Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)
1911-12-03 / 49. szám
4 50-ik szám. NYI RVIDÉK 1911. december 10. én gyermekkori emlékezetem szerint i? az egyenlő szellemi színvonalon álló községi lakosok közül is a legtermelesebbet választották meg biróvá. Ma pedig a legékesszólóbh, leglármásabb, legbankosabb kerekedik felül a nemzet nyakara, ha a bankót nem a saját zsebéből kell kihúzni. Emellett a hatalmas kacika mellett még egy árva fogpiszkálót. sem találtunk. Csupán egy — a halomnak tömegében talalt — vassalakból, amit nemelv helyen czigányisénelc is neveznek, lehetett következtetni azt, hogy a halomnak felhalmozása előtt már a vasat is ősmerték, tehát a Kr. előtti évezred Il-ik fele előtti időből nem származhatott. 1911. dec. 1-én. Dr. Jósa András. (Folyt, köv.) épen maradtak, két kettétört tőrt, egy kettétört nagy tüt, egy színarany fülbevalót, egy kendermagnyi arany gyöngyöt és kréta betétes cserépedény töredékeket találtunk, A gróf Pongrácz Jenő tiszaeszlári birtokán levő hat méter magas Potyhalomban, félmagasságában, sárga homokon, kemény agyaggal simára tapasztott helyen, elkorhadt tölgyfadeszkákkal és fedéllel megóva, oldalt fekve, zsugorított helyzetben, eltemetett csontváz mellett, két kis köpcös, kiflialaku. tükörfémből készült, kivül rovátolt fülbevalón kivül egyebet nem leltünk. A csontvá nak lábától nyugotta egy égetett gyermekcsontváz maradványaira és kagylóhéjból készült, égetett gyöngyökön kivül egyébbre nem akadtunk. A csontváztól egy méter magasságban a Krisztus előtti évezred második felébői származó olyan durva edényben, amilyen a nyíregyházai közvágóhíd talajának egyengetése alkalmával nagy számmal jutott napfényre, szintén csak égetett embercsontok voltak. A buji Fekete halomban, amely eddigi ösruereteim szerint hazánkban legnagyobb volt, nyolc napi munka után tizenhárom és fél mé ternyi mélységben, mint rendszerint, a halomnak függélyes tengelyében találtuk meg a kis termetű, baloldalán zsugorított helyzetben fekvő csontvázat, vastag tölgyfagerenda kerítésben, ilyen gerendákkal befedve, a csupasz földön, minden legcsekélyebb sirmelléklet nélkül. A balom félmagasságában egy csontváznak fül tájékán a potyhalmiakhoz teljesen hasonló két fülbevalót. Valószínűleg a terméskor áldozatul leölt rabszolgának teteme lehetett. Mivel a halomnak középvonalában öt méter mélységben egy Antoninus Pius- (Kr. u. 138—161.) féle ezüstérmet leltünk, a halom csakis ekkor, vagy hozzánk közelebb eső korban emeltethetett. Nagy hatalmú egyén lehetett, akinek ilyen óriási sírhalmot — a környékről lehámozott földből — emeltek. Nem valószínűtlen, hogy Kniva gót király király sírjával volt dolgunk, aki nyilván nem azért temettete el magát tüntetőleg minden ékszer nélkül, mintha nem lett volna mit aprítania a tejbe, hanem azért, hogy kincseiért örök nyugalmában ne háborgassak. Ez következtethető a halomnak a szokatlannál jóval nagyobb tömegéből és azon történeti tényből, hogy Osztrogólha got királynak fia Kniva, Kr. u. 247. évben a Tisza mellékéről 70000 harcossal vonult Decius császár ellen a Balkán félszigetre, akivel Filippopolis körül győzelmes csatát vívott. Decius császár és fia Decius hadvezér ezen csataban hullottak el. Mivel a góthok már ekkor sarkantyút, viseltek, mig a rómaiak még nem, a romaiak a vereséget ezen körülménynek rótták fel és ettől fogva ők is sarkantyút hordottak. A gávai BKatóhalomban" 4—5 méterrel a földszinenél magasabban az oldalról lehatoló, aknával kifosztott és már csak össze-vissza hányt tölgyfagerendákat tartalmazó főúr felett egy finom hófehér lisztté porlott bolygatatlan csontváz mellett egy két fülű cserépedényt és bal oldalán lapjára fektetett két élű teljesen elrozsdásodott vaskardot találtunk, melynek markolata ujnyi vastagságú hengerded vaskarikában végződött körül göngyölt szövetnek nyomaival. Ezen kardnak hasonmása tudtommal egy európai múzeumban sem található és gyűjteményünknek egyik becses kincse. A halomnak közvetlen közelében talált há rom páratlan diszitésü finom cserépedénynek tanúsága szerint a Katóhalom a korauépvándorlás idejéből, Krisztus születéséhez közel eső időből származik. Burger Pál az orosi birtokán fekvő „Nagy korhányt* a régészet iránti érdeklődésből közreműködésemmel megásatta. Hat méter mélységben az ősidőben kifosztott és feldúlt sirban egy vasból készült dudoros karperecnek töredékeit találtuk; olyannak, mint amilyen bronzból készültet Nagyhalászból Kállay András, múzeumunknak egy legbőkezűbb lelkes pártolója adott és amilyent a Katóhalomnak aljában egy csontváznak bokáján találtak. Csakhogy ezen utóbbi nem tömör bronzból, hanem csak égetetett agyagból volt készülve és csak kartonvastagságu eirozsdásodott bronzlemezzel volt borítva, ugy, hogy a véletlenül leejtett tárgy ízzé porrá tört. Gróf Dessewffy Miklós barátom, aki hazánknak tgyik elsőrendű éremtudósa és aki több ezer koronát áldozott azon igen sok ábrával megvilágított művében kiadására, melyben bebizonyította az eddig galloknak kürtölt úgynevezett barbár éimek, melyek megközelítőleg Nagy Sándor apjának Fülöp macedóniai királynak idejéből származott utánzatok nem Francia- és Németországban, hanem főképen hazánkban készültek. Ez a nyiri magyar soviniszta, — akit bár többen is követnének — nem éri be a bankóban fürdéssel, de áldozni is Nyírünk múltjának némi felderítésére. Az Oros község kötelékéhez tartozó „Nyirjes" birtokán levő névtelenőshalmát is átkutattuk. Az öt méter magas halomnak tömegében Kr. előtti évezred második feléből származó kevés cserépedény töredéket találtunk, tehát a halom előbbi időből nem származhatott. A halomnak fenekéhez közel egy 60 cm. hosszú elkorhadt keskeny ládában egy felnőtt embernek teljesen elporladt két combcsontja volt egymás mellé helyezve; a többi csaknem megsemmisült csontrészek csak kevés helyet foglallak a kis ládában, tehát nyilvánvaló, hogy ezen áldozathulla csak eldarabolt állapotban jutott a kis ládába. A főhalott, akinek emlékét a halom örökítette meg, 30 cméterrel mélyebben feküdt egy jóval nagyobb elkorhadt ládában, csaknem meg semmisült állapotban, ugy, hogy csak itt-ott lehetett egyes csontrészeket felfedezni. A cseréptöredékekről és egy kis vasdarabból bizton lehetett következtetni, hogy a sir a Kr. előtti évezred második felénél előbbi korból nem származhatott. Egyéb tájékoztató sirmellékre nem akadtunk ! A Nyíregyháza városnak tulajdonát képező Császárszálláson van egy ősbalom, amelyet hármas halomnak neveznek. Olyan fából vaskarika; amennyiben egy kalom három, nem lehet. Kettőt még csak el lehetne hinni egy részeg embernek, mert az néha kettőt lát; de a hármat sokallom, még ha krumploriummal élesítette volna is eszének maradványát. Néhány száz lépésnyire délre esik ezen magános halom az előbb Nyiri Ferencnek, ma pedig már Rósenthal Ferencnek császárszállási tanyájától, ahol magában a tanyában három kisebb szabású őshalom van egymásnak tőszomszédságában. Nevezzük tehát ezen császárszállási őshalmot „Névtelen halomnak A hat méter magas, mindenütt igen kemény, tehát megbolygatatian halomnak középmagasságában és mint a többi őshalmoknál aonak függélyes tengelyében egy valószínűleg a temetés alkalmával leölt embernek teljesen elporladozott czontvázát, kinyújtóztatott helyzetben, fejjel nyugatnak, lábbal keletnek elhelyezve. Bal oldala mellett egy nagy, három ujjnyi vastag faládát találtunk, melynek hossza — ha jól emlékezem — másfél méter, szélessége egy méter, mélysége pedig 30 centiméter volt. A fa nem volt barna színre elkorhadva, hanem hamuszínű párhuzamos bolygatatlan farostokból állott. Tartalma a környező igen kemény földtömegtől eltérőleg