Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-23 / 25. szám

378 22-ik szám. N Y I R V I D E K 1912. junius 2. nyelvében él a nemzet. De az is igaz, hogy a nemzeti életnek tettekben, jellemképző munkában kell kile­jeződnie. Erre kell nevelni a nemzetet a tettek iskolájában. A munka hazánk­ban, — lehet mondani — alkotója a nemzeti egységnek, de mindenütt alap­föltétele a tiszta erkölcsnek, a polgári erénynek, a nemzet életének, a vagyono­sodásnak, mely magával hozza a függet­lenséget. Meg kell nyitni a népek előtt a kul­túra templomát s felszabadítani az elő­ítélet és elfogultság rabbilincseiből a tu­dományt, hogy ez közkincsé lehessen, a nevelési rendszer központjává pedig a munkát kell tenni, a munka által mun­kára való nevelés által. Csak is igy sze­rezheti vissza a nemzet a változott tár­sadalmi életben elvesztett erkölcsét, eré­nyét, mely örök rabsággal fenyegeti. Mert, amint Széchenyi mondja: Akármilyen boldog lekvésü legyen is egy ország, •bármily szabadságban éljenek is la­kosai, lassan-lassan mégis rabságba görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s a polgári erény nem tény lik többé! Szavak és tettek! íme a tetteket én is a szavak játékpénzével váltom be, mert hi­szen egyszerű néptanító vagyok, a népek sorsát nem intézem. Mentségemül hoz­hatom fel még azt is, hogy az irás nem mesterségem, sem szórakozásom, hanem mint madárnak a dal, virágnak az illat, szeretett hazámért imádkozás ez nekem ! Semaphor. Bizalmatlanság gróf Tisza István es a kormány ellen. Dr. Meskó László és társai bizottsági tagok Szabolcsvármegye törvényhatóságának a követ­kező indítványt nyújtották be: Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés ! Alólirott törvényhatósági bizottsági tagok a következő indítványunkat terjesztjük elő: — De édes Vilma, te nem tehetsz róla. Te nem vagy az oka. Se te, se a piros ruhád. Az asszonyt nem lehetett megnyugtatni. Minden vigasztaló mondatra a maga vádolásá­nak egyre keményebb szava jött: — De igen. Én voltam a gyilkosa. En öl­tem meg. Én kacérkodtam vele. Szegény, sze­rencsétlen fiatal ember! Vad indulattal kinozta magát. Marcangolta magát azzal a váddal, hogy gyilkos és a maga kínzásától reszketve ismételte: — Gyilkos vagyok, én vagyok a gyilkosa. A naiv Csanád végre észrevette, hogy min­den vigasztaló szavával éppen az ellenkezőjét éri e! annak, amit el akar érni. Látta, hogy az asszonyt egyre jobban belehajtja a maga kín­zásába és elment. Nagyon csüggedt volt, bána­tos, levert. — Milyen szomorú dolgok is vannak a vi­lágon. Mélabúsan kószált. Egy barátjával talál­kozott. — Hová mégy? Kérdezte tőle a másik. — Nem tudom. Kószálok. — Gyere velem. Olyan szomorú vagyok. — Te is? Miért? — Egy rettenetes esett . . . Egy fiatal barátom öngyilkos lett. Borzaeztó. A villamos elé vetette magát. — Mit, mi . . . kérdezte idegesen Csanád. Mit csinált? — A villamos elé vetette magát. Hallat­lan nyomorban volt. Nem telt már egy revol­verre sem neki. Eletében is büszke volt kérni, a halálban sem akart koldulni. Megírta nekem egy levélben, hogy a vízbe nem mehet, mert kitűnően úszik, hat a villamos elé megy. — Mikor történt ? Szabó les vármegye közönsége több izben mondotta ki határozatilag azt T hogy a véderő javaslatok elfogadását csak akkor tartja lehet­ségesnek, ha a nemzetnek oly szerényen iaeg­szabott és a kormány által is a részben elfo­gadott kívánságai egyidejűleg teljesíttetnek. „Mély szomorúsággal és megütközéssel ál­lapítja meg a közelmúltban történtek után a vármegye közönsége azt, hogy nsnacsak mind ebből a reménységből semmi sem valósult meg, de sőt akadt egy oiyati magáról megfeledkezett kormány, olyan képviselőházi elnök es több­ség, amely a saját programmiának teljes mel­lőzésével vállalkozott arra, hogy a házszabályok figyelmen kívül hagyásával erőszakot alkalmaz­zon ot , ahol csak a jog és törvény rendelke­zései keli, hogy irányadók legyenek. A véderő javaslatnak a házszabályok szá­mos rendelkezései ellenére ugyanegy ülésben a második és harmadik olvasás mellőzésével el­nöki nyilatkozattal elfogadottnak való kijelen­tése, a képviselőknek az ülésekről rendőrökkel tör­tént eltávolítása, a katonai haderő kirendelése és több más flagráns házszabály sértés és végül a ház ­szabályoknak ez után tőrtént megváltoztatása az önkenynek mind oly szomorú jelenségei, a melyeket a vármegye Közönsége hatátozottan rosszal, elitéi és azok végrehajtói, tehát gróf Tisza István és Lukács László kormányával szemben érzett bizalmatlanságát határozatilag kimondja. Igy kellett a vármegye közönségének hatá­rozni annyival is inkább, mert az elnök és a többség egy olyan végzetes példát teremtett „amely valaha a nemzetnek még nagyon a nya­kára forrhat." Tisztelettel kérjük, méltóztassék ezen indít­ványunkat egy sürgősen összehívandó rendkívüli közgyűlés elé terjeszteni s azt határozattá emelni. Nyíregyháza, 1912. junius 14. Dr. Meskó László sk. Haas Ignác sk. Dr. Mezőssy Béla sk. Hrabovszky Guidó sk. Megyery Géza sk. Dr.Murányi László sk. Somogyi Gyula sk. Géczy Géza sk. Tegnap estefelé. Csanád remegve kérdezősködött: hol tör­tént, hogyan, milyen volt a külseje ? Magas, szőke, ugy-e ? — Igen, honnan tudod? Csanád nem válaszolt. Minden összevágott. Ő volt az. A sajnálkozásra nem volt ideje. A beszélgetésre sem. — Bocsás meg . .. sürgős dolgom van . . . Idegesen búcsúzott és reszketve rohant el. Sietett az asszonyhoz. Óh, a szegény, édes, szép asszony, hogy gyötrődik, hogy kínozza magát. A naiv Csanád rohant. Megfogja menteni egy örökké kinzó vágytól, egy mindig égő bánat terhétől az asszonyt. Elfúlva sietett be hozzá. — Vilma, — kiáltotta lelkesen, — Vilma, gyötörd magad. Az asszony bágyadtan emelte fel a fejét és fáradt kérdezéssel tekintett rá. — Vilma, — mondotta a szabadítás nemes hevével Csanád, — nem te vagy az oka, hogy az a fiatal ember .... Az asszony csodálkozva nézett rá. Csanád beszélni kezdett. Az asszony feszült figyelem­mel hallgatta. A figyelme lassanként eltűnt és révedezve tekintett maga elé. Csanád befejezte az elbeszélését. Az asz­szony nem szólt. Csanád a megkönnyebbülés és a hála szavát várta. Az asszony azonban hallgatott. Csanád rosszat kezdett sejteni. Megérke­zett az asszony férje. Beszélgettek egy ideig. Az asszony rá sem nézett Csanádra és a mi­kor elindult, jéghideg fejbólintással vett bucsut tőle. A naiv Csanád kinn volt az utcán és meg­értette, hogy hallatlan ostobaságot követett el. A képteíegrefáiás Korn professzor matere szerint. Irta: Wílkelm Scheppmann, mérnök.* Berlin, 1912: junius. Gyakran kerültek a nyilvánosság elé olyan hirek, melyek* az elektromos távolbalátásnak feltalálását jelentették, de amelyeknek valóban praktikus alkalmazhatóságát a tapasztalat még soha sem erősítette meg. Majdnem azt gondol­hatnánk, hogy mindezen hirek csak a fantázia szülöttei. Ámbár ezen terveknek gyakorlati kivitelére egyelőre nem gondolhatunk, elvileg a távolba­látás problémája megoldásának semmi sem áll útjában. Mindenesetre csináltak már terveket, mint pl. Lux, hogy a távolbalátást néhány vezeték alkalmazásával lehetővé tegyék, segítségül véve különböző periodusu váltakozó áramokat, ame­lyek a vezetéken egyidejűleg mennek át. n j i á ­képen ajánlották már a „többszörös telegrafia" elvének felhasználását. Arra azonban, hogy ezen tervezetek — melyek mindenesetre méltók a figyelemre — valamikor kézzelfogható ered­ményre fognak-e vezetni, mai napság csak snem"-mel felelhetünk. Minden megoldási lehetőségnek ez az állandó feltétele, hogy az illető módszer által először a távfotografálasnak sokkal egyszerűbb problémája legyen teljesen megoldva. Ez azonban mostanig egyes-egyedül csak a Korn módszerrel sikerült, amelynek kidolgo­zása legújabban már annyira előre haladt, hogy képesek vagyunk 1500 km, hosszú vezetéken keresztül l8-as képeket 15 perc alatt át­vinni. Az alábbiakban az ennél alkalmazott el­járásokról és eszközökről akarok közelebbről foglalkozni. Történetileg legyen megemlítve, hogy már 1906-ban a München—Nürnberg közti vonalon a Korn féle módszerrel jó eredménnyel vittek át photoelektrikus képeket. A photoelektrikus vagy selenmódszernek »s nevezett eljárásnál egy fényképészeti filmet használunk eredeti kép gyanánt, amelynek árnyalatai egy u. n. selencella segítségével külön­böző erősségű elektromos árammá lesznek át­változtatva, melyek a vezetéken keresztül a felfogóba mennek, ahol is erre alkalmas készü­lékek segítségével ismét megfelelő fényrezgésekké változván vissza, oda hatnak, hogy az eredeti képnek pontos másolata jöjjön létre egy fény­képészeti filmen. Az eredeti képet egy üveghenger körül csavarjuk s igy helyezzük el a leadó készülékbe. Ezen henger belsejében van a fényelektromos selencella, amelyet az átviendő képnek közvet­len közelében levő kis nyíláson keresztül vilá­gítunk meg. A hengert, melyet egy kis elektro­motor hajt, sürü csavarvonalban engedjük ezen kicsiny nyilás előtt forogni, ami által hogy ugy mondjuk a belsejében levő selencella érinti az eredeti képnek minden részét. Belőle indulnak ki aztán azon áramok s mennek a vezetéken keresztül a felfogóhoz, amelyek intenzitásukra nézve megfelelnek az eredeti kép éppen a kis nyilás előtt levő azon helyeinek, melyek a cellát éppen megvilágítják. A felfogó egy kasettából áll, amelyben egy henger forog s amely körül a fényképészeti lemez van elhelyezve. Erre aztán egy kívülálló fényforrásból fényképészeti objectiv segítségével finom fénypont vetitődik. S a fénypont előtt a henger hasonlóan sürü csavarvonalban forog, éppen ugy, mint a leadó hengere s ezzel egy­szersmind synehronistikusan is. Ezután csak az szükséges, hogy a leadóból jövő elektromos áram ismét megfelelő fényrez­géssé váltózzék át s ezt például ugy érhetjük el, hogy egy objectiv zárra hagyjuk hatni, amely az objectivet az érkező áramnak erőssége szerint erősebben, vagy gyengébben nyitja es pedig ugy, hogy ez a telegrafált kép világosabb helyeinél nagyobbra nyilik, egy sötétebbnek * Szerző a berlini ,Lokál Anzeiger" helyiségében levő kisérleti állomás vezetőjének, Prof. Kornnak az assistense. A cikk még eddig sehol sem jelent meg és N. J. honfitársunknak köszönhetjük, — aki szives volt a fordítást eszközölni és a tanár ur engedelmével nekünk megküldeni, hogy a Nyirvidék olvasói első .kézből vehetik az érdekes ismertetést. Az ismertetéshez három fénykép is jött, amelyek egyikéről klisét készittettűnk és itt közre adjuk. A 3 eredeti fénykép lapunk szerkesztőségében megtekinthető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom