Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-25 / 26. szám

21-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. május ál. 3 zőség és mily káprázatos sok látni valóval gyönyörködtet az 1 korona belépő díjéit. Erzsébet királyné ligetünk hűs fái alatt eltöltött pár óra, a lehető legkellemesebb szórakozás, ameljlyel a vasárnap délu'ánt agyon üthetjük. Uzsonna, vacsoráról — a már megszokott igazán mesésen olcsó árakon — szintén gondos kodva van úgy, hogy n.»m kell a legkellemesebb órák alalt megválni az erdő ózondús levegőjétől, a vacsorázás miatt. Felszolgálni természetesen bájos leányok fognak, akik már többször tanújelét adták figyelmes és szeretetreméltó ügyességöknek. Az ?rdei ünnepély 5 órakor kezdődik kocsikorzóval. 6 órakor kezdetét veszi a kabaré, amelyet Cigány lakodalom követ. Nyolc órakor pedig — ha ugyan addig kiálljuk — táncra perdül a fiatalság és jó ci gány .muzsika mellett — reméljük, sokáig marad együtt. Viszontlátásra ma délután! Az országos Ifjosági Madárvédo Liga és a népiskola. . A népiskola évről-évre gyűjtögeti, toborozza növendékei közül a Liga tagjait, hogy szolgálják ennek céljait. Nagyon szomorú és szánalmasan komikus képet nyújtana az iskola, ha taggyüjtéssel kimerülne ebbeli teendője. Kötelességek, fontos nevelési ténykedések hárulnak ezzel a népiskolára, melyeket nem méltányolt még a Liga, vagy ha igen, vajmi kevés benne a köszönet. A Ligát nemessé teszi célja; de életképessé, tartalmassá csak a tagok céltudatos és célirányos cselekedetei tehetik. A Madárvédő Liga tagjainak nem csak elméletből, de gyakorlatból is ludniok keli a madárvéde4ein fontosságát, módját és eszközét. Tanítás, tanulás, de legfőképpen szoktatás által jut a gyermek a madarak okszerű védelmezésének ismeretéhez, a madár élet megfigyelésére való szoktatás és a védelmezés példaadása által. Az értelmes szoktatás és a tanitó példaadásának hatása alatt fokozódik a gyermek cselekvési kedve, erősödik önnevelő képessége. Midén a lanitó a madár élet megfigyelésére vezeli, szoktatja növendékeit, kiválasztja a megfigyelésre legalkalmasabb anyagot, hogy az életmódot megfigyeltethesse .s növendékét a megfigyelésre szoktathassa. Megfigyelésről ugy az alsóbb, mint a felsőbb osztályok esetről-esetre beszámolnak. Célszerűségi és tudományos szempontból ajánlatos, ha a vándor madarak fel- és elvonulási idejét a felsem, ahol vasárnap is sokszor oly nagy a zaj, lárma, hogy az ember a maga szavát sem érti: — ez már nem szabadság, hanem szolgai járom, mert mindig mások szerint kell az embernek igazodnia. Igy be kell látnunk, hogy többet ér egy szigorúan, mint egy sehogyan meg nem tartott vasárnap; legyen az ünnneplés inkább törvényileg kierőszakolt, mint könnyelműen elhanyagolt, igy lehe

L ez áldott, de amúgy csak átok. 1851-ben pályadijat tűztek ki annak a mun kának díjazására, amely leghelyesebben felel erre a kérdésre: Melyek a vasárnap áldásai a munkásosztályra nézve ? Az angol munkások 1044 pályamunkát terjesztettek be. Az egyik munkában Farquhar lakatos ezeket irja : „A vasárnapot mindenek felett nagyra becsülöm; a csendes vasárnapot felette szeretem. Jobb társaságot nem kívánok, mint családomat és jó könyveket". Egy híres angol jogtudós, Wilson, egyik munkájában ezt irja : „Ha az ifjú kezdők sikert akarnak aratni, nem szabad vasárnap dolgozniok. A vasárnapi munka nem eszköz a gazdagodásra. Be kell ismernem önmagamról, hogy semmiben sem volt szerencsém, amihez vasárnap kezdtem". Az angol főtörvényszék birója, Hale, unokájának ezt ajánlja! „Fontos hivatásomban töltött 50 munkásévem alatt a következő tapasztalatokat szereztem: 1. minél lelkiismeretesebben viseltem gondot a vasárnap iránt tartozó kőielességek betöltésére, annál nagyobb szerencsével végeztem hétköznapi dolgaimat ; 2. jóllehet, mindig el voltam halmozva sőbb osztályok az e célra készített megfigyelési jegyzékkönyvbe irják, mely a jövőre utmu'atóul és tanulságul szolgál. E jfgyzékkönyvet tudományos értékre emeli a tanitó ellenőrző megfigyelése az által, hogy az ornithologiának értékes avifenológiai adatokat szolgáltat be. A tanitó részvéte, irányítása, munkaszeretete: a munkához vezeti és a tárgyhoz szeretettel fűzi a gyermtket. Az évnek minden szaka alkalmas arra, hogy érdeklődést keltsünk a madarak iránt. Igy pl. ősszel bucsuzunk kedves vendégeinktől; télen részvétet, szánalmat keltünk a léi hidegét velünk egyült szenvedő madár — munkások iránt; tavasszal örömmel üdvözöljük vendégeinket s figyeltetjük munkás életüket; nyáron pedig azt a gondos ápolást, melyben kicsinyeiket részesitik. Nevelés-tanítási munkánknak abban a tanulságban kell ősszpontosulniok, hogy a hasznos madaraknak, mint EZ ember ingyen napszámosainak, fontos szerepök van a mezőgazdaságban. A hasznos madarak fontos szerepének felismerése teheti a gyermeket madár-munkások barátjává s az okszerű madárvédelem s igy a Liga hasznos tagjává. Hogy okszerűen védhesse, kell, hogy a védelmezés példáját is lássa, mely nélkül nincs mit követnie s nekünk nincs mit követelnünk. Hogy miben áll az okszerű madárvédelem, erre nézve szabad legyen jeles tudósunk, Hermán Ottó szavait idéznem. „Az ok szerű madárvédelem nem csupán abban áll, hogy a madarat életében, különösen fészkelésében a kegyetlenségek ellen védjük, hanem abból hogy a kegyetlenség ellen való védelmen túl adjuk meg a biztos fészkelésre szolgáló alkalmat, a tél nehéz szakaiban a fönmaradhatás föltételeit, hogy igy a hasznos madár-munkást megtelepítsük és felszaporiUuk." A szaktekintély ezen szavait az okszerű madárvédelem néhány példájával Gsöigey Titusz: Útmutató a mesterséges feszek odvak alkalmazásához és egyéb madárvédelmi intézkedések cimü munkájában találjuk meg. A madárvédelemnek példája minden körülmények között megtermi a kívánatos eredményt. Szükséges lenne tehát iskoláink udvarát madáretetővel, fészekodukkal ellátni, hogy a gyermek és a szülő lássa a védelmezés eszközét, módját s a tanitó cselekedetében nemes gondolkodását, nevelési ténykedését. Egyszer, talán 1906-ban, azon óhajjal fordultam a madarak illusztris barátjához, Hermán Ottóhoz: ha oly súlyt fektetnek az iskolák madárvédelmi ténykedésére — s méltán — adjanak egyelőre legalább azon iskoláknak ingyen fészekodvakat, melyek az érdeklődés jelét már megadták. Az agg tudós nem dobta félre az egyszerű szavakba öntött óhajt, hanem a következőkben adta meg becses válaszát : „Eszméje, hogy a mad,irakat figyelő tanítóink ingyen jussanak a fészekodvakhoz és madáretetőkhöz, jó s az óhajtás legalább is méltányosságra tarthat számot. A végrehajtást azonügyekkel, soha nem szűkölködtem az azok előkészítéséhez szükséges időben, pedig egy percet sem kölcsönöztem soha a vasárnaptál." Viktória királynéról beszélték, hogy egyik minisztere szombaton este iratokat nyújtott át neki azzal a kéréssel, hogy nézze át másnap délig és aláírva juttassa azokat vissza hozzá. A királyné miniszterének ezt a választ adta : „Holnap reggel először is a templomba megyek, — aztán majd meglátom, át tudom-e nézni az iratok t délig." Természetesen a miniszter is elment a templomba. A királynő közben megkérvén a lelkészt, hogy prédikációjában a vasárnapi törvények tiszteletét különösen vésse a hívek szivébe, megtörtént az a furcsa eset, hogy a miniszter végighallgathatta rendreutasittatását, mindjárt tudta, honnan fuj a szél — nem is nyújtott be többet szombaton iratokat a királynénak, hogy azokat vasárnap átnézze. Amikor a nagy angol minisztert, Palmerstont, életének vége felé egyik születésnapján tisztelői üdvözölték, felemlítették, hogy mily bámulatos testi, le'ki frissesége, holott mindig oly .nagy gondok és munkák terhe nyomta vállát. Az öreg ur erre kijelentette, hogy friss erejét, amelynek e magas korban is örvendhet, különösen annak köszönheti, hogy a vasárnapi munkától egész életében tartózkodott. Az angolok tehát elismerik, hogy a vasárnap nagy jóltevőjük és eszerint méltatják is. —-ban csak munka megosztással lehet foganatosítani. A földmivelésügyi kormányzat nem vállalhatja, mert el van halmozva — 5000,000 holdnyi területe van! — az