Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-25 / 26. szám

21-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. május ál. 4 Elég az idő és alkalomként való ráulalás s az ez által való felelevenítése a fogadalomnak, fogadalom letételét követheti az aláírás. Ne higyje azonban senki sem, hogy a fogadalom letétele és aláírása nagykorúsítja a gyermeket s felmenti a tanítót az ily irányú nevelés-tanitás további munkájától. A gyermek, mint Rousseau mondja, csak gyermek. A gyermek szavai, Hobbes szerint csak értéknélküli játék pénzek. Ha a gyermeket egyszer a Liga tagjává tettük, kell, hogy a vezetés által arra érdemessé s magunkat a vezetésre képessé tegyük. Képességünket, nevelésünknek a gyermek egyéniségére való befolyása mutatja. Szükséges, hogy a tanitó e befolyás hatásáról időről-időre tudomást szerezzen. Szükséges lenne, hogy az Értesítő könyvbe, melyet a szülő minden negyedbe aláir, helyet foglalna az Országos Madárvédő Liga tagsági jegye a fogadalommmal, a gyermek aláírásával. A szülő és tanitó pedig megtehetne észrevételét a fogadalom meg, vagy meg nem tartására vo natkozólag. Ez észrevételből láthatna a tanitó nevelési munkájának eredményét, vagy eredménytelenségét s kereshetne önmagában, vagy a gyermek akaratgyengeségében a hibát, mely utóbbi esetben az akarat nevelésére terelne a tanitó figyelmét. A szülő és a tanitó kölcsönős észrevételei közelebb hozzák a családot az iskolahoz, de még közelebb hozzuk az által, hogy ha a szülői a beiratás alkalmával beavatjuk ily irányú nevelési ténykudésünkbe. Nemcsak madárvédelmi, de nevelési szempontból is értékes lenne s a gyermek ismeretére vezetnének mindazon kérdések, melyekből kitűnnék a gyermek állatszeretete, avagy gyűlölete. Az ily irányú munkálkodásban látom a Liga céljának előbbre vitelét, nem pedig a „Fenn az ernyő nincsen kas" semmit mondó jelvények hordásában, melyek megtéveszthetik a célt s melytől megszabadulhat viselője, mihelyt kicsinyléssel, gúnnyal találkozik ; de az iskolai nevelésnek az egyéniségre való befolyásától nem egykönnyen. A jelvények hordása, valamint a jutalmazások károsak. A gyermeknek nem a látszat kedvéért, a külsőségeknek hódolva jót kell tennie, hanem önmagáért a jóért. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosságra, hanem a betegeknek. Ismerjük meg tehát először a gyermek egyéniségét, ferdeségeit, melyek fékezésre, rendezésre szorulnak ; ismerjük meg dicséretes tulajdonságait, az erény forrásait, melyek ápolást, fejlesztést kívánnak. Gyermekismeretünkkel és szeretetünkkel keltsük fel s tartsuk ébren a gyermek bizalmát, tisztelettel párosult szeretetét, hogy fékezhessük rombolási ösztönét s részvétet, szánalmat s tiszteletet keltsünk, mint ezt már Plátó is kivánta, olt, hol élet van. E nevelési ténykedésekkel senkisern haladja tul az iskolai nevelés körét, hanem annak ridegségét szeretettel betölti, tartalmassá és gyakorlatiassá teszi s az Országos Itjusági Madárvédő Ligának hasznos és tevékeny tagokat nevel. Nevelés által emeli a tanitó a gyermeket az emberi jog és méltóságra s teljesiti ez által azon szent kötelésséget mellyel hazájának tartozik. Egész nemzeteknek is lehetnek és vágynák előítéletei, balszokásai és más árnyoldalai — írja Kölcsey — miket felvilágosítani nem pillanat dolgai. Ki gyermeket nevel a haza iránt szent kötelességet teljesít. Stoll Ernő, ág. h. ev. tanitó. A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Nagyméltóságú Miniseter úri Minden iskola év végével a sikeres érettségi vizsgát tett gimnáziumi és reáliskolai tanulók felhivatnak, hogy nyilatkozzanak az iránt, milyen pályára készülnek. Ezen adatok igen nagy fontossággal birnak és épp ezért a m. kir. kormány működéséről és az ország közállapotáról szóló jelenlésekben közzé is tétetnek. Az ország közállapotaira nézve éppenséggel nem lehet közömbös, hogy az érettségit tett fiatalság mily arányban választja az egyes pályákat. Ha bármely oknál fogva azt tapasztaljuk, hogy egyik vagy a másik pályát a fiatalság el özönli, az e pályára való tódulásnak okait kell kutatni