csak proximo longo intervallo — közeledhetünk; akit a haza atyjának szeretnek nevezni az amerikaiak; mégis viselte, mint tanonc, a szabadkőművesség jelvényeit a szabadságharc kitörésekor s azután is, mikor hazájának olyan diktátora volt, mint Julius Caesár Rómának, akkor is büszkén hordozta az egyenlőség, szabadság és testvériség emblemáját s vezette a kalapácsot, mint Nagymester. női-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 653-52-5é Kizárólag hazai gyártmányú óriási választékban, minden TT 1 T, fi Szőrme mntlok és tett Kohn Ignatz