Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-30 / 26. szám

Sís­regyta, 1912. mill. évfolyam, 26. szám. vasárnap, jnnius 30. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ÜSflzetési feltélelek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁS-TSR S. S2ÁM. Telefon szám; 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyiit-téri közlemények dija soronként 60 fillé Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Tisztelettel kérjük íürdőbe, vagy íalura távozó előfizetőinket, hogy tudassák velünk lakásváltoz­tatásukat teleionon (139) vagy egy levelező-lapon annak megjelölésével, mennyi ideig lesznek, illetőleg ma­radnak távol, hogy a „Nyirvidéket" utánuk küldhessük. Szegénységi bizonyítványok. Megdöbben a gondolkodni tudó em­ber, midőn a tanuló ifjúság előmenetelé­ről összeállított statisztikai elszomorító adatokat olvassa. Valahányszor a tanévet lezárják, tömérdek rossz bizonyitvány iga­zolja, hogy az ifjúság közül igen sokan állíttattak ki önmagukról szegénységi bizonyítványt. Mindez akkor történik, amikor a ta­nult emberek között is elkeseredett harc folyik a megélhetésért. Akkor történik, amikor biztosra vehető, hogy jövőben a rossz, vagy gyenge tanulókból lett embe rek egyáltalán nem boldogulnak olyan pályákon, ahol az ész és tudás elenged­hetlen kellékek. Nagy hiba, hogy a legtöbb rossz, bukott tanuló nem önmagában keresi bukásának okát, hanem okol mindenkit, csak magát nem. Az ilyen emberek kö­zül sokan pisztolyhoz folyamodnak, ön­gyilkosságot követnek el, hogy még több keserűséget okozzanak azon szülőknek, akik érdemtelen gyermekeikre anyagi ere­jüket felülmúló kiadásokat tettek. Az volna a helyes dolog, ha az isko­lában nem boldoguló, vagy tanulni nem akaró fiatal ember, belátná eszének, vagy szorgalmának fogyatékosságát s ahelyett, hogy tanáraira les, vagy öngyilkosságra gondol, olyan pályára menne, ahol testi ügyessége és ereje által nemcsak boldo­gulna, hanem vagyonos és becsült ember lehetne belőle. Igen, de a legtöbb szülő gyermekeibe oltja, hogy csak a tudományos pályán lehetnek urak. Az ilyen ferde nevelésű gyermekek és azoknak nagyzás hóbortjá­ban szenvedő szülei lealázónak tartják, ha a törvényszéki bírónak, alispánnak szánt fiúból mesterinas lenne. Érthetetlen dolog, hogy ma, amikor szorgalom nélkül senki meg nem élhet, még akadnak emberek, akik fatuskó gyermekeikből mindenáron urat, hivatal­nokot akarnak neveltetni. Az ilyen rövid­látó emberek nem vegfcik észre, hogy ma már a hivatali pályán is csak a jó tanulókból lett okos emberek boldogulnak és haladhatnak előre. Nem lehet tagadni, hogy a protekció napjainkban is sokat tehet, de jaj az olyan protezsált ember­nek, akinek tudománya a hivatalos fize­tés felvételére szolgáló nyugta megírásáig terjed. Ismerem az életet, annak megpróbál­tatását, épen ezért sajnálni tudom az olyan szülőket, akik feledik, hogy ige sok életpálya van olyan, ahol gyermekei aránylag csekély költség árán, esetle költség nélkül is tehetős, esetleg vagyc nos emberek lehetnek. Soha nem vol az iparos képessége, szorgalma ugy meg fizetve, mint napjainkban. Boldogabbna tartom én azon független, kevés igény iparost, aki keresetéből tisztességese: megélni tud, mint a hivatalos szoba fü ledt levegőjén sorvadó, a megélheté gondjaival küzdő, irigyelt hivatalnokoi akinek családja csekély nyugdíjból fo majdan tengődni. Remélem, hogy lesznek, akik Hj merik a jóakaratú soraimból kitetsző i£ e1 ságokat s ahelyett, hogy bukott, vaj javításra kötelezett gyermekeikre továjj költekeznének, ipari pályára adják olyan tanulót, aki kézügyességének taj jelét adta már, midőn figyelés helyet,tj iskolapadokat faragcsálta. Ha erre dolják magukat, ismét nagy dolog el állanak, mert az iskolából kicseop diákot csak olyan ipari pályára adni, melyhez kedvük és hajlamuk Tévedés után tévedést követnének j ugyanis a szülők, ha a saját tetsa szerint megválasztott ipari szakra ertj kolnák gyermekeiket. Ismétlem, hogy az eszes, szorgj gyermeket vétek nem taníttatni; de éji olyan vétek a tudatlan gyermeket taij lásra erőszakolni. Ez érdeke a gyerml fa jó az embernek egyedül, Irta: Matlák József. Dr. juhbőrfalvi Nagyéthü Farkas közigaz­faíásj gyakornok volt Bálványos megyénél. És' mert kötelességeit mindig pontosan teljesítette, mii deD áldott este bement az Emke-kávéházba, hol bil'ióidgolyók lőtdősése, sörös, boros, pezs­gős pchaiak szoigamas hajtogatása közben lejtette ki nézeteit arról: mernyivel jobb, ha az ember nem szomjas és mégis iszik, mintha szomjas és mégse ihatik. Eszméit oly hévvel fejtegette, hogy a ne­mes pathosz tüzes gesztusai nem egyszer bök­ték oldJba a finom metszett tükröket s fosz­tották meg az ablakokat attól a boldogságtól, hogy az ablaktisztító szerelmesen meg-megsi­mogassa. w A nemes bd t ismét borral öntözte. Sze­rencse volt, hogy ^borban ... no, nem épen igazság, hanem . .íra mennyiségű — viz is akadt, különben ki 'dja, hogy végződött volna egy-egy ily este. Eljárt dr. NagyáSki vadászni is, mert a kilenc év alatt, mig Í. -jogot valahogyan elvé­gezte, ha semmi mást meg nem tanult is, a2t jol a feiébe véste, hogy a vadász tudomány nélkül még várnagy, sőt hajdú se lehet az ember. Különben vadász szenvedélyének tud­ható be, hogy oly sok esetben, oly gyakran — bakot lőtt. Anélkül, hogy felsorolnám a lelkiismeretes közigazgatási gyakornok összes teendőit és kö­telességeit, minők: heves tollharc aNyiltérben, párbaj, kutyák pórázon való vezetése, utcasar­kon való áldogálás. kályhacső vastagságú séta­pálcák ügyes forgatása, kártyázás, udvarlás és más egyebb, mik a magyar közjoggal oly szo­ros viszonyban állanak . , . mondom: ezek mellőzésével egyszeiüen elbeszélem, hogyan lőtte a legnagyobb bakot: önmagát. Néha-néha eljárt a színházba is a mi Far­kas barálunk. Egyszer fgy népszínmű előadása közben megjóso'ta, hogy a 111. felvonás vegén a szereplők táncolni és dalolni fognak. A jós­lat, — csodák-csodája — bevált. A siker fel­ébresztette benne az alvó oroszlánt: a dráma­írót. Az „alvó oroszlán, tehát felébredt, stíl­szerűség céljából hatalmas sörényt eresztett dr. Nagyéthü ur, bajuszát, szakállát megnövesz­tette, elannyira, hogy a színigazgatókat pára­rettegés szállta meg, ahogy Farkas barátunk a látóhatáron megjelent. Remegve lesték : hozza-e már a kézirat csomót a hóna alatt. De bizony a kézirat egyre késett. Pe| nem hősünk volt az oka. Napról-napra buzg neki ült a munkának, fürtjeit ég felé borzolí szemét megforgatta, aztán . . . Schiller peldáji szerint elkezdett rothadt almát szagolni. De a tetemrehívás nem sikerült: a vér, azaz a köl­tői gondolatok erre csak nem afcart buzogni csörgedezni. Aztán, mint egy zordon Bár.czi rendre szólítja elő a hagymát, a tormát, a záp> tojást. Hiába . . . marad a tinta — fekete folt. Hogy a múzsa ily erős igézet ellenére is, a záptojás-tömjén dacára is elmaradt, dr. Nagy­éthü más módhoz fordult. Öblös üvegeket raka­tott az asztalára, mikben aranyszínű bor csil­logott. Hiába ! Krumpliszárat, akáclevelet tett r pipájába. Ettől igazán jöttek gondolatai, dl amint lehiggadt aggyal elolvasta, ugy találta hogy pálbeszédeihez képest a lipótmezei benn­lakók társalgása — akadémiai székfoglalónak is beillik. Ismét más módhoz folyamodott. Hideg, majd meleg lábvizet vett. Aztán a jobb lát hideg, a balt pedig meleg vizbe dugta. Azta megfordította a helyzetet. Majd fagylaltra fq teát ivott és hideg fürdő után meleg zuha vett. Aludt ugy, hogy a párnát a lába rakta s a kezére harisnyát húzott. Próbált^ levest villával enni s kenyeret vágott a kar lal. Fájdalom: mind hiába történt! Eredeti, angol vászon és liiszter ruhák mérték után készítve., nyári zephir ingek és rövid alsó nadrágok,szalma kalapok, utazó bőröndök, uti készletek legjobban beszerezhető a Kerekes Pál utódán; Nyíregyházán. Telefon

Next

/
Oldalképek
Tartalom