Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-07-03 / 25. szám

25-ik szám. N Y I R Y I D É K 1910. julius 3. 3 a rendőrségi kiadás kitesz jelenleg évente ..*.... 38357 K — f., a csendőrségért fizetne a város évenként javadalmakban . 59511 K 62 f., egyszersmindenkori megtérítésben átlag ,véve .... 3818 K 34 f., a csendőrség mellett fentartandó rendőrségért 12243 K 40 f.. összesen tehát 75573 K 36 f., s igy 37215 korona 36 fillérrel kerülne többe a csendőrség, mint a mai rendőrseg. A felvetett kérdéssel végezve, a magam részéről azt az indítványt terjesztem a tekintetes képviselőtestület elé, hogy a csendőrség beállításának mellőzésével a rendőri szervezet egészíttessék ki a következőleg: 1. Rendőrfelügyelő és helyettese, mintakik a szolgálatot vezetik és a legényeket oktalják, legalaub három hónapi i^folyamra az államrendőrséghez küldessenek ki. 2. A rendőrfelügyelő és helyettese lovasitandók, azért, hogy a belterületet s a szolgá latot tevő rendőrseget a legélénkebben ellenőrizhessék, s hogy igy ők fegyelmi büntetés terhe alatt felelősek legyenek a külső rendészet, illetve a közbiztonság fentartásaért. 3. A rendőrségi szolgálati és fegyelmi szabályok állapíttassanak meg. 4. Tekintettel arra, hogy a város belterülete, a Bujtos, Ó es Ujszölő, Himes és Érkertekkel tetemesen megnagyobbodik, az ide 11. •/. alatt csatolt kimutatásban feltüntetett, felügyeleti szolgálat teljesíthetése végett a jelenlegi közrendőrők száma 14 fővpl emeltessék fel, amely létszám emelés átlagbrn. hozzávetőleges legmagasabb számitassal 9500 koronába kerülne. Itt megjegyzem, hogy ezen többlet a város pénztárát nem terhelné, mert a városok segélyezését tárgyazó 166000/1909. Bm. számú belügyminiszteri körrendelet szerint a fizetések rendezése után fenmaradó összeg első sorban a városi rendőrség fejlesztésére fordítandó. 5. A rendőrség állandósítása s a hivatás kifejlesztése, illetve az alkalmazottak megélhetése és jövőjük biztosítása végett láttassanak el a megfelelő fizetés és lakbérrel, továbbá létesíttessék egy nyugdijpótló intézet, a minek tőkéjéhez az állami segélyből évenként legalább 1200 korona 15 éven át kiutaltatnék. Itt megjegyezni kivánom, hogy jelenleg egy közrendőr havi fizetése a belépeskor Kisvárdán 55 korona, Tokajban 50 korona, Sátoraljaújhelyben 70 korona, Miskolcon 60 korona, mig nálunk Nyíregyházán jelenleg egy közrendőr kezdő havi fizetese 40 korona, s ettől kívánjuk meg aztán mi, hogy művelt, tapintatos, ha kell erélyes fellepéssel őrködjék a szemely és vagyonbiztonság s a törvények és szabályrendeletek betartása felett. Ha a fenti szervezkedés megtörténik, s megfelelő egyanek alkalmaztatnak, ugy a rendőrség reorganizációja eredménnyel jár, s megszűnik a jelenlegi különösen reám nézve kínos helyzet, hogy valamire való rendőrt alig tudok fogni, s ha mégis megfogtam, rövid időn belül hátat fordit., s megy hajdúnak, hivatalszolgának és hetesnek, vagy urasági kocsisnak, mert ezen foglalkozások mindannyian nagyobb díjazással járnak, nincsenek a büntetésnek kitéve, mint nálam, mert mellesleg megjegyezve, annyi büntetés vidéki városban alig fordul elő, mint nálunk, s igy a rendőr sokszor a büntetés elől megszökik. Hogy minő terhes szolgálatot végeznek a rendőrök, annak feltüntetésére felhozom, hogy a gyalog rendőrbiztosok hetenként 78 és s/t órát, a rendőrbiztos helyettesek, akik nappal szolgálnak, hetenként 105 órát, az éjjelesek 63 órát, a lovas rendőrbiztosok, lovas rendőrök hetenként 84 órát, a gyalog rendőrség fele reggel 5-től este 8-ig, a másik fele este 8 tói reggeli 5 óráig teljesít szolgálatot. Méltóztassék ezen szolgálat rendkivűliségét, a rendőrök egészségét és az életét igénybe vevő, illetve veszélyeztető szolgálatot mérlegelni. Habár a fenlirt létszám szaporítás a kívánalmakat teljesen nem fedezi, mindamellett ha megfelelő fizetéssel látjuk el alkalmazottjainkat, a kivánt eredmény be fog következni, s rajtam nem fog múlni, hogy a lakosság leljes bizalmát s illetve az igaz emberek elismerését kiérdemeljük. . A