Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-10-16 / 40. szám

39-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. október 9. 147 nak az árát fogja megfizetni Dreadnought és minden-féle horribilis katonai kiadások alakjában a mit pedig a nemzetnek semmi része nem kíván. A hatalom most ezen az erkölcstelen alapon nyugszik ; az ilyen alapon emelt épület pedig előbb utóbb összeomlik. Maradandó nem lehet, mint azt a Kossuth Lajos által gyakran hangoztatott „Történelem logikája" igazolja. Bizony nem csoda, ha az ember ebben a zavaros világban megzavarodottnak és az egri mizeriek tébolydájába képzeli magát, ahol pedig sok okosabb ember van mint Ézsau, aki örökségét egy tál lencséért eladta. A mint beképzeltem magamat az egri tébolydába, csakhamar ki is képzeltem magamat onnan. Nem ludom, hogy jó cserét tettem-e? mert a falakon kivül is zavaros világba léptem. Menekültem tehát egy oázisba egy bölcs embernek hajlékába, ahol nemzetünknek szerencsétlen sorsa is szóba került, e közben az is, hogy az Úristennek célja van a népekkel. A magyar nemzetnek az lett volna a célja, hogy a nyugoti kereszténységet a pogányságnak elpusztításától megóvja. A mi vérünk és pénzünk tette csak lehetővé, a nyugoti népek culturális fejlődését, a miért most már hála fejében szétmarcangolásomban gyakorolják fogaikat. A mór megtette kötelességét, tehát mehet. Csakhogy ha ezen pesszimisztikus felfogás helyes volna, le kellene a konzekvenciát vonni és egyenesen besétálni Ausztriába. Csakhogy ez nem fog megtörténhetni, ha sikerülne a politikai erkölcstelenséget kiirtani, vagy legalább is tetemesen korlátozni. Valószínűleg a magyar kulturnép is le fog tűnni a történelem homályába, mint a hogy letűnt a legrégibb keletindiai cultura, a szemir, az assyr, a perzsa, egyiptomi, phoenikiai, görög, római és a spanyolországi mahomedán mór, a mely a chemiának, algebrának, csillagászatnak alapjait vetette meg, építészetének szépségeit pedig egy kulturnép sem haladta meg. A társadalomnak alapja a morál, csakis ezzel szűnnek meg a népek, mint azt a sok közül különösen Róma példája mutatja, a mely a phoeniciaik gccvárosát Carthagót elpusztítva óriási kincsekkel lőmte meg a római hatalmasaknak zsebeit. Miután pedig a megrontott római ingyen élni szerető népét „panem et circenses* kiáltását, potya kenyérrel milliókba kerülő egy-egy circusi mutatványokkal már kielégíteni nem tudták, a kaityavárrá vált birodalom össze omlott. Mi is kezdünk kártya várrá válni, a melynek oldalait választások alkalmával pénzes zacskókkal döngetik, hogy azt százszorosan dobjuk vissza a Danaidák hordójába. Ha ezt meg nem tehetjük; ősszeomlunk. Sirva vigad a magyar ! Haláltáncot járunk 1 Csak egyetlen menekvésünk van. Meg kell adni a választási jogot mindenkinek aki az álamnak fenfartásához bármi csekélységgel járul, de csak ugy, hogy az senkinek pénzebe re kerüljön, titkos és községenkénti legyen. Ez nem elég, hanem tudva azt, hogy népünknek nagy része mély gondolkozásban szenved, nem szabad azt kortes szónoklatokifal, más szóval ékesen hangzó, nagy gesztusokkal és színpadi hanglejtésekkel feltatált maszlaggal bolonditani, hanem aki vagy a hazáját boldogítani, vagy a csinos képviselői napidijakat a húsos fazék mellett felszedegetni óhajtja, nyomassa ki programbeszédét, a melynek betartásához becsületét is kösse (mert hát nem mindenki szokta megtartani, a mit ígér.) Ha a képviselőségre vágyó subjectumnak kedve tarlja, ne csak a községek házára ragassza ki népboldogító ígéreteit, hárem ha neki ugy tetszik, közölje rendületlen elveit minden egyes választó polgárral is. Tollat viselni, zászlókat lobogtatni, kitűzni nem szabad. A választás előtt és utánna hat héttel minden a választással kapcsolatos eszemiszom tilos. Aki ezen tilalom ellen vét, mint közvélemény hamisító, a váltó hamisítónál szigorúbban büntetendő. A választó kerületben csak az lehet képviselő jelölt, a ki ezen kerületben választó polgár is. Amig ilyen pasas a kerületben nem akad, addig nem érdemes arra, hogy az országgyűlésen képviselve legyen. A választások kiírásától, a választásnak