Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-30 / 26. szám

2 26-ik szára. N Y I R V I D É K 1912. junius 3<j nek, érdekök a szülőknek, de érdeke azon társadalomnak is, mely nem képee már eltartani a tudákos, féltanult, alkalmaz­tatást követelő embereket. Sipos Lajos. & városok fejlesztése. Lukács miniszterelnök a képviselőház teg­napi ülésének vége felé benyújtotta a városok fejtesztéséről szóló tőrvényjavaslatot. A javaslat a városok fejlesztésére szánt és nyolcmillió koronáig emelkedő államsegély fel­osztását tervezi, de érintetlenül hagyja a mult évben már kiutalt két milliós hányadot. A nyolc millió koronából elsősorban négy miliő korona fordítandó a városi rendőrség fejlesztésére, 3.8 millió korona évenként szét­osztandó a városok közt különböző közmunkák elvégezhetése végett, 150.000 korona pedig évről-évre a belügyminiszter rendelkezésére marad a felmerülő rendkívüli szükségletek elin­tézésére. A rendőrség országosan fog szerveztetni és a belügyminisztériumban felállítandó orszá­gos rendőri központból fog intéztetni. Termé­szetesen a rendőrség államosítása, vagy állami támogatása nem minden városban egyszerre, hanem fokozatosan fog megtörténni. A sorrendet a belügyminiszter állapítja meg. A városoknak évenkint megadandó állam­segély nem f'ög a belügyminiszter kegyétől aggni, mert a már egyszer megállapított állam­Ir'ély megvonását, vagy redukálását a törvény­)zás rendelheti el. Minden vitás ügyben nem minisztérium, hanem a közigazgatási bíró­ig dönt. Módosítja a törvényjavaslat az 1886. évi pl. (örvénycikk rendelkezését és a közigaz­lás egyszerűsítése érdekében, különösen a VyonkczfUésre vonatkozólag tartalmaz fontos lásokat. A városi és törvényhatósági vagyon fkesitése nzentúl nem lesz olyan körülményes iákhoz kötve, közgyűléshez, nevszerinti szava­íoz stb., hanem csak bizonyos nagy összeget ^haladó esetekben kell a jóváhagyás körül­[nyes rendszerehez folyamodni. ^Szabályozza a javaslat azt a kérdést is, a törvényhatóságok milyen közintézmé­tet létesíthetni k. Eddig az egyes törvény­gagok tetszés szerint dönthettek a felől, i színházat, kórházat, csatornát épitsenek-e, 'sem. E lekinietben a sorrendet ezentúl a belügyminiszter állapítja meg, akinek elsősor­ban kötelessége, hogy a közegészségügyi intéz­mények, kórházak, csatornák, szeméi fuvarozá­sok, utcaburkolások stb. létesítése után enge­délyezhet a törvényhatóság közterheit növelő ujabb közintézményeket. Szabályozza a törvényjavaslat a tisztviselők fizetését és a nyugdíjügyét, valamint a magán­munkálatokra vonatkozó jogosultságokat. A rendezés alapjául az állami és vármegyei tiszt­viselők fizetés- és nyugdíjrendszere van majdnem változatlanul átvéve. A javasiat utasítja a belügyminisztert, hogy a törvény életbeléptetésétől számított két éven belül a városok szervezetéről, közigazgatásáról, úgyszintén a városi rendőrségek országos ren­dezéséről a szerzett tapasztalatok alapján tör­vényjavaslatot terjes«>zeo elő. Templomszentelés Doárádon. Meleg ünneplésben volt része most Bal­tazár Dezső dr. püspöknek, aki a dombrádi templom fölszentelése alkalmából Szabolcsvár­megye több helyén járt. A fáradhatatlan fő­pásztor, aki szabolcsi híveinél most volt először, egyetlen rövid nap alatt meghódította lebilin­cselő modorával, széles tudásával, finom tapin­tatosságával nemcsak a vármegye intelligenciá­ját, de ket egyházmegye minden református hivének lelkét, szivét. A nyíregyházi fogadtatás reggel félhét órakor folyt le a vasúti állomásnál Ott voltak a fogadtatásnál a vármegye képviseletében Mikecz Dezső alispán, a város képviseletében Májerszky Béla