Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-12 / 19. szám

nyíregyháza, 1912. HXffi, éitolyam, 19. szám, vasárnap, május 12. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. &6flzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSKA2-T3R 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Pénzintézetek. Az utóbbi hónapokban a hirlapok közgazdasági rovata valóságos gyászrovatnak tűnik fel, mert egyre sűrűbb egymásutánban olvasunk tudósításokat bankok fizetési nehézségeiről, vagy bukásáról, kereskedők és iparosok tönkremeneteléről s fájdalom, az ily fajta híradások csaknem napról-napra ismétlődnek. Jól tudjuk, hogy valamely pénzintézet bukása nem csak az illető bank magánügye, hanem ennek szerencsétlen utókövetkezményei megérzi az egész helyi piac, mert hiszen egy-egy intézetnek igen nagy számú üzletfelei vannak, akiket az intézet bukása hibájukon kivül anyagi romlásba visz. Aki ingatlanra jelzálogkölcsönt vesz fel, abban a reményben, hogy hosszú évek során tetszés szerinti részletekben aprónként kifizeti, vagy az a kisiparos, vagy kis ember, aki az ő kis 300—400 koronás váltóját évi 50—60 koronás törlesztéssel nyugodtan be akarta szűkös jövedelméből fizetni, égből csapó villám gyanánt egyszerre csak megkapja a megbukott bank tömeggondnokának levelét, melyben arra szólítja fel, hogy egész tartozását fizesse be, mert különben jön a lavina módjára szaporodó per, végrehajtás, árverés s a szerencsétlen kölcsönvevőnek kevés vigasz az, hogy a tömeggondnok vagy ha a bank csendesebb halálnemmel felszámol, a felszámoló bizottság, vagy a jótékony nemtő gyanánt fellépő úgynevezett szanáló (?) bank vezetősége nagy kegyesen 8 napot engedélyez arra, hogy a reá nézve egyszeri kifizetésre elképzelhetetlenül nagy összeget megfizesse. És az ily módon kétségbeesetten pénzért szaladgáló minden bankban több-kevesebb udvariassággal azt a választ kapja, hogy nincs pénz. De nem csak a fizetési nehézségekbe jutott vagy megbukott, avagy felszámoló pénzintézetek ezer és ezer ügyfele kerül a tüzzel-vassal behajtás által anyagi romlásba, hanem a vidéki pénzintézetek csaknem valamennyi üzletfelei. A vidéki bankok vezetőiben nem hiányzik a jóindulat. Ők belátják hogy a kereskedelem és ipar pártolása nem csak a közérdek pártolása szempontjából szükséges, de azért is, mert hiszen azok adják jó időkben a jó hasznot hajtó és jó kihelyezést képező váltóanyagot is a banknak. E vezetőknek legjobban fáj az, amikor a kereskedőnek, aki váltó tárcáit hozza, az iparosnak, ki anyag beszerzésére pénzt kér, az építésznek, ki kölcsönt kér a munkájához, — az ő régi, megbízható klienseinek azt kell mondania, hogy most a rossz pénzviszonyok miatt egyáltalán nem állhat, vagy csak igen redukált módon — ez ám ritka és szerencsés eset! — állhat rendelkezésére. A vidéki városok igazgatóinak nem telhetik gyönyörűségük abban, hogy mindenkit nagy törlesztésekre, vagy Ueljes fizetésre kell szoritaniok. Jól tudják ők,, hogy ez a kényszerbehajtá - előbb-utóbb válságos nemzeti szerencsétlenséggé válhat. Ezekre az esetekre körülbelül az áll, ami katonáéknál szokásos, ha baj van. A tábornok ur az ezredeseket szidja, ezek kamatostól az őrnagyok fejéhez vágják a gorombaságokat, akik viszont a századparancsnoknak adják meg a magukét és az igy megy tovább, az alantos mindig jobban szenved, mint a felebbvaló és az egész rosszul sikerült hadgyakorlat keserű levét a hadsereg legkisebb tényezője, a közbaka issza meg, akit pofonokkal és rúgásokkal oktat ki káplárja a magasabb hadviselés tédományára. Ez a kép ismétlődik a bankok életében A budapesti nagy bankok vezetői könyörtelenül hordozzák körül a véres kardot; le az ingatlan hitelekkel, le a személyi hitelekkel, le a tőzsde váltókkal, le a kereskedőkkel, a hiteleket meg kell szorítani és az apostoli intelmeket követi a tett és megszorítják a vidéki nagy bankok hiteleit és