befejezéséig, minden — a választással kapcsolatos nepgyűléseknek tartása betiltandó. Ezen idő alatt a jelölteknek a választókerületben mutatkozni, vagy per mops hangulatot csinálni tilos. Csak ilyen módon lehet a magyar államellenes elemeket ártalmatlarná tenni. A magyar állam csakis ilyen módon védekeshetik a cápáktól. Az uralkodónak is, a ki nemzetünk sorsát szivén viseli kedves szolgála ot tennénk, mert csak igy ösmerheti meg a nemzetnek igazi megbamisitatlan vágyait. Ez kis részben politikai, de főképen magyar társadalmi kérdés. Nyíregyháza, 1910. okt. 15. Dr. Józsa András Vas Mihály esperes 25 éves lelkészi jubileuma. Egy zajtalanul dolgozó, szerény, becsületes és eredményes munkása a közéletnek, egy dicsekvése és példányszerü vezére a magyar ref. lelkészi karnak, egy az Úr által küldött igazi protestáns pap jutott el az ő közéleti pályáján a 25-dik évet jelző határkőhöz. A gégényi egyház, amely ez alatt a 25 év alatt külsőleg, belsőleg megujult, örömünnepet rendezett f. hó 9-én az ő szeretett és igen nagyrabecsűlt papjának tiszteletére. S volt is oka ez őrömre, s Vas Mihály meg is éidemelt minden tiszteletet, aki 25 evvel ezelőtt ismerte Gégényt, roskadozó régi csűrszerü temploma, avult paplaka s egy célszerűtlen rozzant iskola helyiségével s látja ma a művészies Ízléssel elkészített célszerű s hatalmas templomot s tornyot; a mintaszerű parochiát, a két uj iskolát s tanítói lakásokat, s a templomban az épen ezen ünnepély keretében felavatott 5000 koronába került orgonát, s végül aki tudja azt, hogy mindez, sőt még egy 250 holdas birtok szerzése is, amelyen alig van már 60—70000 K teher s amely ma 200000 koronát ér, a Vas Mihály műve: az szívesen és örömmel ünnepelt ma a hálás gégényi kálvinistákkal. Megjelent az ünnepélyen a felső-szabolcsi egyházmegye lelkészi kara csaknem teljes számban, a közép szabolcsi egyházmegyéből Görömbei esperes vezetése alatt több lelkész; Jármy Miklós gondnok, Vay Péter táblabíró, dr. Vadász Lipót képviselő, Mezőssy László, Vay Zoltán, Kubassy szolgabirák, Ujházy Zoltán százados az ünnepelt hálás tanítványa ; több régi tanulótárs és jó barát; a tanitói kar tekintélyes küldöttsége és a gégényi és szomszéd községek népfelekezeti különbség nélkül. A reggel 8 órakor érkező vendégek elé az egyház tagjai küldtek kocsikat s a távozókat is ők vitték az állomásokra. Délelőtt 10 órakor kezdődött az üDnepély a templomban isteni tisztelettel. Ének és remek orgona játék után Görömbei esperes mondott megindító, tartalmas, mintaszerű imát, amelyben a felavatandó orgonára is s az ünnepeltre is az Úr áldását kérte. Azután Hidegh József, ez az elegáns, kedves szónok praedicalt, mint mindig gondolatokat keltve s fel-felragadva a magasabb régiókba, a földről az égbe. Az isteni tisztelet közben a tiszaháti és ibrányvidéki műkedvelők Szikszay András lelkész vezetésével 3 éneket adtak elő, tőlük nem is várható precisitással s az ünnepély fényét, szépségét emelő buzgósággal. Az isteni tiszteleli rész befejezésével a templomban díszközgyűlés volt, amelyet Porzsolt Ádám lelkész nyitott meg, üdvözölve Vas Mihályt s átadva a szót Mezőssy Gusztávnak, a gégényi egyház főgondnokának, a diszgyűlés szónokának. Mezőssy Gusztávról eddig is tudtuk, hogy jó szónok, de ez az üdvözlő beszéde nemcsak szónoki mű volt, bár ennek is megfelelt, hanem egy melegen érző jó barát, egy hálás szívű munkatárs s egy az ünnepeltet teljesen ismerő s azéit végtelenül becsülő magas gondolkozás remeke, mely nemcsak az ünnepeltet mutatta be előttünk, mint egy tükörképben, hanem magának a szénoknak a jellemére is szép világot vetett. Fentartás nélküli teljes hódolat ez a szép, érzelmes beszéd az elÓtt a férfiú előtt, aki a maga szüntelenül bölcs munkásságával újra teremtője lett a gégényi egyháznak s annak anyagi tekintetlen századokia megalapozta a boldogulását és virágzását. Nemesek a nők, de a férfiak szeméhen is könnyek jelentek meg és sírtunk örömünkben és ünnepeltük könyezve a szónokkal mi is Vas Mihályt; s végül felajánlotta az egyház ajándékát, egy 12 személyes ezüst evőkészletet. Iskolás