Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-03 / 9. szám

2 9-ik szám. N Y I R Y I D É K 1912. március 3. Majerszky Béla polgármestert, hogy sürgősen hivja össze a város képviselőtestületét s az tegye meg a kormánynál a maga hozzájárulására nézve az ajánlatot. Megjegyezzük még, hogy a nyíregyházi g. kath. hitközség a mult vasárnap tartott gyűlésében az esetre, ha a g. kath. püspökség székhelye Nyíregyházán lesz, felajánlotta a püspökség örök tulajdonául az egyház régi parochiális telkét s a püspökséggel való közös használatra templomát is. * * * Az uj g. kath. magyar püspökségi székhely kérdésével foglalkozni fog a vármegye közönségének e hó 12-ére összehívott közgyűlése is, dr. Prok Gyula és társainak következő, már benyújtott indítványa alapján: Nagyságos Alispán úr! Hazafias öröm szállotta meg valamennyiünk szivét annak hallatára, hogy a kath. püspökségek felállításának és szervezésének előjogát gyakorló legmagasabb tényezők a magyar nyelv nemzetközi súlyát felismerve és méltányolva, egy oly magyar nyelvű görög kath. püspökség felállítását határozták el, amelynek centrumát Szabolcsvármegye gör. kath. egyházai s ezek között elsőként a nyíregyházi egyház teszi. Évtizedes hazafias munkásságának régen várt s erkölcsi hatásában beláthatlan horderejű eredménye ez, amelynek mérlegelésénél a közönynek, resistentiának, a kényelemnek, a kisebb rendű érdekek látásának szerepe nem lehet. A magyarországi gör. kath. közegyház beiéletében korszakot alkotó tény az, amely a maga rendkívüli jelentőségét az idők múlása alatt abban fogja éreztetni, sőt megkövesiteni, hogy a magyar nyelvnek ezen egyház keretében lépésről-lépésre való természetes tértoglalásával, ezt a püspökséget fogja tenni a gör. kath. egyházi élet hitbeli és szellemi központjává. Az pedig nem lehet közömbös Szabolcsvármegye közönségének sem, hogy ez a hitéleti és szellemi központ Szabolcsvármegyében, illetöleg székhelyén Nyíregyháza városában alakuljon ki, mint amely város társadalmi berendezkedésénél, alturális intézményeinek lejlettségénél, kedvező forgalmi fekvésénél és viszonyainál lógva, legelső sorban veendő figyelembe mindazok között a városok között, amelyek az eddig nyilvánosságra került adatok szerint az uj püspökségi székhely kiválasztásában kombinációba lettek véve. Nem akarjuk magunkra venni a szerénytelenség látszatát azzal, hogy a püspökségi székhelynek Nyíregyházára leendő elhelyezésével természetes kölcsön hatásban lévő kulturális, közgazdasági és ethikai előnyöket részleteiben ismertessük, illetve fejtegessük. Csupán annak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy Szabolcsvármegye helyrehozhatlan mulasztást követne el, ha minden rendelkezésére álló eszközt harcba nem állítana annak a célnak eléréséért, hogy az uj magyar nyelvű görög kath. püspökség, amely az eperjesi egyházmegye 8, a munkácsi 70, a nagyváradi 52, a szamosujvári 7 s a balázsfalvi 39 egyházközségének tömöritéséből alakittatik, Nyíregyházára helyeztessék el. Előre bocsátása után annak, hogy Nyíregyháza város képviselőtestülete ezen ügyben már állást foglalt s polgármesterét széleskörű megbízással látta el az illetékes tényezőknél való interventióhoz; azt a kérelmet terjesztjük elő Nagyságodhoz: Méltóztassék hatáskörében az alkalmasnak látszó minden intézkedést megtenni, hogy Nyíregyháza városa a püspökség elnyerése iránti törekvésében Szabolcsvármegye törvényhatóságának teljes erkölcsi súlyával támogatva