Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)
1910-07-10 / 26. szám
10 26-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. julius 10. most csak pár szóval kívánunk rámutatni ama körülményre, hogy minden néptakarékpénztári intézménynek egyik nem kicsinylendő hivatása az állami járadékok iránt való érdeklődés felkeltése és a maga tőkeerejéhez képest az államadóssági címletek belföldön való elhelyezésének előmozdítása. A leghatalmasabb folyam is apró patakokból és erecskékből növekszik nagyra, így sikerülhet a nép takarékoskodó hajlamának helyes irányításával, a takarékba hordott fillérek egyenként kicsiny, de együttvéve nagy erőt jelentő forrásainak egy csatornába terelésével olyan hatalmassá fejleszteni az ilyen néptakarékpéűztári intézményeket, hogy — mint az osztrák postatakarékpénztár tavalyi példája mutatja — az államkölcsönök elhelyezésénél az állami hitelműveleteknél is számot tesznek. Ez a fejlődés helyes is, kívánatos is 1, de ettől mi egyelőre még nagyon távol vagyunk. A mi postatakarékpénztárunk is vásárolja ugyan járadékainkat és őriz is közel 15 milliónyi címletet a tárcájában letétje gyanánt, de ezen az uton jóval tovább kell haladnia ama végső cél felé, hogy a magunk elszórt apró tőkéinek összpontosításával államadósságunk mentül nagyobb részét vonjuk belföldre, a nemzet millióinak kezébe s igy mi magunknak tartozva, magunk élvezhessük befektetéseink gyümölcsét s ne legyünk kénytelenek a sok kamatot idegenbe fizetni, mikor idehaza is előkeríthetjük — ha nem egyszerre, hát fokozatosan — a szükséges milliókat a ládafiából, meg becsületes munkánk, beosztásos gazdálkodásunk eredményéből. A polgári leányiskola értesítője, A nyiregyhá?i községi polgári leányiskola 1909—1910. évi értesítőjéből közöljük az iskolai év történetére vonatkozó következő adatokat : A most lefolyt iskolai év a 30-ik volt. A megelőző évet ugyanis azzal a reménységgel zárták le, hogy a leányiskola rövid idő A váratlan veudég láttára nagyott bámult Mickó, tetszet neki, hogy az egyhangúságon változás esett s hamarosan megbarátkozott a kis jövevénynyel. Édes annya jól ellátta a kis csenevész vendéget, szép szóval biztatgatta, bátorította. Mickó már félténykedett, sőt irigykedni kezdett, amikor a kis vendég egy ujjnyival több tejet kapott, mint ő. Ezen a napon Zebenyak Vendel a szokottnál jóval később jött haza. Felesége a gyerek anyja után tudakozódott: — Nem kereste ? — Nem — felelte a térje. — Kerestem mindenfelé nem találtam semere sem. Még csak egy lelket se láttam. Aprófát hintettem az uton az ajtóig, ha keresi rátalálhat róla. Elmúlt egy nap, két nap, sőt nagyon sok nap már, de az anya csak nem jött. Zebenyak, a favágó már unta a dolgot, nem sajnálta tőle azt a kicsi helyet, amit a házban elfoglal, nem sajnálta azt a keveset a mit megeszik, csak bizonyosat szeretett volna tudni. Az motozkált a fejében, hogy embert nevel belőle, szorgalmas segítőtársat. — Hát ha már nyakunkra marad — monddtta egyik este, a mikor fáradtan hazatért a munkából. — El lehet itt, hiszen nem vét a légynek se — felelte az asszony. — Eszik-e már? — Valamelyest. — Nagyon sovány. — Olyan a természete. Nem fog ez meghízni sohase. Aztán olyan csendes, egy szót se szólna, ha a mienk nem noszogatná. — Megvannak együtt? — Nagyon is szereti. múlva a növendékek nagy számának megfelelő uj épületben nyer majd elhelyezést. Városunk, mely a tanítás ügyének fejlesztését mindig elsőrendű kérdésnek tekintette és ezért sokszor nagy áldozatoktól sem riadt visz sza, most is megtett mindent, hogy a terv megvalósulhasson. Balla Jenő, akkori közigazgatási tanácsos indítványára a jelenlegi polgári leányiskola épületének értékesítéséből befolyo vételáron miniegy 80000 koronán felül, felajánlott egy 1330 • öl területű 100000 koronára