leánykák diszes virágcsokra után Jármy Miklós üdvözölte egyházmegyéje, Görömbei Péter a közép-szabolcsi egyházmegye nevében küldöttség élén, a berkeszi egyház presbyteriuma élén Kun-Szabó Gyűli lelkészszel tisztelgett hálás szívvel az ünnepelt előtt. S végül a tanítótestület László Gyulával élén üdvözölte esperesét. Bizony szerettük volna ott látni ennek a becsületes közéleti munkásnak a megtiszteltes tésén a vármegye képviseletét is ; tessék elhinni, hogy egy ilyen építő, alkotó, teremtő munkáerőnek — még hozzá aki annyi és olyan eredményekre is tud rámutatni, mint az ünnepelt — még a kitüntetésre ajánlása is — általában jó hatással volna fent és lent. Hiszen Vas Mihály közel két évtizede egy 10,000000 kor. forgalmú pénzintézetnek is ügyveze'ő igazgatója és a tejszövetkezet alakításában is úttörő egyén. A lelki gyönyörűségek után a testnek is megadtuk a magáét. Közebéd volt, kitűnő és olcsó, fűszerezve szép pohárköszöntőkkel, amelyek nagyrészben az ünnepelt homlokára tett koszorúhoz szolgáló virágok .voltak, de jutott Mezőssy Gusztáv főgondnoknak s másoknak is. Délután 3 órakor hangverseny volt a következő műsorral: 1. XXXIII. Zsoltár. 1. vers. Orgona kiséret mellett énekli a közönség. 2. Guilmant A. 0. 56. a) Preludio. b) Adagio Molto. Játsza Kovács Dezső sárospataki tanítóképző intézeti zenetanár. 3. Ima. Szövegét irta Pósa Lajos, zenéjét szerzé Borsodi Emil. Előadja az énekvezérek kara. 4. Isten hatalma. Szövegét irta Szuhay Benedek, zenéjét szerzé ilj. Fövenyessy Bertalan ; szerző orgonakisérete mellett énekli Nagy András debreczeni énekvezér. 5. Istenért és szabadságért. Melodráma, szövegét irta Szuhay Benedek, zenéjét szerzé s korszerű énekekből összeállította ifj. Fövenyessy Bertalan. Szavalja Éles István zeherjei ref. lelkész; a zenerészt orgonán játsza ifj. Fövenyessy Bertalan sárospataki énekvezér. A darabban előforduló egyes részeket előadják: a) Luther énekét uni-szóló éneklik az énekvezérek; b) a Gályarabok énekét előadják ifj. Nóvák Lajos sárospataki ref. s. lelkész és Dávid Sándor hajdusámsoni énekvezér; c) Rákóci imáját énekli Darabos Lajos hódmezővásárhelyi énekvezér; d) Nóvák Sándor: Nagymajthényi síkon letörött a zászló cimü kurucdalát énekli az énekvezérek kara; e) Bathó János: Kesereg a holló . . . cimü dalát énekli ifj. Nóvák Lajos. Tárogatón játszik Vitkay Bertalan sárospataki theologus. 6. Sarastro főpap imája. Mozart „Varázsfuvola" cimü dalművéből. Énekli Jánosi Antal (mély bass-bariton) püspökladányi énekvezér. Orgonán kiséri Tóth Lajos szoboszlói énekvezér. 7. Fohász. Zenéjét szerzé Schubert F. Férfikarra atirta ifj. Fövenyessy Bertalan. Előadja az éoekvezérek kara. 8. Vallásos hangok. Orgonakiséret mellett énekli Darabos Lajos hódmezővásárhelyi énekvezér. 9. Mendelssohn B.: V. orgona-sonata. Játsza Kovács Dezső sárospataki tanítóképző-intézeti zenetanár. 10. 75. Dics. 2., 3. vers. Orgonakiséret mellett énekli a közönség. Gyönyörű zenei élvezetet nyújtott a magyar énekvezérek életképes dalegylete, a nyíregyházi „Bessenyei Kör," amely ebben a genreben oly sok szépet adott már nyíregyházi zenei műveltségű, intelligens közönségének, meghívhatná ezt a derék egyesületet egy templomi hangversenyre s azt hiszem, hogy hálás lenne az eszme felvetéseért s a programmbeli változatosságért a a közönség is, miutahogy a Gégényben megjelent intelligens közönség is hálás szívvel mondott köszönetet a magas műélvezetért a gégényi rendező bizottságnak. Azt hiszem, hogy hiányos volna tudósításom, ha meg nem emlékezném Vas Mihályné urnő háziasszony mintaszerű tevékenységéről, amellyel a több százra rugó vendégsereget délelőtt 10 óraival, uzsonna és vacsorával, lekötelező szívességgel ellátta; ha meg nem emlékezném Mezőssy Gusztáv ur kedves müveit családjának a vendégek egy jó része iránt tanúsított lekötelező szíves vendégszeretetéről s végül ha meg nem emlékezném arról a derék gégényi ref. egjháztagokról, akik vetekedtek lelkészök s főgondnokuk családjaival az örömünnep fényének, sikerének növelésében s a nagyszámban összegyűlt vendégek szállításában és szíves ellátásában.