Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-14 / 20. szám

16-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. áprili

s 16. 13 Ennek kapcsán a közgyűlés örömmel vette tudomásul Geduly Henriknek, a bizottság kiváló tagjának a tiszai ág. ev. egyházkerület püspökévé történt megválasztását, Májerszky Béla Nyíregyháza város polgármesterének a kir. tanácsosi címmel s Szikszay Sándor gazd. egyesületi titkárnak a Ferenc József rend lovagkeresztjével történt, kitüntetését, s felkérte az alispánt, hogy a Geduly Henrik püspöki beiktató énnepélyén, a tisztviselői kar vezetésével vegyen részt. Ugyancsak az alispán időszaki jelentésével kapcsolatban felterjesztés intézését határozta el a közgyűlés a belügyminiszterhez, a körorvosok lakbérének, fuvaríllettnényének és működési dijainak megállapítása tárgyában alkototí, még 1909. év tavaszán fölterjesztett, s az óta többször megsürgetett szabályrendelet jóváhagyása iránt. Drágasági pótlék. Tárgyalás alá vette ezután a közgyűlés a belügyminiszternek azt a leiratát, amelyben a vármegye közönségének a tisztviselők drágasági pótléka tárgyában a múlt évi december hó 29-dikén tartott közgyükében hozott határozatától a jóváhagyást megtagadta A közgyűlés ujabb fölterjesztés intézését határozta el a belügjminiszteihez. Buttler alapitrftKy. *A Ludovika akadémiai Buttler-féle alapítványi helyre két pályázó jelentkezett: Erőss Lajos és Uszkay György. A közgyűlés gróf Vay Tibor főispán indítványára, szavazás mellőzésével első helyen Erőss Lajost, második helyen a szalmármegyei születésű és lakos Uszkay Györgyöt jelölte. Választások. A Dobos Imre nyugdíjba vonulása folytán megüresedett dadai alsó járási főszolgabírói állásra dr. Kubassy Béla tb. főszolgabíró köz felkiáltással megválasztatván, az így, s az 0<olicsányi Zoltán elhalálozása folytán megüresedett két I ső osztályú szolgabírói á'lásra dr. Szentmiklóssy Jenő és Kulinyi Zoltán II. osztályú szolgabirák pályáztak és választatlak meg. Az ő megválasztásuk folytán megüresedett két Il-od osztályú szolgabírói állásra 6-an pályáztak; névszerint Nozdroviczky Pál. dr. Kiss Sándor, dr. Mikecz László, dr. Gergeljffy Endre és Tóth László. Névszerinti szavazás kéretvén s a főispán által elrendeltetvén, a -szavazás a következő eredménynyel végződött: szólt hirtelen Verához fordulva, ma délutanra vendégeket hivtunk a te tiszteletedre. Fiatal 'emberek is lesznek, légy hozzájuk kedves; nem vagy már gyermek és férjhez fogsz menni most már, ugye megértesz engem. Dehogy értette Vera, azaz amit érteit, nem merte végig gondolni. Hogy ő de hisz az lehetetlen, neki, kinek soha sem volt más eszében csak Andris. Mikor ezt végig gondolta, ugy érezte minden csepp vére lefut az a rcából, sápadt lett és egész testében remegni kezdett. — Ugy látom fázol kis lányom, menj fel hiszen nagyon könnyen vagy öltözve. És Vera ment szédülő fejjel, gyötrő érzésekkel. Egyszer csak a kerítés mellett dübörgést hall s felpillantva egy lovast lát közeledni. S mikor feiösmerte, önkénytelenül elkiáltotta magát. Istenem, hisz ez Andris! Az bizony, tetőtől-talpig, hát ilyen friss a nagyvilági kisasszony ? Lám, lám erre nem is gondoltam volna. Tudtam, hogy tegnap este megérkezik, de már olyan későn nem akaríam alkalmatlankodni látogatásommal szólt gépezetszerüen eldarálván mondókáját. Vera ránézett és ugy érezte, hogy ez az udvarias modorú ember, kivel most beszél egy idegen, akit most lát először. Mert hisz ez csak nem Andris, a régi egyetlen pajtás, ki három évi távollét után igy fogadja? Azaz igen, az ércesen csengő hang, mély tekintetű szem, a magas homlok a régi. Hát akkor bensőleg változott volna meg eDnyire? Nem, hisz az borzasztó volna. Miközben igy gondolkozott, tekintete megakadt a nyereg kapájához erősített virágbokrétán. Csupa kék búzavirág volt s Verának eszébe jutott, hogy valamikor régen Andris őtet hívta mindég búzavirágomnak nagy kék szeméről. Andris észre vette, hogy Vera a virágot bámulja. — Mit szól hozzá micsoda virágszállitónak csaptam fel ? a szomszédunkban van most egy szép lány, a doktornénak rokona, kinél vendégNozdroviczky Pál kapott 187, dr. Kiss Sándor 159, dr. Mikecz László 128, dr. Gergely ffy Endre 93, Tóth László 1 szavazatot. E szerint szolgabirákká Nozdroviczky Pál és dr. Kiss Sándor választattak meg. Kállay András lemondó levele. Tárgyallatott ezután és felolvastatott Kállay Andrásnak 'a közgyűléshez intézett kővetkező levele : A központi választmány az egyedüli pirtpolitikai jeleggel bíró bizottsága a varmegye törvényhatóságának s í^y — feltéve, hogy politikai elvi tekintetekben a harmónia a törvényhatósági közgyűlés és az országgyűlési választó kerületek közölt mag van — természetesnek tartom, ha a bizottságba a többségben levő politikai párt döntő számarányba bejutni s abban érvényesülni igyekszik, de épen a pártpolitikai jellegénél fogva felette kívánatos, sől. elengedhetetlen követelmény az, hogy e bizottságban a pailumen'i s alkotmányjogi szempontból annyira szükséges ellenőrzés is gyakorolható legyen. Mivel azonban a mult évi december hó 29-ik napján megtartott rendkívüli törvényha tósági köí"-\ü ezzel és az eddigi szokással szemben ellenléíes elvi álláspontot foglalt el és ennek az állal adott kifejezést, hogy e bizottság megalakiíásánál kívülem a központi választmánynak mind azon tagjait, akik a pártpolitikai többséggel szemben az ellenőrzést gyakorolni hivatva voltak, mellőzte, sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kö/ponli választmányba lett megválasztásomat elfogadjam. A közgyűlés a lemondó levelet tudomásul vette s a törvény szerint elrendelt titkos szavazás utján, a beadóit 49 szavazatból 38 szavazattal a központi választmány tagjául, Kallay András helyébe «Dobos Imre ny. főszolgabírót választotta meg. 10 szavazat Propper Samura, 1 szavazat pedig Orosz Miklósra esett. A nyíregyházi gyermekkórház. Mezőssy Béla és társai a következő indítványt adták be a vármegye törvényhatóságához, egy Nyíregyházán létesitendő gyermekkórház létesítése iránt: „Országszerte köztudomásu az a szomorú esemeny, hogy Magyarország népesség-szaporodása az utolsó 10 évben a múlthoz képest tetemesen hátramaradt. Míg az elölt egy-egy tíz évi iurnnsbiin a mi szaporodásunk tetemesen ségben van s ő szoktatott rá erre a mesterségre. Városi leány és nagyon szereii a mezei virágokat s igy reggelenkint szoktam neki hozni, hogy mikorára felébred, az asztalán lehessen. Igaz ugyan, hogy korán fel kell kelnem, de megéri az a gyönyörű fekete szempár. Vera csak nézett különös üres tekintettel a levegőbe, beszélt pár szót Andrishoz, hogy az ne vegyen eszre semmit, de ő maga sem tudta szavainak értelmét. Andris most hirtelen a fejéhez lapott. Oh én együgyű, most jut csak eszembe, hogy Ica nem szereti a búzavirágot; mindég azt szokta mondani, hogy azok a hűséges emberekre emlékeztetik, kik többnyire unalmasak és buták, ő csak a piros pipacsokat kedveli. Tudja mit Vera én magának adom ezt, Icának pedig hozok majd másikat. Köszönöm, mondta Vtra csendesen én már nem szeretem a virágokat. De aztán mégis utána nyúlt. Azért adja ide nem a magam számára kérem. Igaz ugyan, hogy oda maga is kivíhetné, de talán nincs most ideje, ha még virágot akar szedni. Aztán meg megtakarom tartani egy régen tett ígéretemet. Ránézett Andrisra s ez mintha kissé összerezzent volna; de a másik percben már kiegyenesedett a nyeregben, megemelte sapkáját Vera előtt s a „viszontlátásra délután" köszönéssel elvágtatott. Vera pedig szédülő fejét behunyt szemmel szorította oda a kerítés hideg vasrácsához. Ez hát a viszontlátás?! . . . Éppen uzsonnához teritettek a nagy ebédlőben, midőn hangos kacagás közt belépett egy gyönyörű termetű magas lány az Andris kíséretében. Egyenesen oda szaladt Verához és tetetett kedvességgel ölelte magához Ez volna hát az a kis Vera, kiről már annyit hallottam, no igazán örülök, hogy már megismerhetlek. Én Szász Ica vagvok. Bocsánatot kérek, hogy igy meghívás nélkül eljöttem, de azt hiszem felülmulta p. o. azon arányszamot, amely Ausztriában mutatkozott, addig mi már ezea a téren is rosszabb helyzetbe kerül'ünk. E en, a keL állam közö.tí viszonyokat később végzetesen befolyásolható teny felelt nem szabad egyszerűen szemet hunynunk. Sít ellenkezőleg, minden jo magyar embernek — aki hazája sorsai szíven viseli — meg kell hoznia az aldozatot abban a körben, ahol t. i. légin kább lehet segítenünk. A magyarság fogyásának a főindoka kettős: t. i. a nagy amerikai kivándorlás és az aránytalanul magas gyermekhalandóság. Sajnos, az elsőn nincs módunkban segíthetni. VálLOiO'.t kereseti viszonyok és főleg a téú hónapokon való munka alkalmak 'ehetősége és sok mis egyéb tényező közreműködésétől remélhetünk e téren jobbulást. De ami a másik eg tő bajt, t. i. a nagy gyermekhalandóságot ill ti, itt módunkban van segíteni. Eh z csak akarat kell és áldozatkészség. Szabolcsvármegye közönségé minden nemes és humánus cellól sohasem vonta meg a maga áldozatkészségét. Varmegyénk s'.ekhelye Nyíregyháza, egészséges tölgyerdejével, j) sóstói szikes vizével szinte praedestinálvd van arra, hogy itt egy gyerm kkórliázat létesítsünk. Tudjuk és bizton reméijüv, hogy Nyíregyháza város közönsége is szívesen működne közre a nagy cél érdekeben. Alulírottak tehál lis-.tele tel indítványozzuk, hogy létesítsen Szabolcsvármegye közönsége Nyíregyházán egy nyilvános jellegű gyermekkórházat es kéressék fel a vármegye főispánja arra, hogy — amennyiben ezen indítványunkat a törvényhatóság határozattá emeli, az ő vezetése alatt a m. kir. kormánynál e cel érdekeben egy küldöttség tisztelegj n, az áliain támogatását is kikérendő. A közgyűlés az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadván, a következő határozatot hozta : A vármegye törvényhatósági bizottsága az indítványt magáévá teszi s midőn elismerését nyilvánítja indítványozóknak a gyermekhalandóság apasztását célzó eme kérdés felvetéséért, bízva a m. kir. belügyi kormány támogatásában, Nyíregyházán egy gyermekkórház létesítését elvben elhatározza, ezen célra a vármegyei mílleniumi alap évi jövedelmének felhasználható részét felajánlja s küldöttség által atnyujtando feliratban kéri a m. kir. belügyminiszter urat, hogy a vármegye közönségét ezen a közellenkezö eseiben nélkülözni keltett volna az Acél tár-asagát, szolt Andris felé intve kacér mosolylyal, miután oda ment Vera anyjához s neki köszönt. Nagyon szívesen látjuk. Lt n hozta nálunk, Verám vezesd a szobádba kát, olt van már a fiatalság, te is maradj benn, hisz ami hátra van még. azt a szobalány maga is elvégzi. Te ilyen házi teendőkkel is szoktál foglalkozni, szólt Ica Verához, ki kalapját és kabátját segítette le, én részemről borzadok tőle, szörnyen- unalmasnak találom. Közben betértek Vera szobájába, hol már együtt volt egy lányok és fiatal emberekből álló társaság. Nagy örömmel fogadtak az érkezőket. Élénken folyt az eszme csere, nem ügyelve Verára ki eközben Icát és Andrist figyelte. Ica keresztbe tett labbal ült egy hintaszékben cigarettázott s közben nagyokat nevetett; Andris a lábánál ült egy puffon. Vera kis ideig nézte őkel, miközben szomszédja valami tréfát mondott, mit bár ő nem is érteit jól, de azért elkezdett rajta nagyon hangosan és igen furcsa hangon nevetni. Nagyon rosszul illett ennek a természetes gyermeknek szájába a hazug kacagás s ha valami érző lélek lett volna a társaságban az észre is vette volna a mézbe kevert keserű mérget. De ilyen itt nem volt. Egy lett volna, de az mással volt elfoglalva, csak az Ica kacagását hallotta. A szobalány jelentette, hogy az uzsonna az asztalon van. Felállt tehát a társaság és az ebédlőbe tartott. Ica maradt legutolsónak s mikor Andris karját nyújtotta neki, nevetve utasította vissza Maga csak menjen előre, majd mi Verával kissé később megyünk. Megfogta Verát karján és egy sarokba húzta magával. — Ugye csodálkozol rajta, hogy micsoda titkos beszédem van nekem veled, kit csak most ismertem meg. Hát hogy elejét vegyem kíváncsiságodnak, egyenesen ajtóstól rontok be.