Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-07-24 / 28. szám

10 26-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. julius 10. Ha az iskola, akárcsak a templom, a koldus fiának ép úgy nyitva van, mint a dúsgazdag Nábobénak, akkor lehet arról szó, hogy a társadalmi és állami élet leg­alább bizonyos helyeken kiegyenlíti az emberi létnek sokszor ijesztő ellentéteit, így ahogy mi vagyunk mostanában, mikor a magas tandijak mellé még pogányul drága tankönyvek és taneszközök vásár­lásának abszolúte megokolhatatlan kény­szerűsége is járul, csak azt mondhatja a szegény ember, hogy ime a társadalom és az állam a legnagyobb ellensége a kulturának, s ezzel együtt a maga lét­alapjának, a családnak. Vagyunk pedig a huszadik században, nemzeti létünk tizen­egyedik századában! A vásártér ügye. A legutóbbi városi képviselőtestület hord­ereje és következményei tekiutetében kiszámít­hatlan határozatot hozott, amidőn az országos vásárok helyét az eddigi térről a város ellenkező oldalán fekvő térre tette át. Az a nagy foron­gás, melyet a város kereskedő és iparos körei­ben előidézett e határozat és a felebbezést nemcsak ezek, hanem a gazdák köréből is alá­írók több százra menő tömege azt bizonyítja, hogy a közvélemény kialakulása, felvilágosítása, a tervbe vett megoldás következményeinek előre látása és így a higgadt megfontolás teljesen hiányzott akkor, amidőn a kérdésben a városi képviselőtestület határozott. Nem uj a gondolat; már 15 évvel ezelőtt is szóvá lett téve és akkor is — és ez talán érdekes — a városi tanács, a városi ügyész és a polgármester véleménye ellenére, a képviselő­testület a most elhatározotlal hasonló határo­zatot hozott. Akkor is vehemens felebbezések támadták meg a határozatot és miulán a tervbe vett változás be nem állott, nincs kétség az iránt, hogy a törvényhatóság akkor sem hagyta jóvá a határozatot. És valóban nem találunk a magunk részé­ről íem elegendő okot arra, hogy az országos vásár mai helyétől más helyre tétessék. Nem ismerjük el, hogy a mai vásárfér céljának és rendeltetésének meg nem felelne. Nem ismer­hetjük el, hogy a vásári forgalom akadálytalan lebonyolítása a mai helyén bármi nehézséget szenvedne. Mert talán ez az első kérdés. Az t. i., hogy a vásári forpalom szabad lebonyolításának oly a csárda előtt a korlátokkal bekerített vásár­tér is Egy évben csak egyszer használják ezt a vásárteret, mert a pusztának csak egy vá­sárja van junius vége felé A vásár évről-évre fejlődik, s ma már forgalomra is vetekedik a belső yásárokkal. Állatállományra meg sokkal nagyobb, mert a j ószágok behajtása csekély fá­radságba kerül. A csárda mellett van építve a csendőrlaktanya is, hol a csendőrőrsvezető a mellé osztott csendőrökkel lakik, felügyelve az élet és vagyonbiztonságra. Régente pusztánkon ütötték föl tanyájukat a szegénylegények is Itt választották ki maguk­nak s lopták el a cs kósok orra elől a- szilaj paripákat Hihetetlen gyorsassággal száguldozták be rajtok a félországot, úgy, hogy a pitykés dolmányu csendbiztos, a bőrnadrágu pandúr még a nyomukat sem találhatta meg. Ma már a puszta is, a rajta levő élet is megváltozott. A romantikus állapotok eltűntek. A czivilizáczio ezt sem kímélte meg. Ami érintetlenül meg­maradt, az a föld, a mező, a délibáb és a hí­res hortobágyi szél. Most vasúti töltés szeli ketté. Artézi kút üditő vizét ihatják a puszta lakói. Vasúti állo­más, csendőrlaktanya épült. Manapság külföldi turisták, utaz k. művészek jönnek ide. A magyar festőművészek is sokszor felkeresik s mond­hatom, hogy a mai kékinges, gatyás csikós, gulyás pompásan ül vagy áll modellt s a fényképező masina előtt szokásos .barátságos" arczot vág figyelmez'etés nélkül. Sőt még a jószágok is nyugodtan, jámborul tűrik, ha a fotografáló masinák előttük kattognak. Hiába, a haladás mindenre ráüti bélyegét. akadályai vannak, amelyek a mostani helyen el nem háríthatók. Ha pedig azt állapithatjuk meg, hogy ily akadályok egyaltalán nem léteznek: akkor igazán nem értjük, hogy mi szükség van arra, hogy