Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-10-02 / 38. szám

38-ik szám, N Y I R V I D É K 1910. október 2. 3 A székesfehérvári honvéd zenekar, mely a mezőgazdasági kiállítás alkalmából tartózkodott •árosunkban, Frycsaj Richárd karnagy vezetése alatt szintén igen sikerült előadásokkal gyönyör­ködtette a közönségei. Ezek után senki se fog csodálkozni azon, hogy a tapsoló, hálás közönség egyáltalan nem érezte magát megzsaroltnak. Huszonkettő. A szünidei kirándulásunkról.*) Azt hiszem, mindnyájan egyet értünk abban, hogy a XX. század a gyermekek korszaka. Mind nyájan kivétel nélkül ismerjük ama nagyszabású mozgalmakat, melyek megindultak az utóbbi években: a gyermekek védelmére, a gyermek tanulmányozásra, az elhagyott és szegény gyer­mekek közös élelmezésére, kiruházására, a nap­közi otthonokban való együtt tartására stb. Hasábos cikkeket irnak napilapok és szak­lapok egyaránt, ezen közérdekű pedagógiai kér­désekről, melyek tanitot, szülőt, iskolahatóságot és a társadalom minden rétegét a legközvetle­nebbül érdekelnek. A társadalom legújabb moz­galma, a gyermekek szünidei üdülésére vonta a gyermekbarátok figyelmét és ma már évről­évre nagyobb és nagyobb számban küldik a gyermekeket a kijelölt helyekre, hogy testben és lélekben erősödjenek és kellemes pihenés után folytathassák tanulmányaikat. Valóságos sorozás folyik a fővárosban, a tavaszi hónapokban. Egymásután jönnek a gyermekek a sorozó bi zottság elé, mely a legszánalmasabb testalkatua­kat, a legjobban üdülésre szorultakat választja ki az üdülő telep számára. Ha magunk elé varázsoljuk azt a képet, mely egy ilyen bizottság működése környezeté­ben a jelenlevők fölvételéről kialakul, valóságos szánalom kell hogy elfogja mindnyájunk szivét, szánalom és együttérzés. Együtt kell örülnünk azon gyermekekkel, kiket hogy úgy mondjam besoroztak és együtt kell éreznünk azok ki­mondhatatlan fájdalmát, kiket nem találtak olyan gyöngének vagy elcsigázottnak, hogy a megszo ritott számú üdülők helyét véle töltsék be. Igen is igy van ez a fővárosban itthon minálunk és igy van ez külföldön minden na­gyobb városban. Ha elgondoljuk, hogy milyen jótéttmény ez, önkéntelenül is kérdeznünk kell: bát vájjon a vidéki gyermekeknek nincsen szük­sége üdülésre? Nézzünk csak be egy kissé az iskolába, háDy meg hány sápadt arcú, vézna testalkatú gyermek kelt bennünk szánalmas érzéseket. Hat ezekre nem férne rá egy kis nyári pihenés? Avagy ezeknek elegendő az, hogy ha nem kell iskolába menniök és ez már magában véve üdülést jelent nékik ? Vagy a vidéki társadalom nem bir elég érzékkel aziránt, hogy ezen fontos kérdésekben támaszt nyújtson es megoldásukat sürgesse?! Ilyen és más hasonló gondolatok adták a tollat a kezembe, amidőn a helyi napilapnak f. évi május 28-iki számában felvetettem a kér­dést: nem lehetne-e Nyíregyházán is szünidei üdülőtelepet létesíteni. Rámutattam, hogy a gyermekek testi nevelésének problémájával nem­csak papiroson kell foglalkozni, hanem végre kísérletezni kell és tényekkel igazolni, hogy az iskola elsősorban gondozza a gyermeket és nem ismer szünetet ebben, aminthogy a gyermek fejlődése is egy olyan folyamat, amelynek a napok növekedésével kell lépést tartania, de sohasem szabad szünetelnie. Említett hírlapi cikkemben felvétettem az eszmét, talán jó volna, ha minden iskola egybe gyüjtené azon növen­dékeit, akiknek nincsen módjukban a nyarat idegenben tölteni, de rá vannak utalva arra, hogy 10 havi kemény szellemi munka után üdülést nyerjenek. Ezekkel nap-nap után tegyünk kiránduláso­kat az erdőbe, a közeli rétre, népkertbe, ott pedig vidám játék és énekszó mellett töltsék a gyermekek szabad idejüket, részint magukra hagyva, részint pedig tanítójukkal együtt játszva. A módozatok itt nem biroak lényeggel. Ezek részletkérdések, melyek a helyi viszonyok szerint mindenütt másképen alakulnak. Az eszme a fő, *) A szabolcsvármegyei általános tanítóegyesület nyíregyházi járáskörének szeptember hó 21-én tartott ülésén felolvasta Fábián Fertnc. mely a gyermekek vakációi kirándulását ajánlja minden iskolának. Eszmém mellett hűségesen kitartottam. Összegyűjtöttem néhány gyermeket. Eleinte 20-an voltunk együtt. Sorba szedtem őket és kimen­tünk a szabadba. Igen kellemes idők jártak. A gyermekeknek játékot adtam, én pedig a köze­lükben olvasgattam. Később, amikor a gyerme­kek egymást megunták, magam is játéksorba állottam. Ez természetesen uj játékkedvet öntött a kis üdülő társaságba. Énekeltünk, verseltünk,, turuloztunk, tornáztunk, lovacskáztunk, versenyt futottunk, beszélgettünk s mondhatom az a 3—4 óra igen gyorsan pergett le és mi mind­annyian kivétel nélkül kifáradva mentünk haza. Délután folytattuk ezt egy távolabb eső helyen. Másnap még messzebbre mentünk. Igy ismét­lődött ez napról-napra ujabb helyen és ujabb játékokkal, szórakozási időtöltéssel. Egy hónapig tartott a kirándulás s csak ritkán fordult elő, hogy eső vagy hideg szeles idő megakadályozott volna bennünket. Ezen első kísérletemben igen sok kedves emléket és érdekes tapasztalatot gyűjtöttem. Mindebből pedig a legbecsesebb előttem az, hogy a szün­idei kirándulások állandósítását nélkülözhetetlen humánus intézménynek tartom Jó a gyermekek szempontjából. Igen kellemes szórakozás a taní­tónak. A szülőkre pedig valóságos áldás. Ha már most hozzáteszem, hogy a tanitó ezen munkáját a gyermekek szülői anyagi irányban is honorálják, azt hiszem, egyáltalában nincs ok arra, hogy a szünidei kirándulások kérdését elejtsük. Nézzük mármost sorban mindazon előnyö­ket, melyeket ezen kirándulások a gyermekek­nek nyújthatnak. A kirándulás igen jól hat a test egészséges fejlődésére. Az összes izmokat erősili, fejleszti a tüdő munkaképességét, szabályozza a vér­keringést, könnyíti a gyomor emésztő munká­ját és edzi az egész idegrendszert. A kirándulás ügyessé és könnyűvé teszi a gyermek testét. Kedélyét élénkíti, látókörét bővíti, ;mind az érzékeit erősiti. A látóképesség előnyeit külö­nösen szolgálja. Az iskolában a gyermek szeme a négy fal közzé szorított tárgyakat látja csak. Olvasás vagy irás közben a szem igen közel eső munkát végez. A szabadban ellenben gya­korolja magát a távolságban, miáltal ellensú­lyozza az iskola hibáját, mely sajnos, sok rövidlátó embert nevel. Bizony igy van ez nemcsak nálunk, de külföldön is. Bebizonyított tény, hogy ezen bajnak legbiztosabb ellenszere a gyermekek szabad mozgásában feltalálható. Ki van mutatva, hogy Angolországban igen kevés rövidlátó ember van. Mert az angol gyermek csak délelőtt jár iskolába. Délután pedig a szabadban játszik, csolnakázik, szalad­gál, szóval szabad mozgást végez. Ezen szabad idejében pedig kellő mennyiségű testi munká­val ellensúlyozza a délelőtti szellemi munkát. Elképzelhetjük, hogy az egész szellemét felfris­síti, egész lényét fölélénkiti. íme egy ujabb és igen fontos indok az egyhuzamos tanitás állan­dósítása mellett. (Folyt köv.) AszabolcsYármegyei tamtó-egyesüIetkörébőL ii. 3. Tóth György ismertette a következő könyveket: Ábécés könyv fonomimikai alapon. Irta : Egri György. Singer és Wolfner kiadása Budapesten. Ára kötve 50 fillér. A vallás- és kőzokt. miniszter által 1906—22200. sz. a. engedélyezve. Vezérkönyv az olvasás és Írástanítás kezdő gyakorlatai használatosabb eljárásaihoz. Az Egri-féle ábécéskönyv tananyag felosztása. Össze­állították Gsáky Elek, Jablonkay Géza dr. és Jovicza I. Sándor székesfővárosi tanitók. Singer és Wolfner kiadása. Ára 1 kor. 60 fillér. En­gedélyezve 1908—95,189. sz. a. Jelképes betűk az Egri-féle ábécés könyv­höz. Singer és Wolfner kiadása Budapest. Ára: 32 szines tábla és egy betűszekrény ára: 15 korona. A cég ajánlatot tett a tanítóegyesületnek, hogy a Szabolcsmegyében eladott példányok után 10% ot küld az egyesületnek. A já ráskör köszönetet mond Tóth György tanítónak a részletes ismertetésért. Az Egri-féle ábécés könyvet a járáskör tagjainak figyelmébe ajánlja. Király Imre ismertette: a Szépirás-tanitó cimü vezérkönyvet és füzeteket. Dr. Baló József közreműködésevei irta ifj. Merényi Lnjos székes­fővárosi tanitó. Kiadó: Károlyi György Buda­pest V. Dorottya-utca 10. sz. A vezérkönyv ára 50 fillér. Egy-egy füzet — 6 füzet tartozik egybe — ára 6 fillér. A járáskór ajánlja tagjainak a szépirás­tanitó cimü füzeteket. 