Ornith. Központ sem teheti, mert nincs hozzá szemelyzete. Ezt a vallás és közoktatásügyi minisztériumban kellene nyélbe ütni" stb. Amit az Ornithologiába, a minisztériumokba nyélbe ütni nem tudtak — mert a nyélbe ütés módján talán nem is gondolkozhattak a fontosabb dolgok miatt — a nemzet napszámosainak a minden iránt érdeklődő figyelme, a lan- és nevelésügy iránt a megélhetésnek ezen nehéz, súlyos viszonyai között sem lankadó buzgalma és ügyszeretete megteremtette. Kik a tanyai tanítók vizsgáján jelen voltak, hogy a művelt társadalom egyháza ezen önkéntes számkivetettjeinek lelkesedéséből lelkesedést merítsenek: láthatták, hogy nem csak tanítanak, de munka által munkára nevelik a jövő nemzedéket, imádva szeretett hazánk javára és boldogságára. Az ki a tanyai viszonyokat ismeri s igy a városiakkal összetudja hasonlítani, feltétlenül nagy jelentőséget tulajdonit ezen nevelési ténykedésnek a tanyán. Hasznos tagokat nevelnek a Ligának a tanyai tanítók az által, hogy fészekodvakat, madáretetőket készítenek és készíttetnek, hogy az okszerű madárvédelem ezen eszközének készítési módját megadva, a rombolás ösztönének élét ez által is elvegyék. Hasznos nevelési munkát is végeznek az okszerű madárvédelemnek az iskolai nevelés szolgálatába hajtása által; mert ki alkotni tud és szeret, az, az oktalan rombolás hitvány rabjává sohasem fajul. A munka nemesit, az akarat nevelése és ez eiejének állandósítása és biztosítása által. Az akaratnak fontos szerepe van a nevelésben; mert nélküle — mint mondja Payot — nincs nevelés. A munka népiskolai szereplése, szereplésének fontossága adja meg a a jogot arra, hogy még egy pillanatig időzzek a sokak által sokszor sokféleképpen meghánytvetelt iskolai kézi munkánál, az u. n. slöjdnél. Az iskolai kézimunka által nyor a gyermek keze ügyességei; figyelme, ítélete s ezzel értelme, akarata fejlesztést és erőt; izlése gyakorlatott s ez által esztétikai nevelést. Munka által nevelődik a gyermek munkára, szorgalomra; a tanitó segédkezése, az eredmény sikerének biztosilása által felkelti és fokozza a munka kedvet. A kézimunka, mint a legjobb nevelő eszköz, óv a tétlenségtől s igy a gonoszság elkövetésétől. Gomenins, Francke, Tröbel, Pestalozzi, Rousseau fontosságot tulajdonitanitanak a kézimunkának s nevelési rendszerükbe fölveszik, vagy ezt egészen erre építik. A finnek, svédek, amerikaiak (High Schoolban fémmunka) angolok stb. nemzetek iskolája mutatja a kézügyességi gyakorlatok (slöjd tanítás) pedagógiai, nemzetgazdasági célját, normális értékét. Az iskola ily irányú nevelésének s az ezt szolgáló eszközöknek az életre való kihatását a legfrappansabban mutatja Anglia, mely ipari, mechanikai, kereskedelmi nagyságát, az iskola padjainak köszönheti.. Talán nem lesz érdektelen felemlítenem, hogy a Madarak és Fák napjának megteremtője beérte ez ünnepnap megteremtésével s elfelejtett hétköznapokat teremteni s elfeledte azt, hogy az ünnep a hétköznapoknak és igy a munkának, a fáradalmaknak pihenője, illetve megszentelője. Elfeledte kulturánk egykori nagynevű vezére, hogy gyakorlati értéket is kellene adni a Madarak és Fák napjának. A Madarak és Fak napján fogadalmat is tesznek a gyermekek, hogy a hasznos madarakat kimélni fogják/Nincs előttem szánalmsabb, mintha valaki minden előzetes oktatás és nevelés nélkül kabátként ráakarja oktrojálni a gyermekre a madárvédelmet és komolyan megakarja fogadtatni, hogy a madarakat kiváltképen a törvényesen védett hasznos madarat mindég kíméli és megbecsüli, sőt visszatartja gyermektársát a kegyetlenkedéstől. Helyesen cselekszünk, ha a gyermekismeret és képzetének megfelelő körben mozogva megismertetjük a madáréletet, megszerettetjük vele s példaadásunk által a madarak védelmét az okszerűség terére vezetjük. Megfelelő eredményt elérhetünk már az első osztálybeliekkel is s a fogadalmat, mint az egyévi tanításnevelés eredményét, letétethetjük nevelési munkánkat ezzel is megpecsételhetjük. E fogadalom többszőri megismétlése, mely által ez köznapiassá és sablonossá válnék, felesleges.