Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-23 / 25. szám

t6 379-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. április 21. megfelelően pedig zárra marad. Igy lesz a film töbté vagy kevésbbé megvilágítva s erősebb vagy gyengébb sötétülést kap. Ezen módon kaphatnánk olyan képet, mely részleteiben és árnyalataiban pontosan megfelelne a leadó állomás eredetijének. Azonban egy ilyen objectiv zár olyan gyors áramváltozásokat, mint amelyek egy ilyen kép átvitelénél fellépnek, (ca. 150 pro secunde) nem tudna követni. Hogy ezt elérjük, Korn pótolta az objectiv zárat egy u. n. „hurgalvanometerrel," (a francia telefonmérnök Ader találmánya 1895-ben) amely közönségesen egy igen finom drótból áll, mely erős mágnesnek a sarkai között van kifeszítve. Ha ezen a dróton keresztül áramot vezetünk, akkor a drót kitérül. A Korn féle képtávíró felfogojánál ezen fonal közepében még egy finom alumínium-lapocskát alkalmazunk, amelynek árnyéka egy lencse segitsegével egy az objectiv előtt lévő ellenzőn rajzolódik le s a finom fénypontot eredményezi a filmen. Ha most a leadóból a fonalon keresztül áram jön, akkor az alumínium-lapocska árnyékának mozgása az ellenkező nyílását nagyobbítja, respective ha gyengébb áram jön, erősebben elzárja. Így nyertünk aztán egy zárat, amely az elektromos áram gyors ingadozásait a legpracisebben követi, annyira, hogy 9X12-ŐS képnagyságot ca. 12 perc alatt lehetett átvinni. A kővetkezőket azonban mégis figyelembe kellett venni. A rövid átviteli idő alatt nagyon észrevehetővé válnak a selencella azon zavaró jelenségei, melyet „késedelmeskedésnek" nevezhetünk s melyek a megvilágítás utóhatásainál állanak elő. Egy ilyen cella nem tudja többé követni szón gyors fényváltozásokat, amelyek a leadóban a kép átvitelénél előállanak, miáltal a felfogott képen az árnyékokban igen tekintélyes eltorzulások jönnek létre. Csak miután Prof. Komnak sikerült ezen késedelmeskedést két cellának compensálásával jelentékenyen lecsökkenteni, kaphattunk a fentnevezett átviteli idő alatt olyan képeket, amelyek ezen eltorzulásoktól mentesek voltak. Ilyen módszerű készülékek vannaK Berlin, München, Páris, London, Manchester, Kopenhága, Stockholm és Monte-Carlo kőzött üzemben s igen nagyszámú képátvitel történt már ezen állomások között. Igy lett például Kopenhágából Berlinbe átvive a szerencsetlenül járt dán északsarki utazónak Mylius Erichsennek képe s ez a kép volt az első, mely a dán északsarki expeditiónak Kopenhágába való érkezése után Berlinbe érkezett. Addig, míg olyan selencella felett nem rendelkezünk, mely teljesen „késedelem nélkül" dolgozik, arra kell szorítkoznunk, hogy olyan képeket vigyünk át, melyek lehetőleg kevéssé részletezettek, mint például a portraits. Mivel azonban ujságcélokra éppen az igen sokrészletü csoportképek s hasonlok birnak fontossággal, szükségesnek mutatkozott a phototelegrafiai allcmásokat telantografokká változtatni, melyek „késedelem nélkül* dolgoznak, de csak feketefehér képeknek átvitelét engedik meg. Eredeti kép gyanánt ezen módszernél egy vékony fémlemezt használunk, amelyre szigetelő tintával állítjuk elő a képet. Ha tehát egy kéznéllevő fényképet akarunk átvinni, szükséges ezt először egy fekete-fehér képpé változtatni. Hogy ezt elérjük, a másolatot az u. n. „Linienrasternek," azaz egy olyan üveglapnak, melynek egész felülete finom, szorosan egymás mellett levő vonalakkal van behúzva s az ismeretes „chromgelatine" eljárásnak segélyével egy fémlapon állítjuk elő. A kép ezáltal igen sok finom vonalra oszlik, amelyek szigetelő zselatinból képződnek. Két ilyen vonal között marad aztán a lemez tiszta fémrésze. Az árnyékok a képen a szigetelő zselatinból álló vonalak különböző vastagsága folytán jönnek létre. Az igy piáparált lemezt a leadó készülék fémhengere körül helyezzük el, amely hasonlóan egy grammofon lemezhez finom csavarvonalban forog, egy grammofontü alatt. Ha most a képen keresztül áramot bocsátunk, ugy minden alkalommal, midőn a távvezetékkel összekötött tü a lemeznek üres részét érinti, az áram rajta keresztül a felfogóba hatol, minden sötét helyen azonban, melyet a tü megérint az itt Távfényképezési állomás Berlin—München. Idő: 12 pere. jellenlevő szigetelő réteg az áramot megszakítja. Itt tehát nem quantitativ lefokozott áramokkal, — mint a selen módszernél, — hanem ugyanolyan intenzitású intermittáló árammal dolgozunk. Az egész kép csupán aramzárásból es nyitásból tevődik össze. A kép lerajzolása a felfogó készülékben ugyanolyan módon történik, mint a selen módszernél. Az intermittáló áram ismét a hurgalvanometeren megy keresztül, amelynél azonban a finom fonal közepén hiányzik az az alumínium-lapocska, melyet a phototelegráfnál leirtunk, mert ez a berendezés a telantografikus eljárásnál igen késedelmes lenne. Sőt a hurgalvanometer fonala itt igen finom laposra hengerelt ércfonálból áll, amelynek árnyéka nyugalomban a fényképészeti objectiv előtt alkalmazott ellenzőnek hosszúkás nyilasát teljesen elzárja, — ami akkor történik, ha a leadó készülék grammofontüje a lemeznek egy sötét pontján siklik át. Ha azonban áram jón, — azaz ha a tü egy tiszta helyet érint, akkor a fonal teljesen szabadon hagyja a zárat, s a fény akadálytalanul érheti a felfogó filmet. Könnyen beláthatjuk, hogy ilyen módon a felfogó állomáson igen pontos rekonstmatióját nyerjük a leadó állomásról telegrafált képnek. Ezen módszernél is fordulnak elő nehézségek, egy alkalmas hurgalvanometernek az előállításánál, amelynek végleges formájában csak hosszú kísérletezések után állapodtak meg. Mégis egy raster kép átvitelenél percenként kb. 2000 vonalat érhetünk el. Mindezen előadott módszereknek vannak előnyei és hátrányai. A selen módszernél a felfogott képet lefokozott árnyalatokban kapjuk meg, éppen ugy mint az egy fényképnél van, — ami tehát például portraitsok átvitelénél határozott előnyt jelent a telantografikus eljárással szemben, amely csak fekete-fehér képeket képes visszaadni. Ha azonban komplikált rajzoknak, csoportoknak vagy aktuális scénáknak visszaadásáról van szó, akkor a telantografikus eljárás gyorsaság és pontosság tekintetéaen jóval felülmúlja a seleneljárást. A távfotografia egész fejlődése, amennyiben az újságoknál való praktikus alkalmazásáról van szó, nagy mértékben függ a közönségnek a telegrafált képek iránt való érdeklődésétől. S nagy hasznára lehet a távfotografia a kriminalístikának is, mihelyt megfelelő számú állomás lesz felállítva. Ilyen irányú kísérletek többször történtek már Páris és Berlin között, amelyek valóban kielégítő eredményre vezettek. Korn rendszerű állomásök vannak a berlini kísérleti állomáson kívül Párisban, Londonban, Manchesterben, Kopenhágában, Stockholmban és Monte-Carlóban, s közöttük élénkebb forgalom is van. Legrendszeresebb az összeköttetés azonban a párisi ,1' Illustration", és a londoni „Daily Mirror* képes újságok állomásai között. Események, melyek délután Párisban játszódtak le, mint pl. jelenetek a Steinhdl perből, még aznap Londonba telegrafáltattak, — hogy a legközelebbi reggeli számában a Daily Mirrornak már meg is jelenjenek. Állandóbb összeköttetés van a „Berliner Lokál- Anzeiger & a már fennt nevezett párisi „f Illustration", — valamint az utóbbi es az újonnan