fentiekben kimondván a tényleges viszonyokat s a kérdés pénzügyi részét is, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy dr. Miskolczi László budapesti kerületi kapitánynak, a magyarországi rendőri szakirodalom mondhatni legelső s legfényesebb tehetségű munkásának a múlt évben pályadíjat nyert munkájából álláspontomat mindenben igazoló következő részletet ide iktassam: „Önálló állami életre törekedvén, arra lett volna szükségünk, hogy belső életünk rendjét, békéjét és biztosságát teremtsük meg. — Ez csak ugy érhető el, ha az állam életét jelentő összes intézmények és jogalkotások közt egy sincs olyan, amelyiknek hatalmi súlya a többiek érvenyesülesét akadályozhatná. — Minthogy a hatalomnyilvánulás a legszélső vonalon karhatalmat, nyers erőt jelent s ezt az államok életében a fegyveres katonaság és csendőrség képviseli: az állam belső békéje, rendje és közbiztonsági állapota mindig attól függ, minő befolyást képes az állam ezekkel a nyers erőt jelentő intézményekkel szembe állítani. — Ez a befolyás, mint ellenhatás nem lehet más, mint a tiszta nemzeti állam egysége abban az értelemben, hogy intézményeit maga alkossa s azok szervezésében idegen érdek semmiképen se befolyásolhassa, annyira, hogy csak magának megfelelő intézményt létesítsen és az esetleges alkalmat, vagy veszélyt el is törölhesse, megsemmisíthesse.— Nem magyarázok tovább, csak konstatálom, hogy a hatalmi viszonyoknak ezt az egyensúlyát hazánkban. önálló állami életünk rovására, végzetesen rendeztük. — A csendőrség felállításával, jóUhet ez intézmény hazafias szellemét csak dicsérőleg emelhetjük ki. közhatalmi viszonyaink közé egy olyan tényezőt vontunk be, melynek katonai karhatalmi erejét mi ellensúlyozni nem vagyunk képesek s ezzel a magasabb államjogi tekinteteket tartva szem előtt — egyenesen a rend és béke ellen cselekedtünk. Mert az a körülmény, hogy a csendőrség szoros értelemben vett feladatait kitűnő szolgálattal oldja meg, valódi békét s rendet, — látjuk s tapasztaljuk még nem jelent, amennyiben az állam belső rendje és békéje és a szoros értelemben közbiztonsági szempontból tekinthető rend közt óriási különbség van. A közbiztonsági rend szolgálatára a csendőrség — elismerjük — kitűnő a sokkal magasabb értékű állami belső rend és béke azonban a hatalmi viszonyok egyensúlyát jelentvén, miután mi a csendőrséggel csakis egyetlen egy hatalmi viszonyt létesítettünk s az abban álló egyik tényezőnek a csendőrségnek a túlsúlyát ismerjük, ezzel a jog alapján épült állam erejének intézményes megoszlásáról, vagy ami ezzel egyet jelent, az alkotmányról is lemondtunk. És ennek a testté vált kinos ötletnek a horderejét nálunk senki sem akarja megérteni. Napról-napra látjuk, hogy varosainkban a megromlott közbiztonság helyreállítása, a közbéke és rend fenntartása végett az önálló állami élet gondozására és fejlesztésére egyaránt hivatott hatóságaink állandó csendőrséget kérnek és adnak s ezzel, miután önálló állami létünk egyik feltételét a külállamokkal szembeállítható közös védelem sikere miatt, tehát kikerülhetetlen kényszer folytán már különben is elvesztettük, a belső védelemre vonatkozó másik feltételét botorul, önkényt feladjuk. — A helyzet tehát ugy alakult, hogy a csendőrséggel közéletünkbe bevont erő a közhatalmi viszonyok közötti egyensúlyt egymaga minden pillanatban felbonthatván, az állam felsőbbrendű biztonságát a bűncselekmények és aprócseprő kihágások által képviselt, alárendelt és másképen is megoldható közbiztonsági kérdésnek rendeltük alá. Ismétlem, hogy ez a rövidlátás végzetes hiba volt. A magyarországi rendőrtisztviselők egyesülete komoly hivatást, nemzeti missziót teljesít. midőn arra figyelmezteti az illető köröket, hogy a magyar városok rendészetének lábraállítása körül a csendőrség bevonásával kísérletezni többé nem szabad. Ha a viszonyok megtudják velünk értetni azt, hogy egyik másik varosban a közbiztonság a szolgálatára hivatott szerv elégtelensége, s belső gyengesége miatt szenved, az állam kötelessége ott a rend kntartását olyan