Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-14 / 20. szám

Kyiregyháza, 1911. 10. XXXII. éTfolyam, li szám. íh vasárnap, májas 80. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ElMzetéii faltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TBR 6. SZÁM. Telefon szátnt 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó • fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. A vármegye közgyűlése. Májas 9-10. Szürke akták még szürkébb — úgynevezett — tárgyalásának alkalma, a vármegye tavaszi közgyűlésének levegőjébe az élet igaz és valóságos melegségét árasztotta a főispánnak az a megemlékezésszerü bejelentése, hogy a vármegye alispánja, Mikecz Dezső, ez esztendő január havának 28-dik napján betöltötte vármegyei szolgálatának 25-ik esztendejét. Az alispán abban a fogadtatásban, mely ennek a, szinte a kipattantott titok meglepetésével ható bejelentésnek a nyomában, az ő egyénisége megbecsülését s az egész vármegye közönségének osztatlan tiszteletét és szeretetét juttatta kifejezésre : a legnagyobb elismerést nyerte el, amiben önkormányzati testület megbizottját részesítheti. A mi jubilánskodó és jubileumoskodó időnkben s a legfelsőbb kegy szinte émelygős gyakoriságú megnyilvánulásának és megnyilvánultatásának mai divatja közben, az érdemességnek ilyen elösmerése, a tiszteletnek és szeretetnek azok részéről való ilyen spontán megnyilatkozása, akik a közdolgok intézésének élére ezt a férfiút maguk állították : a legnagyobb jutalmat jelenti, amit elérhet köztisztviselő. A vármegye főispánjának köszönettel adózunk, hogy publikussá téve ezt a dátumot s ő maga is a legmelegebben csatlakozva a vármegye közönségének érzéseihez, alkalmat adott *arra, hogy az e hó 9-dikén tartott közgyűlés elismerésének, tiszteletének és szeretetének ilyen megnyilatkozásaiban ünnepelje az alispánt, még erősebb és megbonthatatlanabb kötelékkel fűzve őt ezzel is Szabolcsvármegyéhez, amelynek szolgálatában élete javát eltöltötte s amely vármegye őt nagy közigazgatási tudása és hithüségeért, amit a ma napjának áramlata olyan írivol módon, könynyelmüen lekicsinyel, a vármegyei szolgálat legmagasabb polczára emelte. * * * Választások is lévén a közgyűlés napirendjén, zsúfolásig megtelt a vármegyeháza nagyterme, amikor Vay Tibor gróf főispán, pár perccel 10 óra után a közgyűlést megnyitotta, üdvözölvén a törvényhatósági bizottság nagy számban megjelent tagjait. Főispáni bejelentések. Jelenté ezután Vay Tibor gróf főispán, hogy Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter e hó 4-én elhunyt. Kállay András indítványára a közgyűlés a kereskedelemügyi miniszter elhunyta felett mély sajnálkozásának adva ^kifejezést, kimondotta, hogy [ez érzésének jegyzőkönyve lapjain való megörökítésével, arról az elhunyt özvegyét értesiti. Vay Tib«r gróf főispán bejelenti ezután a közgyűlésnek, hogy Mikecz Dezső, a vármegye alispánja ez év januárius hó 28-dik napján töltötte be vármegyei szolgálatának 25-ik esztendejét. Szíve teljes melegével üdvözli ez alkalomból az alispánt s a vármegye szolgálatában szerzett érdemeit méltatva, erőt és egészséget kiván neki, hogy még sok éveken át szentelhesse tudását és szeretetét Szabolcvármegye szolgálatára. Mikecz Dezső alispán a meglepetésszerű üdvözlés észrevehető készületlenségében válaszolva, mélyen megindulva köszönte meg — a fölhangzó éljenzés zajában — a megemlékezést. Kéri a törvényhatóság további bizalmát, amelyre hogy méltó lehessen a jövőben