hirtelen, minden átmenet nélkül, ridegen, kíméletlenül mondogatják fel a vidéki bankok hiteleit. És a kis bankok, melyek megkapják a rövidlejáratú halálos Ítéleteket, a hitel megvonásokat, szintén kivégzésre vannak kényszerítve. A nagy bankok statáriális eljárását a társadalom legkisebb tagjai, a szegény paraszt, a kisgazda, a kisiparos, A felügyelő-bizottságban. Hirtelenül letartóztatták Petrovicsot, a városi bank igazgatóját, a főkönyvelőt és a főpénztárost, nagymérvű csalások, mérleg és kónyvhamisitások stb. miatt. Másnap Danilis Iván, a városi bank felügyelő-bizottságának tagja, két üzlet baráttal ült együtt a törzsasztalnál. — A sorsa elől nem menekülhet senki — mondta. Ma jókedvűen fogyasztjuk a kaviárunkat és holDap kitudja, hogy mi történhetik. P. o. az a Petrovics. De ez kell a szélhámosoknak. Aki csal bűnhődjék érte. — Csak vigyázz Iván, nehogy te is bajba kerülj általuk — mondta Hedanoff. — Én. — Persze. Petrovics csalt. De hát hol volt a felügyelő-bizottság? Hiszen ti aláírtátok az aktákat. — Persze hogy aláirtuk — mosolygott Danilis. Természetesen aláirtam. Az üzletembe hoziák az iratokat. De hát mit értek én azokhoz ? Én még a halálos Ítéletemet is aláirtam volna. Nincsen időm az átolvasásukra, szemüveg nélkül meg egyáltalán nem látok. Amikor éjfél után hazakerült Danilis észrevette, hogy az ajtónyitó szakácsné nagyon sápadt és annyira remeg, hogy még szólani sem tud. A felesége lebontott hajjal ült a díványon, egész testében remegett és magánkivüli állapotban látszott lenni. Mellette — szintén szörnyű sápadtan és izgatottan — áll a gimnázista fia és egy pohár vizet tartott a kezében. — Mi történt — kérdezte Danilis. — Ép most volt itt a vizsgálóbíró és a rendőrség és átkutatott mindent — feleite a fia. Danilis körülnézett. A szekrényeken, asztalokon és a többi bútorokon meglátszott a házkutatás nyoma. Andrejev egy percig mozdulatlanul állt, mint akit a villám sújtott. Gondolatban átkutatta a multat ; de nem talált benne olyan bűnt, amely a bíróság figyelmét magára vonhatta volna. — Hiszen ez badarság — mondta azután. Panaszt emelek holnap, tudom Istenem, hogy többé nem merészkednek ide. Másnap reggel szokása szerint elment az üzletbe. A vevői mesélték neki, hogy az elmúlt éjjel az ügyész letartóztatta a titkárt és a második könyvelőt. Ez nem nyugtalanitotta Danilist. Meg volt róla győződve, hogy őt megrágalmazták. Tiz órakor a bíróságra ment, a titkár ele, aki ízetlen müveit férfi volt ott a hivatalban. — Mondja csak. Stefanovics, miféle divat az ? — kérdezte — Petrovics lopott, mi közöm hozzá? Éjjel házkutatás volt nálam! Elment az emberek esze ? Miért kínoznak engem ? — Mert az ember ne legyen marha. Ha az ember aláir valamit, nézze meg előbb jól. — Ha ezer évig nézem a jelentését, akkor sem értem őket! Könyvelő vagyok én vagy pénztáros? Nekem elhozták a papírokat és én aláirtam. — Maga különben is erősen gyanús. Maga minden biztosíték nélkül húszezer rubelt vett ki a bankból. — Hát aztán ? Talán csak magam vagyok adósa a banknak ? Az egész város adósa! Fizetem a kamatokat és lefizetem az egész tartozást is. Talán magam vettem ki a pénzt? Petrovics dugta oda nekem. Vedd, mondta, csak vedd! Ha nem teszed, ezzel azt bizonyítod, hogy nem bízol meg bennünk. Vedd fel és építs az atyád részére egy malmot. Ekkor elfogadtam. A titkár csóválta a fejét. — Igy csak gyerekek és barmok érvelődnek. Maga nem hiába nyugtalankodik. A bíróságtól nem menekülhet, de bizonyára szabadon bocsátják. A titkár nyugodt; biztos bangja megnyugtatta Danilist. Az üzletébe visszamenve*újra összetalálkozott ismerősökkel együtt, ivott velük, kaviárt evett és mulatozott. Ugyanaz nap estéjén még egy csapást Kerekes Pál utóda Nyíregyháza. Készít legelegánsabb férfi ruhákat mérték szerint. Eredeti angol szövetek nagy választékban. Telefon 197. Férfi divatcikkekben folyton változatos újdonságok.