Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-19 / 8. szám

7-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. február 12. 7 Tollrajzok:. — A bank. — Nézetem szerint az mesebeszéd, hogy Magyarország egy olyan önálló bankot létesiteni és fenntartani nem képes, amely a nemzet közgazdasági hiteligényeinek megfelelne; kisebb és szegényebb államok és államocskák birnak önálló jegybankkal és én azt hiszem, hogy alapszabályainak megváltoztatásával egymaga a Magyar Földhitelmtéiet, vagy karöltve egy nemzeti bankcsoporttal könnyen átesnék a kezdet nehézségein és teljesen beválnék nemzeti hitelforrásnak. Nem szenved kétséget az sem, hogy minden idegen elem kizárásával maga a nemzet többszörösen túljegyezné egy felállítandó nemzeti bank részvényeit, s ezzel a készségével és bizalmával biztosítékot nyújtana az ércalap hiányzó részének pótlása tekintetében is. S ha ama régi tantétel, hogy a jegybankot az államtól magától teljesen függetleníteni kell, nehogy a jegybank esetleg az országnak bekövetkezhető balsorsában osztozni kénytelen s politikai fluctuátioknak egyáltalán kitéve legyen,»vagy nehogy az állam szükség esetén kezét a bank vagyonára tehesse, túlhaladott és téves tantétel — valaminthogy az is — s ha ellenben maga az állam az, amely törvényben biztosítja a bank kizárólagosságát, törvénybe iktatja annak alapszabályait és látja el szabadalmakkal; befolyást gyakorol a kényszerforgalomnak vagy készfizetésnek megállapításában, s ha maga az állam az, amely ugy nálunk, valamint másutt is a jegybank nyereményeiben részesedik és a banknak működése felett a legfőbb felügyeletet magának fenntartja, ugyan miért ne garantálhatná maga a Magyar állam egy nemzeti bank jegyeinek teljes ércértékét és intézhetné el ezzel egy csapással a készfizetés kérdését is! * * * _ A jelenlevők egyikének szeme villanása erre oly zavarba hozta Resádot, hogy rövidesen, nagy izgalom és aggodalom közepette elköszönt. Alig ért haza, ugy éjféltájban lehetett, felzörgették s egy szolga nagy titkolózva levelet adott át neki. Persze az egész ház népe felriadt volt a kapuzörgésre, mert akkoriban minden éji zajban letartóztatást sejtettek. A levelet Resád barátja küldötte és arról értesítette, hogy őnekik csak távozása után jutott eszükbe, milyen bolondot tettek, mikor Kemállal való barátságát emiitették, mert a jelenvoltak egyike notórius kém; hogy ő és atyja esdve kérték és szavát vették az illetőnek, tegye a szót hallatlanná. Az ezt meg is ígérte, de mivel bizni egyáltalában nem lehet benne, Resád bej jól teszi, ha Kemál bejtől eredő leveleit eltünteti, mert minden pillanatban kész lehet holmi házkutatásra. És — vallja be Resád bej egy nemrégiben megjelent emlékiratában — ő Kemálnak kincseket érő leveleit irtózatos lelki gyötrelmek között még azon az éjszakán elégette s azóta — borzad önmagától. Kemál számkivetése idején is szakadatlanul dolgozott s közben a sok testi és lelki szenvedés kezdte megemészteni. Súlyos mellhártyagyuladás után erős bronchytisbe esett s mivel egy cseppet sem kímélte magát, ki sem gyógyulhatott belőle. Sejtette is, hogy immár vége közeledik s ezért még egy óriási erőfeszítést akart tenni, hogy nemzetébe önbizalmat és kitartást öntsön. Elkezdte megirni a törők nemzet történetét, ugy, ahogy ő tudta, isten igazában: a legmagasabb erkölcsi ideálok, a legönzetlenebb honszerelem, a legöntudatosabb faji érzés szempontjából, bámulatos tudással, igéző ékesszólással, lebilincselő drámai elevenséggel. Ha a jelenDehát nem is erről van most szó; komoly megfontolás tárgyát jelenben csak az a kérdés képezheti, hogy most hevenyészve meglehet-e csinálni az önálló nemzeti bankot, vagy sem? Kétségtelen, hogy 1907-ben felmondva a közösséget s minden erővel és fenntartás nélkül hozzálátva az önálló nemzeti bank előkészítéséhez, ma már fentíállhatna és működhetne az. Az önálló nemzeti bank létesítését még az is lehetővé tette volna, ha az országgyűlés — ami nincs előző eset nélkül — a szokott időnél rövidebb időtartamra hosszabbítja meg a közös bank szabadalmát, amely időn belül még mindig lehetett volna szó az önálló nemzeti bank előkészitéséről; de megtagadni a provisoriumot és a tizenkettedik órán tul megtagadni a közösséget is, anélkül, hogy az önálló bankra a legcsekélyebb mérvben is be lennénk rendezkedve, ugyan mire vezetett volna ez, ha sikerül! Annyi bizonyos azonban, hogy az 1899-ik évi törvény sem biztosított az Osztrák Magyar Banknak magyar nemzeti jelleget s igy e szempontból sem volt az országgyűlés feladata az, hogy a jegybank közösségét támadja, hanem az, hogy végre a bankparitást teremtse meg. Persze, hogy hazafiatlan nyegleséggel és sottiseokkal nem lehet e kérdést nyélbe ütni, nem ugy p. o., mint ahogy azt egy képviselő tervezi, hogy t. i. vásároljuk meg a bankrészvények többségét és azután diktáljunk. E rosszhiszemű tanácsadó bizonyosan ugy járna, mint én ezelőtt egynéhány évvel, ki dohánykiviteli részvénytársasági actiákat akartam vásárolni. Hát az teljesen mindegy, hogy akár az uralkodóház, akár osztrák alattvalók kezében legyenek a bankrészvények többsége; de egy bizonyos és ez az, hogy a paritás helyreállítása érdekében egyetlenegy részvényről sem fognak ők a mi javunkra lemondani; pedig mindaddig, mig a részvényparitás m

eg nem valósul, bankról nem is, a múltról csak szabad irnia, gondolta magában. Persze, hogy szabad lett volna, csak ugy kellett volna kezdenie a könyvét, mint mások szokták, például: ,Amióta dicsőségesen uralkodo fenséges urunk, császárunk és kbalifánk II. Abdul Hamid khán magasztos trónralépése megnyitotta előttünk az igazi haladás és művelődés ragyogó korszakát ..." és igy tovább, akkor hazatérhetett volna Stambulba s a szultán szívesen megtette volna akár pénzügyminiszternek is. Kemál történelmi müvének bevezetése még megjelenhetett nyomtatásban, de amint egy ujabb csomó kéziratot küldött Stambulba, hivatalosan értesítették, hogy könyvét kiadnia nem szabad. Ez a tilalom volt Kemál megölője. Néhány nap múlva kiterítették s aztán a szakizi mecset előtt temették el. Népének se egy könnyet hullatnia, se egy zokszót ejtenie nem volt szabad. Ebuzziá Tevfik bej összetört szivét vitte a zsarnok elé és esdekelve kérte, engedje meg Kemál bej végső óhajtásának teljesítését, ami csak abból áll, hogy Bulajirban a Dardanellák szorosának nyugati partján, a hős Szulejmán herceg sirja közelében, ki egész életébea ideálja volt, adjanak neki örök nyugvó helyet. Abdul Hamid ez egyszer engedett s a holttestet a földig sújtott Ebuzzijá Tevfik bej, meg az árván maradt Ali Ekrem szállították éjnek idején katunai fedezettel Bulajirba. Ez történt 1888-ban. Kemál fiát a zsarnok a Jildizbe hivatta s ott is tartotta közvetlen környezetében tizennyolc esztendeig; majd, mikor azt hitte, hogy már eléggé ki van nevelve, megtette Jeruzsálem kormányzójának. paritásról szó sem lehet. S ezen teljes egyenjogúságot csak uj részvény emmissio utján lehetne biztosítani, a magyar állam obtiojogának kikötésével. * * * A készfizetés kérdése vita tárgyát nem képezheti; egy jegybank, amely ércpénzzel nem fizet, épp olyan hitelképtelen, mint én, ha elfogadványomat lejáratkor kívánatra készpénzzel be nem váltom. Az 1811-ik évi devalvátió s az ezen év körüli szerencsétlen hadviselések szükségessé s részben lehetővé tették a pénz értékének biztosítását, a bármikor bekövetkezhető politikai rázkódtatásokkal és közgazdasági válságokkal szemben, — és 1816-ban létrejött az osztrák szabadalmazott bank; és ez a bank már készfizető volt Hasznos szolgálatokat tett ez a bank adinastia érdekeinek 1848—49-ben velünk szemben, természetesen a készfizetés felfüggesztésével. Eredeti egy ötlet volt később az 1851. évi nyilt parancs, amely kimondja, hogy a bankot, állami szükségletek fedezésére igény bevenni nem szabad, noha az bizony igénybe lett véve 1859, 1866, 1878-ban és utoljára Bosznia annexiója alkalmával, mindannyiszor a készfizetés felfüggesztése mellett. És én meg vagyok arról győződve, hogy a készfizetés kérdése ez alkalommal ezért nem rendezhető, mivelhogy a bank annexiós számlája még nincsen teljesen rendezve. No de majd rendbehozza azt a delegatió ugy, ahogy azt az udvari politika megköveteli, s ahogy a négyes bizottság, a koalíciós kormány szennyesét tisztára mosni igyekezett. Ugyan miért is akarná lejáratni a munkapárt azt az ellenzéki férfiút, akinek életét és többségét köszönheti. Eközben persze folyt az árulás, a néprontás rendületlenül, Kemál neve pedig tilalmas volt mint a felségárulás. Tizenhárom évvel ezelőtt, például egy Mehemmed Dzselál nevü iró török irodalomtörténetet szerkesztett s abban van szó sok régi és uj íróról, élőkről és holtakról, de a legnagyobbnak, Kemál bejnek a nevét hiába keressük benne, mert hát ilyesmivel nem volt tanácsos Abdul Hamid censorait és kémeit bosszantani. Titokban annál jobban terjedtek Kemál varázsigéi s a nagy munkára készülő fiatal nemzedék szivébe zárta azokat, mint Isten szavát: Csak rongy ember lehet zsarnok segítője, Csak eb lehet lelketlen vadász követője. Zsarnok, e nép ifjaival harcra kelni ne merj! Honszerelmük tüzétől gyilkos kardod acéla megolvad! Én éltemet nemzetemért áldozatul szántam, Lelkem a hazámé meg a szabadságé ! Pusztuljon bár testem, vérembe bele fogsz fulladni, S nem engedem meg hogy te e nemzetet tönkre tegyed ! És Abdul Hamid rémuralma csakugyan a Kemál vérébe fulladt bele. Hogy a zsarnok maga ép bőrrel menekült azt is Kemálnak köszönheti, mert Kemál forradalmat prédikált, forradalmat akart ugyan, de a világért sem francia mintára. Tőrök ne szenynyezze kezét török vérrel; a szabadság hajnalát hóhérkéztől ontott vérrel meggyalázni nem szabad. Ezt hajtogatta szüntelen. Mikor harmadfél évvel ezelőtt a Jeruzsálemben időző Ali Ekrem bej értesült a Monasztirban, Szalonikiben és Konstantinápolyban történtekről, 1200 szóból álló sürgönyt intézett az ifju-török bizottság vezetőihez, atyja szent nevére kérve őket, hogy ne csináljanak valami vérfürdőt. A zsarnokság oszlopos embereit küldjék számkivetésbe, a szultán életéhez ne nyúlja-