Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-07-24 / 28. szám

Nyíregyháza, 1910. mi. évfolyam, 28. szám. vasárnap, julius 24 A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Ctöfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyili-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. A tandíjemelésről. Sajnos, de való, hogy a közéletnek szakadatlan szó- és érdekharcai nemcsak bizonyos jelszavakat és régi becsületes aforizmákat járatnak le, hanem idővel lejáratják a mögöttük rejlő eszmei és gyakorlati igazságot egyaránt. Az iskola- és nevelésügy nemzetfenntartó és felvirágoztató erejéről a régi Spárta történetétől kezdve egészen a mai napig tanúságot teszen az emberiség viszontagságos története s közszájonforog ma is, igaz, hogy fakult szállóigeként, hogy a hatalmas Franciaországot negyvenévvel ezelőtt a német schulmeisterek verték le. De mintha, különösen nálunk, hol leginkább volna szükség a nevelés- és iskolaügy minden erővel való istápolására, igazán komolyan nem akarnák venni az idevágó nagy igazságokat. Egyetemek szaporításáról ábrándozunk, mikor még alsóbbfoku oktatásunk is sorvadó ápolás hiányában nem képes betölteni nagy nemzeti hivatását! Nyíregyháza városa eddig a legtiszteletreméltóbb helyet vívta ki magának az iskola- és nevelésügy őszinte, áldozatkész felkarolásával ; büszkék is vagyunk erre mindannyian, akik szeretettel csüngünk városunk anyagi és kulturális fejlődésének minden ujabb mozzanatán. Nincs is kétsége senkinek abban, hogy Nyíregyháza városa féltő gonddal őrzi eddigi jóhirnevét, iskoláinak elismerésre méltó színvonalát. De egy újabb mozzanat egy kissé aggodalmat keltően zavarja régi örömünket, megelégedésünket. Kétségtelen, hogy létező iskoláink fenntartása és továbbfejlesztése nagy és állandó anyagi áldozatot jelent a városra nézve s igy nem csuda, ha felmerül a kérdés : hogyan lehetne ezeken a terheken némileg könnyíteni. És ez a kérdés kiváltotta a tandíjemelés eszméjét. Nem akarom részletezni hol, melyik iskolával kapcsolatban; csak elvi szempontokra szorítkozom és azt óhajtom konstatálni, hogy a tandíjemeléssel kapcsolatos iskolatámogatás ellentétben van az iskolának tulajdonképeni rendeltetésével. Aki gyermekét taníttatni akarja, akár az iskolakényszernek, akár a maga óhajtásának engedve, az fizessen s legyen elkészülve arra, hogy esetleg fokozatosan mindig nőni fog a tandíj is, miként a húsnak s lisztnek az ára: nem olyan elv, amely a tanügy vezetői iránt valami nagy bizalmat és lelkesedést kelthetne. Távol legyen tőlem, hogy a tandíj emelés híveit az iskolaügy kevésbbé ideális barátainak akarnám mondani vagy tartani. Jól tudom, hogy állami és társadálmi életünk hihetetlen ziláltsága és iránytalansaga az a kényszerítő körülmény, mely alkalomadtán a tandíjemelés eszméjének is szülőanyja lehet; de azért mégis csak bizonyos

, hogy ez a tandijemelés gondolata szomorú reflexiókat ébreszt az emberben. Mit jelent tudniillik ez az eszme? Se többet, se kevesebbet mint azt, hogy a • családos ember, akinek élete amúgy is ezer meg ezerféle módon van megnehezítve, cipeljen ezután még nagyobb terhet, hogy pokollá legyen reánézve az igazgató szobája, ahol a verejtéken szerzett pénzt egyre nagyobb sommában kell lerakni tandíj címén, mivelhogy az intéző köröknek az a felfogásuk, hogy egyre drágulván a testi táplálék, dráguljon a szellemi eledel is. Egyszóval a tandíjemelés gondolata a mellett, hogy ellentétben van az iskolázás és nevelés igazi rendeltetésével, egyszersmind méltóan sorakozik állami és társadalmi életünk családellenes intézményeinek és irányzatainak eddig is ijesztően nagy láncszemsorozatához. Ne beszéljünk tehát se művelt parasztosztály, se művelt iparososztály szükségességéről és egyáltalában semmiről, ami igazi kulturális és humánus haladást jelentene, amig az iskolakényszer mellé ofla nem állítjuk egyedül méltó testvérét, az ingyenes oktatást. E felé legalább lépésrőllépésre közeledni kellene, ha csak valamennyire komoly gondoskodás tárgyát képezné az iskolaügy a legfelsőbb fórumokon. A tandíjemelés félelmetes eltávolodás egy életre való éltető eszmétől s csupán arra alkalmas, hogy a vagyonossá g és vagyontalanság ellentét még rikítóbbá, még elviselhetetlenebbé tegye Nag^hortobágy/ A pnssta ismertetese. A nagyhortobágyi pusztának országszerte, de még a külföldön is híre van. Erről az ősi, kultura által mostanáig eredeti valóságában meghagyott területről hü képet, igazi fogalmat csak az szerezhet, aki megtekinti, mert annak leírására a toll, lefestésére az ecset képtelen. A Hortobágy Ohattal együtt 48,299 kataszteri hold, Debreczentől nyugotra esik, s kinyúlik a Tiszáig. Három részből áll: Ohat, Zám és Máta. Az egész területet, kivéve Ohatot, legelőföld. A pusztán évszázadokkal ezelőtt népes falvak voltak, és pedig Ohat, Zám, Máta, Papegyháza, Derzs, Elep és Csécs. Az első kettőnek apátsága is volt. Ezek a falvak a XlII-ik és XlV-ik században azonban, legnagyobb valószínűséggel, pestis vagy koiela miatt elpusztultak, egyrészének neve fentmaradt a puszta területeinek elnevezésében. Debreczen város 1674-től szakadatlanul bírta Ohatot és Zámot zálogjogon a gróf Bánlfy-családtól. 1744-től pedig a kincstártól bírta 1854-ig, mikor is örökösen megváltotta. Máta pedig századok óta a város donátius birtoka volt. A Máta a legnagyobb, itt vannak a hivatalos épületek is, a biztosi lak, ez a hivatalos helyiség, hol a mátai biztos lakik. Ó képviseli a hatóságot, felügyel a re

