Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-17 / 51. szám

Mjffegjháza, 1911. XXXIL éYíolyaiD, 51, szám. Yasárnap, december 17 A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ítSffzatési fettételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: "VAPíOSfíAZ-TBJl 6. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. h városi téglagyár kérdéséhez. ii. A város képviselőtestülete tehát kimondotta, hogy a városi téglagyár körkemencéje évenként 6 millió tégla égetésére építtessék. Ezzel el van döntve az az alapvető kérdés, hogy a téglagyár évi 6 millió téglára rendeztessék be. Vitás csupán az még, hogy a nyers téglának ez a menynyisége miként állíttassák elő? Géperővel, vagy kézi erővel, avagy vegyesen: részint gépek segítségével, részint kézierővel. Ennek részletes megvitatása lesz feladata az e tárgyban összehívandó értekezletnek. A közgyűlés elé került általános terv és költségvetés a téglagyárat teljesen gépüzemüre tervezte. A kézimunkát a lehetőségig mellőzi. Úgyszólván csak a gépek kezeléséséhez szükséges munkások maradnának meg. Géppel történnék az anyag bányászata, a gépházba való szállítása, a keverés, préselés, a présből kikerülő nyers téglának a körkemencéhez, a kiégett téglának a körkemencétől való szállítása, a körkemencéhez szükséges szén felvontatása, adagolás stb, Vagyis a téglagyár a legmodernebb elvek szerint s a lehetőségig teljesen gépüzemre terveztetett. Az ekként tervezett gyár épitési és berendezési költségei az általános terv és költségvetés szerint kitennének 475,000 koronába. Ennek az összegnek a nagysága okozta azt, hogy a képviselőtestület kételkedni kezdett abban, hogy a téglagyárat 6 millió tégla termelésre megépíttesse. Hiszen közel félmillióról volt szó akkor, amikor egyes adatok szerint egy téglagyár megépíthető 150,000, sőt 100000 koronából, sőt 4050000 koronából is. Tudni kell azonban mindenekelőtt azt, hogy a tervező azt az egyenes utasítást kapta, hogy a költségvetést akként állítsa össze, hogy abban ne csak minden benne legyen, hanem olyan óvatossággal állítsa össze, hogy a téglagyár valóban megépíthető legyen annak keretén belől. Gyakori eset ugyanis, hogy az általános költségvetések a kivitelnél alacsonyabnak bizonyulnak. Ettől a csalódástól akarta magát a város előre biztosítani. E miatt az általános, vagy hozzávetőleges költségvetés akként készült, hogy a tervező, de más hozzáértők szerint is a versenytárgyalás eredménye szerint legalább 15, esetleg 20 Vo-kal olcsóbban lesz a gyár a valóságban létesíthető. Vagyis 70—90000 koronával kisebb összegért: 380—400,000 koronáért. A pontos összeget természetesen a versenytárgyalás eredménye fogja megadni. A más téglagyárak létesítési költségeivel való összehasonlításnál viszont nem szabad szem elől téveszteni, hogy a tervezett téglagyár teljesen gépüzemre volna berendezve. A gépekkel pedig ugy áll a dolog, — ezt ma már az is tudja, akinek akár csak egy varrógépje, akár egy sorvető vagy tengerikapáló gépje van, — hogy a beszerzésnél ugyan nagyobb összeget kell egyszerre befektetni, de végeredményében mégis mindig gazdaságosabb, mint a gépnélküli munka. Ha nem igy volna, a gép nem terjedt volna ugy el s nem terjednének folytonosan sőt rohamosan. Igy van a téglagyárnál is. Olyan téglagyárban, ahol mindent kézierővel végeznek, ahol tehát csak a körkemencét, a kéményt, a szárító felszereket s néhány munkáslakást kell megépíteni, természetesen sokkal kevesebbet kell befektetni a létesítéskor. A kérdés azonban azon fordul meg, hogy melyik téglagyárban lehet a téglát olcsóbban előállítani ? Abban-e, amelyik kézierővel dolgozik, vagy pedig abban, amelyik géperővel ? A városi téglagyár általános terveinek készíttetésénél éppen erre volt alapítva maga a téglagyár létesítésének kérdése. A kitűzött cél ugyanis az olcsó, illetve a a jelenlegi nyiregyházi áraknál jelentékenyen olcsóbb tégla előállítása és az építtetők rendelkezésére bocsátása. A tervező tehát azt az utasítást nyerte, hogy a jövedelmezőség tekintetében is dolgozza ki kiszámítását. Ennél a kiszámításnál számításba vétettek a