Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-31 / 13. szám

lyiregyiiáza, 1912, mm. évfolyam, 13, szám. Yasárnap, március 31 Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon SlSftxttési faliételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4- kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉH 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó \ fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A negyedév végével kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy az előfizetési dijakat a megküldött portai beűzetés/ lapokon portómén­tes'en mielőbb beküldeni szivesked­jenek. Tanyasi tanítók. Kedves öreg Nyirvidék, te régi hü szolgánk, aki sohase gázoltál osztályok, testületek és egyesek becsületében, mint ahogy ezt egyes helyi lapjaink teszik: adj helyet soraimnak, hogy kifejezést adhas­sak örömömnek a Géczy Géza legutóbbi, e lapban megjelent cikke felett. Tanyasi tanitó! Tisztelt olvasóm, tudod te mi az? Egy nagy tényező a társadalomban, akit mi ugy is hivunk, hogy a nemzet nap­számosa és akiről a régi rómaiak azt mondták, hogy akit az Istenek meg akar­nak verni, hát tanítónak teszik meg. Hát ez a tanitó egy silányul fizetett valaki, aki ott a tanyákon olyan szép hivatast tölt be, aki ott először tanitó, aki a kis ember gyerekét megtanítja Istent és Hazát ismerni és szeretni, másodszor tanács­adójuk, jegyzőjük, papjuk is azoknak, akik nem jöhetnek be a városba a templomba. Szóval mindenök. Nagyon jól esett olvasnom, mélyen tisztelt Szerkesztő ur, a Nyirvidék leg­utóbbi számában megjelent „Ünnep után" cimü cikket, hogy akad már müveit uri ember, aki elismerőleg nyilatkozik arról a tanyasi népről, aki csak dolgozni tud hangya szorgalommal, buzgón imádkozni és szeretni a Hazát! De, kérdem az igen tisztelt cikkíró urat: ki törődött eddig ezzel a néppel ott azokon a tanyákon! Az igaz, hogy a kilencvenes évek elején határozatilag töröl­tük a tót szót, ami nagyon szépen sike­rült is, mert a harminc éven aluli gene­ráció megtanult magyarul, ugy, hogy már nem is igen járnak a tót isteni tiszteletre, mert a tót énekes könyvet nem tudják olvasni: de ki törődött azzal, hogy ez a nép a kor haladtával együtt müveledjön is. Vagy talán elég ehez, hogy ezt a szor­galmas, takarékos, vallásos, hazáját szerető népet nyers, vad parasztnak, csizmásnak és mindennek, csak jónak nem — elne­vezzük, ahogy azt egyes emberek és egyes lapok minduntalan teszik. Nem, tisztelt cikkíró ur, ezek nem szolgálják ezt a célt soha. Hanem itt megint szóba jön a tanitó, a nemzet napszámosa, ez a tiszteletre, becsülésre méltó tanítói kar és a becsü­letes sajtó. Tisztelt olvasóim! Én mint régi iskolaszéki tag igen jól ismerem a nyír­egyházi tanítói kart általában, felekezeti különbség nélkül s ugy én, mint az egész város csak büszkék lehetünk rájok. Ugyan ilyen hatalmas, fiatal tanitói gárdánk van a tanyáinkon is, akik hivatva lesznek az ott lakó népet előre vezetni a magyar műveltség s a magyar nyelv szeretetének utján. Mennyi sok ideig kellett várnunk, hogy már mikor születik meg az az em­ber, aki hivatva lesz ezt a szorgalmas, takarékos népet, akinek a határban 10 helyen is van birtoka, arra a helyre emelni, amely őt méltán megilleti. És hát ki legyen az más, mint ismét te, a nem­zet napszámosa, te kedves tanyasi tanitó. Te, fiatal, hatalmas tanitói kar. Te, kez­deményező Prékopa István, akit talán azzal az utasítással küldtek el a szülői háztól az élet tengerére, mint jeles írón­kat és költőnket báró Eötvös Józsefet, hogy menj fiam, gyűjts tudományt, hogy aztáu szolgálhasd népedet s igy Hazádat is; lobogtasd magasan azt a szövétneket, hogy messzire bevilágítsd fiatal kartár­saidnak az utat, amerre eveznek. Te meg ifj. Szmolár Mihály és ti huszonhatan fiatal gazdák, akikről a tisz­telt cikkíró Géczy Géza cikkíró ur oly elismerőleg nyilatkozott, álljatok oda a fiatal, de vasakaratu tanítótok