Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

27-ik szára. N Y I R V I D É K 1911. julius 2. lí zatért és költségért, melynek földeik parcellánkénti bérbeadása folytán kiteszik magukat, a magasabb s hovatovább emelkedendő földbérek s azon nemzetmentő hazafias munka által, melyet így teljesítenek azzal a hazával szemben, mely nekik azon földet adta s azon hálás ragaszkodás által, melyet bérlőik részérói feltétlenül éreani fognak. Csak egy kevés bizalom a nép iránt, csak egy kevés fáradtság a bérbeadásnál. Meit itt főként minden a birtokos osztály s különösen a nagybirtokos jóindulatától függ. Ha valahol a földbérietek körül, mint minden .üzleti kötés körül játszik nagy szerepet 3 provízió s ha valahol a nép a nagybérlőkkel szemben földhöz nem tud jutni, legtöbbször nem az az oka, mintha nem igérne annyi bért mint azo^ hanem mert nem tud adni a közvetítőknek annyi províziót. A szövetkezetek pedig ezen földberlŐ rendszer közvetítése által talán fokozottabb mértékben teljesítenék hivatásukat és szolgálnák a nemes célt, melyért alakultak. Elismerem, hogy a terv, melyet igy rövid vonásokban felvetettem, idealisztikus, vagy sokkal inkább utópisstikus. Engem a kérdés felvetésénél az az indok vezérelt, hogy próbáltam keresni módját annak, hogy az Amerikába ránduló munkaerőt és munkakedvet itthon tartsuk, foglalkoztassuk s nemzetünk hasznára értékesítsük. S hogy erre tényleg szükség van, hogy ez a lassú vérzés nemzetünket folyton gyengíti s az amúgy is kevés magyarságot apasztván, a magyar nemzeti állam kiépítését hátráltatja, azt velem egysatt talán sokan vallják az igen tisztelt gyülekezetben. Ha utópisztikus és ideális tervet vetettem fel, mentse ezt az az igazság, hogy a realizmus rendszerint a magánérdekeket szokta szolgálni, közügyeket, közérdeket előmozdítani csak ideális alapokon lehet. Az ideák a megvalósítás közben változhatnak, alakulhatnak, össze is törhetnek, a fő csak az, hogy általok fejlődjék, erősödjön a köz, a nemzet, a haza. Alapeszmém a szegény munkásember nagyobb mérvű és arányú segítése s ez ellen annak a néposztálynsk ravaszságát, megbízhatatlanságát, könnyelműségét, iszákosságát és még sok mást lehetne felhozmi, amelyek miatt a bizalomra, melyet neki adnék, nein érdemes. De mindezen ellenvetés semmivé lesz azon erkölcsi alapelv mellett, melyet a megváltó Jézus az irgalmas samaritanus példázatában fejezett ki s mely kell, hogy alapelve legyen az őt kővető s az ő nevébe járó társadalomnak: nem azt kell nézni, ha valakinek segedelemre van szüksége, hogy érdemes-é embertársunk arra a segedelemre, hanem azt, hogy rászorul é ? Ez legyen a magyar társadalom mozdulásainak irányitója s hiszem, hogy egészségesebb lesz a nemzeti élet, boldogabb a nemzet, virágzóbb a haza. Kissé megkésve ugyan, de nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a közelmúltban Nyírtasson lezajlott községi iskolaszéki választást, melyben mintegy megtestesülve látható a ferde irányban vezetett népnek egész szelleme. A választáson résztvevő választmányi tagok ugy látszik egyáltalán nem voltak tisztában azzal, amit az iskolaszék helyes megválasztásának munkájával embertársaiknak bizalma reájuk rótt. Nem gondolták meg, hogy az általuk megválasztandó tisz'ikar közvetve részt fog venni Nyírtass leendő polgárainak szellemi felvilágosításában, hogy a jövő nemzedéknek most még romlatlan és érzékeny lelkébe fogja nevelni a szeretet és becsület alapvető eszméit. Nem, őket ugy lát zik ilyen és ehez hasonló gondolatok egyáltalában nem foglalkoztatták, hanem félre téve a falu bizalmát bíró emberektől jogosan elvárható meggondoltságot és előrelátást, a választást ugy ejtették meg, hogy méltán rászolgálnak a nagyközönség megvetésére, vagy talán nem is annyira a megvetésére, mint inkább a sajnálatára. Az első és pedagógiai szempontból helyrehozhatatlan hibát akkor követték el, mikor az ott működő tanítókat a választmányból kibuktatták. A hibát fokozták, sőt nevetségessé tették magukat avval, hogy az alelnöki székbe a választmányban levő egyedüli korcsmárost ültették* Kérdezzük a nyirtassi közönséget, el tudják* e képzelni, hogy az alkoholizmusnak egy olyan lelkes harcosa mint a falusi korcsmaros, helyes irányban tudja-e tartani és irányítani a népnevelés nehéz, nagy pedagógiai tudást igénylő áldásos munkáját? Ugy látszik, Nyírtass közönsége nem tudja megérteni, menynyire összeegyeztethetetlen két fogalom az alkohol és a pedagógia. Ez a valasztás azt mutatje, hogy nem tudják még a pedagógiát sem elképzelni pálinka nélkül s még itt is az a vézércsillag. A megválasztott alelnök korcsmáros és társai uralmának, helyesebb kifejezéssel élve garázdálkodásának volt köszönhető a múltban ennek a községnek a teljes elmaradottsága s a civilizáció halvány nyomainak meghonosítását célzó kísérletek erőszakos megsemmisítése, (mint pld. népkönyvtár felállításának leszavazása, stb.) Most mar ez elemek, az arra hivatott tényezők, (három leikész és három tanító) kizárásával a népneveles ügyébe is behatolnak, hogy a jövő nemzedék is már zsenge korától az ő intencióiknak megfelelőleg nevelkedjen. Ezen választásnak pszyhologiai szempontból való .elbírálását a nagyközönségre bizzuk, melynek azt hisszük minden tagja teljesen tisztában van avval, hogy mit jelent az, midőn egy falunak a népe a korcsmárost választja meg iskolaszéki alelnöknek. A roi mondani valónk még csak annyi, hogy felhívjuk Dömötör György kisvárdai római katholikus plébános urat, aki az antialkoholizmus zászlójának olyan dicsőséges hordozója: kőrútjában ei ne feledkezzen Nyirtassról! * Akivel egyébként dolguk volt már a büntető bíróságoknak is. imház. Még csak rossz Réven sem vehetjük, hogy az elmúlt héten nagyon megcsappant a színház látogatók száma. Üres ház ugyan nem volt, de a zsúfolt házaknak befellegzett a nagy hőség miatt. Nem csodálkozunk rajta, mert igazan tortura számba megy 2—2

1/2 órát a színház fülledt levegőjében eltölteni, bármily nagy es élvezetes az ellenszolgáltatás. Bármennyire szeretünk is színházba járni, nem bánjuk, hogy ma este van az utolsó előadás. Ha a színházi szezon mondjuk februárban kezdődne nálunk és volna hozzá megfelelő színházunk, a mi közönségünk kibírna egy négy hónapos szezont is. Csakhogy ezt mig a Debreczen járó-szalagján vagyunk és mig ez a szinház epületünk van, nem lehet kívánni sem. Építenünk kellene egy modern, uj. nagy színházat, elszakadni Debrecentől és mondjuk, Szatmárral szerződni a fél szezonra, bizonnyára kapnánk jó társulatot is, mert hiszen nyári szereplésre meg Kisvárda is számításba jöhet. Dehát erről mig a mostani kis ósdi szinház fenn áll, szó sem lehet. Az elmalt szombaton a Tatárjárás ment Beleznai Margit vendég felléptével a ki igen sikkes és fess huszár önkénteskét mutatott be. Kitűnően alakított Ferenczy Frigyes a kit őszintén sajnálunk, hogy megválik tőlünk. Horváth mint Lőrentey főhadnagy és Kemény, az öreg szolga, mint mindég igen jó volt. Vasárnap délután a Muzsikuslány, este az Obsitos ment elég jó előadásban. M. Tordai Erzsit igen szívesen látja közönségünk a szín padon. Hétfőn, a Kard becsülete, színmű. Thury, Borbély, Kemény, Deésy, Kardos, Uti Gizella és Vajda Ilonka kifogástalan játékában gyönyörködtünk. Kedden: Róbert és Bertram a naplopókkirályait láttuk ; jók voltak Kardos, Kemény, Ligeti és Deésy kitűnő. A közbe tűzött cabaré azonban nagyon gyenge volt, kivált Horváth lépte át ismét a jó izlés határait — a karzatnak nagyon tetszett azonban. Szerdán: a Heidelbergi diákélet ment, a mely megérdemelte volna, hogy többen érdeklődjenek iránta, annál is inkább mert !a közönség nagy részének kedvence, Kardos Géza utoljára lépett fel a Károly Henrik szerepében. Az előadás összjátéka hagyott ugyan kívánni valót, de Kardos, Császár Kamilla, a ki ha nem is tökéletes de szép és bájos Katica volt — és Kemény Lajos hálás szerepükben derekasan megáll iák helyüket. A kis közönség hálásan tapsolt és élvezettel nézte mindvégig a Heidelbergi diákéletet. Csütörtökön, már nem volt olyan hőség, ünnep is volt, mégse nézték meg többen a Halhatatlan lump előadását. A többek között Deésy, Ligeti, Rónay Hermin, Horváth és Kemény jók voltak. A darabnak azonban se füle se farka, igazán kár volt hogy pénteken ismét a Halhatatlan lump ment, bizony csak fél ház előtt. Utolsó előadások. Ma délután 4 órakor fél helyárakkal Lehár világhírű operettje a Cigányszerelem kerül szinre Bárdos Irma bucsufelléptéül, aki Zórikát jatsza. Este 8 órakor rendes helyárakkal Thury Elemér jutalomjátékául Molnár Ferencz nagysikerű uj vigjátésa az Ördög kerül szinre a címszerepben Thury Elemérrel. Ez lesz a társulat utoiso előadása. * * * Közöljük itt, kurta színházi szezonunk végén, Zilahy Gyula igazgatónak a városi tanácshoz intézett következő beszámolóját. Alólirott tiszteleltei jelentem, hogy a nyíregyházi színházi idényt julius hó 2-án, vasárnap befejezem. Midőn a Tekintetes Tanácsnak a szívélyes támogatásért társulatom és magam nevében hálás köszönetet mondok, bátor vagyok a színtársulat nyíregyházi működéséről a kővetkező jelentést ienni. Nyíregyházi idény 1911. május 20 tói julius 2 ig. Esteli előadás volt 45. Délutáni 10. Összesen 55 előadás. Szinre került újdonságok. Operettek: Cigány szerelem 5, Hercegkisasszony 3, Muzsikuslany 3, Halhatatlan lump 2, Leányvásár l, Róbert és Bertram énekes bohózat 2 előadásban. Reprizek: Lili 1, Iglói diákok 1, Bobherceg 1, Bőregér 1, Nebántsvirág 1, Svihakok 3, Hajdúk hadnagya 1, Luxenburg grófja 1, Tatárjárás 1, Obsitos 1 előadás, összesen 28 előadás. Opera: 1 előadás, Tosca. Dráma és színmű újdonságok: Kuruzsló 1, Karenin Anna 3, Sárga liliom 1, Balga szűz 1, Becstelen 1, Bábjáték 1, Kard becsülete 1, Anatol 1 előadas. Reprizek: Szókimondo asszonyság 1, Trilby 1, Monna Vanna 1, Kamélias hölgy 1, Boszorkány 1, Csók 1 előadás. Énekes vígját;k újdonságok: Közönyt közönnyel 1, Kormánybiztos 3, Csákó és Kalap 2 előadás. Repríz: Heidelbergi diákélet 1, Ördög 1 előadás. Népszínmű reprizek: Falurossza i, Pirosbugyellaris 1 előadas. Összesen 55 előadás. Vendégek : Komlossy Emma ti, Márkus Emília 4. Beleznay Margit 3 előadás. Toronyyomb feltétel ipapn. Az apagyi református egyház a mult év nyarán megkezdett nagyobbszabásu építkezéseinek befejezéséhez közéig. Diszes uj iskoláját, mely két tanteremből s egy óvodából áll, már december óta használja. Lelkész lakása kész. Temploma újból átalakitva s diszesen berendezve. Hátra van még tornyának megújítása és befestése s ennek befejeztével szept. hó folyamán szándékozik megtartani templom szentelését, egybekötve a ref. énekvezérek egyesülete által tartandó orgona-hangversennyel s egyéb ünnepségekkel. Junius 25-én délután tétette fel megújítandó tornyára a diszes, újonnan készült toronygombot óriási közönség érdeklődése mellett. A közeli falvakból is annyian voltak jelen ugy a nép, mint az intelligentia köréből, hogy a diszes, de az ilyen alkalmakra nem épen tágas templom nem volt képes befogadni. Alkalmi beszédet és imát mondott Szabó Aladár helybeli lelkész, összhangon énekeltek Tóth Zsigmond, Szabó Zoltán, Zeke László és ifj. Opris Oszkár orgonakiséret mellett. Alkalmi költeményét szavalta Szabó Zoltán s az iskolás gyermekek szépen sikerült vegyes kara után szavalta Fülöp Vilma helybeli tanítónő szintén Szabó Zoltán egy másik alkalmi költeményét. Gyülekezeti ének alatt — a templom közepén elhelyezve volt — uj toronygombot 12 fehérbe öltözött, fiatal leány a templom előtti térre kivitte, ott szebbnélszebb kendőkkel és virágokkal felékesítve egy ez