értékelhető gyönyörű telket, kérve a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól az építkezéshez még hiányzó ősszegnek, mint építkezési államsegélynek biztosítását. A minisztérium a kérelmet akkor „fedezet hiányában" nem teljesítette, azóta pedig a kedvezőtlen politikai viszonyok miatt nem lát szőtt az idő alkalmasnak az ujabb lépések megtételére. így hát a kérdés függőben maradt s az elmúlt esztendő egy lépéssel sem vezetett közelebb a célhoz. Az egész év folyamán felvettek 323 rend°s tanulót, 18-cal többet, mint az elmúlt évben. Magánvizsgálatra jelentkezett 22 tanuló, 1-egyel kevesebb, mint a mult évben. Összes növendékek száma volt tehát 345. Mind a 4 osztály párhuzamos volt. Az évet szept. 9 én nyitották meg, amikor a rendes tanítás is kezdetét vette. A IV. osztály párhuzamosításával szükségessé vált két segédtanitónői állásra az augusztus hó 19-én megtartott iskolaszéki választóülésen Klenner Berta és Zelenka Ilona Márta nyelv- és történettudományi szakcsoportra képesített polg. isk. tanítónők választattak meg. A tantestület egeszségi állapota teljesen kielégi'ő volt, betegség miatt nagyobb mulasztás nem fordult elő. E helyütt említjük meg, hogy Tas János tanárnak a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter ur külföldi tanulmányútra 400 koronát engedélyezett. Nevezett .tanár a nagy szünidő alatt (öbb ausztriai, németországi, svájci és franciaországi leányiskolát látogatott meg tanulmányozás céljából s a francia nyelvben való jártasságának fokozása végett néhány hetet töltött ismételten a dijoni egyetemen. A növendékek egészségi állapota általában kedvező volt. Mindamellett sok a betegség miatt mulasztott órák száma s feltűnő az a körülmény is, hogy évről-évre több az olyan tanuló, ki egészségi okokból folyamodik a gyakorlati tárgyak : kézimunka, rajz és tornatanulás kötelezettsége alól felmentéseért. Az iden 47 ilyen növendék volt. Bizonyítja ez a szám azt a szomorú tapasztalatot, hogy mennyi a Mickó nagyon megszokta kis pajtását, az is megszerette őt. Együtt jártak iskolába, egy könyvből tanulták az ábécét. A kis vézna fiúnak már eszébe se jutott az édes anyja. Kapott mindent a nevelőitől, semmije sem hiányzott, ami eszébe juttatta volna az édes anyját, aki kenyeret is alig tudott adni, aki elhagyta. Mikor Janó tizenhat éves lett, Zebenyak befogta a téli nehéz munkába az enyhe idő beálltával pedig vitte magával a tutajon, hogy a gyerek mindent megtanuljon. A vékony gyereket Zebenyak használhatta, mert a testi erejét ügyessége, találékonysága pótolta. Egyik vasárnap délután, ugy szürkület felé a parthoz kötöttek a tutajt s vacsorahoz láttak, Ott volt az asszony is, a leány is, akik látogatóba igyekeztek a leány vőlegényének szüleihez. Körben ültek a tutajfára terített pokrócon s jóízűen falatozták a húsos téli szalonnát, zöld paprikát, háziturót és közbe-közbe Zebenyak uram hatalmasakat húzott a pálinkás üvegből, amitől aztán szokatlanul beszédnek eredt a nyelve. — Hej, gyerek, innen-onnan tiz esztendeje, hogy a mi fiunk vagy — kezdte a szót Zebenyak. És a fiu látható érdeklődésére elbeszélte egy kissé lóditva-tóditva, hogyan került hozzájuk. — Nem szép az anyádtól, ha még él, hogy nem kutat fel. Ha meg nem él, akkor Isten nyugosztalja — fejezte be meséjét Zebenyak és addig addig bámult maga elé, a mult felelevenedett képeibe, amig elnyomta az álom. Janónak mindaz, amit most hallott: a maga története, az édes anyja képe a szivére nehezedett, már a többiek aludtak, de őt gondolatai, érzései ébren tartották. Nem panaszkodhatott sorsára, mégis fájdalmat keserűséget fejlődő leánygyermekek között a vérszegény, ideges, gyengeszemü gyermek. Betegség miatt 8 tanuló maradt ki az iskolából. Dr. Saáry Sándor, városi orvos, az előirt szemvizsgálatot szept. 