Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-10-30 / 42. szám

2 42-ík szám. N Y I R V I D É K 1910, október 30. szélnek eresztik őket. S ez az emberbolonditás egyre tart. A német hajóstársaságok, kivándorlási cégek ügynökei elárasztják Európát és hirdetik az előnyösnek látszó ingyen földszerzési feltételeket; természetesen hozzá teszik azt is, hogy Braziliában, de különösen San Paolo államban milyen könnyű szerrel boldogulhatnak a bevándorlók. Azt hazudják az ügynökök, hogy az ingyen adott földhöz ad az állam állatokat és gazdasági eszközöket, hogy dolgozni sem kell, mert a fehér ember csak hűsöl és felügyel a fekete munkásokra. Hát még akinek egy kis pénze van, az egyszerre egész uradalmat vehet. Sőt még az utazás sem kerül többe a Bécsig szóló vasúti jegynél, mert onnét ingyen szállítják őket vasúton és hajón, sőt a hajón még el is látják a kivándorlókat Ilyen nagyhangú és sokat igérő csábitásnak, hogy tudna ellentállni a földéhes ember? Elkótyavetyéli mindenét, hogy biztos falat kenyerét a hontalansággal és koldusbottal cserélje fel. Minden jóérzésű embernek lelkiismereti kötelessége az ilyen kivándorlásra való csábításokat meghiúsítani és megtoroltatni. Rovás, Olvastuk Szeged szab. kir. városnak egy tűzrendészeti törvény megalkotása érdekében elég pongyolán megszerkesztett átiratát. Ha ezalatt államosítási célzat lappang, nem érdemes vele foglalkozni; de még akkor sem, ha bár autonom keretben egy, az egész országra kiterjedő, egységes törvény megalkotásáról van szó. Ez tisztán vármegyei vagy városi szabályrendelet által rendezendő társadalmi feladatot képez. Vármegyénk több ízben megjelölte már az e célhoz vezető biztos utat s felirt az egymást, sajnos nagyon gyakran felváltó kormányokhoz — eredmény nélkül. Pedig kár. Mert ha ezelőtt 6 évvel megvalósítják a törvényhatóságunk által ajánlott módszert és minden katonai laktanyának valamely zugában helyet adnak Igaz, hogy Ibrahim pasa is okosabban tette volna, ha akkor, mikor a nagy Szulejmán szultánnal szép Magyarországot felnyargalták és magas Budavarát kifosztották, a három ércszobor helyett háromszáz gyilkosszemü, jácinthaju magyar hajadont hozott volna magával tündérkertjének ékességeül, mert az ilyen mulatság Mohammed harcos hiveit megilleti, de azért a süldő poéta is jobban telte volna, ha a nagyvezért, a hős szultán első emberét nem kezdi ki. Meg is adta az árát éretlen cselekedetének. Szamárhátra ültették, végigkorbácsolták Isztambol utcáin s aztán — felakasztották. Mennyi szép rimet, hasonlatot, szóvirágot fojthatott beléje a hóhér kötele ! Szegény bolond, szerencsétlen Figáni ! Hát Nefi, a nagy, az állítólag utólérhetetlen, aki még a múzsákkal is csak ugy bánt, mint a csapodár legény a hiszékeny, lágyszívű földi leányzókkal; aki azt híresztelte magáról, hogy neki a költészet csak unaloműző mellékfoglalkozás, merő játék, tréfa és mégis szultánokat tett művészete rabjaivá ott abban a gyönyörüszép kioszkban, melyet a hadrontó IV. Murád bagdádi mintára építtetett. De az is mit nyert vele ? Nem bírt rossz természetével, mérges nyilainak céltáblájává tette Hádzsi Bajrám pasát, a suny fegyvereivel lába alá akarta szegni az -ész világot. A pasa ellenségei titokban a -kukba röhögtek, a pasát ette a méreg s furád egyszer csak beleegyezett abba, hogy egy tűzoltó szertárnak és begyakorolják a tűzoltásra a három évenként bevonuló újoncokat, ugy ma már a botra támaszkodó bámulok, s a jajveszékelő vénasszonyok helyett, az országnak minden községében egy szakavatott és a tűzoltásra kötelezhető fiatal emberekből álló csapat állhatna rendelkezésre és képezhetné magvát a községekben szervezendő tűzoltó-egyleteknek. Vájjon miért nem sürgetik a tűzrendészetnek egészséges alapokon való fejlesztését a biztosító társulatok? * * * Buj nagyközség legelőt akar vásárolni. Állami támogatás mellett. Bizony-bizony nem hiszem, hogy sikerülne. Valószínű, hogy „ki van merítve az alap." Igy bosszulja meg magát egy rossz törvény, amelynek nem végrehajtására, hanem sürgős eltörlésére lenne égető szükség. Avagy vannak még mindig oly naiv magyarok, akik azt hiszik, hogy az 1894-ik évi XII. t.-c. pusztításait legelő vásárlásokkal teljesen ellensúlyozni lehet? Nem látják-e be, hogy azok ellensúlyozása az országnak milliárdokba kerülne? * K * A „ húsdrágaság" van napirenden. Mindenki ezzel foglalkozik és erről beszél: s nem is gondolná az ember, hogy különösen a központban miként szaporodik napról-napra a hússzakértők serege. Még olyan is akadt ezek között, aki a húsdrágaságot a hármas szövetségre vezeti vissza. Pedig ennek okát sem lehet egyébben keresni, mint az általános áremelkedésben és különösen a f. i, mezőrendőri törvény káros hatásaiban és következményeiben. Ezelőtt a szegény embernek minden törekvése odairányult, hogy magának egy pár rúgott borjut ragaszthasson s azt felnevelhesse ; ma már sem a községeknek, sem a kis- és középbirtokosoknak nincs legelőjük s gulyát csakis uradalmak nevelhetnek. Megapadt a marhaállomány, drágább lett a hús. Ezen a bajon gyökeres

en csak úgy az ő nagy tetteinek varázsszavu dalnokát megfojtsák . Meg is fojtották ott valahol a bagdadi kioszk háta mögött s a nagy Nefi, aki szultánokkal komázott, nagyvezérekkel packazott, múzsákat bolondított, időnek előtte lehullott az élet fájáról . . . Hát Nedim ? Nedim, aki szebben szól, mint a csalogány Siráz rózsaberkeiben ? Nedim nem bántott soha senkit. Valahányszor eljön a kikelet, s napfény, hullámcsillogás, madárszó, virágillat, női kacaj földre szállott paradicsommá teszi Isztambolt és egész vidékét, valahányszor Ahmed szultán, vagy veje a dámád pasa, mérhetetlen aranyak árán a buja fénytől csillogó kioszkokban, a szinte túlvilági tulipános kertekben, vagy a Boszporusz rejtett öbleiben mulatságot rendez — pedig ezt gyakran teszik — ki az, aki nélkül ízetlen a serleg, zamattalan a csók ? Nemde, hogy Nedim ! Van Ahmed szultánnak töméntelen sok rabnője. Kit a hegyes-völgyes Georgiából, kit a görög szigetekről, kit a gyaur magyarok földjéről hoztak ide műértő, szakavatott, világjáró kereskedők. Igéző, paradicsomi szépség valamennyi. Mikor seiyemfedel.es, drágakővel, igazgyöngygyel kirakott csónakokon kirajzanak a holdfényben uszó tengerre s felcsendül a zene s biborajkak epedő nótája, ugyan ki kívánkozik olyankor fel a menyországba ? ! A dámád pasa háremeiben is annyi az észbontó szépség mint kertjében a jácint, a rózsa, a tulipán. lehet segíteni, ha a borjú kivitelt korlátozzuk s a borjúhús betfogyasztására nagyobb adót vetünk. E rendszabály hatásának beálltáig pedig contingentálni kell a húsbehozatalt. Én ugyan azt tartom, hogy hazánkban az agrár követelmények kell, hogy első sorban kielégítést nyerjenek, de azon eszközök ideiglenes alkalmazása elől kitérni nem szabad, amelyek alkalmasak az elviselhetlen húsdrágaság megszüntetésére. —y Nyíregyháza város uj építési szabályzata. Kritikai ismertetés. Irta: Plsszer János. A 10. §. a „ Végleges járda és utfelszin"-t rendezi, mely szerint a szabályozás folytán szükséges kapu, pince ablakok, lejáratok, kerítések stb. áthelyezésével járó költségeket a telektulajdonos tartozik viselni első esetben, ha pedig a város ujabb változtatást eszközöl, annak költségei a várost terhelik. A városszabályozó terven ki vannak már jelölve egyes területek, melyekre közcélt szolgáló épületek lesznek majdan építendők. Az ilyen „Közcélra szánt telkek építési tilalma" foglaltatik a 11. §-ban. E telkeken álló épületek értékei javítás vagy átépítéssel nem növelhetők, ezekre uj épületet építeni tilos, amely tilalom a város részéről telekkönyvileg bejegyzendő lesz; a telkeket pedig vétel vagy kisajátítás utján, alkalmas időpontban szerzi meg a város. A 12. §. „Az építkezés alapfeltételei

1'-ről szólván, csak oly telken engedi meg az építkezést, amely tökéletesen rendezve van, minden függő kérdésnek előzőleg elintézve kell lennie. Eddig Nyíregyházán ismeretlen fogalommal találkozunk a 13. §-ban „Építési övezetek" címe alatt. A város területe 6 építési övezetre oszlik fel. Minden övezetben más-más — később tárgyalandó — építési mód állapittatik meg. Az övezetek beosztását, szószerint vesszük a tervezetből : a) I. övezet. Ide tartozik a város legközpontosabb része, határolva északon a felső uj körvonalú utca, továbbá a Buza-utca, BákócziÉs iám, a szultán is, a dainad pasa is azt mondja, hogy Nedim nélkül nincs igazi mulatság, hogy Nedim gazeljei, Nedim rimei szebben csengenek mint a hurik kacagása, bájosabbak, üdébbek, mint a fakadó rózsa, a nyiló tulipán. A múltkor is egy bóditóan gyönyörű, felejthetetlen, mámoros éjszakán, mikor Nedim egy frissen termett gazeijét zengette el rubinszinű borral telt serlegek, epedő, biztató huri szemek kereszttüzében, a dámád pasa azt sem tudta, hova legyen elragadtatásában. Előhozatta drágaköves ládáját, belemarkolt, aztán igaz gyöngygyei tömte tele dalnoka száját eme pompás, szellemes szavak kíséretében: Nedim ajakáról igaz gyöngyök hullnak. Igaz gyöngygyei kell, hogy én étessem őt! Micsoda taps, micsoda lelkesedés, micsoda pillantások a sok ittas, bájos huri szemből! És a költő önelégülten emlékezett, merengett tovább. Bizony ő nem bántott soha senkit, ő csak élvezetet nyújtott, felejthetetlent, megfizethetetlent azoknak, kik mindent élvezhetnek, mert módjukban van. Érezte, hogy ő nemcsak tehetségesebb, de okosabb is másoknál, s feledve őszi levélhullást, halálsejtelmeket, poéta-tragédiákat, eldudorászta magában azokat a kis önhitt, de neki igazán megbocsátható verseket, melyeket önmagáról szerzett, mikor ugy érezte, hogy a szultán szívesen odaadná neki cserébe felebirodalmát költői tehetségeért : Poétalelkem az a bőkezű kertész, aki, Ha egy kis rózsaszált kívánsz, egy rózsaberket ád.