állapotba helyezni, hogy semmi kívánni valót ne hagyjon hátra, nem pedig az, hogy minden ilyen kis alkalmat egy-egy életképességet jelentő jog feladására, s ezzel hatalma teljes összemorzsolására használja fel. Hiszen mi sincs egyszerűbb, mint állami önállóságunk fokozatos feladására vezető ezt az utat kikerülni. Ha gyengek a városi rendőrségek, kérjék a megerősítést, de ne csendőrséggel, s ha beláthatatlan okból mégis ezt kívánnák, a kormány ne engedélyezze, hanem nyujt?on anyagi segítségei a városoknak abban a mértékben, a mennyi költségbe kerül a megfelelő rendőrség fentartása. S hogy az igy megadandó segítség valóban céljának megfelelően fog felhasználtatni, ennek ellenőrzése erdekéből biztosítson az állam magának szervezett felügyeleti jogot, különösen a kinevezésben és a szolgálat egyöntetűségének a megállapításában. Ez a módszer addig is, mig az egyenes és határozott államosítás bekövetkezhetik, mindenesetre a legegyszerűbb utja a rendőrség fejlesztésének. Igaz, hogy előnyeit egyelőre csak városokban lehet biztosítani, de átmenetnek kielégítő s a mi fő a fejlesztésnek eme módjával ki van kerülve az a veszély, ami a csendőrség behozatalával állandósítva van. Ezen a hazafias érzés forrásából, a jogbölcsészet s hazai rendészeti viszonyaink alapos ismeretéből fakadó nagy értékű, s mgy jelentőségű munkálatot kommentálni, avagy ahoz politikai fejtegetést fűzni bizonyára felesleges lenne. Tisztelettel kérem a tekintetes képviselőtestület előtt, hogy véleményes jelentésem elfogadásával a rendőrség fent előadott fejlesztését elhatározni méltóztassék. Nyíregyházán, 1910. május 25-én. Kertész Bertalan, rendőrfőkapitány. A nöipariskola kézimunka kiállítása. A nöipariskola által junius 30 án és julius 1-én rendezett kézimunka kiállítás két körülményről tesz tanúbizonyságot. Bizonyítja egyfelől azt, hogy azon praktikus célokat, melyeket az iskola szervezete maga elé kitűzött, hogy t. i. alapos kiképzést nyújtson egyrészről azoknak a növendékeknek, kik munkaüzletekben vagy másként önálló keresethez kívánnak jutni, másrészről azoknak, kik családi körben nem önálló keresetforrásként akarjak érvényesíteni képzettségűket, ezeket a helyesen megválasztott célokat minden irányban elérte az intézet. Bizonyítja másfelől azt, hogy az iskola életképes, fejlődésének garantiái meg vannak alapozva ugy a gondos vezetesben, mint Nyíregyháza társadalmának érdeklődésében. A jól sikerült kiállítás első sorban is a szakképzett tanerők rendszeres, buzgó munkájának eredménye, annyival is inkább kiemelendő ez, mert az a csekély anyagi támogatás, mely a város és az állam részéről az iskola fentartására jut, megkétszerezett fáradságot igényel az iskola vezetésében. Elismerés illeti első sorban az iskola vezetőjét, Kégly Szeréna tanítónőt, ki a himző osztályt, Czesznák Margitot, ki a fehérvarrót és Prok Juliskát, ki a ruhavarró osztályt vezette. Itt emiitjük meg, hogy Juhász Adél tanította az elméleti tárgyakat, ki sikeres működésének a junius 30 án tartott vizsgán adta tanújelét. Általában a kiállított kézimunkákat jellemezte a gyakorlatiasság eltérőleg az eddig követett rendszertől, ámbár igen nehéz és sok kézügyességet igénylő kézimunkákban is gyönyörködhetett a látogató. A himző osztályban igen csinosak voltak a magyar mintájú kék tablettek, tálcakendők fehér hímzéssel, kalotaszegi futók és madeira gallérok, horgolt és vert csipkék, különösen szépek voltak a japán, spanyol himzéses munkák, általában ezen osztályban megtalálható volt a kötött mintáktól a tűfestésig a kézimunka minden faja. Különös érdekességet kölcsönöztek a kiállításnak azon honfoglaláskori magyar minták után készített tarsolyok és párna, melyekhez az eredeti lemezeket hazánkbeli neves kutató, dr. Jósa András orvos úr bocsátotta az iskola rendelkezésére. A himző osztályban kitűntek csinos munkáikkal : Antal Marcsa, Kovács Juliska, Kovács Mariska, Stépán Margit, Hetey Jolán, Boros Ilonka, Schőnberg Blanka, Ehrenberg Matild és itt emelendő ki Heider Margit Ízléses kézimunka gyűjteménye.