téglagyár létesítésébe fektetendő összegek. Akként, hogy az egész befektetési tőke — tehát az általános költségvetés szerinti 475,000 ko ronányi részre 10 évre osztatott szét Semper idem. Nagyon szegény hivatalnok-ember volt Kollár Ernő, mikor ugy négy évvel ezelőtt a demelaki pályaudvaron ácsorgott. Kabátja gallérját felgyűrte, mert fakó volt már a bársonya és vigyázva lépegetett a lucskos perronon, nehogy könnyű nyári cipőjét nagyon eláztassa a nedvesség. A vonatát várta. Hivatalos kiküldetése volt egy távoli kis városba és nem is tudta, mikor kerülhet vissza megint, meddig kell ott helyettesítenie. Nem esett nehezére az utazás. Olyan ember volt, kinek soha sincsen állandó otthona és rendesen akkor kell kezébe vennie a vándorbotot, mikor már jól érezte magát valahol. Valami fád megszokottság ült állandóan az arcán és nem bántotta a világ baja. Egyet ismert csak: a kötelességet és ezt azzal honorálták nála, hogy küldték jobbra

:balra, ahol épen ilyen emberre volt szükség. Összecsomagolt, elbúcsúzott és ment. Nem vitt magával emlékeket és őt sem emlegették sehol. Szükséges ember is volt, meg fölösleges is. Mondjuk, hogy tucat-ember, amilyeneket ezrével terem az élet, fejük mindig lehajtva, mint a gabonáé és ugy is vesznek el, olyan simán, megadással, mint a kasza éle alatt rendekben a gabona. És már akkor vesz el, mikor nincsen közötte búzavirág. A vonat lehet, hogy késett, lehet, hogy még nem is volt itt megérkezésének ideje. Kollár Ernő nem tudta maga sem. Ha be kell ülni, ugy is szólnak. Addig nézegette a perron elfagyott vadszőlőit. Az elfonyadt levelek közül együtt feketéllettek ki a sok érett vadszőllő, meg gömbölyű kis verébszemek. Öreg madarak ültek az indákon és álmosan csavargatták a nyakukat, ha bundájok alá fujt a késő őszi szél. A perron mindig jobban megtelt emberekkel, szaladgáltak ki és be, a hordárok kocsija zörögve száguldott a kőkockákon. Egy magános uri leány érkezett. Szürke bunda takarta babatermetét és nagy fehér kalapja alól a megelégedett élet mosolya nevetett. Bájos, könnyed jelenség volt, az ideges utasok meg-megállottak egy pillanatra és utána néztek. A leány fel és alá sétált a perronon. Nem törődött senkivel, egész természetesnek találta, hogy szép, hogy mindenki csak őt nézze. Elsétált Kollár mellett is ugy, ahogyan egy meleg bundás ember elsétál télen a ruhakeresKedők kirakata előtt, oda néz, de nem lát, mert nincsen vágya, mert mindene megvan. Es Kollár lelkében mégis csodálatos változást okozott. Először érezte, hogy kopott, nagyon nyomorult. Az elsuhanó tekintet megmaradt előtte, valami idegesség, nyugtalan, szorongó érzés vett erőt rajta, szeretett volna elfutni, de érezte, hogy visszajött volna megint hamarosan. Sétálni kezdett ő is. A perron közepén mindig találkoztak és ha szólania kellett volna ahhoz a leányhoz, nem tudott volna neki mondani semmit. Mintha valaki kezében tartaná a végtelent, a mindent, tudná, hogy AZ az övé és épen ez a tudat nyűgözné le a lelkét. Végignézett önmagán és észrevette, hogy nadrágjának az alja rojtozott. Abbahagyta kedvetlenül a sétát és szégyenkezve állott meg a fal mellett. Fojtogató keserűséget érzett, valami titáni, zuzó, romboló erőt, melyet békóban tart egy vékonyka pókháló-fonál. Nagy késéssel beérkezett a vonat. Utasok tolakodtak a kocsik ajtajához, a fehér kalapos leány is felszállt. Kollár ugyanabba a kupéba akart menni, de eszébe jutott, hogy rojtos a nadrágja és egy másik kocsiba ült. Kívánta, hogy a leány szálljon le valamelyik állomáson, csak azért, hogy láthassa még, de ugylátszik, egy városba utaztak. Mindketten a végső állomáson szálltak ki. A leányt egy idősebb úrinő várta, Kollárt meg a torony, mely feketén emelkedett ki a villanylámpák ködös világán át a fekete padablakos háztetők fölött. Hideg fogadtatás. Azt mutatja csak, hogy itt van a város, de nem jön közelébb, nem ölel, egyforma mozdulatlansággal fogad mindenkit: „nem is tudtam, hogy te is ide érkeztél!" A fehér kalapos leány nem hagyta el olcsón felvétetnek. művészi kivitelben készülnek lapunk nyomdájában. Nagy nyomtatvány raktár.