Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-07-03 / 25. szám

25-ik szám. N Y I R Y I D É K 1910 . julius 4. 3 A fehérvarró és ruhavarró osztályban lát­tunk ügyes fésülködőket, női ingeket, alsó szok­nyákat, férfi fehérnemüeket, blou-okat, tavaszi és nyári kosztümöket, Ízléses rendben csopor­tosítva. A fehérruhavarró osztályban kitűntek: Ébrey Jolán, Laurenczi Erna, Klein Boiiska, Szmolár Etelka, Lengyel Anna, Lazarovics Irénke, Krúdy Ilonka, Kornfeld Sárika, — a ruhavarró osztályban pedig: Klár Panna, Lavotha Emma, Pöppel Anna, Kálnay Lenke, Ktlner Jucika és Rózsi, Pivnyik Marcsa és Újlaki Emma. Jutal­mat kaptak: Uhrin Ilona, Boros Ilona, Kovács Juliska és Kovács Mária. TANÜGY. Értesítés. A nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium köréből. a) A nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium első és második (I—II.) osztályába junius hó 30. és julius hó 1-ső napján a főgimnázium dísztermében d. e. 8—12 óráig veszem fel a tanulókat a jövő tanévre. A felvétel sora ez: Első napon a nyíregy­háziak és pedig 8—12 óráig az evangélikusok, 10—12. bármely más vallásfelekezethez tartozók a jelentkezés sora szerint vétetnek fel. Az első osztályba lépő tanuló köteles az elemi iskola negyedik osztályának (esetleg V—VI.) sikerrel való elvégzését igazoló bizonyítványt, szülei ési bizon>itvanyt (keresztlevél) s himlő ­oltási bizonyítványt felmutatni. A felvétel alkalmával minden nyilvános tanuló köteles az összes iskolai fizetések első felét és pedig tandíjban 30, felvételi s egyéb cimeken 15 koronát, összesen 45 koronát be­fizetni ; ezenkívül a reformátusok és izraeliták még vallástanitásért félévenként 3—3 koronát fizetnek. Fizetés halasztásnak helye nincsen! Azon tanulók, kik az elemi iskola 4-ik osztályát magán úton végezték el, kivétel nélkül felvételi vizsgát tesznek, melynek sikeres ered ményétől függ a felvétel. Az első, második osz­tályba felvett tanulok a jövő 1910—1911. tanév elején és pedig szeptember ho 4-ig bezárólag a felvétel alkalmával kapott igazolványnyal az osztályfőnöknél személyesen jelentkezni kötelesek. Akik ezt elmulasztják, azok a belépésre szerzett jogosultságukat s befizetett dijaikat elvesztik. A többi osztályokba (III—VIII.) a tanuló­kat állaláben szeptember hó első három nap­ján fogiuk felvenni. b.) A tanév végén 2 tárgyból elégtelen osztályzatot nyert tanulók igazgató utján, csák fontos okok mellet folyamodhatnak javitó vizs­gálatra való engedélyért. A méltóságos és főtisz­telendő Zelenka Pál ev. püspök úrhoz, Miskolc címzett folyamodványaikat julius hó 4-ik nap­jáig nálam nyújtsák be a tanulók. Ezentúl beér­kező kérvényeket figyelembe venni nem vehetek. c.) Tandijelengedésért csakis szegénysorsú, jó magaviseletű és legalább is jó előmenetelü tanulók folyamodhatnak julius 4-ig. Később beadott kérvényeket figyelembe nem vehetek. Első osztályba lépő tanuló tandijelengedésre még igény nem tarhat. Nyíregyháza, 1910. junius hó. Leffler Sámuel, főgimn. igazgató. S^ixiliáuz;. Szombat este és vasárnap délután a Domi c. ötszakaszos állítólagos .bohózat" került be­mutatásra. Már maga a cim, (mely balsejtelme­ket támasztó „vagy"-gyal összekapcsolt két részből áll) se igér sokat, mégis csalódott, aki a Domi-t csak közepes darabnak gondolta is. A bosszantóan naiv mesét vakmerő és képtelen helyzetek és események szálai alkotják, melyek­nek összeszövődése — mint mondám is — annyira gyerekes, hogy csupán az élénk fantá­ziájú, robinsoni (vagy nich-carteri) hajlamokban bővelkedő ,ifjúság" birta élvezni. A .felnőttek" inkább az eléggé ügyes előadásban gyönyör­ködtek. Dunai határozottan igen jól játszotta meg a címszerepet. Mozdulatai, mimikája talá­lóak, jellemzők voltak. A többiek is igyekeztek jól megállni a helyüket, főként Ligeti, Gerő, Gyöngyi, Huzella, Kardos, Kemény és Györe. Szombaton félig, vasárnap majdnem egészen telt ház nézte végig e látványosságot. Hegyessi Mari. Vasárnap este a Cigány-1 adták. A régi népszínművet gyér publikum nézte meg. Pedig nagyobb közönséget is megérdemelt volna a darab, főképen pedig Hegyessi Mari. Általában finoman, árnyalatokig, kidolgozva alakította a Rózsi szerepét, de nehany jelenetben különösen remekelt. A primitív kedély világú cigánylány szerelmét, csalódását, megőrülését és lelki fel­támadását oly utolérhetetlen művészettel játszotta meg, hogy a többi szereplő szinte eltörpült mellette. Néhány részletet nagyszerűen jelenített Györe is (Zsiga cigány), de alakítása nem volt egységes. Néha alaposan kizökkent a szerepéből. Bárdos Irma Évit ábrázolta kifogástalan hűség­gel Kardos jól játszott és ügyesen hegedűit. Gyöngyi a Kurta szerepében a szokott jó volt. Ligeti pompásan jellemezte Mártont, a házas­elet örömeit (?) élvező (??) parasztgazdát. Hor­váth unottnak látszott, Mártonfi színtelen ala­kítást nyújtott. Gerő, Kemény és Nádor igen jók voltak. A rendezés kifogástalan volt. Hétfőn Schiller hires szomorujátéka. Stuart Mária vonzott félignél jobban telt házat. A címszerepet Hegyessi Mari játszotta, helyeseb­ben: élte át. Csodálatos bensőséggel, megkapó közvetlenséggel állította elénk a szép, a vallásos a tűrni tudó, de meggyalázást elszenvedni kép­telen királynő szomorú, rokonszenv-fakasztó alakját. Mozdulatai, beszéde, mimikája oly tö­kéletes harmóniába olvadt össze s (hogy mást ne említsek) a kert-jelenetnél azt. a hires ki­egészítő akciót, (melyet annakidején Egressy jegyzett föl a Nemzeti Színházban vendégsze­replő Rislorirói) oly bravúrral játszotta meg, hogy a színpadon nem Hegyessi Marit, hanem — a tökéletes illúzió révén —|a szépséges skót királynőt láttuk. Gazdy Aranka (Erzsébet), kinél nagyszerűbb drámai hősnő kevés van az ország­ban, valósággal ragyogtatta azt a fényes tehet­séget, melyet oly nagy gonddal csiszolt ki — művészetté. Különösen felséges volt a kerti ta­lálkozásnál. Kemény és Kardos pompásan illesz­tették be stílszerű, jellemző és szép alakításukat a művészi együttesbe. Gyöngyi is jó volt, Már­tonfi ellen sincs más kifogásunk, csak az, hogy sokszor fölösleges arcjátékkal kiséri a mások vagy a maga szavait, ami nemcsak helytelen hanem bosszantó is. Szilágyi Berta pompában játszotta a dajka szerepét. Rendezés, összjáték tökéletes volt. A szereplőket sokszor kihivták. Kedden Eugene Brieux-nak 4 felvonásos drámája, A vörös talár játszódott le a színház­ban. Akarattal használjuk e szót: játszódott, mert az előadás annyira kifogástalan vol\ hogy ugy tetszett, mintha nem színészek alakítását, hanem az életnek egy való eseményét, törtene­tét láttuk volna. így pl. Hegyessi Mari olyan mély átérzéssel, megértéssel, oly hatalmas ki­fejező erővel, a léleknek minden rezdülésé 1 tol­mácsolni tudó művészettel játszotta meg a Janetta nehéz szerepét, hogy mindenkit meg­lepett, nem : megdöbbentett és meghatott mély­séges, de tiszta realizmusával. A közönség való­sággal tombolt a lelkesedéstől s egyáltalán nem fukarkodott a tapssal. Nemcsak a szituáció, hanem művészete révén is méltó párja volt Mártonfi, aki bámulatos tökéletességgel, meglepő hűséggel ábrázolta Etchepare-t. Ily gyönyörű alakítást rég nem láttunk tőle. Zilahy némi stilizálással, de határtalan művészettel s ka­cajfakaszfó humorral jelenítette a mentőta­nut. Zajosan megtapsolták. Kemény elsőrangú színész, aki a vizsgálóbíró szerepében ujabb babérokat szerzett. Utólérhetetlen alakítást nyuj ­tott. Györe a Vagret szerepében kapott nvilt színen s felvonás után sok tapsot ízig-vérig művészi, egyöntetű játékáért. Szilágyi Berta, Gerö Ida, Huzella Irén és Báthori Mária kifo­gástalanok voltak. Kardos és Gyöngyi nagyszerű alakítást nyújtottak. Nádor, Bombái, Ligeti és Torma kisebb, illetve jelentéktelenebb szerepük­ben művészi nivóju jellemzést mutatlak be. A rendezés jó volt, az összjáték mesés. Gál Gyula. Ez az utolsó hét örökre felejthetetlen ma­rad a közönség előtt. Hegyessi Mari után Gál Gyula, a Nemzeti színház 'legkiválóbb művész­erői — a mi kis színházunkban, isteni szép alakitások — a mi gyér publikumunk előtt . . . ez nem törlődik ki az emlékezetből soha, soha. Nemcsak a mi részünkről, de a műveszekéről sem. Mert az a kis közönség oly bensőséggel, oly szeretettel, csodálattal és elragadtatással ünnepelte a művészeket, melynél nagyobb ará­nyú méltánylásban lehetett és volt is részük, de szívből fakadóbban — soha ! Szerdán Molanyay Dezső es Rákosi Viktor közös műve, az .Elnémult harangok c. 4 felvo­násos színjáték, került előadásra. Gyönyörű (és tendenciózus) darab nem csupán a sovinizmus szempontjából remekmű, hanem abszolút becse is a legelsők közé emeli. Eít a fölséges alkotást elsőrangú szereposztásban játszották. Gál Gyula (a pópa) művészi értékelésénél meg áll a toll. Ezt az alakban, hangban, mozdulatban, mimi­kában egyaránt bámulatosan művészi ábrázolást csak körvonalakban, csak nagyjából méltatni is — képtelenség. Ezt csak látni kell, ezt csak él­vezni lehet, de analizálni — lehetetlen. A kö­zönség lélekzetét visszafojtva leste minden sza­vát, minden tettét. Egy-egy kimagaslóan mesteri jelenet után aztán fölzúgott a szűnni nem aktró tapsorkán, a dörgő éljenzés . . . számtalanszor, folyton hatalmasabb arányokban ... Mi volt a Gál alakításához a többiek játéka ? Halvány gyertyafény a nap ragyogó sugárözöne mellett! Pedig a ,mieink" is mesésen játszottak! Már­tonfi a tiszteletes szerepében aratott tegnapihoz hasonló diadalt. Játéka minden izében tökéle­tes volt. Kemény a szokott finom, találó értel­mezéssel adta a Zalathnay szerepét. Szilágyi Berta (a pópáné) remekelt. Gazdy Aranka (Fló­rica) aranyos közvetlenséggel játszott. Gyöngyi elsőrangú jellemzést mutatott be. Arday Sari nénit jelenítette kifogástalan hűséggel. Kardos jól játszott, bár néha erősen torzított. Báthori Mária e tökéletes alakításával búcsúzott el tő­lünk. A többiek is jók voltak. Az összjáték remek volt. Kár, hogy a rendezés sok tekintet­ben kifogásolható . . . Az a hatalmas 4 felvonásos szinmű, a Botrány, mely a mult év novemberében a Nem­zeti Színházban oly fényes sikert aratott — került nálunk csütörtökön előadásra. Henry Bataille-nak ez a remekmüve — itt is méltány­lásra talált. A nagyszerű alkotás — mely, mint irodalmi termék, megállja ugy a helyét, mint bármely modern dráma- librettó, de szinihatás tekintetében sokkal kiválóbb azoknál — első­rendű szereposztásban elevenedett meg előttünk. Fériul-t Gál Gyula ábrázolta. A tegnapi pópára egyetlen hangmozdulat vagy szin se emlekezte­tett ma este. Hogy a dr. Hevesi kifejezésével éljek: bár mindig ugyanöt láttuk a szinpidoi, mégsem láttuk ugyanazt. Élénk sőt hatalmas cáfolata Gál a Diderot-féle .színészi paradox­elvnek, mert amit alakit, azt nagyon is átérzi. Oly mélyen, minőre csak a legkiválóbb művé­szek legkitűnőbbjei képesek. Az első s az utolsó pillanat illúziója oly tökéletei, hogy csak jóval a függöny lebocsátása után vesszük észie, hogy — az egész csak színielőadás. A művészet tün­döklő sugárözönében fürdő közönség egymás­után hatszor is kihívta a nagy művészt, de partnerein is meglátszott a hatás. Mesés alakítást nyújtott pl. Gazdy Aranka (Charlotte) mély megértéssel játszván a lélek megtisztulásának poétikus, fenségesen szép folyamatát. Mártonfi helyesen fogta föl szerepét s néhány jelenetét bravúrosan játszotta meg. Gyöngyi kso a pre­fektus, Jolán pedig az Augerné szerepében volt kiváló. Szilágyi Berta nagyszerű alakítást nyúj­tott. Kemény mesés jó volt. Kardos is kifogás­talanul állta meg a helyét. Az összjáték és ren­dezés tökéletes volt. Egy darab Norvégia, egy homályos ködös északi hangulat: a vigasztalan pesszimizmus jelent meg, pénteken este a mi kis színházunk­ban. A problémákat fejtegető tudós-írónak, a a sötét színekkel dolgozó pesszimistának (ki oly sötéten árnyékol, mint a festés terén Rembra­nát, a honi regény irodalomban — hogy mást ne említsek — Kemény Zsigmond) hires alko­tása, a Nóra lehelte ezt a hangulatot. Lesújtó történet ez, melynek megoldásával, a bonyoda­lom kifejletével a mi délibb fekvésű vidékünk népe sehogy se tud megbarátkozni. Nekünk nagyon sötétnek, igea vigasztalannak tetszik az ilyen befejezés. Pedig Ibsen csupán ilyen disso­nans, fájdalmat keltő befejezésü drámákat sze­ret irni (rettentő pl. a Kisertetek s ez irányával iskolát teremtett. Ilyen darab — mint mondám — a Nóra is, sőt az előadás még tompábbá, lesújtóbbá teszi az amúgy is fekete színezést. Gál Gyula ismét más egyéniség, más jellem volt, mint az előző estéken. Játékát talán Iffland bámulatos tömör­ségű meghatározásával lehelne legjobban jel­lemezni : .emberábrázolás." A művészet bol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom