Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-09-29 / 39. szám
10 39-ik szám JSÍfÖtYIDÉK. 1912. szeptember 29. összes szolgálati éveket. Miért akarnak már ismét sebet vágni a régi, érdemes tanítókon ? Szomorú dolog, hogy a mult kipróbált munkásaiban a kormány ilyen igazságtalansággal korbácsolja fel a szenvedélyeket. Ez ügyben a Tanítók Országos Szövetségének elnöksége a tagegyesületek elnökeinek bevonásával Budapesten gyűlést tartott, melyen a fizetésrendezésre vonatkozó további teendők tárgyaltattak. E gyűlésen a Szabolcs vármegyei Tanitó-egyesület szintén képviselve volt. Tanítók figyelmébe. Az Országos Szabadoktatási Tanács 974—1912. sz. intézkedése alapján felhívom mindazon bármely jellegű iskolánál működő tanerőket, kik a folyó tanév folyamán ismeretterjesztő felolvasásokat akarnak tartani, f. é. október hó 10-ig forduljanak ezen kir. tanfelügyelői hivatalhoz, bejelentés és tájékozásért, mert akik ismeretterjesztő felolvasásaikat nem ezen tájékoztató utasítás szerint tartják meg, tiszteletdíjra nem számithatnak. Mindazok, kik jelentkezésük után ily bejelentő ivet kaptak, kötelességök mindezekben a tájékoztató kimutatásban foglaltak szerint pontosan eljárni és a kimutatást helyesen kitölteni, nehogy a felolvasások meg nem tartása miatt valaki a megérdemlett tiszteletdíjtól elessék. Megjegyzem, hogy csakis ezen hivatal utján és nem közvellenül fordulhatnak az illetők az Orsz. Szabadoktatási Tanácshoz. Nyíregyháza, 1912. szept. 12. Dr. Wilt, kir. tanfelügyelő. Nyirbaktai iparostanonc-iskola fejlesztése. Szabolcsvármegye nagyobb községeinek ipari élete az utóbbi időben örvendetes fejlődést •mutat, minek bizonyítékai az utóbbi években szervezett iparostanonciskolák s azoknak az ipar folytonos fejlődése miatt történő fokozatos fejlesztése. Ily rohamos haladás tapasztalható Nyirbakta ipari életében. Az ottani iparosok által foglalkoztatott iparos-tanoncok számának növekedése miatt a már meglevő iparostanonciskolai előadók száma kevésnek bizonyult, miért is az iparostanonciskolai felügyelőbizottsági elnökség kérelemmel fordult a kir. tanfelügyelőséghez, az iparostanonciskolának két tanerővel való fejlesztése- és megfelelő államsegély kieszközléséért. A tanitöházaspárók lakbére. Az 1907. évi XXVII. t.-c. a tanitó férj és feleség lakbérére vonatkozólag azt mondja, hogy ahol a férj és feleség egy iskolánál működik, ott ezeknek lakbérét az iskolafentartó a törvényes megállapodástól eltérőleg is rendezheti. A törvénynek ezen paragrafusát az iskolafentartók saját előnyükre magyarázzák. Egy konkrét esetből kifolyólag 3 minisztérium kimondta, hogy a tanítóházaspároknak személyenkint joguk van teljes lakbérre. Ugyanis 21.092. sz. a. kelt végzésében a felebbező hitközség elutasításával a közigazgatási bizottság határozatát jóváhagyta és további eljárás céljából arról is értesiti, hogy a mennyiben a férfitanitót megilleti az egész lakbér, a különböztetett 1907. julius hó 1-től kezdődőleg visszamenőleg folyósítsa a hitközség saját pénztárából. Egy másik rendeletével pedig hatályon kivül helyezi azon intézkedését, hogy a férjes tanítónőknek nem jár lakbérpótlék és fejenírint évi 120 korona lakbérpótlókot utalt ki 1912. január hó 1-től visszamenőleg. A nem állami tanitók drágasági segélye. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 2 millió koronát állított be a költségvetésbe azon célból, hogy a nem állami tanitók is, hasonlúlag az állami tanitók családi pótlékához, némi segélyben részesüljenek a f. évben. Nagyon csekély az az összeg az államiakéhoz, ami e 2 millióból az egyeseknek jut. És még ennél is disparitást látunk, mert azoknak a nem állami tanítóknak, kiknek államsegélyük nincs, valószínű, már nem fos jutni semmi. Rendkívül sajnálatos i körülmény az egyforma szellemi munkát végző tanítóságnak anyagi ellátásban való ily sokféle megkülönböztetése. Az említett ősszegből azon államsegélyes tanitók, kiknek fizetésük 1000 koronára egészíttetik ki, 150 koronát, kiknek pedig fizetésük 1100 koronára egészíttetik, 100 koronát kapnak drágasági segély címén a í. évre. A segély kiutalása helyenkint már megkezdődött. A magyar posta. 41 év beszámolása. Megjelent a magyar posta 1911. évi statisztikája, mely hü tükre annak a nagyarányú fejlődésnek, amelyre a közönség érdekeit szolgáló ez a jelentős intézmény 44 év multán, 1868-tól napjainkig visszatekinthet. Összefoglalva röviden a közel félszázados működés fontosabb adatait, a következő eredményről adhatunk számot. A bevétel 86 millióról 93 millióra emelkedett. A felesleg tehát 17 millió volt, vagyis a magyar posta az elmúlt évben a személyzet anyagi helyzetének javítására fordított 3 milliós többlet dacára, még mindig elég tekintélyes összeggel járulhatott az államháztartás költségeihez. A bevételük túlnyomó része (60 millió) a frankójegyek és postai értékcikkek eladásából folyt be, a kiadásoknak még legmagasabb tétele (38 millió) a személyi járandóságokra esik. A nyugdijak évi összege közel 3 millió. Az intézet fejlődésének rendkívüli arányait és rohamos emelkedését mutatja, hogy a szóban levő 44 év alatt a postahivatalok száma 5019-ceI, a postajáratoké 14 ezerrel szaporodott s hogy a bevétel tizenegyszeresét, a forgalom pedig hússzorosát haladja meg az 1868. évi eredménynek. Amig 1868-ban 1312 postahivatal és 404 táviró állt a közönség szolgálatára, 1911-ben 6331 postahivatal, 4765 távírda és 1944 telefonhivatal közvetíti azt az óriási forgalmat, amelynek nagyságáról való, képet alig alkothatunk magunknak, ha a papírra vetett rideg számadatokból leolvassuk, hogy a postán szállított összes küldemények darabszáma az elmúlt, évben jóval felülhaladta az egymilliárdot, a táviratok száma a 13 milliót, a telefonközlemények száma pedig a 183 milliót. A levélpostai küldemények darabszáma 709 millió; ebből egy lakosra átlag 34 esik; 1868ban ez az átlagszám alig éri el a kettőt. A hirtapforgalmat szokták a közművelődés fokmérőjének tekinteni. Ha ez a tétel helyes, akkor Magyarország műveltsége a lefolyt 44 év alatt ugyancsak nagyot haladt, mert amig 1868-ban 13 millió hirlap példányt számított a magyar posta, az elmúlt évben hirlapjeggyel feladott (hirlap, árjegyzék stb.) küldemények száma megközelíti a 215 milliót (közte 196 millió hirlap), amelyből 10 példány jut átlag egy lakosra. A postán szállított 196 millió hírlapból belföldre ment 166 millió, külföldre 9 millió, külföldről érkezett viszont 20 x/a millió, Közte magából Ausztriából 2623 féle lap 19 millió példányban. Az utóbbiak közzül a legtöbb (1708) a német (420 politikai és 1146 szaklap és 83 szépirodalmi) és cseh nyelvű (535, melyből 163 politikai). A Magyarországon megjelent 1860 hirlap közül magyar nyelvű 1493, német 153, magyarnémet 66, román 44 és tót 40. Tartalom szerint legtöbb a hazánkban megjelent hírlapok közt a szaklap (988), a helyi érdekű lap (3 85) és a politikai lap 364). Az Ausztriából beözönlő, hirlapjeggyel bérmentesített árjegyzék és mutatványszámok öszszege meghaladja a 6 milliót, míg nálunk az ilynemű küldeményekből 11 millió került feladásra. A postán szállított küldemények összértéke a félszázad alatt 2 milliárdról 13 milliárdra, összsúlya pedig 5V2 millió kg-ról 171 millió kg-ra emelkedett. A magyar posta területe 324'851 négyzetkilométer, közel 21 millió lakossal. Minden 51'3 négyzetkilométerre és 3292 lakosra esik áüag e£y-egy postahivatal, 68 négyzetkilométerre és 4374 lakosra pedig egy-egy táviróhivatal. Öszszehasonlitásul megemlítjük, hogy pl. Németországban 1616 lakosra, Csehországban 3193, Tirolban 1208 és Krajnában 1342 