a célokat jól, kifogástalanul, simán, közmegelégedésre szolgáló rendszeren változ­tassunk ? Ezzel szemben számtalan aggály merül tel az iránt, hogy a vásár számára kijelölt uj tér képes lesz-e rendeltetésének a régihez hasonlóan megfelelni. Ha pedig tudjuk azt, hogy az egyik hely alkalmas, — tudjuk pedig ezt abból, mert ez a hely nagyobb, tágasabb, szárazabb, egész­ségesebb, — tudjuk ezt abból, mert ez a hely minden szükséges befektetéssel el van látva, — tudjuk ezt századom és soha kifogást vagy pa­naszt fel nem vető gyakorlatból; — ellenben látjuk azt, hogy a másik hely ellen aggályok merülnek fel — még ha ezen aggályok túlzot­tak volnának is, még ezek közül egyik-másik a túlságos óvatosság következménye is: akkor sem lehet másként dönteni, mint a régi hely mellett. Azonban a felmerült aggályok és ellenveté­sek határozottan alaposak, megszivlelést érdem­lők. Elég ezek közül arra hivni fel a figyelmet, hogy a tervezet szerint az uj tér nem kép«s be­fogadni az egész vásárt. Ez okból a tér csupán az állatvásárokra volna felhasználható; ellenben az iparosok és kereskedők vásarja decentralisál­tatnék a városnak ama helyhez közelebb fekvő utcáira és tereire. Aki pedig tudja, hogy a vásárok célja és rendeltetése kiváltképen az. hogy eladó és vevő concentráltassék: az előre láthatja ennek szét­osztódásnak a vásáros forgalmara hátrányosan befolyásoló voliát. Az iparosok soha sem nyu­godnának bele, hogy ők ne lehessenek közvetlen közelében azoknak, kik terményeiket, állatj likat eladták. Mihelyt a vételekhez, a vásárláshoz utánjárással lehet jutni — már a forgalom nteg van nehezítve. A bevásárlásokra hajlandó kö­zönségnek könnyűvé kell tenni szándékát, ott kell, hogy lássa összes szükségleteit, a csizmát, a szűit, a bútorokat, a vasedényt, a szekérkast, a ruhát es a többi iparcikket. És hogyan kép­zelhető a vásári forgalom lebonyolítása — bár­mily széles utcán is — akkor, amidőn a vásárló szekerével fordul. Hiszen nincs oly utca, ahol száz szekér elhelyezkedhetnék, — hát hogy jö­hetne, mehetne, fordulhatna az utcákon ez a tömeg baj nélkül? És egy jó vásár ezer szekeret is bele visz a forgalomba, ezek elhelyezésére nagy tér kell. Mentül nagyobb a tér, annál sikeresebb lehet a vásár A kiszemelt Szentmihály-utcai tér pe­dig alig több 23—26 holdnál. Hiszen ez a lovak, a szarvasmarhák és a sertések elhelyezésére, el­különitésére is a% elágr Hi=zen ennyi hely a Ennek a mi Hortobágyunknak fenségességét költészetét, annak nagysága, megható csendes­sége adja meg. Nyugalom van mindenütt, csak néha-néha hallani egy-egy kolomp tompa, ked­ves szavát, vagy a pásztorák bályos furulya hangját. Szem előtt akadály nincs, szabadon lát, merre csak néz. Ez a nagy .semmiség" éppen a puszta fenséges volta. Sokan nem is érzik ezt, sőt unalmas, nyomasztó vidéknek látják. Érzék kell hozzá, hogy a pusztánknak bájait, szépségét fellelje s élvezze az ember. Legnagyobb varázsa a Hortobágynak a „délibáb", ez a csodás tünemény, a csábító „Fata Mor­gana." A természetnek gyönyörű játéka ez, de csalfa is egyúttal. Hiszen tikkasztó hőségben, mikor ember is, állat is szomjas: mutatja a hullámzó vizet, de ha felé közeledik, egy dara­big fut előtte, mig aztán egyszerre eltűnik. Napfényes, tiszta nyári nap, déli órákban, mikor a perzselő és égető sugarak teljes erejökben vannak, tűnik föl pompájában a „délibáb." Az egész lóhatárt —- mely tökéletes köralakkal bir — hullámzó víz veszi körül, mintha benne a puszta egy nagy sziget volna. A távol eső jószágok megnyúlt lábaikon úgy látszanak, mintha vízben állanának. Víz alatt tűnnek fel a kisebb erdőségek, tanyák, kútak Fel-feltűnik egy-egy torony is, majd a torony mellett házak látsza­nak, de nem mindig ugy, mint valóságban, mert sokszor megvannak fordítva. A vízben álló tárgyak képeit remekül lehet látni a délibábnál, amint visszatükröződnek. Ritkább látvány már az a csodás játék, mikor felvesz egy legelésző . állatot és mint a világ leggyorsabb fotografusa, egy pillanat alatt megszámlálhatatlan képét | vásárló