Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-14 / 15. szám

2 15-ik szám. NYI. RVIDÉK 1912. április 14. Szociális problémák, A keresztyénységnek a nagyheti ünnepeiben a mai keresztyény magyarság legnagyobb szociális problémájának, léte fónmaradásának találó példázata rejlik. Ő rajta is betű szerint be fognak teljesedni az írásnak szavai: „Elvégeztetnek mindenek az ember Fija felől, a melyek megírattak a prófétáktól ; mert a pogányoknak kezekbe adattatik és megcsufoltattatik és boszuságokkal illettetik és megpökdöstetik és minekutána őtet megostorozták, megölik : de harmadnapon föltámad." Valamiképen dicső véget értek tehát az Emberfiának mindnyájunk bol dogságáert kiállott földi szenvedései s tűrésének örök diadal, kínjainak örök boldogság, megvetettségenek fölmagasztaltatás, földi halálának örök mennyei föltámadás lett a méltó jutalma: azonképpen kell dicső véget érniök az egyetemes emberi eszményekért küzdő mai keresztyénymagyarok szenvedéseinek is s tűrésüknek tartós diadallá, kínjaiknak zavartalan boldogsággá, kigúnyolt és megveteti voltuknak fölmagasztalódássá s haláluknak időtlen időkig tartó föltámadássá ke!l átalakulnia. Mert szinte sarktétele a keresztyény világ szociális-etikai világfölfogásnak, hogy a pusztán egyéni, önző célokért dolgozó gazságnak, bárha folytonosan diadalt arat is, egyszer mégis végleg el kell buknia, mig az egyetemes embari, tehát nemes célokért küzdő becsületességnek, habár mindig el is bukik, végtére örök diadalt kell aratnia. Hiszen, aki ezen egymással küzdő két ellentétes világnézetnek, az önzésnek és az altruizmusnak igazi valóságáig hatol, az teljesen tisztában van azzal, hogy a keresztény világ e szociális etikai sarktételszerü világfölfogásának kényszerűségé egyenesen e két ellentétes emberi érvényesülésnek a fogalmában magában rejlik. Mert minden önzés merő harc minden többi más ellen s minden altruizmus a többi mással való egyetértésre és békére irányuló törekvés. Az önzésnek csak ellene küzdő szövetségesei lehetnek, mig az altruizmusnak őt csakis nem segitő, de máskülönben egymással teljesen egyformán gondolkodó harcosai vannak. Az önzésnél tehát a teljesen különálló egyedek vagy pártok végre is elbuknak a nagy egyetemes egésszel szemben, mig az altruizmusnak Az urnö. Szakértők hatezer forintra becsülik Ö. Na a szakértők, azok éppen a legnagyobb marhák. Az urnö (jegesen). A bátyám becsülte meg, aki bírósági szakértő. Ö. Bíróságnál, az más. (Uj témát keress, hogy a régit feledtesse). A zsurjai mikor kezdődnek, cságo asszonyom ? Az urnö (zuzmarásan). Nem tartok az idén zsurokat. A családi állapotomban beáll változás ... Ö (hogy az úrnőt a kinos vallomástól megkímélje), Hja, tudom, tudom. Hallottam beszélni a városban. Az urnö (poláris hidegséggel). Beszélik ? Ö. Dehogy. Csak ugy hallottam. (Fölkel.) Az urnö (a legnagyohb melegséggel). Már megy ? Ö. Igen, dolgom van. Kezét csókolom cságo asszonyom. Javulást kivánok a kis ... kis ... Az urnö. Lajos. ö. A kis Lajosnak. (Ragyogó arccal). Tudja, ráfér. Mostanában a- gyermekhalandóság ... (Kimegy. A leány kikíséri.) A leány (künn). Ön, ugy látszik, nem tudja, hogy dr. Konopisthy udvari tanácsos és hogy nejének, habár el is vált tőle, a méltóságos cím jár. Ö. Igen ? Ezt nem tudtam. A leány. Rosszul esett neki, hogy ön ilyen módon is éreztetette vele, hogy már nem tartozik a férjéhez. Jónapot. (A faképnéi hagyja.) Ö. Ma pechem volt. (Az igazi szobalány jön és kinyitja az ajtót neki.) ö. Kezét csókolom, nagysád. (Elmegy.) egyformán gondolkodó, de alvó harcosai végre egyszer mégis