háta mögé, mutassátok meg, hogy méltók vagytok arra az elismerésre, melyben részesültetek. Ti meg, többi fiatal tanítók, akik nekünk szorgalmatok és igyekvéstek gyü­mölcsével : vizsgáitok alkalmával oly sok Probléma. — Lili — szólt őzv. Fábriné unokájához — nem tudom megérteni hallgatásodat és kifogá­saidat sem ismerem, melyek miatt részedre nem létezőnek tekinted Török Gábort. Nem hallottam tőled a legkisebb elfogadható ki­fogást sem, csupán kijeleni etted, hogy Török Gáborhoz épugy nincs szándékod férjhez menni, mint más valakihez. . . — Török Gábor józanéletü, tisztességes, komoly fiatalember, bűnös és könnyelmű pasz­sziók nélkül, — felelt Lili. Nem kártyás, a bort nem szereti, szolid, műveltsége, jómodora két­ségbe nem vonható. Szóval minden tekintetben korrekt ember, akiről senki sem tud rosszat mondani. — Ugy látszik, — mosolygott özv. Fáb­riné — jól ismered Török Gábort, azt hiszem, eddigi ellenvetésed puszta lányos szeszély volt. — Ki ne ismerné a házasulandó fiatal­embereket? mindeniknek nagy érdemeik vannak az anyák előtt, akik legszebb reményeiket fűzik az udvarlókhoz és a lányok előtt a paradicsom kapuit látszanak megnyitni, melyen belül virul az u. n. asszonyi hivatás és boldogság elfakult, kicsinyes virága. Egv ilyen onyhe oázist kinál részemre is Tőrök, a mindennapi, tartalmatlan élet legközönségesebb fajtájából. — Erveid gyöngék, szólalt meg Mariska szúrósan, avagy talán a mesebeli királyfi dominálja az almaidat? Különben válaszodért ma Törők el fog jönni. — Egy szerető otthon s meleg családi körnél az élet értékesebbet nem nyújthat, — járult hozzá özv. Fábriné. — És biztos vagy abban, hogy Török Gáborral feltalálom azt az általad kilátásba helyezett meleg családi kört? A boldogsághoz, a házasság egyensúlyban tartásához szükséges a házastársak egyenlő szeretete s e szereteten alapuló összeolvadás. Ha ez a kapocs hiányzik, a családi élet öröme szertehullik, a szeretet elenyészik és helyet ad az elfásulasnak, közö­nyösségnek. Török kész engem nőül venni anélkül, hogy ismerné a házasságra vonatkozó kívánságaimat, vágyaimat, jellememet. Ha egyebektől eltekintek is, elég okot látok ebben a visszautasításra. — Ugy látszik a nagyváros felvilágosult­sága megzavarta gondolatkörödet — mondta fölényesen Mariska. A házasság vegyelemzése a mi korlátolt felfogásunkhoz képest bonyolult valami, amiben a bacillusokat csak mikrosz­koppal állapithatjuk meg. — A mikroszkop nálad nem hiányzott, — idegeskedett Lili. Előttem játszódott le életed. — Ah, szisszent fel Mariska, —• az én házasságomat ne hurcold mértéked alá, avagy irigyelted azt tőlem? . . . — Nem irigyeltem, nem volt mit irigyel­nem, felelt, Lili élesen. Nem akarok olyan éle­tet mint a tiéd! nem akarom életemet meg­rontani áthazudni, csalni magamat, az uramat, másokat — mindenkit, nem vagyok portéka, melyet eladnak a házasság vásárán, hogy össze­törött lelkemmel fizessek érte. Hosszú évekre szóló frigyet. kötőttél az asszonyi élet körül fűződött varázstól csábítva, avagy a szerelem, jólét derengett feléd ? Ha volt idő, mikor ön­magadba szállva vizsgáltad énedet, őszinteséged megmagyarázta-e ezt a lépésedet, tudta-e okát adni ? Férjhez mentél az általános szokás hatalma alatt, muló rokonszenvvel, öntudatlanul. Néhány év múlva elkövetkezett a kiábrán­dulás: tudatára ébredtél annak, hogy hiányzik köztetek a kapocs, a lelkiharmonia, mely a szerelmet fakasztja és megőrzi a csalódások közepette is, meguntad a selymet, ékszert, bálozást a jólétnyujtotta minden örömet. Szen­vedtél, gyötrődtél, visszaváltottad volna az elmúlt évek szürkeségét. Magános óráidban enyhületért imádkoztál, nyugtalan perceidet Kerekes Pál utóda Nyíregyháza. Készít legelegánsabb férfi ruhákat mérték szerint. Eredeti angol szövetek nagv választékban Telefon 197. Férfi divatcikkekben folyton változatos újdonságok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom