Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-04-23 / 17. szám

16-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. április 16. 13 szer mellőzhető lenne, nem kerülne többe a tervezettnél és közelebb hozná a felső és közép Tisza vidéket a tervezett Vukovár Samaci csatornához is, mintha az Budapestnél torkolnék a Dunába. A közlekedési kormány tervezete sürgősebbnek tartja a csatorna megépítését, mint a Tisza és mellékfolyóinak hajózhatóvá tételét; az én nézetem az, hogy előbb a folyókat kell rendbehozni és ugy a csatornát kiépíteni, vagy junctimot csinálni a kettő között. Ezen csatornavonal kiépítése azonban csak ugy válik lehetővé, ha azt a talajviszonyok megengedik; mert egy mélyenjáró nyílt csatornának kiépítését és fenntartását az esetleg hosszú vonalokon fellépő folyóhomok nagyon megnehezitené, avagy lehetetlenné is tehetné. Orsovszky Gyula ünneplese. Általános őrömet keltett városunk társadalmának minden rélegében Orsovszky Gyula rk. igazgató tanítónak kitüntetése, melynek különös súlyt ad az a körülmény, hogy a kitüntetés a magyar tudományos Akadémiától jött. Ma már köztudomásu. hogy a báró Wodianer féle alapítvány fgyik 1000 koronás jutaimi diját Orsovszkv Gyularak ítélte oda a m. tud. Akadémia. Ezen kitüntetésnek kiemelő értékét az alapító levélbon megállapított feltetelekből tudjuk a maga igazában mérlegelni. Az oda Ítélésnél figyelembe kell venni a néptanítónak a gyermekek nevelése és tanítása körül kifejtett gyakorlati munkásságát, nevelői és oktatási buzgalmát a gyermekekkel való gondos és szerető bánásmódját az iskolában és azonkívül, tanítása helyes módszerét, valamint annak a gyermek egész lényét fejlesztő erkölcsi hatását és ered menyét; továbbá a tanítónak az iskolán kivül a felnőtt nép erkölcsének, értelmioégének és anyagi helyzetének javítása körül kifejtett gyakorlati fáradozását, végre egyéb, a tanitó értékét, közbecsülését a társadalom előtt emelő jeles tulajdonait s tevékenységét. Orsovszky Gyulában, hogy mindezen kiemelkedő tulajdonságok megvannak, közismert; kétségbevonhatatlan bizonyíték erre nemcsak a tud. Akadémia állásfoglalása, mely az alapító levél által reá hárított kötelességéből kifolyólag is ugyan szigorú megbirálás tárgyává tette az Orsovszky Gyula működését s társadalmi és közéleti szereplését, de az egész város, sőt a vármegye közönsége részéről tapasztalt közbe csülés és szeretet is, mely az ő munkásságát s egyéni szereplését kiséri, körülveszi. Immár 35 éves tanítói múltra tekint ő vissza! s ezen hosszú idő alatt mindenkor szivvel, lélekkel s állandóan azon buzgólkodott, hogy a még zsenge, de ép azért könnyen hajlítható gyermeki lélekbe vallásos érzületet, a haza iránti szeretet magasztos érzelmét kiirthatatlanul beplántálja, arra törekedett, hogy őket a haza és társadalom hasznos polgárává nevelje. Ezen céljának elérésére nem csupán az elemi iskola falain belől törekedett. Bár munkásságának főtere ez volt s ez ma is, kiváló szeretettel csüggött Nyíregyháza iparos tanonciskoláján is, s előbb mint tanitója, majd mint igazgatója azt oly niveaura emelte, honnan például mutatják az arra illetékes tényezők. Mártonffy Márton volt iparoktatási főigazgató nem egyszer emelte ki városunk ezen intézményét; s a mai iparos nemzedék, mely nagyrészben már az ő keze alól került ki, hálával s szeretettel veszi körűi egykori tanítóját, igazgatóját. Ezen nagymérvű elfoglaltsága mellett, idejét nem kímélve, a közéleti munka terén is kivette a maga részét, s itt leli magyarázatát, hogy a közbizalom tőle soha el nem fordult. Városunk közgyűlésének régi s tevékeny tagja, ahol nem csak akart, de tudott is a köz javára munkálkodni. Oak természetes, hogy ennyi sok és jeles tulajdonság mellett kartársai bizalma őt emelte 1894 ben a szabolcsvármegyei tanító-egyesület elnöke székébe, amikor az Miklós László volt alispán halálával megüresedett — Ő volt az első tanitó, kit a közbizalom s szeretet e díszes polcra emelt. És Orsovszky Gyula nagynevű elődeinek, gróf Dessewfify Aurélnak, Miklós Lászlónak méltó utóda lett. Tudásával s tekintélyének súlyával mindenkor megvédelmezte a tanítóság érdekeit, s ugy a vármegyei szövetségi keretben, mint az országos egyesület közgyűlésein is irányító szavával sokat dolgozott az általános tanítói érdekek javitasán. Városunk egész közönsége őszinte örömmel csatlakozik tehát azon ünnepléshez, melyet a rkath. iskolaszék s a szabolcsvármegyei tanítóegyesület rendez tiszteletére. 'Folyó hó 29-én délelőtt 9 órakor tartja a rkath. iskolaszék diszgyülését, melynek egyedüli tárgyát szeretett igazgató tanítójának ünneplése képezi. Ezt követőleg d. e. 10 órakor a városháza dísztermében a szabolcsvármegyei tanítóegyesület ünnepli. Ugyanaz nap este 8 órakor a Korona nagytermében bankett lesz tiszteletére. A város egész közönségének az érzelmét tolmácsoljuk, mikor városunk köztiszteletben álló, általános szeretetnek örvendő tagját, a cultur munkának kiváló harcosát, Orsovszky Gyulát magas s megérdemelt kitüntetése alkalmából melegen üdvözöljük. Nyílt levél. Keizmann Jenő úrhoz, Kisvárdán. Abból az alkalolból, hogy a Szabolcsvármegyei Tanítóegyesületnek átadott 200 K. pályadiját az én igénytelen dolgozatom nyerte el. engedje meg m. t. Uram, hogy a magam nevében is köszönetet mondjak nemes áldozatkészségéért, melylyel nemcsak pályadíjul tűzött ki 200 K-t, hanem utólagosan egy másik munka díjazására is volt szives felajánlani 50 K-nyi összeget. . . . Sajátságosa mi társadalmi helyzetünk — tanítóké. A régi időkben annyira tipikus .iskolamester" fogalma hozzátapadt a modern „tanitó" névhez, összeolvadt a mai művelt tanitó fogalmával. És ezért beszélnek bizonyos lekicsinyléssel a tanítóról, ezért látják el olyan szegényes javadalmazással, mely minden, csak nem „javadalom". Még nem tudják eléggé értékelni azt a munkát, melyet a tanítóság végez, nem tudjak elismerni, nem akarják honorálni azt a kulturális erőt, azt az értelmi energiakészletet, melyet a „ma" tanítójának meg kell szereznie, növeli, alkalmazni és felhasználni. Sokszor, kivált banketteken, hallunk lelkes, magasztaló szónoklatokat, melyek a tanítói pálya dicső voltát hirdetik és — ezzel ki is merül a nagy jóakarat . . . Amily fájó tudattal állapítjuk meg ezt az általánosan ismert és elismert igazságot, épp oly örömmel konstatáljuk, hogy . . . van kivétel is. Akad finom felkü, nemesen gondolkozó, a kulturáért áldozni tudó emberbarát, ki nem elégszik meg a fellengző szónoklatokkal, a cifra szóvirágokkal; aki nem halmoz frázisra frázist, hanem a tettekben megnyilatkozó jóakaratot íontosabbnak tartván mindennél — a teUek mezéjére lép. ... A tanítóegyesület az a gyűjtőlencse, mely a megyéből eredő sugarakat összetereli, mely a nagy területről utnakrezdülő kőhullámokat egymáshoz hajlítja s így megmutatja: mennyi meleget és mennyi fényt termel a megye tanítósága. És ennek a mennyiségnek, ennek az intenzbitásnak az ismerete fontos ránk, fontos a kulturára és fontos a mi erkölcsi és anyagi értelemben vett jövőnkre. Jelentős ránk, mert ebből állapítjuk meg hibáinkat,fogyatkozásainkat, fontos a kulturára, mert a tanitó kvalitásai elsőrangú tényezői a jelen, főleg a jövő műveltségi viszonyainak és nagyon is számottevő jövőnkre nézve, mert munkásságunktól, az ebből fakadó predménytől várhatjuk foglalkozásunk megbecsülését, a mi és utódaink anyagi helyzetének javitását. Nyilvánvaló tehát, hogy aki az egyesületi életet erősiti, az a tanítóság jövőjén dolgozik, a tanítóság legszebb és legtermészetesebb vágyai ért fárad és ezzel a népneveles apostolait a legnagyobb hálára kötelezi. Erősiti pedig az egyesületi élet az, aki lehetővé testi, hogy a tagok dolgozzanak és pedig minél alaposabban, minél rendszeresebben. Ezt ugy lehet elérni, ha erkölcsi és anyagi elismerést helyeznek kilátásba. És itt kapcsolódik bele gondolatmenetem a már előbb elmondottakba. Akadnak t. i. igaz emberbarátok, kik a szavak mellett (vagy az igék helyett) tesznek is. Tá nógatják az egyesületet, támogatják a tanítókat. Nem sajnalják erszényüket megnyitni, mikor arról van szo: adjunk alkalmat egy szerény fizetésű, de rendkívül értékes munkát végző társadalmi osztálynak arra, hogy a benne szunnyadó szellemi erőket kifejleszthesse, értékét megmutathassa s így még egyrészről a köznek használ, másrészt a saját különleges érdekeinek is szószólója legyen! S aki ezért, ilyen célzattal nyul tárcájába : annak tette dicséretre nem szorul . . . A taDitóság nagyon rá van utalva, hogy lelkiismeretesen dolgozzék és tovább fejlessze • szellemi képes égéit. Sokat ettől az úttól csak a súlyos anyagi gondok tartanak vissza. Aki erkö.csi elismerésnek és anyagi honorálásnak a reményével munkára serkenti ezeket is és lehetővé teszi, hogy (i pályadíjból) ujabb műveket szerezve, tanuljon és dolgozzék tovább — az a legnagyobb hálát érdemli nemcsak a tanítóság, de az egész társadalom részéről is. És ezért mondom én, nemcsak mint tanitó, mint a pályadíj érdemtelen nyertesse, hanem mint ujsagiró, mint a társadalmi élet hullámzásainak főijegyzője is hálás köszönetet, Önnek m. t. Uram. Arljon az Ég a kulturának sok olyan áldozatkész barátot, mint Reizmunn Jenő Úr ! Matlák József. Termeljünk gyümölcsöt, Miniódon érhetünk el minden évien nagy barackterméseket ? Szándékom volt. ugyan a barackfák ültetéséről, gondozásáról is egyet-mást elmondani, de helyszűke miatt csak azon eljárások megismertetésére szoritkozhatom, melyekkel a termést fokozhatjuk, állandósíthatjuk s a magunk részére biztosithatjuk. Beszélni fogunk 1., a metszésről, 2., a trágyázásról, 3., a tavaszi fagyok ellen való védekezésről és 4., a barack időelőtli lehullásának megakadályozásáról. 1. Metszés. A gyümölcskertész metszés alatt kizárólag az egyéves hajtásoknak bizonyos mértékben való visszavágását érti. Idősebb farészek eltávolítása nem a metszéshez tartozik. (Erről pár szóban külön megemlékezem.) Hang súlyoznom kell ezt épen a barack termesztésnél azért, mert a helytelen módon es időben végzett nyesés könnyen mézgásodást eredményez, minek következtében a barackfa könnyen el is pusztul. Mi teszi szükségessé a metszést? Vizsgáljuk meg e célból a barackfának egy éves hajtását, s kisérjük figyelemmel annak további fejlődését. A barackfa — emberi beavatkozás nélkül is — fiatal korában 1—2 évig rendkívül erős növésű. 100—150 cm.-es hajtások nem ritkák. Minden ilyen hajtáson van 30—50 szem. Legerősebbek a szemek a hajtás közepe táján, két vége felé fokozatosabban gyengébbek. Tegyük fel, hogy egy fiatal csemetén 4—5 ilyen hajtas nő. Magára hagyva a fa, következő évben már nem hoz ily erős hajtásokat — könnyen érthető, hogy miért nem, Az a gyökérzet — habár az is nőtt egy év alatt — mely áz elmúlt évben öt szemből fakadó hajtást táplált, most 150—250 szemből eredő hajtás táplálását már nem fogja oly erősen bírni. Sőt egy részét egyáltalán nem fogja birni. A példának felhozott kis fa 4—5 vesszejének végső rügyeiből még elég erős hajtásokat kapunk. Ezek lesznek a vezérhajtások. Alattuk kapunk 2—3 gyengébb oldalhajtást, még lejebb néhány 2—5 cm. hosszúságú csonkot, legalul pedig az összes szemeknek körülbelől kétharmadrésze ki sem hajt — megvakul. Könnyön beláthatjuk, hogy megvakult szemekre nincs szükségünk. Minek hagyjunk tehát annyi szemet, amenyivel a fa meg nem bir? Metszeni tehát kell! De van a metszésnek még egyéb haszna is. Azáltal, hogy az egész vesszőnek szánt tápanyag készletet csak « vessző egy réseének táplálására forditjuk. E megmaradt rész növekedese orőteljesebb lesz, az összes szemek kihajtanak s a 3—5 cm. hozszuságu csonkok (termő nyársak) száma csaknem kétszer annyi lesz.