9-én és ápr. 29 én eszközölte. A tanítás rende. menetét az elmúlt évben semmi sem zavarta meg. Az előirt tanterv szerint felevenkint elkészitettett a részletes tanmenet s az a kir. tanfelügyelőnek bemutattatott. A tanítás a IV. osztály kivételivel már teljesen az uj miniszteri tanterv szerint haladt. A tanitás eredményét részletesen a statisztikai táblázat idevonatkozó rovatja mutatja, százalékokban pedig a következő számok tüntetik fel: a tanítványok közül 8'6S százalék kitűnő, 17-36 százalék jeles, 39 87 százalék jó, 20 58 százalék elégséges és 13 51 százalék elégtelenül végezte tanulmányait. A növendékek magaviselete általában kielégítő volt; súlyosabb fegyelmi vétség csak egy esetben fordult elő, mikor is egyik növendéket egy heti óraszámát jóval felülmúló igazolatlan órája miatt a fennálló fegyelmi szabályok értelmében az iskolából kilépettnek kellett, tekinteni. Ez az eset is egyike azoknak, amikor a gyermek lejtőre jutásáért elsősorban környezetét kellene felelősségre vonni. Mert vájjon gondos szülői felügyelet mellett lehetséges volna-e, hogy egy leánygyermek napokon keresztül mindig rendes időben elmenjen állítólag az iskolába s idejét mégsem ott, hanem Isten tudja, hol s milyen társaságban töltse. Htsz, hi csak néha-napján érdeklődnék a szülő gyermeke iskolai feladatai iránt, ilyesmi elő nem fordulhatna. Az aug. hó 31-én megtartott alakuló értekezleten kivül 23 értekezletet tartottak, melyeken elintézték a folyó ügyeket, elbírálták a növendékeik szorgalmát és erkölcsi magaviseletét s közös megbeszélés alapján elkészítették a tananyag felosztását. A febr. 25-én megtartott második módszeres értekezleten Tas János tartalmas értekezést olvasott fel „Idegen nyelvek tanítása a polgári leányiskolában" cimmel. Ugyanezen értekezleten foglalkozott a tantestület az uj tantervnek eddig tapasztalt hiányaival, s kívánatosnak mondotta ki, hogy a számtan óraszáma ;a III. és IV. osztályban az uj tantervben megállapított heti 2 óra helyett heti 3 órára, s a IV. osztályban a német nyelv óraszáma is 2-ről 3-ra emeltessék. Mart hiszen a számtan gyakorlati nagy fontossága megköveteli, hogy e tárgy legalább az eddigi óraszámban tanittassék; viszont idegen nyelvet eredményesen tanítani heti 2 órában, melyből érzett a szivében. Szerette őket mind, mégis üresnek érezte a szivét. Az édes anyja körül járlak folytonosan gondolatai és keservében a nagy gyerek sirni kezdett. Az elfőj ani nem sikerült kitörő hangra Mickó figyelmes lett, közelébe húzódott s mint valami kényeztetett kicsiny gyereket cirógatta Janót. — Ki bántott ? — kérdezte a leány lágy résztvevő hangon. — Senki — felelt rá zokogva Janó. — Hát akkor miért sirsz ? Ne sírjál kicsi Jaoókám. Tudom, mi fáj neked. Nincsen édes ányád. De lásd, itt vagyok én, testvéred vagyok, szeretlek. Talán nem szeretsz már engemet, atyust, anyust se ? A gyengéd vigasztalás 'fájdalmasan esett a siró kamasz fiúnak. Szerette volna könnyeit visszatartani, féltette, restelte a lány előtt. De a szive erősebb volt az eszénél, még jobban, még keservesebben sirt. Felelni nem tudott Mickó kérdésére, csak cirógatta annak puha fehér kezét. A hold is előszökött a felhők mögül, halvány sugaraival megvilágította őket s lassan-lassan vigasztalódott a nagy fiu a beszédes leány részvételével. Az álom már mosolyogva találta mindkettőt. •Jinó az este óta megváltozott. Szívében az édes anyja képét őrizte, s ha rágondolt elkedvetlenedett. Zebenyaknak nem tetszett ez az állapot. Mit tudott volna ő az ilyen fájdalomról, amikor meglett ember koráig az édes anyja volt mellette, az nevelte. Ridegebb lett a fiúhoz, hálátlanságott látott benne, ki is fakadt többször. — Az anya után vágyik, mint valami szopós gyerek. Hát eddig jók voltunk neki ? Hisz m ha otthagyjuk, ott fagyott volna meg.