lakosra esik egy-egy postahivatal. A postai utvonalak hossza 1868-ban 32-565 km.; 1911-ben 105-035 km. Az emelkedés több mint 72 000 km. A távíróhálózat huzalhossza 1868-ban 21-635 km.; 1911-ben 149811 km. Gyarapodás 128 000 km. A személyzeti létszámról csak 1882-től számítva rendelkezünk pontos feljegyzésekkel. A statisztika szerint a postaszemélyzet 1882-ben 874 nőből és 8824 férfiúból állott. Az elmúlt év végén a személyzeti létszám összesen 37-517 volt. A posta szolgálatában levő 11-150 nő közül 1238 állami alkalmazott, a többi a nem kincstári személyzet létszámába tartozott és részint mint postamester, kiadó, hivatal kisegítő, részint pedig mint napidíjas, faluzó levélhordó, hírlapkézbesítő stb. teljesített szolgálatot. Több fontos mozzanat esik a 44 éves időszakra. Közülök legfontosabb a postának a táviróintézménnyel való egyesítése (1887-ben). melynek köszönhető első sorban, hogy az országos távíróhálózatot a szükségletnek megfelelően lehetett fejleszteni. A táviró egymagában nem valami kedvező pénzügyi eredményt ért el s egy-két évi — csekély 14—40 ezer koronás — feleslegtől eltekintve, évről-évre állandóan nagyarányú és több ízben a milliót is meghaladó deficittel küzdött. Az egyesítés adta meg a módot arra, hogy a távíróhálózat fejlesztését egységes terv és a szerves egesznek szem előtt tartásával a posta feleslegéből biztosítsák. A tiz évi törlesztés feltétele mellett rendelkezésre bocsátott 2 6 milliós beruházási hitelből épült meg például 1892-ben az üzemképasség szempontjából immár nélkülözhetetlen 9500 km. hosszú hozzáfeszités és 679 km. uj vonal, többek közt a közvetlen összeköttetés Rerlinnel. Wiennel, Romániával és Boszniával. Szükségünk is volt erre a nagyobb mérvű í'öllenditésre, mert táviró berendezésünk már kezdett elmaradozni a nyugati kulturállainok hasonló célú berendezéseitől. Csakis a közös pénztárból bőségesen merített anyagi eszközök segítségével emelkedett a távíróhálózat huzalhossza, mely 1868-ban alig haladta meg a 21 ezer kilómétert, az egyesítést követő 24-ik év vegevei 150 ezer kilométerre, a táviratforgalonn meg 1 millióról 13 millióra. A másik jelentős mozzanat, hogy erre az időszakra esik a telefonnak közszükségletként való jelentkezése. Az elmúlt század utolsó ne gyedében a telefonintézmeny világszerte rohamosan fellendült. Gyors térfoglalásával nem térhetünk ki mi sem az igények elől, amelyeket a hazai kultura, az ipar és kereskedelem ez uj közlekedési eszközzel szemben támasztott. Az 1881. évtől kezdve gyors egymásutánban létesültek — eleinte magánvállalkozók jóvoltából — a helyi forgalmat közvetítő városi halozatok, köztük legelsőként a budapesti, melyet még ugyanabban az évben a temesvári, 1884ben pedig az aradi, pozsonyi, szegedi, majd később a debreceni, nagyváradi, pécsi, miskolci és zágrábi követtek. A kincstár költségén épült, állami kezelésben üzemben tartott első városi telefonhálózat Fiúméban nyílt meg 1890-ben. Ugyanebben az esztendőben épült az első interurbán vonal is Budapest és Wien közt, megelőzve jóval az első magyar helyközi összeköttetést, mely Pozsony, Győr, Szeged, Arad és Temesvár városokat hozta 1893-ban az ország szivével kapcsolatba. A városi hálózatokból a szomszédos községek bevonásával idővel a környékbeli hálózatok, majd az egyes községeket a járási, illetve vármegyei székhellyel összekötő törvényhatósági hálózato k fejlődtek: elsőül 1891-ben a Telefon szám 96. Alapittatott 1880. Mentőszekréngek min. rend. sz. teljesen felszerelve 6 koronától feljebb valamint egyes részei is legolcsóbban. 437-52—11 Telefon szám 96. Alapittatott 1880. Sérv-, Köldök- és Haskötők, u'" és t' asépe k helyemben készülnek. méret szerint saját mű Külön próbaterem. Blumberg József orth. kötszerész Nyíregyháza, Kath. parocbia épület.