is, mindent el fog követni. A zajos éljenzés megszűnésével Vay Tibor gróf főispán bejelenti Geduly Henrik nyíregyházi ág ev. lelkésznek a tiszántúli ág. ev. egyházkerület pőspőkévé tőrtént megválasztatását, méltatva Geduly Henriknek eddigi működéséi. Bejelenté továbbá, hogy Májers'/.ky Bélát, Nyíregyháza város polgármesterét a király a kir. tanácsosi címmel (éljenzés), Szikszay Sándor vármegyei gazd. egyesületi titkárt pedig a Ferenez József rend lovag keresztjével tüntette ki s hogy a tudományos akadémia Orsovszky Gyula nyíregyházi r. kath. népiskolai igazgatót a báró Wodianer-féle 1000 koronás alapítvány nyal jutalmazta. Kegyeletes szavakkal emlékezet meg ezután a főispán Bessenyey Györgynek, vármegyénk nagy szülöttének halála száz éves évfordulójáról, méltatva röviden irói érdemeit. A bejelentéseket a közgyűlés örvendetes tudomásul vette. Át tértek ezután a napirend tárgyalására. Az alispáni jelenté*. Előterjesztetett az alispán időszaki jelentése a közigazgatás állapotáról. Püspökavatásra. Megkondul a harang, De nem a régi hang Megszokott bugása mostani zenéje: Mintha Nyíregyháza S egy országrész láza Uj hangot, uj érzést öntött vórí beléje! Luther templomában Uj, csodás világ van, Nagy, lenyes sokaság ünnepi világa! Ünnepi igézet! S a merre elnézek: Diadalíények a házak ablakába! Mindenik világos, Ég az egész város! Mint íelvert hangyaboly tódul erre, Életre kelt népe [arra Hódolni Elébe S egy nevet ismétel minden emberajka. Geduly Henriket Ünneplik a hivek, De nemcsak a hivek, nemcsak az [6 serge: Egyként fog ma kezet Minden telekezet Az uj püspök iránt való szeretetbe. S az ünnepi hangok Nem csupán a rangot, Nem a méltóságot dicsőítik tennen, Hanem azt az „embert", Kit mindenki kedvelt, Az Embert, a nagyot, a püspöki [mezben. Nem most nőtt Ő nagyra: Rég azzá avatta A maga értéke, tudása, erénye! A cim csak jutalom És ez az alkalom Csak cim a szeretet kitejezésére. Ami magasztos van E nagy alkalomban, Lényéből sugárzik az ünnepelökre', Csak tükör a lelkünk, Melyben Reá leltünk, Csak az Ő tényében pompázunk [Előtte. Ez a dal is csupán E tényből egy sugár, Pár ünnepi rím a püspök a vatóra, Hanem az a lélek. Amelyből feléledt: Ezrek érzelmének a tolmácsolója! Dézsi Sándor. Búzavirágok. Irta: Szakolyi Boriska. III. Harmatos, üde hajnal köszöntötte Verát otthon az első reggel. A felkelő naptól bibor piros az égalja, gyémánt csillogásu a nedves fű teteje. A nagy kert pázsitján viruló kis hónapos rózsák fázósan húzták össze harmatos szirmukat a reggel hűs levegőjétől. Vera, a mi kis Veránk gyors lépésekkel igyekezett arra a rózsák felé. Mikor oda ért, lehajolt és gyors mozdulattal szorította arcához a virágokat. Szerette volna mind egyszerre magához ölelni, de ugy volt vele, mint a gyermek, kinek sok kedvenc játékát nyujták kezéhez és hirtelenében nem tudja, melyik utáD kapjon. Édes apja messziről gyönyörködött e naivan bájos idyllben, mig Vera észre nem vette s egy hirtelen mozdulattal felugorva szaladt apja elé. — Hát ilyen korán fenn van már az én kis szöszim, szólt Verához, miután ez sűrű csókok közt kivánt jó reggelt. Bizony apuskám ezután már mindég igy lesz. Ma még csak a természet reggeli pompájában gyönyörködöm, de holnap; — holnap már komolyan munkához látok az anya fennhatósága mellett. Hm, hm, mondá az apa kedvesen hamiskás hanglejtéssel, hát olyan sürgősen akar az én kis Verám jó gazdasszony lenni, lám milyen jó. hogy én már előre gondoltam erre. Kis lányom.