csak fölébrednek és talpra állanak. Mi rajtunk is pontról-pontra be fognak tehát teljesedni az írásnak szavai s akkor megvalósulva látjuk majd, a mit. a mi prófétánk oly szépen megjövendölt: Magyarország nem volt, hanem lesz Mert valóban mi is a pogányoknak kezekbe adattattunk, megcsufoltaHunk, boszuságokkal illettettünk, megpökdőstettünk és minekutárina minket megostoroztak, meg is öltek: ámde harmadnapon mi is föltámadtunk." Alvó harcosaink végre is csak fölébrednek és talpra állanak. „A szolgabíró had", „a dzsentri banda", „a nemzeti szinüre festett szittyavitézek", „a hazaffyás kurucbitangok", a szűz Máriás lovagok", „pörgekalapos magyar tudósok", „a disznótoros ihaj-csuhaj népség", a „sujtásos, dolmányos turániak" és a többi sok-sok szendergő vitézek majd csak egyszer fölébrednek. Talán még sem lehet ugyanis természetes fejlődésjelenség az, hogy ezer esztendős történeti multunk összes emlékei és meggyőződései, az emberiség egész eddigi történetén keresztül uralkodó eszményeknek tekintélye és tisztelete, az ember egyéni érvényesüléséhez tartozó s ugyancsak az egyéni munka fogalmát hordozó magánvagyon egy csapással megsemmisüljenek és kipusztuljanak, hogy bennünket a teljesen idegenül gondolkozók nemzeti sajátságainkból kivetkőztessenek, eszményeinktől megfosszanak s vagyonúnkból kiforgassanak? „A múltból átvett eszméknek és értékeknek revideálása" talán csak még sem lehet egyértelmű ezen eszméknek és értékeknek egyenes megsemmisítésével ? Valóban, mi nekünk magyaroknak is revideálnunk kell. Töviről hegyire meg kell vizsgálnunk, mi az igazi alapja és valósága annak az anarkiateremtésnek, a mi társadalmi egyesülésünk minden oldalú meggátlásának, az eddigi tisztelettudás és tekintélytísztelet kinevetésének, az iskola eddigi presztízse lerombolásának, szóval annak a minden oldalú szociálisetikai radikálizmusnak, a mely nem ismer el se Istent, se embert, csak a maga pártjabelit, nem enged érvényrejutni semmit, csakis a maga gondolatait és akaratát. És mi csakugyan revideálni fogunk. Szét kell szednünk a radikálizmusnak teljes ideológiáját. Ki kell mutatni a kongó jelszavaknak egész belső ürességét. Mert mi nekünk magyaroknak épp a kontemplációra, szemlélődésre, a filozófiai tényvizsgálatra van megalkotva a lelkünk. Merünk dicsekedni vele, hogy a mi magyar nyelvünkben egy egész uj s minden eddigi filozófiával szemben eredeti és önálló filozófiának alapjai vannak megadva. Hiszen már az a valóság, hogy a magyar ember lelki sajátságában van a gyökere annak a kiirthatatlan ideálizmusnak, annak a szintétikus. egyetemes világszemléletnek, mely őt annyi önfeláldozásra, annyi szenvedés elviselésére egy évezren át megedzette és megerősítette, kétségtelenné teszi, hogy őt a tudományos vizsgálódásban nem az egyéni, önző jelszavaknak, hanem az igazságnak ereje, a vallásban nem az egyéni, önző érzelem, a vallástalanság és istentagadás, hanem az egyetemes emberi eszme érdekei, a vallásos szemlélet fogják vezetni, hogy az ő etikájának sarktétele nem az egyéni haszon és vágy, hanem az egyetemes haszon és vágy lesz, hogy a jogi és gazdasági érvényesülésben ő nem a magánjogi és magánvagyoni érdekek • nek, hanem a közjogi és nemzeti vagyonosodási törekvéseknek lesz küzdő harcosává. A magyar ember teljes világ életében közérdekkedvelő, a közügyek iránt érdeklődő, a közügyek szolgálatában állók tekintélyét elismerő, Istenéhez, királyához és hazájához ragaszkodó voit. Ezek nélkül miképpen is maradhatott volna meg állami egységében itt, az európai örökös országharcok közepén egy évezren keresztül ? Ilyen lelki sajátságok komplexuma mellett jogos reményünk lehet tehát arra, hogy mi lelkűnkből, mindnyájunknak, az egész nagy történelmi múlttal biró magyarságnak lelkéből fogunk szólni, amikor ellenségünknek, elleneinknek mind tudományos, mind erkölcsi harckészletét megvizsgáljuk és vele leszámolunk. za Az 1910-ikinek nevezett népszámlálás anyagának feldolgozásával kapcsolatban mind jobban és élesebben domborodik ki a kép Magyarország és egyes helységeinek lakosságarol. Az ország lakossága — Horvát-Szlavonországok nélkül — 18.264533. Az előző, 1900 íki népszámláláskor 16,838255 volt. A szaporodás 8-5%. Kedvezőtlenebb, mint 1890 és 190 ) közt, amikor a szaporodás 10 3% ot tett ki. Szabolcsvármegye lakosságának száma az 1910 iki népszámláláskor 319,818 volt. Szemben az 1900 iki 288,672-vel. A szaporodás 10'8°/<>. Tehát az országos átlagnál kedvezőbb. Bar viszont kedvezőtlenebb, mint az előző 10 év alatt, amikor a szaporodás 17'7%-nak felelt meg. Nyíregyháza város lakossága — a katonasággal együtt — az 1910 iki népszámlálás szerint 38193. Szemben az 1900-iki 33088 al, a szaporodás 5110; ami 15 4 % nak felel meg. Az előző 10 évben a város lakossága 27179 ről 5909-e

1 szaporodott, ami 21'7%-nak felel meg. Nyíregyháza lakossága felekezetek szerint a következőképen oszlik meg az 191.0-iki népszámlálás eredmenyében: Polgári népesség Katonaság Együtt Róm. kath. 8785 504 9289 Gör. kath. 4200 178 4378 Ref. 4280 445 4725 Ág. h. ev. 15798 61 15859 Gör. kel. 34 3 37 Unit. 5 — 5 Izr. 3859 23 3882 Egyéb 23 — 23 Összesen 36984 1214 38198 A megelőző, 1900-iki népszámláláskor a város lakossága a következő adatokat tüntette fel. Róm. kath. Gór. kath. Ref. Ag. h. ev. Gör. kel. Unit. Izr. Polgári népesség 7304 3760 3101 14739 8 2 2961 Katonaság 789 30 295 49 3 47 Együtt 8093 3790 3396 14788 11 2 3008 Összesen 31875 1213 33088 A két népszámlálás adatainak összehasonlitásábóli — figyelmen kivül hagyva a katonai népességet, mely az egyes ezredek sorozási helyével van szorosabb összefüggésben, mint az állomási helyivel, — az tűnik ki, hogy 1900-1910 közt szám szerint legjobban szaporodtak a római katholikusok, utánuk a reformátusok. Aránylag azonban a reformátusok szaporodtak legjobban, utánuk az izraeliták. Aránylag legkevésbbé az ág. hitv. evangélikusok szaporodtak. Minek magyarázata abban lelhető fel, hogy közülök költöztek ki legtöbben a szomszédos községek határába, hol földeket vásároltak. Nyíregyháza polgári lakossága tehát a katonaság nélkül a rendszeres népszámlálások óta a következő számadatokat tünteti fel: 1869-ben 21,896 1880-ban 24,102 1890-ben 27,014 1900-ban 31,875 1910-ben 36,984 Mig 1869-ben osak a dadai felső járásban és a tiszai járásban volt pár százzal kevesebh a lakosság száma, mint Nyíregyházán, — addig 1910-ben már csak a dadai alsó, kisvárdai es nagykállói járások lakosságának lélekszáma haladta meg Nyíregyháza város lakosainak a számát. A lélekszám tekintetében Nyíregyházát a községek közül Békéscsaba ; a rendezett tanácsú városok közül Újpest és Brassó ; a Budapesttel és Fiúméval együtt 27 önálló törvényhatósági joggal biró városok közül 16 előzi meg, (Arad, Budapest, Debreczen, Fiume, Győr, Hódmező vásárhely, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Miskolcz, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szabadka, Szeged, Temesvár), s igy az ország városai és községei sorában a 20-ik helyen áll. A legutóbbi 10 év alatt a rendezett tanácsú városok közül Kiskunfélegyházát és Makót, a tőrvényhatósági joggal biró városok közül Sopront előzte meg.