berendezett monte-carlói állomás között. Néhány héttel ezelőtt kezdtük meg Berlin és Mcnte-Carló között a képátviteleket, amelyek azonnal, már az első kísérleteknél igazán meglepő eredményre vezettek. Igen célirányos lenne, ha sikerülne ezen átviteleket szintén drót nélkül eszközölni. Ez már szintén jól sikerült is, csak ezideig a rendelkezésünkre álló eszközökkel elérhető átviteli sebesség még nem elegendő; — az erre vonatkozó kísérletek szakadatlanul folynak. Ezen cél elérésével egészen uj kiváló gyakorlati jelentőségű perspectiva nyílik meg a távfotografia előtt. Csak gondoljunk arra, hogy akkor lehető lesz egy háború esetén kormányozható léghajóból a csatatéren felvett tereprajzokat drótnélkül a hadvezetőséghez juttatni. Azon az uton vagyunk, mely a célhoz vezet, s a legközelebbi jövő fogja megmutatni, hogy azt nemsokára el is érjük. A szőlöllonca veszedelme. Gondoskodva vagyon, hogy a fák az égig ne érjenek. Áz általános, különösen pedig a munkaerődrágaságára, fűszerezve a szociális tévtanok térhódításával, a pénz drágasága — mind megannyi kerékkötő, mely gazdáink egy részét haladása és gyarapodásában alaposan gátolja; de viszont másrészt komolyabb, megfontolt, céltudatosabb, intensiv tevékenységre is ösztönzi. Ez a mi jó vagy mostoha végzetünk gondoskodott ismét termelőink részére egy kis ujabb szórakozásról, mely igaz, hogy nem sorozható kereteinél fogva akár az általános drágaság, akár a munkásmizériák, avagy a tőke zárkózottságának igazán tőbbé-kevésbbé mindenkit sújtó fogalmához ; de azért amennyiben ez is a maga nemében nagy következményekkel járhat, bizonyára rászolgált arra, hogy nyilvánosan foglalkozzunk vele, annyival is inkább, mert a gyakorlati alapokra épített szakvélemény ezt nemcsak hogy nem egészen uj keletű bajnak, de egyben saját tájékozatlanságunk, —• könnyelmű hanyagsagunkból eredő és kissé elterjedt réginek konstatálta. A sóstói szőlőhegyközség területén több helyen nagyobb mértékben fellépett a szölöilonca (Fortrix pilleriana) s már is kézzelfogható nagy pusztítást vitt véghez. A hegyközség segítségért a földmivelésügyi minisztériumhoz fordult, minek következtében e hó 16-án érkezett le hazánkon kivül is messze elismert nagytudásu Jablonovszky József kir. tanácsos, a m. kir. állami rovartani állomás igazgatója, kivei az érdekeltek számottevő csoportja 17-én szemlélte meg alaposan az okozott károkat a helyszínén. A veszedelem — mert határozottan annak mondható — egyelőre nagyobb arányokban még csak 5 birtokosnál lépett fel; de ezen helyeken csaknem teljesen elpusztította máris a termést, mig több, ezekkel szomszédos területeken jelenben kisebb károkat okozott. Az eredendő hiba abban rejlik, hogy szőlőbirtokosaink és szőlőkezelőink nem ismerik magát e veszedelmes ellenséget, s különösen annak fejlődését, fellépésének első figyelmeztető, illetve észrevehető jeleit, valamint az ellene való védekezés eredményes módozatait,,— s csak akkor veszik észre, amidőn az okozott kár feltűnő, de egyben rendszerint adhoc alkalkalmazott védekezési módozatok igen kevés eredménynyel járnak. Jelenben is ott állunk e pazaritával szemben, hogy a most hirtelen és közvetlenül alkalmazható és általában alkalmazott védekezés — az összehúzott sodrott szőlőlevelek, leszedése és megsemmisítése — csak igen-igen gyenge fegyver különösen az erősebben meglepett területeken s ezért ott el is mellőzendő; de egyben okvetlenül és haladéktalanul foganatosítundó ott, ahol még az invásió kisebb arányú. Napernyők minden kivitelben a iegnagyobb választékban Kohn Ignátz nöi-, ferfí- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 653-37-52 /