Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

46-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. november 12. 3 Mióta ezen kartellek létrejöttek, a cukor, petróleum és sör árai fokozott mérvben emelkedtek. Akik figyelemmel kisérik a nagyvállalatok szövetkezéseit, kartelleit, azok előtt önként felvetődik a kérdés, hogy engedhető meg ez a fogyasztók, a kistőkésekkel szemben. A kartell, a trust nyilt támadas a kis emberek ellen, kiknek semmiféle eszköz nem áll rendelkezésre s kénytelenek martalékul esni. Mintha törvenybe ikfatott privilégiuma volna az a nagytőkének, hogy kartellbe léphetnek. S élnek is e jogokkal, orvoslást hiába keresnek azok, kik ellen a kartell, a trust irányul. Mintha hallanók a nagytőkések érvelését, mindenkinek joga van a saját termékét oly árban áruba bocsátani, ahogy a termelőnek tetszik. Igaz, azonban miként az egyéni szabadságnak, ugy a mesterségesen felcsigázott áremelésre irányuló törekvéseknek is kell, hogy határa legyen, ha azt akarjuk, hogy az ország és a társadalom békéje biztosittassék. A nagytőkének minden törekvését, mely mesterséges és ethikai szempontból meg nem engedhető módon igyekszik a fogyasztók, a kisemberek bőrére utazni, törvényhozási úton kell megakadályozni. A fogyasztasi cikkekkel űzött visszaélések már-már annyira mentek, hogy azt tovább nézni, tűrni nem lehet. * Miként az ipartörrény 53. §-a kimondja, hogy b) pontja értelmében a marhahús ára évenként szabályozható, ugy kimondhatná egy megalkotandó törvény, hogy a fogyasztási cikkek árai is időnként a közigazgatási, vagy iparhatóság altal szabályozhatók. Ankéttek tartásával az egyre fokozódó drágaságot sem mérsekelni, sem pedig megszüntetni nem lehet. Törvényhozási intézkedésre van itt szükség. A törvényhatalom, mely rendelkezési joggal bir. Kétségkívül ez lesz a legszociálisabb törvény, melyet eddig alkottak s a drágaság kérdése egyszerre megoldást nyer, mely ha nem is fogja a drágaságot végleg megszüntetni, de mindenesetre útját fogja állani féktelen emelkedésének. B. Városi ügyek. A téglagyár. Megirtuk mult számunkban, hogy a város képviselőtestülete legutóbb tartott képviseleti közgyűlésen elhatározta ugyan a városi állandó téglagyár megépítését, de kimondta azt is, hogy nem 6 millió évi gyártásra, hanem csak 3 millió évi termelésre óhajtja a terveket átdolgoztatni. Kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy a képviselet elhamarkodva határozott. Nem hallgatott a szakértői véleményre, amely szerint szükség van rá, hogy a városi téglagyár évente 6 millió téglát termeljen. Pedig szükség van rá. Nemcsak azért, mert 6 millió téglát aránylag olcsóbban is lehet előállítani, mint hármat, hanem mert elő fog állani az az eset, hogy a városi téglagyár 3 millió tégláját előre lefoglalják és a többi gyárak verseny nélkül fogják árusítani termelésüket. Sőt, megtörténhetik, hogy a város 32 koronáért megvett tégláját fogják 44-ért árusítani. Mindezek mellett elesik a város házipénztára egy igen szép jövedelemtől, amelyre pedig bizony szükség lenne. Nem szabad továbbá a téglagyártást házilag kezelni. Az értékesítést igen. Vértess keramikus — kellő garancia nyújtása mellett — hajlandó a gyáitást és felügyeletet elvállalni. Kér pedig a felügyeletért 4000 koronát évente, az eladásra kész téglát pedig — a befektetés amortizációját is bele számítva — ezrenként 25 koronáért hajlandó adni, illetőleg szállítani a városnak. Reklámot akar ezzel önmagának is csinálni, — mint mondta — hogy a vidék összes, téglagyárat létesíteni óhajtó városai, mind Nyíregyházára jöjjenek tanulmányútra. Ez a számítás és ajánlat évi 6 millió termelésre vonatkozik. A téglát 32 koronájával értékesítve a haszon 42 ezer korona lenne. A 3 milliós gyártásnál azonban, miután az üzemköltség aránylag nagyobb, nem marad 21 ezer korona haszon! Tüzérlaktanya. A mult számunkban megemlékeztünk arról az indítványról, amely egy tűzérlaktanya létesítését célozza városunkban. A kérdés tárgyalására a képviselet bizottságot küldött ki. Nem akarjuk befolyásolni a bizottság tagjait, de hisszük, hogy a tűzérlaktanya kérdése nem találkozik majd a bizottság előtt sem a kellő szimpátiával. A nagylaktanya kérdésével nem is akarunk foglalkozni. Tudja városunk apraja-nagyja, hogy a város csalódott akkor, amikor egy huszárezred részére nagy költséggel és vérmes reményekkel laktanyát épített. És most miről van szó ?; hogy ismét nagy költséggel és vérmes reményekkel tűzérlaktanyát építsünk! Tűzérlaktanyát 100 tüzérnek, akik bizony csak igen kis részben fognak megfelelni a várakozásnak. Nincs rá kilátás, hogy gyalogezredet kapjunk ? Igyekezzünk legalább a honvédlovasságot itt tartani, de semmiesetre sem felcserélni. Ha áldozatot kell hoznunk laktanya ügyben, azt csak gyalogsági laktanyára vagyunk hajlandók megszavazni. A gyalogságért azonban mindent el kell követni. A gyalogság képezi ugyanis mindenütt az összekötő kapcsot a katonaság és a polgárság kőzött. Képviseleti tagok választása. December hó folyamán töltik be a városi képviselőtestület 50 tagjának — akiknek megbízatásuk lejárt — a helyét. Igen helyes, hogy képviselve legyen a megválasztandó tagok között az értelmiség, a gazda, kereskedő és iparos. Hiszen azért képviselet. Ez nem is lehet másként. Magunk részéről csak az a megjegyezni valónk, hogy nézzenek egy kicsit széjjel az arra hivatottak és igyekezzenek úgy összeválogatni a névsort, hogy azok között minél kevesebben legyenek olyanok, akik csak választáskor láthatók a közgyűlési teremben, mert az ilyen tagok nem igen viselik szivükön a város ügyesbajos dolgait. Ha jól széjjel nézünk — egy-kettőre készen lehetünk a névsorral. |üjr Hirdessük a karácsonyi vásárt már most a Nyiividékben, mert az 1800 példányban jelen meg minden vasárnap ! Ifjabb koromban országszerte hires volt az a nóta, mely ugy kezdődött, hogy : ,Nem megyek én Bökönybe Talán azért idegenkedtek tőié, mert régebben a színmagyar Szabolcsban egy kis oláh szigetet képezett. A széles, egyenes, tiszta utcáju, szorgalmas munkás község szinmagyarrá vált és ma csak névleg áll az Oroszvég, meg az Oldhvég, ami főleg Szabó Miklós gör. kath. esperes-plébános barátomnak, aki a magyar Lythurgia szorgalmazásában is igen tevékeny részt vesz — és Csendes Mihály agilis községi jegyzőnek köszönhető. Mindig bosszantó az, ha nálunk orosz templomról, orosz papokról beszélnek. Hiszen tudvalevő dolog, hogy Szent István királyunk a kereszténység terjesztésének érdekében a keleti és nyugati szertartású hittéritőket egyarant pártolta és csak később — politikai okokból — szitott jobban Rómához. Persze, hogy a bécsi „Divide et impera" elvében fetrengő füleknek jól esett, ha a szláv szertartásra szorított tősgyökeres magyarjainkat oroszoknak nevezték. Hogy milyen vad muszkák a mi gör. katholikus papjaink — tehát hiveik is —• nevükkel is bizonyítják: Rutkay, Somlyai, Lengyel, Görög, Orosz, Jeles, Fekete, Lámtalussy, Szaplonczay, Gönczy, Végső, Vajda, Szabó stb. Ezek talán még Balthazár ref. püspökön is túltesznek. Na, de ezekből nem lehet kisütni azt, hogy Inczédy Lajos barátommal mi lökött bennünket Bökönybe és miért szegődtünk be vendégül harmadfél napra Szabó Miklós espereshez és uri családjához, valamint részben Csendes Mihály jegyző öcsémhez. Hát csak azért, mert illő dolog, hogy egy nyugdíjasnak a naplopáson kívül valami más bogara is legyen. Az én bogaram — tisztességgel legyen mondva — az ősrégészet. Szeretném kitudni, hogy a Nyir, mely minket eltart, az ősidőkben milyen kulturának adott életet és hogy vájjon igaz-e a nyugati tudós világnak azon nézete, hogy Európának keleti része — ahol mi is nyögünk idegen befolyás alatt — kulturnépet nem szül, tehát mi is kotródjunk vissza Ázsiába. Ezen kérdésnek megoldásához a Nyírnek területén szétszórt, mintegy 60—70 őshalomnak átkutatása is hozzájárul. Az eddigi megásatások eredményéről részint az Archeológiai Értesítőben, legtöbbször a „Nyírvidékiben részletes beszámolás történt, aminek újbóli leírása sok időt és igen sok helyet foglalna le. Annyi bebizonyult, hogy a mi őshalmaink kivétel nélkül egy-egy hatalmas embernek sírhalma volt es különböző korszakokból származnak. A legtöbb halom még az ősidőkben részben vagy teljesen ki lett fosztva; vagy ha nem voltak is kifosztva, a csontvázon vagy égetett embercsontokon kivül vagy épen nem, vagy csak gyéren találtunk olyan fogyatékos maradványokat, melyekből a halomnak származási korára következtetéseket lehetett volna levonni. Némi tájékozásául azoknak, kik az őshalmainkra vonatkozó közleményeket nem olvasták, csakis pár szóval említem meg az eddig részvételemmel történt őshalom megásatásának eredményeit. Legrégibbnek, a bronzkorszakból, tehát a Krisztus előtti Il-ik vagy Ill-ik évezredből származónak bizonyult a Liptay Béla birtokán levő két gyulaházai halom. A nayyobbik még az őskorban ki lett fosztva és csak jellegzetes bronzkori edénytöredékek alapján lehetett azoknak származási korát megállapítani. A kisebbik sértetlen halomban négy méter mélységben egy ember égetett csontmaradványaira, rendben elhelyezett két fülecskével ellátott bronz köpüs baltát, egy harci csákányt, melyeknek a temetéskor letört nyeleinek maradványai a köpükben. illetve a nyél lyukban A legfinomabb íraacsia és amerikai Friedmarm Sándornál. cipő újdonságok kaphatók 31Í 52-27