ndre, végrehajtja az állategészségügyi intéz*Dr. Tóth Mihály Debreczen szi*b. kir. város kulturtanácsosa tollából magyar, német, aDgol, francia is esperantó nyelven megjelent ismertető füzet magyar része. kedéseket. Állatorvosok lakásai, állatkóroda és a személyzet lakása. A Mátához tartozó nevezetesebb rétek: „Ludasrét", hol a sok kisebbnagyobb tavakban vadlúd, vadkacsa s egyébb vizs.",árnyasok ezrei szoktak tanyázni. A Csúnyaföld is idetartozik, mely zsombékos, göröngyös, néhol oly nagy mértékben, hogy valósággal járhatatlan ; elnevezését is emiatt kaphatta. A „Papegyházi telek" is a Máta egyik része, itt is község lehetett régente, mert már számos alkalommal sok egymás mellett fekvő csontvázra akadtak e helyen. Itt van a „franczia" kút is, melyet egy Richárd nevü franczia abbé jelölt ki s ásatott meg. Továbbá a „Hármasi" puszta, melyen igen sok halom van, s ezek a hagyomány szerint „hun" halmok voltak, de vannak sokan, kik a török korszakból származóknak vélik. Ez a puszt árész ezektől a halmoktól nyerte nevét, mert a halmok többnyire hármasával vannak elosztva rajta. Végül a „Feketerét", ez a legjobb legelőföldek egyike. „A Zám* már kisebb, de történelmi szempontból érdekesebb: itt volt ugyanis a híres zárni apátség! Egy halom rajta, mint az apátság templomának romja ismeretes. Ezen is volt község, melynek helyét a „faluvég-halom" jelzi. A kilenczvenes évek elején egy halmot országos nevü tudósok felásattak a zámi részen, s az ott talált koponyákról megállapították, hogy mangolok voltak az eltemetettek. Kétségtelen tehát, hogy kutató ásatások mellett ókori leletekre is akadhatnának pusztánkon a keresők, mintahogy a városi muzeum e téren már több rendbeli eredményt ért el. Az „Ohat" a Hortobágynak nyugoti részét képezi, ez a földterület művelés alatt van, kitűnő termőképes föld. Két nagy, körűlbelől 4 000 holdas gazdaság van rajta, mely városunknak tekintélyes jövedelmet hoz. Jövedelmi forrása még Debreczennek a nagyhortobágyi pusztára kihajtott állatok után szedett legelőbér is. A puszta keletfelőli részét képezi az úgynevezett „Juh-föld" és „Ökörföld." Ezek a terűletek régente Elep községhez tartoznak, mely azonban épp ugy, mint a fentebbiek eltűntek a földszínéről. Nevét a puszta csaknem teljes bizonyossággal a tőle északra eső hajdumegyei „Hort" és Szabolcsmegyei „13ágy" pusztáktól nyerte, már azért is, mert ezen területek hasonnevű erei és több apróbb erek képezik a „Hortobágy" folyót. A puszta közepéo fekszik htres Hortobágyi bsárd; néhány percnyi távolságra a vasút állomástól. Hosszú, boltíves, tornáczos épület; hol kifogástalan ellátásban részesülhet a vendég. Közvetlen mellette folyik a Hortobágy folyo, ide van épitve az érdekes külsővel biro hid is. Erős, masszív alkotmány. Bemohusodott közoszlopai, vaskos szokatlan formájával hat a szemlélőre. A debreczeni polgár felette büszke is rá; mert ha kérdik tőle mért nem nézi meg a szomszéd nagyobb városokat vagy magát Budapestet, azt szokta felelni: — Minek mennék, ugy sincs ott különb hid, mint a miénk. Erről a hidrél látható az egész puszta teljes nagyságában és szépségében. Itt van még Mai essamniik >0 oldal.