hamupuhaságu volt. Azt, hogy a temetés alkalmából mit tartalma/hatott, fogalmam sincs, pedig igen nagy gonddal kutattam tartalmát, de semmi, de épen semmit sem találtam, ami akár szinre, akár más keményebb tárgyra, csontra vagy szövetre emlékeztetett volna, csupán arrá, hogy „Iza por, iza homuk vogmuk". Hat méter mélységben találtuk az áldozat alatt a főhuliának ki nem emelhető csontvázát, fejjel nyugotnak, lábbal keletnek kinyújtóztatva. Pontosan megmérve, 200 cm. hosszú volt, tehát tekintélyes, imponáló alak lehetett életében és ezen hatalmas termet adhatta neki azon tekintélyt, hogy népének főnökévé válva, megkülömböztetett tisztelettel hantolták el. Még az Araay agárverseay. Lipthay Béla úr, ki a szabolcsi agarász társulatokon 30 éven át, és az országos agarászszövetség agárderbyin ezen versenyek tartása óta állandóan bíráskodott, a további bíráskodásról ez evben lemondván, egy igen szép, az ő egyéniségéhez, lelkületehez méltó verseny keretében határozta el bucsut venni ezen tisztétől, bíráskodásai méltó befejezéseül, megörökítésére egy arany agarat ajálva fel dijul, díjnyertes agarak részére. Ezen díj kiírására és a verseny megtartására, az országos agarászszövétséget kérte fel, a szövetség pedig méltányolva az agarászegyesület azon kérelmit, hogy a verseny, mely régi nagyrabecsült birája nevével vaa egybekötve, e vármegye területén tartassák meg, az egyesület kérelmét szívesen teljesítette és mint annak vendége területét választotta a ver- > seny színhelyéül. A verseny, mely e hó 25-én és a kővetkező 3 napon zajlott le a nagykállói tarlón, a Lipthay Béla ur iránt viseltetett szeretet és nagyrabecsülés megnyilatkozásaként, birói tiszte befejezéséhez és a kitűzött szép versenyhez méltóan folyt le. Résztvett azon az országos agarászszövetség számos tagja, élén nagy nevü elnökével, eljöttek az ország leghíresebb, legpasszionálusabb agarászói, a vármegyének e sportot kedvelő rendes agarásztársasága, főképpen, hogy a Lipthay Béla ur személye iránt érzett tiszteletét, szereletét ez által is kifejezésre juttassák. Részt vettek a versenyeken: Hölgyek : özv. Gencsy Sáinuelné és leánya Mária, Dr. Korniss Ferenczné, Lipthay Béláné, Losonczy Istvánné. Mikecz Dezsőné, Okolicsányi Lajosné, Pat.ay Tiborné, Szunyoghy Feranezné. Urak: Báró Podmaniczky Géza, az országos agarászszövetség elnöke, Gencsy Albert, a vármegyei agarász társulat elnöke, Lipthay Béla, Mikecz Dezső alispán, Baghy Béla és Gyula, XBorbély György, Bornemisza Dénes százados, Fáy Antal, Gencsy Bála és Ferencz, Gencsy Károly, Hámos Antal báró. Hajdú Béla, Irinyi Csaba és Szabolcs, Jármy Menyhért, Yoánovics József alezredes, Kállay Rudolf, Kállay Emil és Miklós, Kauzsay Ödön és Tibor, Dr. Korniss Ferencz, Kiss Ernő hadnagy, Lánczy Béla, Lelbach Gyula, Losociczy István^főhadnagy, Mezőssy László, Návay László, Nagy Akos őrnagy, Okolicsányi Lajos, Orosz Miklós, Péchy Manó, Patay Tibor, Struncz Jenő százados, Szalánczy Ferencz, Szontagh Zollán, Szunyoghy Ferencz, Ujfalussy Lajos, gróf Vay Ádám, Windiseh József, a helybeli equitáció tisztikara Vaskovics Adolf főhadnagy vezetésével. Négy napon át tartattak a versenyek és ezen idő alatt az egybegyűlt közönség, egy bizalmas családias jellegű kört alkotva, igen kellemes napokat töltött el, zajos mulatozások, tekintve, hogy a napi hosszú versenyek a társaságot meglehetősen igénybe vették, nem voltak ugyan ez alkalommal, de a szép illusztris társa ság igen kellemes estéket töltött el a „Korona* szállodában, melynek vidámságát, élénkségét emelte a résztvett szép hölgyek bájos társasága, miközben az egész versenyek alatt Lipthay Bélának zajos ovációkban és ünneplesben volt bőven része. Legszebli ékszerek, pontos óráh , Qónpjnp Pp7on ellsmnm l Nyíregyháza ezüstnemüek legolcsóbban: wüílülJl iíüZbU Városház-utca 3. szám. 61 5. M.„