legyen. Nagyságos Alispán úrnak készséges szolgái: Nyíregyháza, 1912. február 26-án. Dr. Prok Gyula, b. tag, egyházkerületi ügyész. Somogyi Gyula, Pöppel Gyula, Megyery Géza. Inczédy Lajos, Dr. Korányi Endre, Nóvák Gyula, Bogár Lajos, Sefcsik József, Csengery Gyula, Surányi István, Dr. Sörés János, Marsalkó Lajos, Liptay Jenő, Dr. Jósa András, Groák Ödön, Bagdy Imre. Tiszteletteljes kérelem az ibrányí református tanító urakhoz. Mindakét szomszédom háza ég s iszonyattal gondolok arra, hogy ez emésztő tüz az én portámra is áíesaphat s megcsúfíthatja sok . . . sok évi fáradságos munkálkodásom eredményeit! Ez ok is késztet, hogy nyílt szinen a következő kérdéseket intézzem az általam ismert és nagyrabecsúlt tanitó urakhoz saját személyők és az általok képviselt legszentebb ügy érdekében : 1. Igaz-e, högy midőn Szikszai András Ibrányba ment papnak, két tanitó ugyan, de egy iskolája volt a ref. egyháznak, mert a második iskola csak egy nyomorúságos bérhelyiség, a tanitó lakása egy szobás, földes taksásház volt, amelyben én láttam még a moslékos dézsát is téli időben, mert a pitvarban befagyott volna, azért tette be a szobába Konkoly tanitó ur. 2. Igaz-e, hogy most négy tanitóállomás van és minden iskola nemcsak teljesen törvényszerű, hanem szinte kellemes otthona a gyermekeknek. 3. Igaz-e, hogy Szikszai András lelkész már odamenutelekor, a környék papjai és tanítóiból (sőt fiatal jegyzők is voltak köztük, róm. katholikusok is) énekkart alakított, azt nagy buzgósággal vezette, több alkalommal nyilvánosan szerepeltek s a kar tagjait szives barátság fűzte össze. 4. Igaz-e, hogy Szikszai András lelkész házánál, bárminő alkalomból volt valamely kedélyes összejövetel, a tanitó urak mindig ott voltak, a legújabb időig. 5. Igaz-e, hogy Szikszai András, a szomszéd ref. egyházak tanítóival is olyafi szívélyes viszonyt tartott fenn, hogy azok összejöveteleiről sem hiányzott s pedig a legtöbb esetban családjával. 6. Igaz-e, hogy tavaly nyáron, a debreceni tanítóképezde tanárai és negyedéves növendékei tanulmányi kirándulást tettek Ibrányba, az egyház meghívásából s a vidék több uri családaival együtt az egyház vendégei voltak, a papné látván el az egész közönséget s akik ott voltak, főként a debreceniek, legteljesebb elismerésüknek adtak kifejezést azon sokoldalú haladás okából, amiket láttak, főként pedig a tanügyet illetőleg. 7. Igaz-e, hogy tavaly, az október 31-én Nyíregyházán tartott lelkészértekezlet alkalmával, leányinternátusunkkal együtt ünnepelvén is a reformáció ünnepét, Szikszai András, az ibrányi tanitó urakkal együtt egy igen szép kvarzik. A madárka piciny szive s az emberé egyformán dobog; a tengert megduzzasztja a dagály s leapasztja az apály; a pára, mely a légkörből fölemelkedett, mint forrás bukkan elő a hegyek oldalából; a Főid él, mozog; szive lüktet, hatalmas tüdeje gőzöket, villámokat ont. És ekkor az Ur kiterjesztvén kezeit, megáldá a Földet, mondván: .Élj, virulj, gyümölcsözzél, lényeid fejlődjenek, nemesüljenek, tőkéletesüljenek ; szeressék egymást, legyenek szabadok és boldogok!" Az Ur ezzel magára hagyá a Főidet s tekintetét más csillagzat, más élő világ felé forditá. Hanem ez a szempillantás, mely az idők végtelenségében századokat tett, elég volt arra, hogy az emberek elfelejtkezzenek istenről. Midőn tapasztal'ák, hogy a nappal és az éj, a tavasz és a tél egyformán váltakoznak ; hogy a fa lehullatja levelét, gyümölcseit, de ismét kivirul; hogy az agg a sirba száll, de helyette csecsemő születik; népek keletkeznek s elmúlnak; rügyfakadás és hervadás, élet és enyészet állandó és változatlan: azt mondták, nincs isten. „Én vagyok a Föld és világ ura !* Kiáltott fel az ember. Minden, ami van, én ertem van. A Nap azért süt, hogy számomra a Föld kenyeret teremjen, a Hold és csillagok azért ragyognak, hogy szelid fényökkel fennviraszszanak álmaim lelett! S az ember önző lett és uralkodni vágyott. Miután a barmokat igába fogta, szőrét ruhának, bőrét sarunak lehnzta, húsát felfalta; az erdőket felkutatá sa vadakat elejté; a hegyekből az aranyat, ezüstöt, csillogó köveket felbányászta; a tengerekből a gyöngyöket felhalászta s magára aggatá, nem volt megelégedve többé embertársaival. Micsoda! Kiálta fel. Péter olyan ember legyen, mint Pál ? Szó sincs róla! Ennek finom szőrruhája van, az meztelen. Ez ur, az szolga. Ennek aranya, ezüstje, drága gyöngyei vannak, annak kenyere sincs. Ez mágnás, az koldus. Ezen az uton aztán szépen tovább mentek. — Ti esztelen emberek! Kiáltának fel egyesek. Mért imádjátok ti azt a Iathatatlan istent az égben, napban, holdban, csillagokban, tűzben, köbén, vasban ? Ő ugy sem ad nektek földet és kenyeret, hanem én. Nézzétek! Zsákjaim töltve vannak arannyal, ezüsttel, a tengeren száz bárkám jár; földjeimet ezer rabszolga műveli. Én gondolkozom helyettetek is, hogy éhen ne veszszetek. Imádjatok tehát engemet, legyek én a ti uratok, császárotok! . . . — Igazság! Szóltak az emberek homlokukra csapva. Szükséges, hogy az embernek saját fején kivül legyen még egy feje, amely gondolkozzék helyette. Légy tehát te jó ember a mi császárunk és gondolkozzál helyettünk is, mi pedig barmok leszünk és dolgozni fogunk helyetted is. És azonnal köveket hordtak össze, ékes palotát építettek, a császárt felöltöztették bíborba fejere koronát nyomtak, trónusra ültették s leborultak előtte. A császárok aztán mint az indiai fügefák, nőttek és szaporodtak. A földgolyót felosztották, egymás közt s az egyes földrészeket elnevezték országoknak, a rajta élő népeket pedig alattvalóknak. Azután az aranyból és ezüstből pénzt verettek, az alattvalókra adókat vetettek és élet, halál fölött uralkodtak. És ettől fogva a trónustól a kunyhóig egy óriási Jákob-lajtorja lett a világból. Ezen a lajtorján egymást gázolva, zúgva, harapva, dühösen felfelé igyekszik mindenki. Aki legfelől áll, az a császár lábait, az utána következők pedig az ő lábait csókolják. Migukra bibort, bársonyt, aranyat, csillogó köveket, szalagokat, rendjeleket akasztgatva, röpködnek a koronák fényében, mint a tarka barka lepkék. Boldog és büszke aki a fényben sütkérezhetik. De ki venné tőlük rossz néven? A pillangók élete rövid! Történt azonban, hogy egy császárnak nagyon sovány ország jutván birtokául, kincstárába a jövedelem igen véknyán szivárgott, őfelsége ezen baj ellen többféle orvosságot használt. Egyes gazdagabb alattvalói birtokát barátságosan a magáéhoz csatolá s őket utazni küldé, népeit serényebb munkára s magasabb terhek viselésére ösztönzé. Ez azonban lázadást, éhinséget eredményezett. — Ejha! Kiáltott fel Őfelsége. Ha ez sokáig igy tart, magam is éhen pusztulok. Felkerekedett tehát s elment szétnézni, hogyan élnek a többi császárok ? Midőn a szomszédos országba lábát betette, elcsodálkozott a látottakon. Mindenütt Herpay Ernői Báli újdonságok uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5. J lakcipők, frak-ingek, frakmellények a legnagyobb választékban.