kir. tanácsos, polgármester, Balla Jenő városi tanácsos és Kertész Bertalan főka­pitány, továbbá tarsadalmi életünk számos vezető tagja. Baltazár Dezső püspök nagy kísérlettel érkezett meg. Elsőnek Görömbei Péter esperes üdvözölte az egyházmegye nevében, majd Májerszky Béla polgármester a város nevében fejezti ki örö mét, hogy a kiváló főpapot e városban üdvö­zölheti. Meleg, szép szavakkal köszönte meg a fogadtatást a püspök, aki papi áldását adta a városra. Dombrádon mintegy háromezer ember várt a püspök érkezésére zászlókkal és zene­karral. A dombrádi állomáson Vay Tibor gróf főispán üdvözölte melegen a püspököt, aki kellemes, tartalmas beszéddel köszönte meg a vármegye üdvözletét. Az állomás előtt már készen állott a vasút különvonata, amelyhez a püspök szalo^ kocsija csatolva volt. A polaarmestér utasita^ sára a városi kertész valósagos rózsalugast varázsolt a kocsiba, amelyet teljesen elbontott a virág és a drága szőnyeg. Csudálatosan szép volt az, amit a külön­vonat megtett. Mindenült virág, zene, lelkes tömeg varia a püspököt, akit rendkívül meg­hatott a páratlanul kedves fogadtatás. A püspököt üdvözölték Kótajban, Buj köz­ségben, Ibranyban, Nagyhalászon hatalmas tömeg diadalkapuval és virágözönnel. Közben minden állomáson zeneszó, virág­eső várta a püspököt, akinek kocsija megtelt virággal. A templomszentelés délelőtt 10 órakor volt. A püspök kíséretével a?, uj templomhoz vonul' és Veress Sándor egyházi főgondnok kerésére megnyitotta a templomot. Azután következett az ünnepélyes isten­tisztelet, melynek szebbnél-szebb jelenetei vol­tak. A debreczeni kántus és több énekkar csodás éneke, a püspök magasan szárnyaló be­széde, az egyes lelkészek imája és a lelkészek énekkarának éneke mind lélekemelő, magasz­tos volt. Küldöttségeket fogadott ezután a püspök, akinél nemcsak a reformátusok tisztelegtek, de küldöttségileg üdvözölték a püspököt a görög katholikus és a zsidó hívek is. Ott volt a tisz­telgők közt a nyíregyházi törvényszék küldött­sége is. Délután két órakor közebéd volt, amelyen mintegy háromszázan vettek részt felekezeti különbség nélkül a vidék és a város intelligen­ciájából. Kifogástalan rendezésben, lelkes han­gulatban folyt le a bankett, amelyen a püspök mondta az első pohárköszöntőt. A püspök beszédében a politikai helyzettel is foglalkozott és a politikai kibontakozás módját es remény­ségét abban látja, hogy sok olyan tősgyöke­res magyar község gyarapodjon ilyen mér­tékben, mint Dombrád, amikor is a megerő­södött magyar nép a mainál nagyobb viha­rokkal is képes lesz megbirkózni. A felekezeti békét hangsúlyozta még a püspök, akit lelkesen megéljenzett a hallga­tóság. Egymást érték azután a pohárköszöntők, majd a debreczeni kántus tüzes nótái mellett hosszasan időztek a vendégek. Egy szép napon, amint a tollszárat már 2sz laposra rágta s ujját oly sokáig szopo­Itta, hogy az egészen megfeketedett, hirtelen [ugrott s mennydörgő hangon elkiáltotta magát. — Heuréka! Megvan! Megvan ! A hatalmas kurjantas a házat alapjában Vendité meg. A Farkas ur kövér gazdasszonya, ki 'a padláson épp a ruhát teregette a szárító kötélre, a gerendáról lefordult s a hófehérre mrasott fehérnemű minden tálastól a padlás poírtengerébe zuhant, a gazdasszonnyal együtt. A macska, mely a konyhában épp a tejet nya­logatta, ijedtében beleugrott a lábasba s alél­tan hanyatlott a fehér habok közé. Bele is fult volna biztosan, ha a roppant kurjantás az ege­rek közt is hasonló rémületet nem okoz. Ezek ilyettükben olyan cineogást csaptak, hogy a fel­olt cicuskában erre már lehetetlen volt fel nem uzogni az ősi erénynek. Kiugrott tehát a lá­basból, de a különös látványtól az ebédre szánt pecsenyét kóstolgató kutyácska ugy meg ré­mült, hogy eszeveszett futásnak eredt. A rendőr, ki e szörnyű vágtatást látta, lóhalálában a fő­kapitányhoz száguldott, ki nyomban detektive­et indított a kutyácska után, személyleirást i'dött a világ összes rendőrségének s erős dőrcsapatot vezényelt a vasúti állomásra, gy a sikkasztót — alkalmas pillanatban — akon csípjék. De más baj is akadt. A borzasztó kurjan­[t meghallotta a szomszédban lakó elmeor­ki Farkas barátunkat már régóta igen gya­k találta s a tűzoltókért, mentőkért és a időrségért telefonált. Pár peic múlva felrobogtak a hadvész­ülte képpel, iszonyú tülkölés kíséretében a mentő-, tűzoltó- és rendőrcsapatok. A vezetők tanácsot tartottak s nem tud­ták megállapítani, hogy mitévők legyenek. Végre, hosszas fejtörés után, azt eszelték ki, hogy be­küldik a pénzes levélhordót. Ha ennek a nya­kába borul, de mikor megtudja, hogy bizony az ő részére semmi nem jött: ki fogja lökni, ez jó jel. Aztán beküldik a végrehajtót. Ha ezt először ki akarja dobni, de mikor megtudja, h°gy egy régi adósnak a tartozásáthozta meg-: a nyakába ugrik, — akkor nincsen semmi baj. Bement először a pénzeslevélhordó. A tűz­oltók mentőponyvát feszitettek az ajtó elé s az ablak alá. Okosan tették, mert pár pillanat múlva ugy repült a levélhordó, hogy Blériotot megpukasztotta volna a sárga irigység, ha látta volna. Aztán bement a végrehajtó. Ezt pedig ugy meg ölelgette Farkas barátunk, hogy sze­gény vegrehajtó kénytelen volt a fáradalmak kipihenése végett hat heti szabadságot kérni Miután dr. Nagyethü épelméjüségének ily fényes tanújelét adta, a kivezényelt csapatok hazavonultak. De mi volt az az eszme, melynek felbukka­nása ily sok galibát okozott, ezt szeretné most tudni mindenki. Hát a kővetkező gondolatok eredménve. — Érzem, hogy van erőm a drámaírás­hoz, csak épp kezdeni nem tudom a dolgot. Mi lehet az oka? Nem szagoltam-e rothadt al­mát? Igen? Nem szagoltam-e záptojást? Igen! Nem ittam-e bort literszámra ? Igei! Nem vet­tem-e láb vizet ? Igen! Vagy talán nincs meg a megfelelő környezet ? Heuréka! Megvan, meg­van ! Ez az: a tudósok is holmi csendes, kis faluba vonulnak, ha dolgozni szeretnének. Én is itt hagyom a léha várost, az idegesítő zajt és falura fogok vonulni. Óh, tudom, érzem, oit megízlelem a múzsa csókját s drámaírói ős­erőm fölszabadul a delejes álom hatása alól, melybe a város zaja ejtett. • Dictum — factum. Amint mondá, ugy tett. Dr. juhbőrfalvi Nagyéthü Farkas, Bá!lványos vármegye közigazgatási gyakornoka lemondott állásáról s elment Turócmegyébe egy pici fa­luba — jegyző-gyakornoknak, vagy — amint ő mondá — segédjegyzőnek. Nagy terveit szem elől tartva, nem jár­kált sehová. Otthon rágta a tollat. Da az arany­szívű papnak már rég fájt a foga egy kártya­partnerre, a tanito is nemeslelkűen vállalkozott­rá, hogy a segédjegyző unalmát elűzze. A ta­nítónő pedig (bájos kis fruska) a bemutatkozó látogatás végén erősen a k-lkáíe kötötte. — Ha nem lesz jobb geórakozása, csak keressen fel. A pap és tanitó igen -.erettek egymással vitatkozni. De a papnak jfjícsi lakása és nagy családja volt, a tanitó fÉhben messze lakott egy paraszt házban, kö s szobában a többi­vel. Mivel Farkas (bar-' .nknak csinosan búto­rozott szobája volt, ez 1 pompás kaszinónak ígér­kezett. Alig került elő a jegyző irodából, Nagy­éthü barátunk, a pap jelent meg nála. — Segédjegyző ur mindig egyecjül van. Én szebb EJ élxszerelx, pontos órak. üst neműek Sándor Rezső ékszer és zné l Nyíregyháza IMfz-i. 3. sz. Telefon 252.

Next

/
Oldalképek
Tartalom