és a rendelkezésre álló összes eszközök felhasználásával útját szegni, mert közérdek az, hogy az elméleti és gyakorlati pályák egyaránt nyerjenek megfelelő szukreszczencziát és hogy a boldogulás lehetősége az egyes pályákon egyaránt, meg legyen adva. Ha nem lehet gyökeresen segíteni a bajon, elégedjünk meg egyelőre palliativ intézkédésekkel; semmi mód és eszköz nem oly csekély, hogy ehhez ne nyuljnnk, ha egyelőre még oly csekély eredményre van is csak kilátás. Mindenki a ki közállapotainkat figyelemmel kíséri, megdöbbenve látja, hogy az utolsó évtizedekben indokolatlanul tódul a fiatalság a jogi pályára, saját kárára és a köz rovására. A jogi pályák túlzsúfoltságával, az orvoslás módjaival, az egészségtelen előzőnlés következményeivel évtizedek óta foglalkozik egész jogászi közvéleményünk, a napilapok, a szaksajtó, a kormány szóval mindenki, kinek szivén fekszik az ország kulturális fejlődése. A budapesti ügyvédi kamara mint igazságügyi kérdésekben szakközeg, a törvény rendeleténél fogva hivatva van a korszerű reformok életbeléptetése iránt véleményt nyilvánítani és javaslatokat tenni. Ezen kötelezettségünből kifolyólag fordulunk Nagyméltóságodhoz, mint közoktatásunk legfőbb őréhez, s kérjük, méltóztassék a főigazgatók és az igazgatók utján az összes gimnázi umokban és reáliskolákban felvilágosittatni az érettségi vizsga előtt álló tanulókat, hogy saját jól felfogott érdekükben ne lepjék el oly mértékben a jogi pályát, mint a hogy ezt eddigelé tették. Attól, hogy helyesen választjuk meg életpályánkat, függ egyeni boldogulásunk, családunk jövője, de nagyrészt hazánk sorsa is. Okfejtések helyett beszéljenek az utolsó 10 évnek statisztikai adatai. Az ügyvédek száma: 1899-ben . . . 4741 1909-ben . . . 6404 Az ügyvédjelölteké: 1899-ben . . . 1929 1909-ben . . . 4910 Ebből látjuk, hogy az utolsó 10 évben 35"/«-kal nőtt az ügyvédek száma és 155%-kai az ügyvédjelölteké. Ugyanazon 10 év alatt biró és ügyész volt : 1899-ben . . . 2872 1900-ben . . . 2915 Bírósági és ügyészségi fogalmazó-személyzet (joggyakornok, aljegyző, jegyző): 1899 ben . . . 1348 1909-ben . . . 1375 A bírák és bírói alkalmazottak számát tehát az utolsó 10 évben nem egészen 2%-kai nőtt. Ebből önként következik, hogy a jogi pályákra tolulok legnagyobb része kénytelen az ügyvédi pályára lépni, illetve azon maradni. Nagyméltóságod tudatában van annak, hogy az egyetemeken és jogakadémiákon ma divó vizsgarendszer meg nem felelő, hogy az gyökeres reformra szorul. Addig is, mig ez a nagymérvű reform keresztül lesz vihető, szükségesnek látja a ma fennálló két alapvizsga mellé a 6 félév végére, illetve a 7 félév kezdetére béállitani 3 ik alapvizsgát, a jogi tételes tárgyakból. Nézetünk szerint a fiatalság a legilletékesebb tényezők által felvilágosítandó tehát az iránt, hogy a jövőben meg fog nehezíttetni a jogvégzettség elérése. Tudtára adandó ezen felül az ifjúságnak, hógy az igazságügyi miniszter ur tőrvényjavaslatot dolgozott ki „Egyes eljárási és szervezeti szabályok módosításáról;" most fogja foglalkoztatni e kérdés a parlamentet. Ezen novella szerint a ma fennálló három évi joggyakorlati időt öt évre fogják meghoszszabitani, még pedig akként, hogy ezen öt év közül két ev az ügyvédi vizsga letétele utánra esik. E szerint az ügyvédi oklevél elnyerése után is a fiatal ügyvéd nem nyithat azonnal irodát, de kénytelen még két évig vagy bíróságnál vagy ügyvédnél gyakornokoskodni. Felhívandó a fiatalság figyelme arra, hogy a fentemlitett öt év voltaképpen hosszabb idő, mert a kik akár az elméleti, akár pedig a gyakorlati vizsgáknál elbuknak, azokra nézve az öt év annyival hosszabb időt jelent, a mennyire szükségük van, hogy a pót- vagy ismétlő vizsgálatokat sikerrel kiállják. Ezenfelül nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a tudori fok elérésétől fogva veszi kezdetét a joggyakorlati idő, mert sok oldalról követelik a reform ily irányú keresztülvitelét. Bizonyosra vehető az is, hogy a közel jövőben egységesít tetni fog a birák és ügyvédek kvalifikációja, minek az lesz a szükségszerű következménye, hogy lényegesen meg lesz nehezítve a birói pályára való lépés is, mert a birójelőltektől is meg fogják kívánni a tudori fokot és az ügyvédi vizsga letételét. Mig egyrészt a szükségszerűség hatalmának engedve, minden oldalról néheziteni akarják a jogi pályára való lépés előfeltételeit, addig másrészt azt tapasztaljuk, hogy az ügyvédi kereset folyton csőkkenőben van, a mi okszerű következménye annak, hogy a jogállapotok ma nálunk már sokkal konszolidáltabbak, mint voltak évtizedekkel ezelőtt. A perlekedés olyan mint a betegség, ennek elejét veszik jó profilaxissal, annak helyes jogintézmények létesítésével. Nézetűnk szerint mindenkinek és főként a tanügyi kormánynak kötelessége odahatni, hogy a magyar fiatalság ne tóduljon csupán a jogi pályára, hanem szentelje erejét a gyakorlati jellegű technikus pályákn»k is. E tekintetben a statisztika igen szoromu képet tüntet fel. Az 1906/07. tanévben a jogi főiskolákon 6135, a technikai főiskolákon csak 1300 hallgató volt beirva. Sokkal jobb az arány más országokban. Ausztriában ugyanazon időben a jogi főiskolákon 10,490, a technikai főiskolákon pedig 9434 hallgató volt. Ha ez a szaporulat a jogi pályán továbbra is igy tart, a legközelebbi jövőben az ügyvédi karnak lehetetlen lesz megélnie és kötelességét a jogszolgáltatás és a társadalom terén teljesítenie. Kérjük Nagyméltóságodat, kegyeskedjék a rendelkezésre álló összes eszközökkel odahatni, hogy ezen felterjesztésünk tartalma jóakaratulag megmagyaráztassék az érettségi vizsga előtt álló fiatalságnak és a lehetőséghez képest a szülőknek is. Mi nem akartunk túlozni, csak a legjobb szándékkal vázoltuk a meglevő állapotokat, s ezek önmagukban véve elég szomorúak. Mindenki, a ki az ügyvédi kar boldogulását előmozdítja, a magyar kulturának tesz szolgálatot. Meg vagyunk győződve arról, hogy Nagyméltóságod elsőrendű kötelességének fogja ismerni ez irányban segítségünkre lenni. Budapest, 1911. április 9. A budapesti ügyvédi kamara: Dr. Szivák' Imre, elnök. Dr. Papp József, titkár. Ászabotos™^ pár szó a tanyai ev. tanítók érdekében. Nem is kell valami sötét szemüvegen néznünk a világot, mégis megállapíthatjuk, hogy semmiképen sem haladunk jó uton. Óh pedig beh rövid ez az élet. A bölcsőtől a sírig alig egy arasznyi a tér. Mégis mily sokan igyekszenek megutálttá és keserűvé tenni önmaguknak, meg másoknak ezt az amúgy is sivár földi életet. Mily sokan nem látnak egyebet embertársaikban, mint holmi kihasználandó csúszó má zó állatokat. Azt, hogy valakinek ambíciója, célja, munkásságának már is sok szép és nemes gyümölcse van, minek azt észrevenni. A mai önérdekeket hajhászó korszakban oly mindegy, hogy valaki egy érző szivü egyén, vagy egy érzéketlen útszéli sánckaró. Mit mondjak. Vagy talán a ki a leghatalmasabbnak képzeli magát köztünk, nem-e olyan agyiberendezkedésü, mint más, a vérkeringése nem e ugyanolyan tempóban és ugyanolyan utakon végzi körforgását, mint másnál? Ugyebár még a gyomra is épen ugy megkívánja a táplálékot, mint másé? S ha meg levetjük ruháinkat, meg azt a csekélyke társadalmi mázt, ami innen-onnan reánk tapadt, a hasonlatosság még jobban szembe tűnik. Miért van az tehát mégis, hogy köztünk, Isten képére teremtett lények között, a szociális szempontokat tekintve oly óriási különbségek van nak. Ide vehetjük még nemcsak a megélhetést biztosító alanyt — a pénzt, hanem az elismerést, a méltánylást is. S épen azoknak, akik már reászolgáltak, nem jut belőle legtöbbször egy csöppetnyi csőp sem. Pedig de fáj ez különösen a kedélyben gazdag és a nagy perspektívával biró embereknek, kiváltképen pedig azoknak, akik megérdemelnék is. Nehogy pedig valaki azt gondolja, hogy csak a magam mulattatására irom ezeket, idejegyzem, hogy ennek némi-nemü alapja is van. Ugyanis a nyáron egy nyugalomba vonuló veterán városi tanítónak helyébe — kinek jól megérdemelt nyugalmához ac'jon az Ég hosszúhosszú időt és erőt, egészséget — egy tanyai tanítót hoznak be. Ez sem ugyan épen megemlítésre méltó dolog, mert hisz' ez a rend nálunk ős idők óta, arai különben nagyon helyes