4. Fábián Ferencz nyíregyházi tanító fel­olvasta: „A nyári szünidei kirándulásokról* cimü munkáját. Hozzászóltak: Vargha Ferencz nyíregyházi, Nagy Béla nyírturai, Szabó Gyula ujfehertói tanitók. Járáskór az érdekes és vonzóan megirt munkáért felolvasónak jegyzőkönyi köszönetet szavaz. Szabó Gyula javaslata alapján a fel­olvasott munka egész terjedelmében a Nyír­vidékben közzététetik. Felkéretnek a járáskör tagjai, hogy a tárgyhoz legyenek szívesek hozzászólni és hozzászólásaikat a Nyírvidékben közzétenni. 5. Nánassy Gyula nyírbátori tanitó felol­vasta: „Az iparos pálya" cimü munkáját. Hozzá szóló Varga György nyíregyházi tanitó szintén írásban dolgozta ki hozzászólását. Járáskör felolvasónak és hozzászólónak elismerését jegyzőkönyvileg fejezte ki. A tárgy időszerűségénél fogva megérdemli, hogy ugy a szépen megirr munka mint hozzá­szólás a Nyirvidékben közzé tétessék. A já­ráskör ily értelemben határozott. 6. Dr. Wilt György Szabolcs vármegye kir. tanfelügyelőjének felhívása az állat-madárvéde­lem tárgyában is napirendre került. Előadó: Kabacska István járásköri elnök, állatvédő egye­sületi titkár. A tárgy érdekességénél fogva elő­adó felolvasását egész terjedelmében közöljük. Melyen tisztelt Közgyűlés! A tankönyv ismertetés — gyakorlati tani­tás — az iskolai kirándulás — az ipari pálya­köréből — becses engedelmőkkel — elterelem figyelmüket. Ajándékozzanak meg szíves türel­mükkel, kísérjenek el a természet néma szen­vedőinek körébe. Mi indított arra, hogy jelen gyűlésünkön e tárgygyal is foglalkozzam P Első sorban azon vonzalom, amelylyel az állat és madárvilág iránt viseltetem, másodsor­ban Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelőjének dr. Wilt György urnák hozzám intézett alábbi levele: „Abból az alkalomból, hogy elnöksége alatt a Szabolcsvármegyei Tanitó Egyesület nyíregy­házi járásköre folyó évi szept. 21-én közgyűlést tart, felkérem, szíveskedjék az állat-madárvéde­lem ügyeben ezen a közgyű'ésen ugyanolyan buzgalmat kifejteni, amilyent a tanitó ur részé­ről eddig is tapasztaltam s aminek az állat­madárvédelem városunkban való felkarolása sokat köszönhet. Szíveskedjék a tárgysorozat keretében a közgyűlés tagjait az ügy felkarolá­sára felhívni, a netán szunyádó lelkesedést szítani és közölni, hogy Önnek ebbeli eljárása az én felkérésemre is történik — azon okból,., mert az ügy felkarolására való buzdítást leg­kedvesebb kötelességemnek ismerem. Mély tisztelettel: Dr. Wilt György, kir. tanfelügyelő. Tanitó vagyok és mint ilyen kötelességem­nek ismerem — és azt hiszem Önök kedves kartársaim velem együtt igy éreznek — hogy ugy az iskolában, mint az iskolán kivül, ahol nemes cél előmozdításáról van szó ennek szol­gálatába állani és a nemes ügyet előmozdítani. Igy állottam én az állat és madárvédelem szolgálatába és igyekszem mindenkit — külö­nösen tanitótársaimat — e nemes ügynek meg­nyerni. Szem előtt tartva e mondást: „Mert csak aki az emberszeretet erényével bir, képes ; részvétet érezni az állatok iránt is. És a ki ke­gyetlen tud lenni a védtelen állathoz, annál embertársai is hasztalan keresnek könyörületet." Nyíregyházi kartársaim támogatásával meg­alakítottuk Nyíregyházán 1907. nov. havában az állatvédő-egyesületet. Ezen egyesület megalakí­tása itt Nyíregyházán első sorban a tanítóság érdeme. És valóban az állat, madár, favédelem alapja az iskolába vezethető vissza. A zsenge:

Next

/
Oldalképek
Tartalom