közönség szekereinek elhelyezkedésére sem sok. Ha pedig figyelembe vészük, hogy a mos­tani — mintegy 80 holdnyi vásártér már a szabályos korlátokkal van felszerelve, hogy a szükséges épületekkel el van látva, de kivált­képen, ha el nem feledjük, hogy vasúti állo­mással bir, mely személy- és teherforgalomra van berendezve, — végül, ha tudjuk, hogy uj utca köti össze a várossal, — hogy raktárak, üzletek létesültek körülötte, mely lassanként az építkezési kedvet is növelni fogja, — végül, ha arra gondolunk, hogy a vasúti beruházás épen a szentmihályi tér közelében nagy változást fog előidézni, mely ugyanezen tér közelében egy uj városrész alakulását helyezi kilátásba, — és ezt a természetes terjeszkedesét a városnak egysze­rűen lehetetlenné tenné a 23—26 holdnyi terület elfoglalása vásártér szamára: úgy igazán érthe­tetlennek, meggondolatlannak és szük látókörű­nek kell tartanunk a meghozott határozatot, amelyet nem tu'ajdonithatunk másnak, mint az előkészítés és felvilágosítás hiányának. • Tűzoltói községi adó, Nyíregyháza város képviselőtestülete még az 1908. évi junius hó 30-án tárgyalta és elfogadta a tűzoltói községi adóról szóló sza­bályrendeletet, az e réven befolyó jövedelmek­ből óhajtván folyton szaporodó tűzoltói kiadá­sait fedezhetni. A szabályrendelet a tőrvényhatóság jóvá­hagyásával a b 'lügymiriszteriumhoz a mult évi junius hó tő én föUerjesztetvén, egy év és egy hónap muiva, e hó 16-án leérkezett onnan az elintézés, azzal, hogy a belügyminiszter a szabályrendeletet elfogadhatónak, illetőleg a kérdéses tűzoltói adó szedését kormányható­sagilag e.igedélyezhetőnek nem találta, töóbök kőzött azzal a megokolással, ho^y „a bemu­tatott tárgyalási iratokból megállapítható volt, hogy a Nyíregyháza által igénybe venni szán­dékolt tűzoltói adó behozatalára azért van a városnak szüksége, mart a város közönségének egyeteme a tűzoltói laktanya céljára s a vá­rosi fogatok elhelyezésére 56.000 koronáért egy hazas belsősége^ vett s ezt 42,650 korona költséggel átalakíttatja. Ezen kiadás fedezésére 100.000 korona kölcsönt venne fel, amely köl­csön törlesztésére szolgálna azután a tervezett tűzoltói adó. Ezt a tűzoltói adót p±dig a város --- a város belterületén és a vámsorompón kivül egy kilométer távolságig terjedő körzet­ben fekvő házakra, nyílt üzlethelyiségekre, rak­tárakra, ipartelepekre és gyártelepekre a lak­részek és nyílt helyiségek számához igazodó kulccsal vetne ki. adja ennek az állatnak, szabályosan, egyenlő távolságban köröskörül az egész pusztán. Elér­hetetlen bűvös látomány ez, melynek hazája a Hortobágy. A puszta fiai napsütött, sötétbarna bőrűek ; valósággal mintha bronzírozva volnának. Az idő viszontagsága ellen edzve vannak. Köszvénynek, csúznak hírét sem hallják. Egyszerűen élnek, vizet, tejet isznak. Tej mellett szalonna a reg­gelijük, délre vagy estére fehéreczetest, vagy tésztáskását főznek. Ez a kétféle meleg étel az, amit fogyasztanak. Gyomorbajuk nincs is soha, irigylendő jóétvággyal fogyasztják el egyszerű eledelüket. Szabad ég alatt varinak egész nap. Távol a világ zajától, nem törődve mással, csak a jószággal. Észjárása természetes, nyílt, őszinte. Irigységet, kapzsiságot nem ismeri. Hortobágyi pásztor émber még nem lopott soha. Elégedet­tek, boldogok és becsületesek Még az időszá­mítás sem okoz gondot nekik. Nappal a nap járása, éjjel pedig a csillagok állása a pontos időjelzőjük. Csillagászati tuományuk még itt nem ér véget, mert éjszaka, ha valahová mennek, a csilagokat nézik csak és nem tévednek el. Már pedig sehol a világon oly könnyen el nem le­het tévedni, mint a pusztán. Nappal is nehéz boldogulni, mert egyforma minden Az útak, a fák, a tanyák hasonlók, egyformák. Éjjel azon­ban még nehezebb. Ha pedig ködös az idő, csaknem lehetetlen menni Számtalanszor meg­történik ilyenkor, hogy egész éjszaka egy és ugyanazon körben megy az ember, akár gyalog, akár kocsin, melyből aztán csakis virradatkor, vagy ködoszláskor van a szabadulás. (folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom