Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-03 / 36. szám

36-ik szám. N Y 1 R V I D É K 1911. szeptember 3. 3 tétes rendelkezésnek érvényt szerezzen, köztudomásúlag elrendelte az u. n. antimodernista eskü letételét. Mintha mélységes álomban, régen csukva álló, sőt feledésbe merülni kezdő börtönajtók zárainak csikor­gását s rozsdalepett rabláncok csörrenését hallanók. S szinte tépelődve kérdezzük : XX-ik század és antimodernista eskü, a léleknek az a fenséges ereje, az a bontott szárnyakkal való repülése, az tudomány­nak azaz óriás léptekkel való haladása s azok az eltemetettnek hitt börtönök és rabláncok hogyan kerülhetnek egymás mellé ?! És lehetséges-e, hogy első helyen a lelkészi élet sáfárai számára kerüljenek elő azok a szétporlottnak hitt béklyók ? . . , Ezekből a tépelődésekből fájdalmasan ébreszt fel a nagy erélylyel foganatosított pápai rendelet. S csudálatos, hogy semmi nagyobb hullámverést nem okozott az, csupán a Német birodalomban váltott ki némi érzékenységet. Nálunk pedig sem a hivatalos tényezők, sem a közvélemény nem foglalkoztak a gondolat szabadság elleni ezen súlyos támadással. Igaz ugyan, hogy az aniimodernísta eskü a tudományt a szellemi életet az ő pályafutásában épen ugy nem fogja feltartóztatni, amint legkevésbbé sem zavarta meg a földet az ő pályafutásában az 1633-ik évben Galileitől kicsikart eskü, amidőn megtagadtatták vele a föld mozgásáról hirdetett tudományát De az is kétségtelen, hogy különösen Európa államaiban, ahol 404,000,000 lakosságból 186,000,000 egyén lelki életét a vatikán kormányozza, a közművelődésre, az általános műveltség előre haladására káros befo­lyással van az. És ezért bünt követnek el az állam­kormányok, hogy szemet hunyva engedik lenyűgözni azon fiaik gondolat szabadságát, lelki életének szabad tevékenységét, akik a közreműködésnek nemcsak nálunk, hanem úgyszólván Európa összes államaiban elsőrendű tényezői. Határozottan bünt követ el állam­kormányunk, ahol nemcsak a népiskolák, de a köz­ismeretek magasabb csarnokai, a lélek eme fényforrásai legnagyobb részt az állami javakból gazdagon ellátott r. kath. papság kezében vannak. Távol van tőlem, hogy amidőn ezekre rámutatok, a felekezeti érzékenységet akarnám felzaklatni. Az antimodernista eskü nem felekezeti sérelem, az az emberiség legdrágább kincsén, a gondolatszabadságon ejtett sérelem. Én csak arra az ellentétre akarom ezúttal felhívni figyelmeteket kedves lelkész testvérek, amely a katholikus és az evangélium alapján álló protestáns lelkészek szellemi helyzete között van. Ott féltik a hit erejét a tudomány világától, ott ma is kerítéseket vonnak, melyeken tul nem szabad emelkedni a lélek szárnyának. Szomorú példa rá a közelebb indexre került, köztiszteletben s szeretetben álló Prohászka püspök esete is. Itt az éltető ellem : a világosság, a szabadság. Mi nem affelett elégedet­lenkedünk, hogy lelkészeink tul sokat merítenek a tudomány forrásából, de épen azért sürgetjük a lelkészképzés reformját, mert ugy érezzük, hogy akik sőt amint látszik az ellene indított eljárásról meg csak tudomást sem szerzett. Nem szerzett, mert ha a katonai parancsnokságnak erről tu­domása volt volna, nem 24, de pár óra alatt, akár beteg, akár nem beteg Gsanády István, már a katonai börtönben volt volna. Az pedig, hogy Gsanády Istvánnak idő nyújtatott felgyógyulása és „elillanásához", az nem a biztosok elnézese, hanem tervszerű eljá rása mellett történhetett. Mprt minden kerületi biztos székhelyén volt katonai ítélőszék is. és ha katonai ügyben történt feljelentés a biztos előtt, ez egyszerűen áttette ezt a katonai pa­rancsnoksághoz annál inkább, mert akkor sok irka-firkától megszabadult. Már pedig az ördög hiszi, hogy abban az időben a hivatalnokok feleslegesen is s/.erettek firkálni. A nagyváradi főbiztos Jósa Péter nem tette át a csak katonáékat érdeklő feljelentést a hely­ben tartózkodó katonai itélőszékhez, hanem mintegy tulbuzgónak tüntetvén fel magát, maga akarja kézrekeriteni a gyűlölt querilla vezért. De csodálatosan, hiában nem az ő kerületéhez tartozó helységben ta:tozkodónak jeleztetik az elfogandó egyén, nem teszi át a feljelentést az illetékes debreceni főbiztoshoz, hanem megbízza a nyomozás és elfogással a szatmármegyei el­nököt Kende Zsigmondot. Indít tehát a nagyváradi főbiztos egy eljá­rást, holott, ba sikere volna is, neki az -elfo­gottal semmi egyéb dolga nem volt volna, mint átadni a katonaságnak. Ez pedig nem elnézés, vagy az eljárás módjábani tudatlanság, mert a saját rendelete is ugy szól, hogy „a katonai itélőszéknek leendő átadás végett" kísértessék az elfogott ő elibe. e pályára készülnek, nem vesznek elegendő szellemi táplálékot magukhoz, hogy kellő erősek, munkabírók legyenek, lépést tartani a modern kor követelményeivel szemben. Továbbá mi nem arra törekszünk, hogy uralkodjunk a lelkfek felett, a mi hivatásunk, amint arra nagy Mesterünk, az Ur Jézus oly fenséges példát adott : a szolgálat. Maga mondja : „az ember­nek fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért". (Máté XX. 28 v.) S hitem szerint a mi szolgálatunkra, a valódi lelkipásztori szolgálatokra, az evangéliumi szereteten alapuló vallásosságra és az istenben való igaz hit ápolására, terjesztésére mindig szükség lesz, mig ember lesz e földön. És épen azért kell gazdagítanunk lelki kincseinket, hogy a rohamosan fokozódó igényeket, módunkban. legyen teljes mértékben kielégíteni. A reformátió még nincs 400 éves; a szervezett róm. kath. egyház pedig több mint négyszer akkora életű. Ennek dacára a földgolyó 1570 millió lakos­ságából a római kath. egyházhoz csak 270 millió (17-2°/o) tartozik, az evangélum alapján álló protes­táns egyházak lélekszáma pedig 180 millió, vagyis a föld népességének 11'5%-a. Fenséges pályafutás ez az aránylag rövid élet idő alatt. Ha pedig csak Európa 404 millió lakosságát vesszük számításba, arról győződünk meg, hogy a pápasághoz tartozó egyházak lélekszáma 186 millió, vagyis 46%, a prot. egyházak lélekszáma pedig 100 millió, vagyis 24'8° o-a Európa népességének Ezek a statisztikai bizonyítékok igazolják, hogy a protestáns egyházaknak nincs mit félniök a gondolat szabadságtól, a modern eszmék áramlatától; sőt annál nagyobb az erejük, vonzó képességük, minél szabadabban lüktetnek azok ereikben. Péter apostol ama felhívásával zárom szavaimat: „a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt! (II. Péter I. 5. v.) s kérem a Mindenhatót, hogy adja ahhoz az ő szent segedelmét! Ezzel jelen gyűlésünket megnyitottnak jelentem ki. . A megnyitó beszéd után jelentés tétetett a mult gyűlés által kitűzött pályázatok eredmé­nyéről. A szabadon választott, alapigek nyomán 5 bibliamagyarazat érkezett be, melyek közül a bíráló bizottság kettőt a kitűzött dijjal jutalma­zott, egyet pedig megdicsért. Mindhárom pálya­munka szerzője: ifj. Tóth Sándor nagy varsányi s,eged lelkész, akit szép és sikeres munkássága­ért a közgyűlés is elismeréssel üdvözölt s vele első dijat nyert munkáját felolvastatta. Csak tovább a megkezdett uton! Következett ifj. Görömbei Péter mándoki leikész tudományos értekezése: „A keresztyén szocialismusról Németországban", amelyben a legfigyelemre méltóbb világításban állította elenk a németországi szocializmus régebbi történetét Kende Zsigmond uram is tartogatja egy darabig a rendeletet, mert hát csak gondolkozni is kell azon a dolgon, hogy van-e joga a nagy­váradi kerület főbiztosának arra, hogy őt a debreceni főbiztosi kerületben levő egyén elfo­gatásával bizza meg ? Megfelelő jogi vitatkozás után természetesen megállapítja, hogy a nagy­váradi kerületi főbiztosnak nincs joga őt ilyen­nel megbízni, s a rendeletet megfelelő irályban szerkesztett jelentésével visszaküldi. Jósa Péter uram. okos ember ugyan, de most már neki megy nehezen a fejébe az, hogy neki nem volna joga egy olyan embert elfogatni, akit ő nála jelentenek fei, és az sem, hogyha ő egy alantosát, mint jelen esetben a szatmár­megyei elnököt, valamivel megbízza, annak joga volna az ő rendeletét bírálgatni, sőt holmi jogi fejtegetésekre hivatkozva, teljesitlenűl vissza­küldeni. Az az egy bizonyos, hogy az elnöknek erre nem volt joga, mert a rendeletet neki bí­rálat nélkül teljesítenie kellett volna, mert a felelős nem ő, hanem a főbiztos volt volna. Katonai emberrel dehogy beszélné meg a dolgot, sőt "akikkel vitatkozik, azoknak sem mondja meg, hogy miről, különösen kiről van szó. Végre is irat Kendének, hogy jöjjön, hátha szóval jobban elintézik a dolgot. Kende a rossz utak miatt bizony csak né­hány nap múlva érkezik meg. Akkor Jósa vagv két napig hordja ide-oda Kendét s mindenről beszél, csak a rendeletéről nem, s arról, hogy ő sértve érezné magát, mint főnök. Végre aztán anélkül, hogy vitatkoztak volna, beismeri, hogy Kendének volt igaza, s akkor küldi a feljelentést az illetékes debreceni főbiz­toshoz, s mert a feljelentés és az elküldés közt, tüdőbeteg felgyógyulásához is, elegendő idő telt el, a kedves kartárs előtt beismeri, hogy bizony s jelenlegi képét. Ismertette annak különböző irányait, azokat éles bonckés ala véve, nagy tehetségiől tanúskodó bírálatában tükörképben mutatta be az egyes iranyoknik jellemző olda­lait; megismertette továbbá azokat a különböző eszközöket, amelyek altal a s'.ocialisuius lelkes hivei hathatósan működnek közre a hit és valláserkölcsi élet fejlesztésében, nemesítésében fejtegetései közben bemutatta azokat a vallásos irányú kisebb terjedelmű iratokat, füzeteket, amelyeket, mint a lélek vallásos nevelésére s a hit erősítésére alkalmas eszközöket, Németor­szágban templo.najtókban, iskolákban s más­arra alkalmas helyeken ingyen osztogatnak gyer­mekeknek és felnőtteknek egyaránt s rámutatott, hogy miként igyekeznek a templom és iskola falain kivül is az evangéliumi tiszta keresztyén hitnek és léleknek táplálékot adni, hogy az ember bele ne merüljön a hitetlenség s erkölcs­telenség fertőjébe, hanem mindjobban gazdagod*­jék a hitben s erősödjek a szeretetben és igy az Isten kepére teremtett ember a tökéletesség célja felé >s fokozatosan közeledjék. Általában a nagy tudományrol s gazdag ismeretről tanús­kodó értekezés igen emelte gyűlésünk színvona­lát s olyan élvezetben részesített bennünket,. hogy lelkünk csak ugy szivta magába az isme­retedet, mint az édes tejet. Ezután két ifjú lelkészünk: u. m. Sarka. Béla rétközberencsi és Bertalan Imre nyírlövői lelkészek vitatkoztak síiép készültséggel a követ­kező tétel felett: „Az általános egyenlő titkos választójog hazánkban szociális szempontból kívánatos e, vagy nem ?" A kérdést ellenezte Sarka Béla, védelmezte Bertalan Imre. °A vitat­kozók állasponljainak kifejtése után igen érde­kes és tanulságos eszmecsere következett es pedig többek között ifj. Görömbei Péter a tör­ténetből merített igen hatható érvekkel és pél­dákkal igazolta az általános, egyenlő, titkos­választójognak káros voltát, illetőleg azt, ho^y a mi népünk arra még nincs megérve; hiszen — amint monda — ínég Görögországban, az ókori műveltség középpontjában is megtórtent pl., hogy Sokratest, akinél hazáját jobban senki sem szerette, olyan emberrel szemben, aki ha­zája eilen nem egyszer persa szolgálatban is állott, a nep titkos szavazattal halaira ítélte ; vagy pl. a müveit Sveiczban, ahol a meghozott törvényeket a nép szentesíti, mikor a közel­múltban a legöldöklőbb méreg, az abszint gyár­tása ellen törvényt hoztak, az érvényre nem emelkedhetett, épen a nép általános titkos sza­vazata miatt; mikor azután Ganf városa Lg­alább a maga területére nézve akarta törvénvüe igtatní az abszint eltiltását, ott ismét nem sike­rült ugyancsak a nép általános, titkos szavazati ebben az ügyben tévedésből helytelenül intéz­kedett. Ebben az ügyben Uray Bálint főbiztos is folytatta a tévedést. Azért-e, hogy csakugyan tévedett, vagy pedig, mert nem tartotta elégnek az időt a Gsanády István felgyógyulásához. Állítom, hogy az utóbbiért. ő sem tette át a katonasághoz a feljelen­tést, holott tudta, hogy át kellene, és célszerű is volna átadni. Nem, hanem ő is megindítja az eljárást és megkeresi Zabolchvármegye elnö­két taktakenezi Drevenyák Ferenc uramat. Drevenyák nagyot nézhetett, amikor őt olyan ember elfogattatásával bízzák meg, aki nem az ő, hanem a Hajdú kerületi alkapitány területén lakik. Drevenyák nagyon szorgalmas ember volt, de ennek a darabnak az elintézésével késett. Először, mert nem tudta megérteni ezt a téve­dést, azután azért, mert megérteni vélte. Valahogy Jósa Péter nem sürgette Kende Zsigmondot, ugy nem sürgette Uray Drevenyakot. Drevenyák akkor dolgai miatt Nagykállóban tartózkodván, beutazott Debrecenbe. Uray egy cseppet sem csudálkozott, vagy bosszankodott a tévedésen, noha Szűcs Sámuel előadóval in­téztette el és beebédelés után azt mondta Dre venyáknak, hogy c«ak küldje vissza azt a ren­deletet. Ahogy a rendelet visszaérkezett Debrecenbe, ahogy ott még kipihente uti fáradalmait, ahogy újra elintéződött es végül Fogthűi alkapitány uram megkapta, akkorra Gsanády István, a pártütő és querilla főnök messze-messze járt a Hajdú városoktól s bolyongott Magyarország hegyei és rónái közt. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom